Cletus Roncstelep

A Doki végignézi éhenkórász külsődön, és beletörődötten bólint egyet. Úgy néz ki rájött, belőled sem mostanában fog tudni több pénzt kipréselni. Sóhajt egy nagyot, és belekezd.
- Jól van na, de a legközelebbi üzletnél legombolom rólad azt a százast. Hidd el. - Ezzel ha átadod neki a pénz, folytatja tovább. - Mivel ilyen dolgokba én nem veszek részt, ezért külsősöktől szoktam beszerezni az infókat. Ők is jól járnak, és nekem sincs belőle túl rossz üzlete. A tag "autóbontóban" dolgozik... - Teszi hozzá az idézőjeleket az ujjaival. - ..., ott megtalálod szinte mindig. A srác alig lett felnőttkorú mégis nagyon jó érzéke van a kocsikhoz. A neve pedig Itsuki Haru. El sem tévesztheted olyan kapafogai vannak, éppen csak szántani nem tud velük. - A ropogós százasokat a töménytelen fiók egyikébe elrejti, és ártatlan szemekkel figyel tovább. Reméli, hogy még a bandáról tudott dolgokért is fizetni akarsz, de csak remélni tudja a dolgot. Az ő agya is azt mondja, nincs sok esély az újabb üzletre.

A Doki már rád sem figyel, csak újra a rajzaival és a terveivel van elfoglalva. A kérdésedre már nem válaszol, de Biff mintha csak a gondolataidban olvasott volna, belép és kitessékel. Megnyugtat, hogy a főnöke ilyen üzletkötések után, mindig valami újat talál ki a beszélgetések alkalmával. Végül te is megkapod a válaszodat. Akkor hozhatod át a dolgaidat, amikor csak akarod. Mindig van valaki ügyeletbe a telepen, mivel a pénz nem alszik, ezért nekik sem szabad.
Sok beszédnek sok az alja, és mire felocsúdsz már kint is találod magad a kocsidban. A motor ugyanolyan hangot ad ki, mint eddig. Te pedig a nap hátralevő részét, azzal töltöd, ami szíved vágya.

A lakásodba hazatérve egy üzenet fogadott. Papírra volt írva, és fogalmad sincs, hogy juthatott be a postás a házadba, de annyi biztos hogy a nappalid közepére a kedvenc asztalkádra volt téve. Nem sok minden állt benne, és még azt sem tudnád kitől jött, ha nem azzal a kacskaringós írással lett volna felróva az a két szó. "Munkám van." Ennyi és nem több. A kezedbe véve a meggyűrt papírost máris megérzed azt a fém, és gépzsír szagot, ami egyedül a roncstelepre emlékeztet. Nem is teszel mást, sokkal többet, mint felöltöd "kimenő" ruhádat, és elindulsz megkeresni Dokit. Ha már ennyire sürgős az ügy.
A bejutás már szinte könnyen megy, és a Dokit is sikerül minden Biffség nélkül megtalálni. Az egyik étkezőben foglal helyet, mostanában már eléggé kiismerted a helyet, hogy tudd hét ilyen helység van a telepen. A feltaláló éppen homlokát redőzve ül egy papírhalom felett, és ingatja a fejét. Mikor belépsz felpattan, és azonnal lenyom az egyik széknek látszó tárgyra.
- Baj van nagy baj van, és én ezt nem láttam előre. A nagyon keverik a sok trutyit, és nem tudom hogyan fogok ebből profitálni. Sőt azt sem tudom, mi történik éppen. A spiclik eltűnnek, és nem találok a nyomukra. Ezért kellesz te nekem. Tudod ingyen adtam a gépcsodádat, most pedig fizesd meg az árát. Még azt a százast is elengedem pluszba, ha megteszed értem. Nézz utána mi történik a városban. Tudod egy kis nyomozás satöbbi. Menj azonnal a Finnigan bárba, ott lesz valami ramazuri érzem. - Ezzel már kifele is tol az ajtón, és a garázsba lök, ahol a kocsid is pihen. Úgy néz ki ellenkezni nem sok időd van, hát még érvelni.

A delorean-nal megállsz újra a helyeden. A roncstelep bejáratánál az kapuban. Lehet, hogy most már ideje lenne egy kulcsot is kérni a telephez, akkor nem kellene mindig megvárnod, hogy kinyissák előttem, mint a királyoknak.
Most szerencsédre várhattak téged, mert a kapu azonnal kinyílik, és még a "csengőt" sem kellett nyomnod. Begurulsz a garázsodba, és Marty már vár téged. Igaz nem téged hanem a kocsidat, és mint egy védelmező anya úgy kezdi el egyből vizsgálgatni azt. Mikor megbizonyosodott róla, hogy semmi baja nem történt, int neked, hogy a Doki már vár téged a hármas irodájában.
Pár kanyar a labirintusban, és már ott is vagy. A Doki, mint mindig hozza a formáját. Iratait pakolgatja, és a legösszefirkáltabb lapok felett mereg el percekig, nem veszi észre, hogy bejöttél most sem.

A Doki szinte megriad az érkezésedre, felnéz rád, és csak utána nyugszik meg. Szeme vadul körbejár téged, és az általad említett papírokon állapodik meg. Még válaszolni sem válaszol, csak mohón kiragadja a kezedből, és azonnal falni kezdi a szavakat.
- Jól van, jól van, csak előbb átnézem, amit hoztál. Addig mond el mi volt a Finnigan bárnál. Ugye tényleg valami nagy dologba botlottál? Ugye? Ugye? - Már szinte megszállottan mondja ezeket a szavakat, és látszik rajta, hogy mégsem arra figyel, amit mond. A könyvelés, és a többi dolog lefoglalja, de az arca egyre jobban elkomorul.

A Doki mikor elkezdesz beszélni, teljesen rád koncentrál legalábbis elsőre úgy tűnik. A szemei folyamatosan váltogatnak a te jobb és bal szemed között. Közben néha le-lecsúszik néha az egyik a mozgó szájadra. Végül befejezed a Doki pedig, állát dörzsölgetve gondolkodik.
- Hmmm... - Kezdi nem túl elmésen. - A rendőrség nem avatkozott bele az ügybe? Mit akart a Tolvajok Fejedelme Finnigan bandájától? Mi lett a fegyverekkel? Mit csináltak a bandatagokkal? Kik tüntették el a banda spiclieit? Az iratokban csak dokumentálva van a dolog, és attól eltekintve, hogy az időpont egybeesés nem tűnik túl véletlennek, nem jöttünk még rá miért is történnek ezek a dolgok. Akarod mondani Finniganék adnak fegyvereket Maróninak, hogy Falcone ellen legyen esélye? - A szeme is a kérdéseket hangsúlyozza, úgy fúrja bele magát az agyadba, igaz semmilyen különleges képessége nincs az öregnek, a hihetetlen tudásszomján kívül.

Az okfejtéseid hallatán a Doki elcsodálkozik, sajnos tudod miért, de talán nem veszed zokon. Nem gondolta volna az ősz hajú tudós, hogy a csinos kalapod alatt még az is foglal helyet, és nem is akármilyen, ha ehhez hasonlatos dolgokat ki tudott találni.
- Nem mondasz hülyeséget. Sőt talán bele is trafáltál. Nem a Tolvajok Fejedelmének stílusa az ilyen közvetlen támadás. Ők eddig inkább csak rabolgattak, és szétosztották a szerzeményük kis százalékát, valami nagy dolognak kellett történnie, hogy erre adták a fejüket. - A mondandód többi részén, csak bólogat és hümmög. Egyetért mindazzal, amit mondasz. Talán ő sem következtethetett volna jobban. - Én? Belefolyni? Ne nevettess. Nem vagyok, sőt vagyunk ilyenre felkészülve. Fegyverként csak az információt használom nem többet. A vérontást másra bízom, nekem csak egy dolog kell, de azt ezek a bárdolatlanok nem tudják megadni. - A szeme már megint elmereng, és a jövőjét, sőt a gépét kutatja miközben elnéz a vállad felett. Tudod, hogy ott csak az ízléstelen műfaburkolat van, de a Dokit sose szokta zavarni az ilyen materialista gondok. Végül újra megszólal. - Akkor gondolom azt hiszed, hogy elvégezted a munkádat.

Újabb éjszakának van vége. Szinte már hazafele jössz a roncstelepre. Halk sóhajt engedsz ki, mikor meglátod a ronda feliratot "Cletus Roncstelep". Az kapu érkezésedre kinyílik, és már bent is vagy az egyik titkos garázsban. Már családtagként érkezel, így már nem is zavar, hogy senki nem jön a fogadásodra. "Élettársadat" leparkolod, és sajgó testrészekkel kimászol belőle.
A konyha felé veszed az irányt, és első utad a hűtőhöz vezet. Kemény éjszakád volt, sok zúzódást szereztél, de végül sikerült, igaz sok szerencsével, elkapnod az autótolvajbandát. A kezed a mélyhűtött borsóra téved, és a kanapéra dőlve, válladat hűtve gondolataidba merülsz.

A Doki hálától eltelve néz rád, és azonnal enged az invitálásnak. Kisurrantok az irodából, és rátértek a kacskaringós folyosókra. A Doki megsürgeti lépéseteket, csak hogy legyen indokotok, miért is hagyjátok figyelmen kívül a nő ellenkezését, majd elnyomott káromkodását.
- Hát ez itt egy legális vállalkozás, és sajnos a bürokrácia mindent elemészt egyszer. Ha tudni akarod szinte mindenki bejelentett munkával van itt. Még ha egy ellenőrzés alkalmával súlyos bankókkal kell megfizetnem a kiérkezőt, csak hogy ne kérdezze meg, minek is ennyi dolgozó egy sima roncstelepre. - A fájdalmas szavaid, nem kerülik el a "főnököd" figyelmét, és megállít a másik irodája előtt. Ez inkább a tervezőszobája, és itt szokott legtöbbet ötleteivel foglalkozni. Még mielőtt bemenne, megkérdezi.
- Milyen harcművészetre is gondoltál pontosan? - Teszi fel a kérdést, amire talán te sem tudod a választ. Vagy agyad legeldugottabb sarkában már összeállt a kép, hogy mi állna legjobban neked.

A Doki csak hallgatja a mondandódat, és mikor rátérsz a verekedésre elismerően bólint. Már éppen szólni akar.
- Na végre... - de belé fojtod a szuszt. Továbbmondod, és a mágikus dolgok hallatán már elkomorul, és ráncok kezdik el redőzni a homlokát. Megvakarja ősz üstökét, és benyit az ajtón. Éppen beinvitálna, ajtó kinyílik és Lorreine áll bent, nem is kicsit feldúlva. Ismered már a nőt ilyenkor, még szólni sem lehet hozzá. Mindketten láttátok, hogy látott titeket, de azért a Doki becsapja az ajtót. Kiveri a víz, és tudjátok nem sok ideje van míg elkapja a végzet. A papirost gyorsan átfutja.
- Ezeket Marty oda tudja adni, az árakat természetesen majd megbeszéled vele, a mágikus dolgokkal meg próbálkozz a második könyvtárban. Ott talán találsz valamit. - Erre kivágódik az ajtó, Doki balszerencséjére. Még mindig a kilincsen tartotta a kezét, így a lendület bevitte a helyiségbe. Lorreine úgy áll ott, mint egy bősz amazon, berántja Doki testének maradékát, és becsapja az ajtót.
Már csak a csámcsogó hangokat várod, mint ahogy az a rosszabb horrorfilmekben szokott lenni. Még a neonlámpa is felvillan csak, hogy megadja a kellő hangulatot. Marty nagyrészt felszínen szokott lenni, és most is bizonyára a kutyaugatás felé kellene keresni. A második könyvtár pedig a latrina mellett van. Azokat a könyveket szokta Doki ott tárolni, amikre egyáltalán nincs szüksége, de nem akarja kidobni őket. Elvileg ez egy roncstelep, minden szemét elfér itt.

Marty-t és kedvenceit könnyedén megtalálod, de szerencsédre a szagod már a környezetbe ivódott. A kutyák már mint barátok köszöntenek, igaz fogalmad sincs mi a nevük, és inkább olyan barátok akiket nem engednék túlságosan közel, még a végén leharapják a karodat. Marty egy szó nélkül elkezd kotorászni egy nagy kupac szemétnek látszó dologban, majd kiemeli a kívánt dolgokat. Az éjjellátó szemüveget, a kezedbe dobja.
- Próbáld fel, lehet hogy nem a jó méret. - Egy gyors igazítás után megbizonyosodhatsz, hogy a biztonsági embernek ehhez is jó szeme van. - Rendben van, a kocsiba rakom őket. - Már mész mikor hozzáteszi. - Ja igen a Doki azt mondta, hogy mondjam meg akit keresel a East End-i dojo-ban van. - A hallottakat elraktározod, és a budi felé veszed az irányt, vagyis pontosabba a könyvtár felé. A szag, és por ellenére meglepően rendezett egy helyiség. Legalábbis a Doki használatban lévő asztalaihoz képest.
Irtó sok könyv van felhalmozva, rendszertelenül. Minden felirat, vagy más útmutató nélkül. Órákig is elleszel itt, és a kezdeti becslésed nem tévedett. Alig három órát bújod a könyveket mikor egy véletlennek köszönhetően rátalálsz arra, amit keresel. Egy ősi fegyver az, amit már rég nem jegyeznek sehol sem. Az utolsó tartózkodási helye a Gotham Katedrális. Nem tudod mit kereshet egy ilyen tárgy egy egyházi helyen, de majd megtudod az biztos.

Marty csak visszaint és nem is foglalkozik veled igazán. Nem te vagy az egyetlen bedolgozó, még ha majdnem a legjobb is közöttük. Igaz a többiekkel még nem nagyon találkoztál, de már láttál néhány tagot erre lejteni. Az üzleteiket nem ismered, de mivel visszatérők, ezért biztos ők is pénzért kajtatnak.
Az úton semmi nem történik, úgyhogy egyszerű és szinte már unalmas utad van. A székesegyház a távolban látod. Gotham City egyik legimpozánsabb, és régebbi építménye. Parkolóhelyet még találsz is, és az utcán sincsenek sokan, hogy feltűnést kelts.