Főutak, utcák, sikátorok, hidak.

Leszállok a gothami city-i tömegközlekedés egyik legékesebb, és mocskosabb tagjáról. Csak nézelődök míg a tülekedés alábbhagy, és miután "tiszta" a levegő indulok haza. Igaz ebben a városban meg sem közelíti az ausztrál mocsarak tisztaságát, de hát így is van valami bája ennek az összevisszaságnak.
Hosszan nyújtózok csak, hogy hátrahagyjam a munkahelyi stresszt. Nem vágyok másra csak egy hosszú forró zuhanyra. Gotham City ősszel szeles és zimankós, ez pedig csak rosszabbra fordulhat a tél beálltával. Összehúzom magamon a kabátot, és felszaladok a lépcsőn. Végre otthon vagyok, az én drága otthonomban. Hanyagul ledobom a kabátot az egyik szék karfájára. Nem is törődök vele ki nézhet az ablakon keresztül, folytatom a vetkőzést, és mire eljutok a fürdőig, már meztelenül állok ott.
Csak élvezem, ahogy a forró víz végigcsurog a testemen. Több mint fél órát támaszkodok a csempének és kellemes lassúsággal szuszogok. Végül már az állás is fáraszt, csak kirobbanok a zuhany alól, de nem törülközök meg. Ráfekszek az ágyra, csak úgy nedvesen, és maximumra állítom a légkondit. Csak hagyom, hogy a hűs fuvallatok felszárítsanak. Borzongató érzés, de mégis olyan jóóó. Végül ennek is vége. Feltúrom a szekrényemet, és nagy nehezen megtalálom a felfordulásban a jelmezemet. Magamra öltöm, nagyapám bumerángját becsúsztatom övembe, a nagy bumerángokat falra raktam, oly mintha túl giccses díszek lennének. Hol máshol lenne nagyobb biztonságban, mint pont szem előtt. Ellenőrzöm Vasrombolóban a rekeszeket, majd hátamra csatolom mindkettőt. Megnyomom a saját magam által épített ablaknyitó szerkezet távirányítóját, és kivetem magam az ablakon. Pár emeletet zuhanok, hogy megszerezzem a kezdő lendületet, majd kezem kivágódik, és megnyomom a hajtóműindítót. Északnak fordulok a főúttal párhuzamosan haladok, és elkezdem éjszakai járőrözésemet.

//OFF: Bocsánat lehet, hogy nem értettem meg teljesen a hozzászólásodat, ha valami félre ment szólj.//

Agyam pörög mint a búgócsiga. Mit is lenne jó most csinálni, sajnos mégsem elég gyorsan, hogy a férfi mocskos kezével meg ne érinthessen. Megborzongok az undortól, de végül csak döntök. Nem tudom, hogy jutott be, de az biztos, hogy a következő dolog, amit csinálni fogok, egy használható biztonsági rendszer lesz.
- Íhhh - Csúszik ki a számon, mikor megérzem a szájszagát. A tapogatózó keze már csak hab a tortán. Minden erőmet összeszedem, és kihasználom a férfi közelségét, felrántom térdemet, és megpróbálom a férfi nem legérzékenyebb pontját eltalálni, majd lefordítani magamról. Remélem sikerül. - Na ezt megérdemelted, nem illik fiatal gyönyörű lányok otthonába betörni, és ízléstelenkedni. - Ha a földre került, akkor egy ügyes fogással a torkára tapasztom kezemet, és megpróbálom az ereket elszorítani, amik az oxigént az agyba juttatják. Csak addig, míg el nem ájul, nem akarok ennél nagyobb bajt.
Ha nem akkor a kezemmel próbálom elkapni az övét, és a megfelelő helyen nyomva a csuklóját, megpróbálom kiakasztani azt, majd lelökni a földre. Vagy bárhova máshova csak messzi tőlem, hogy ne is érhessen hozzám. Szemérmesen magam köré tekerem a törölközőt, és egy erős rúgással próbálom az eszméletlenség mezejére juttatni.

//OFF: Hát azért írtam, hogy kicsavarom a kezét, hogy ne tudja használni a kését xD de mindegy kivágom magam ebből, de nem szó szerint.//

Tüdőm sípol, és minden erőmmel azon vagyok, hogy egy korty levegőt le tudjak juttatni a torkomba. Nem túl sok sikerrel. Betörőnek amilyen büdös a szájjal rendelkezik, olyan vasmarka van. Szemeim kidüllednek, és még talán a szám is elkezd lilulni, igaz nem látom, de biztos ilyen érzés, ha lilul a szájam.
- Hnnngrrr. - Mondom, de úgy látszik, nem nagyon hat rá a szép szó. Még egyszer megpróbálom lebeszélni a megölésemről. - Hrrrrrg... - De ez még kevesebb sikert ér el, mint gondoltam.
Még mielőtt az oxigén hiány miatt elveszteném az eszméletemet, megpróbálkozok az egyetlen lehetőséggel, ami eszembe jut. A két térdemet a testünk közé próbálom ékelni, miközben két öklömmel a fülére csapok, annyiszor amennyiszer csak tudok. Ha elkábult, vagy az irdatlan fájdalomtól enyhített a szorításán, akkor először egy nagy levegőt veszek, majd megpróbálom lerúgni magamról és az ágyról is.
Ha pedig ez is sikerült, akkor felpattanok az ágyról, és mielőtt még összeszedhetné magát a támadóm beviszem az utolsó mozdulatot, amivel talán harcképtelenné teszem végleg. Kivárom a megfelelő pillanatot, és mikor már félig feltápászkodott a földről, megindítom bal lábam az állcsúcsa felé.

//OFF: Mostantól elővigyázatosabban szúrok be képet xD //

Hát a tervem nem jött, de sebaj, majd jön még dingóra dér. Gyorsan körbepillantok a szobába, hátha valamit tudnék ellene használni, de szavai hallatán nem tudom megállni hogy ne válaszolja.
- Mit mondtál te nekem. Mindjárt be lesz verve az a nagy krumpli orrod, mert nem tudod, hogy kell bánni egy igazi hölggyel. - Hátrébb lépek, hogy ne tudjon eltalálni, de közbe megfenyegetem az ujjammal. Csak hogy tudja hol a helye, miheztartás végett.
Na akkor minél messzebb akarok kerülni a fegyvertől, úgyhogy hátra bukfenccel próbálkozok az ágyon, és közben megfogom a takaró szélét. Ha az ágyon követne a fickó akkor a megfelelő pillanatban megrántom a takarót, hogy feldobja a bakancsát. Ha sikerül akkor megpróbálom kirúgni a kést a kezéből.
Ha nem ott követ akkor magam köré tekerem. Azért nem jó dolog mutogatni magamat, egy ilyen ember előtt. Azért lengére hagyom, mint egy poncsót. Így jól áll, és még egy kicsit védekezésre is tudom használni. Ha döfni próbál akkor megvárom míg belefúródik az anyagba, természetesen ahol nem vagyok, és úgy oldalra rántom, hogy kiessen a kezéből. Ha sikerül akkor a térdhajlatba próbálok taposni, majd elkapni a vállát és kiakasztani a helyéről a vállát egy erőteljes ütéssel.

Meglepetéstől leesik az állam, és csak tátogok másodpercekig. Mindig így van ez, de most már tudom nem csak a filmekben, de a való világban is. Szörnyű, megbizonyosodok róla, hogy a férfi eszméletlen, és az is marad, még egy ideig. A kését pedig arrébb lököm, csak a biztonság kedvéért.
- Atya úr isten, de jó hogy jöttek!!! - Kiáltom, és egy kicsit szorosabbra húzom a lepedőt magamon. Odasietek az ajtóhoz, a kezem már a kilincsen van, de egy pillanatra elbizonytalanodok. Elengedem, és kinézek a kémlelőnyíláson. Ha tényleg rendőrnek látszó tárgyak, emberek vannak az ajtó mögött, akkor azonnal kinyitom.
És belekezdek a színjátékba. Szégyenlősen takargatom magam a kezemmel, és jajveszékelni kezdek.
- Ó jajj, de jó hogy jöttek. Ez az őrült itt volt a lakásomban, és meg akart ölni. Vigyék el, vigyék el a közelemből. - Ezzel pedig odavezetem őket az eszméletlen fickóhoz.

Ha nem rendőrök azok, akkor kezembe veszem nagyapám bumerángját, az ajtó mögé állok, de úgy hogy ne csapódjon nekem ha berúgják. És megvárom mit fognak lépni, ha nem kapnak választ. Ha megpróbálnak rám törni, akkor az elsőt beengedem, de utána berúgom az ajtót, hogy pont orrba kapja. Közben, megpróbálom egy mozdulattal a bent lévő rendőrt eszméletlenné tenni. még pedig úgy, hogy bal ököllel tarkón csapom. Ha nem sikerülne, akkor jobbal vese tájékra ütnék, és utána könyökkel állkapocsra. Hátha így siker legyőzni az elsőt, mire rám törne a többi.

Kinyitom az ajtót, és beengedem a férfit. Azért a kezem ügyében tartom a bumerángot, de csak a takaró alatt. Nem lenne jó ha meglátná bárki. Ha kinyílt az ajtó, akkor belekezdek a színjátékba.
- Ó jajj, de jó hogy jöttek. Ez az őrült itt volt a lakásomban, és meg akart ölni. Vigyék el, vigyék el a közelemből. - Ezzel pedig odavezetem őket az eszméletlen fickóhoz. Azért minden mozdulatára figyelek, hátha nem az akinek mutatja magát. Talán éppen cinkostárs vagy, mi így ha támadni akarna, akkor védekezni próbálkozok.

Hátra ugrok, hogy a fal védje a hátamat, az ajtó pedig az oldalamat, és kevesen férjenek hozzám. Nem tudom mit tegyek, de azt megfogadom magamban, hogy ez a söpredék szívószállal fog enni a következő hónapokban. Még mielőtt támadásba lendülnének, térdre rogyok, és eszeveszettül elkezdek sírni.
- Ó jajj ne bántsanak, nem tettem semmit sem. Vigyenek bármit, amit csak akarnak, csak engem ne bántsanak. A társuk megcsúszott és beverte a fejét a szekrénybe én nem tettem semmi. Kérem ne bántsanak. - Ezzel rákezdek a szívszaggató "brühühühü"-re. Ha nem akarnak bántani akkor hagyom őket, had vigyenek el mindent, amit csak akarnak. A giccses bumerángokkal nem hinném hogy foglalkoznának, úgyis csak én tudom miért olyan nehezek.
De ha tovább folytatják a támadást, akkor remélem, hogy nem tudnak túl sokan közel férkőzni hozzám. Megpróbálok ellentámadásba lendülni, és mielőtt még elérhetne az első, bármelyik is legyen az, teljes erőből, megpróbálom hasba fejelni, majd felkapni, hogy a fejem búbja állcsúcson kapja az első támadómat. Miközben közeledek hozzá, a másik fegyvereshez vágom a bumerángot, a kezét célzom meg, hátha eltörik pár ujja, és elejti azt. Végezetül pedig egy gáncs csak, hogy az állkapocsfájdító támadás (ha sikerült, ha nem) után a földön kössön ki az illető.

Szerencsémre a súlypontom elég alacsonyan van, így megpróbálkozok egy régi sorozatban látott dologgal. Remélem még elég közel vagyok a falhoz, ha nem hátrálok pár lépést, így mikor ütni kezd ellépek jobbra, és megpróbálom elkapni a kezét, majd tovább rántani, hogy elveszítse az egyensúlyát. Ha sikerül akkor a vállam felett megpróbálom átdobni, hogy csak úgy nyekkenjen mikor falat ér.
Ha nem lennék elég gyors, akkor jobbra lépés után imádkozok a nagy szellemhez, hogy a falba verje a kezét, én pedig a térdét támadom meg. Megpróbálok a térdére taposni, hogy a mozgása korlátozva legyen, majd még jobban előre lépni, és hátra lökni. Hátha átesik a társán, akit nemrég lefejeltem.
A mozgáskoordinációmat nem zavarja a szájkoordinációm, így a beszéd csak ömlik belőlem.
- Hát erre tanított anyucikátok? Betörtök egy gyenge nő lakásába? Hogy képzelitek, hogy még a békés elmenetel helyett megtámadtok? Kiverem az összes mocskos gondolatot abból a busa fejetekből!

Egy kövér izzadságcsepp gördül végig a homlokomon, és hálát adok a szellemeknek, hogy másom nincs ebben az állapotban. Letörlöm, és kicsit nyöszörögve felállok. A lábamba kapaszkodó rajongómat még egy jól irányzott ütéssel elintézem. Csak hogy biztosra menjek nem lesz vele több baj. Utána mielőtt a kisfiúval valami komolyabb bajba kerülne, gyorsan magamra tekerem megint a rögtönzött ruhámat.
- Huh kisfiú, nem tudom honnan szalajtottak, de hogy a legjobbkor érkeztél az biztos. A nevem Keisha, és téged hogy hívnak. - Nyújtok kezet neki. Ha elfogadja akkor magamhoz rántom és a kobakjára nyomok egy cuppanósat. - Ezt az én hősömnek, aki megmentette az életemet. Most pedig szaladj, hívd a rendőrséget! - Gyorsan madzagot kerítek, és gúsba kötöm a végtagjaikat. Végül összekötöm őket, csak hogy ne tudjanak mozogni. Ha ezzel végeztem, kerítek valami rendes ruhát. Talán az egyik őszi szoknyámat, meg valami világos felsőt. Tudom, hogy nem illik a sötét bőrömhöz, de a világos színek mindig jó kedvre derítenek. És csak várom a rend őreit.

Szépen kiöltözötten várom a biztosurakat, nem lehet csak úgy topisan csinálni a dolgokat. Hát mit gondolnának rólam még a végén. Ki fia borja nevelt engemet. Igaz nem sok mindenki, de hát csak kikupálódtam valahogy. Úgyhogy a gazfickók hatástalanítva, mint valami bomba, várnak míg én rendet teszek a kis lakásomban.
A rendőrség hamar kiér, hamarabb mint gondoltam. Így még vesződnöm sem kell a szabadulási kísérleteikkel. A hálálkodás, és a magasztolás helyett csak kérdéseket kapok, de legalább csinos biztosúr... akarom gondolni biztosnőtől jönnek. Az aggodalom a hogylétem felől teljesen alaptalanok. Kicsit igaz meg vagyok tépázva, de hát az elhanyagolható ahhoz képest, ahogy kinéznek.
- Igen köszönöm semmi bajom, egy kis zúzódáson kívül. Hát úgy nézek ki, mint valami díjbirkózó. Olyan hirtelen történt minden, egy fiú jött be utánuk. Én éppen a könnyeimmel és a boxeressel viaskodtam, mikor berontott az a fiú. És pillanatok alatt összeverte őket. Utána mint valami álom el is tűnt. Azt sem tudtam fiú vagyok-e vagy lány. Csak jött és ment, délceg lovaghoz méltón. Én pedig itt maradtam ezzel a söpredékkel. Ja igen én kötöztem meg. - Húzom ki a mellkasom. Nem vagyok én teljesen tehetetlen, vagy legalábbis nem mutatom magam annak. Ezt követően csak várom a további kérdéseket, hátha akarnak még tőlem valamit.

Egy képzeletbeli izzadságcseppet letörlök a homlokomról, mutatva hogy akkor nem lesz ebből több gondom. Szóval csak bólintok egyet és szívmelengetően megrázom a kezét a rendőrnőnek. A kezembe kaparintok egy jegyzetpapírt, és felfirkantom rá a mobiltelefonom számát. Átadom, és fáradságtól bágyadtan lehuppanok a legközelebbi székre.
- Nagyon szépen köszönöm, hogy eljöttek. Most ha megbocsájtanak én is feltennék pár kérdést. Hogy-hogy ezek ilyen könnyedén ki-be járkáltak a házba? Hogy sikerült volna elorozott dolgokat elszállítaniuk? Na és, hogy gondolták hogy senkinek nem fog feltűnni a sorozatos rablás? - Túrok bele hosszú göndör hajamba, végül nem is a rendőröknek sikerült feltenni ezeket, hanem csak úgy magam elé makogtam. Közben csak úgy járt az agyam, hogy ha ezek így be tudtak törni hozzám, és a szomszédaimhoz is, akkor igen csak komoly felszerelésük lehetett, és nagyon szervezetten dolgozhatnak. Megvárom a rendőrök válaszát ha válaszolnak és az okfejtésemet az új információkkal gördítem tovább.