~ Kínaik, azt hiszik magukról, hogy erősek, mert sokan vannak és a büdös kommunista háttér módszereikkel ugráltatják a világot. Kezdem bánni, hogy nem a fasiszták oldalán maradtam, de mégis csak jobb a saját oldalam, nemde?
Meleg van és én a kínai negyedben sétálgatok, elütöm az időt. Szépen végignézek rengeteg kirakatot és eljön az ebéd ideje is, orromat megcsapja a levesek szaga és régi emlékek surrannak az elmémben.
~ De szép is volt, még régen, amikor nem volt semmi különös velem, amikor Japánban voltam, és csak az edzéssel foglalkozhattam, amikor még a régi szép idők jártak. És ez a mai világ? Nincs érték rendje, nincs háborúja, nincsenek nemzetei, nincsen semmije, egy valamije van, technológiája.
Tovább folytatom a sétám az utcákon.

Folytattam a sétám, némán, és semmire nem gondolok, kiengedem magamból a felesleges dolgokat. Valami fura, volt mintha, hallanék valamit, de mégse, hamarosan megéreztem a telefonom rezgését.
~ Újabb munka kiváló... lehet japán ez a fickó, vagy vietnámi, esetleg kínai, nem tudom, de fura, hogy nem torzította el teljesen a hangját.
Egy kicsit elhúzódok a tömegtől de nem állok meg a sétában, nyugodtan folytatom azt.
- Valószínű, mivel ez egy műholdas szám. Elvileg tiszta a vonal... Mondja mit akar? Ki lenne az?
Mondom hideg hangon.

Még elmondja a nevet és lecsapja a telefont. Elrakom a telefont a zsebembe, majd tovább haladok egy-két lépést.
~ Nah meló, imádom, még ma, azaz éjfélig ki kell végezni. Lássunk munkához, végül is ez a kínai negyed, nem lesz nehéz megtalálni...
Kihúzódok az utca szélére, keresek valamiféle raktárat vagy bárt, ahol van egy-két gyanús alak, akinek köze van az alvilághoz vagy a sárkényokhoz, utána először drog után kérdezősködök, azután bele kezdek a mondandómba.
- Van egy üzletem, egy sárkányossal, Yao Ming a neve, tudsz segíteni?

~ Az az alak ott, az lesz valami dealer, jó, meglátom mire megyek vele.
Hátulról közelítem meg a fickót, a kapucni az arcába lóg, van előttem még egy vevő azt még kivártam majd hátulról tűntem fel. Szerencsétlen, majd be csinált, főleg amikor meg hallotta kit is keresek.
~ Nagy kutya lesz ez a fickó, vigyázni kell vele, benne lehet dolgokba, bár mindenki benne van valamibe aki a páciensem, de az ilyen túl elővigyázatos. Na ez ne okozzon nagy problémát.
Vártam volna a választ, de nem kaptam, csak elrohant mellettem, be az egyik kis utcába. Legszívesebben rögtön megöltem volna, de már messze járhatott, és az utca közepén nem igazán lett volna célszerű. Követem a fickót a kis utcába, de nem az elkapása a célom, hanem mélyebbre szivárogni az alvilágban.
~ Egyet megtanultam, Gothamben minél szűkebb egy utca, annál piszkosabbak az ügyei...

Követtem a fickót a háztetőkön, nem volt olyan egyszerű.
~ Tudhat valamit, vagy volt dolga a fickóval. Nem semmi, ahogy fut, valószínű a rendőrök elől már jó párszor menekült így, de én azért rafináltabb vagyok.
Persze egy idő után ő sem bírja tovább, elfárad és lerogyik, még visszanézett.
~ Utálom, hogy mindenki azt hiszi, elfuthat, buta szokás, úgyis elfárad, mint ahogy most… na de próbáljunk valamit ki.
Megpróbálok egy sarokkal arrébb menni még a háztetőn, majd onnan leugrani vagy lemászni, hogy ne sértsem meg magam, persze egy olyan helyen, ahol senki se lát. Utána zsebre tett kézzel nyugodtan sétálok vissza oda, ahol a fickó ül.
- Nem szép dolog csak úgy elfutni, választ se adni egy kérdésre!
Ha netán meglátna amikor a tetőn, vagyok, vagy máshol észre venne, akkor rögtön leugrok és megpróbálom elkapni.

Szépen lejöttem a háztetőről és a fickó mögé kerültem, minden simán ment.
~ Szeretem amikor ilyen simán mennek a dolgok, és azt is amikor, tudom, hogy ő tudja, hogy valaki figyeli, és talán azt is érzi, hogy itt vagyok mögötte, de nem meri elhinni magának. De szép is lenne ha most hátulról felszakíthatnám a gerincét, de most dolgozom, ilyenre nem nagyon kéne gondolnom.
Hamarosan megjelentem neki, ő megint halálra rémült, nem volt nagy meglepetés... de most már beletörődött, hogy nem tud lerázni.
- És ki mondta, hogy te belekeveredsz az én üzletembe...
Eközben kihúztam 100$-t a zsebemből és felé nyújtottam.
- Remélem el tudsz vinni hozzá. Utána leléphetsz. De nem ajánlom, hogy megpróbálj átverni.
Hangom és arcom hideg, akár a Japán acél.

Először csak hidegen nézem a fickót, amint előadja magát.
~ Ez a hapek megőrült, vagy csak azt akarja elhitetni velem, valószínű fegyvere is van, de közelharcban csak én vagyok a jobb.
Egy gondolattal eltüntetem magam majd, hogy nem minden elöl, miután képességem aktiváltam, a 100$-st elteszem, hideg arccal nézek a fickóra majd elfintorodok. Testemből egy fekete anyag tör elő, közben oldalra ropogtatom a nyakam, amint ruhám beborított, ujjaim végén éles karmokat formálok.
- Lehet hogy nem értettél meg.
Körbenézek, hogy mennyien vannak a környéken, utána hirtelen a fickó felé kapok, éles karmaim a torkába, vagy az arcába vágom, és nem kegyelmezek neki. Ha esetleg előttem akarna támadni akkor rúgással védekezek, ha fegyver van nála, megpróbálom kirúgni a kezéből.