Főutak, utcák, sikátorok.

A csapat megalakult, és már van főbázisunk is. Vagy legalábbis valami ahhoz hasonló. Miután a rendőrök kitakarították a autótolvaj banda maradékát is, mi ideiglenes szállásnak használtuk. Legalábbis a kisebb összejöveteleket abban tartottuk. Így legalább inkognitóban is találkozhattunk, és nem kellett felfednünk egymás előtt igaz valónkat. Még ha egy csapat is vagyunk egy nőnek kellenek azok az apró titkok, hogy rejtélyesnek tűnjön. Úgyhogy legújabb csapat találkozáskor mindannyian megegyeztünk, hogy meg kell ismernünk egymást jobban. Ez főleg a fizikai állapotunkra vonatkozott. Bármilyen ellen is támad, egy lényként kell küzdenünk, hogy lenyomhassuk.
- Szóval akkor mindenkinek világos? - Nézek teli vigyorral az arcomon, már most élvezem az előttünk álló eseményeket. Kezemet kinyújtom ökölbe szorítva, és várom. -Na gyerünk fiúúúúk. Ne várassatok meg egy hölgyet! - Nézek rájuk kérlelő szemekkel. Úgy is nekem lesz igazam, és szeretni fogják a dolgot, ha addig élek is. Ha megtörtént az elkerülhetetlen öklözés, akkor bebúgatom magam, és a bumerángjaimat is, és a levegőbe emelkedek.
- Na akkor kettő kettő ellen? Kezdjük két közelharci, két távolsági ellen. Velem leszel te zöldbőrű. - Mondom kicsit dacosan. Tudom hogy mit akarok, és jajj annak aki ellenem mer szólni. - Na utánam, kapjatok el minket ha tudtok ti tohonyaságok. - Nyújtom ki a nyelvemet, és már reppenek is át a következő ház tetejére. Ám ez csak csel, még szép hogy az. Ha Cybergyík is átjött, akkor hanyatt lököm magam, és a két átugró társam felé dobom a bumerángjaimat. Nem túl erősen, csak éppen annyira, hogy visszazuhanjanak az induló házra ha nem vigyáznak. A meghajtott fémmonstrumok megállíthatatlanul száguldanak el gyík mellett, és...


//OFF: Ezt a tesze-tosza bandát. Ha valamit meg kell tenni, azt igazán csak egy lány tudja, ennyi férfi között.//

//OFF: Hát ti se sokat küzdöttetek még mesélő nélkül xD A lényeg, hogy leírom hogyan is támadok, és akit támadok pedig leírja, hogyan is végződik a dolog. Nem nagyon írunk feltételezett módban, mivel megtörténik a cselekmény, és nincs mesélő aki eldöntené hogyan. Mi magunk vagyunk azok.//

Dúlok fúlok magamban, úgy is rá fogom venni ezeket a fiúkat, hogy csapatként mozogjunk. Na meg hogy nem viszonozzák az öklözésemet, az már mindennek a teteje. Szemeim résnyire szűkülnek, és futás közben megtorpanok. Vissza fele veszem az irányt, nincs sok értelme tovább menni.
- Hé nagyfiú remélem vannak izmok is azokon a karokon, lehet azokat használni. - Vágok vissza Védelmezőnek, és felé is kezdek el rohanni. Jobbra balra cikázok, és elég alacsonyan maradok, legalábbis hozzám mérten is, hogy Sárkány ne tudjon eltalálni.
Már az épület szegélyénél tartok, mikor ugrok egyet. A félre ütött bumerángot még az utolsó pillanatban kapom el, és az ujjaim akár a furulyán úgy mozognak. A fúvókák felbúgnak, és a ugrásom hossza megnyúlik.
Védelmező felett járok, mikor mint a bakó lecsapni készülök. Vasromboló egyik végét ragadom meg, és vállát célozva meg. Még találat előtt elengedem, úgyis csak a találat a fontos, és hogy figyeljen a morci minden felé. Szemem sarkából látom, Lélekrabló már közeledik. Guggolva érkezek le, és ár fordulok is meg a saját tengelyem körül. Forgás közben kapom el kedvencemet, és már irányítom is Védelmező lábainak. Újra csak a találat számít, nem akarom hogy férfiúi mivoltában sértse, hogy egy lány győzte le ilyen könnyen.
Ha talált ha nem, már bukfencezek is hátra fele, azok a csini csini nem véletlenül nőttek társamra. Két hátra bukfenc elég is, de mire végzek övemből már kezembe is kerül az utolsó mentsváram.
- Hé fiúk azokkal a bökőkkel. - Szólok oda a többieknek. - Használni is tudjátok őket, vagy csak dísznek vannak a hátatokon? - Egy kis ösztönzést is viszek a dologba. Michael kezét célzom meg bumerángommal, csak hogy tudja mit is kellene használnia.
Ezekkel még sok dolgom lesz, hogy fogunk is a nagy ligában játszani, ha még egy kis ugrabugra is alig megy. Igazi ellenfelekkel, ki sem állhatunk. Bármennyire is kezdők, jól kell szerepelnünk.

Hát ezt a negatív bandát. A meglepetéstől észre sem veszem, ahogy azok az izmos kezek a pisztolyért nyúlnak. Nem csak az egyik, de a másik se akarja használni a kardját, mert ez csak egy edzés. Hát ezt a gyomrom nem tudja megemészteni, és úgy látszik a fejem sem. A meglepetéstől fenékre ülök a kicsit hideg tetőre. A Megváltó tölténye, így talán legnagyobb szerencsémre elhúz a fejem felett. Pont a megfelelő pillanatban, még ha nem is tudtam róla.
Most ott ülök kikerekedett szemekkel, és nem értem a helyzetet. De hát ez az egész azért van, hogy gyakoroljunk mindennel amink van. Ki mondta nekik, hogy darabolják fel egymást. ÉS ha most nem vívnak, de élesbe szükségük lenne rá, hogyan fognak életet menteni, ha nem tudják rendesen használni.
Valamit mondani akarok, de csak tátogok mint egy hal. Kinyílik a szám, valami gyenge suttogás hallattszik, de végül újra becsukódik. Hát ezeket a férfiakat sose fogom megérteni. Hogy lehet hogy mindent olyan komolyan vesznek, de mikor itt lenne az alkalom, máris félnek egy kis megerőltetéstől. Nagy levegőt veszek és felállok. Szerencsémre a düh, nem is düh az inkább csak elkeseredettség, mellett észreveszem a saját fegyveremet visszatérni hozzám. Igaz nem a barátságos látogatás lenne, mint máskor szokott lenni. Egy balett mozdulatnak is beillő forulásnak köszönhetően nem talál el, de hát örüljön aki dobta, mert még el is kell neki kapnia is.
- Fiúk álljunk le. Talán nem értem a lényegét az edzésnek, de nem az lenne, hogy kipróbáljuk magunkat. Ha már vannak olyan szép kardjaitok vétek nem használni őket. - Miközben beszélek közelebb megyek a fiúkhoz, hát akármennyire is szabadban vagyunk nem kell attól még kiabálnom. Főleg, hogy bárki meghallhat minket itt fent. - Nézzétek Védelmező barátunkat. Széles vállát, kidolgozott felső testét, .... márminthogy... azt akartam mondani, nem fél előhúzni a fegyverét. Nem akar itt senki sem megsérteni a másikat, még szavakkal sem, nem hogy fegyverrel. Úgyhogy ha nem akarod megvágni hát ne tedd, ennyire egyszerű. - Tárom szét a karjaimat, mintha csak a világ legegyszerűbb igazságát mondtam volna, ami talán az is volt. Hát amit nem akarsz csinálni nem kell megcsinálni. Ezt már igazán tudhatnák ennyi idő bűnüldözés után. Itt én vagyok a legkezdőbb, nekem kellene tanácsokat kapni, nem nekem adni. Végül kifújom a levegőt, és szembefordulok Védelmezővel, úgy látszik itt még ő annyiraaa... öhm, hogy egyetértsem velem.

Úgy nézek a három fiúra mint a vörös posztóra. Egyikről-másikra vándorol a szeme, és megpróbálom nézésemmel felrobbantani a fejüket, miközben csacskaságokról beszélnek. Annyi ezért leesik nekem is, hogy egy követ fújnak, de hát mi mást csinálnának a férfiak. Keresztbe teszem a kezem, és indulattól kicsit hunyorgok Védelmezőre. Mikor elfordul kinyújtom a nyelvem, és teljesen megsemmisülve adom meg magad a többség akaratának.
- Nincs bennetek egy cseppnyi jókedv.. - Grimaszolok egy kicsit csak látszódjon mit is gondolok valójában. - harci szellem, küzdeni akarás,... - Lassan emelem a hangom, és teljesen átitat a tettvágy. - Hát mi jó abban, ha nem a saját bőrünkön tanulunk? Ez csak úgy buli ha sebhely is van. - Húzom szélesre vérvörös ajkaimat. Azok a régi szép idők, mikor még otthon... Erre újra elkomorulok. Nem kell visszagondolni. Szörnyű idők voltak azok, ez most más hely. Más környezet, és más társak. A múlt elmúlt, a jövővel kell foglalkozni a jelenben.
- Na jó abba hagyom. És mire gondoltatok. Az én erősségemet nem nehéz kitalálni. Védekezni tudok, és repülni. Bumerángjaim mögé mindannyian elbújhatunk. - Húzom végig lassan ujjaimat Vasromboló szélén. Sok harc áll mögöttünk, és még több van előttünk, ezekkel a délceg lovagokkal. - Szóval ha Védelmezővel szorulunk mögé, akkor könnyedén tudjuk védeni magunkat, és ha "O"-t formázunk belőle, még közte ki is tud lőni. - Mondom elmélkedve, miközben próbálom összepászítani, több kevesebb sikerrel, hogy a többiek is lássák mire gondoltam. - De ehhez én gyenge vagyok, ha lőnek ránk, nem fogom tudni megtartani. - Homlokomon a gondolkodás ráncai szaladnak szét. Erős kar kell ide, de hát bármennyire is edzett vagyok, én még kevés leszek ehhez a dologhoz.