Főutak, utcák, sikátorok.

Hát ez aztán tényleg jó kérdés. Mit is bírnak pontosan életem párjai? Tudom miből építettem fel az én kis drágaságaimat, de hát így együtt az anyagok csak mást is tudhatnak. Annyi biztos, hogy könnyű, és erős, na meg hát több verekedésben voltam velük, mint amennyit egy kezemen meg tudok számolni.
- Hát a golyókat bírja, meg hát akkor biztos hogy egy ideig a robbanásoknak is ellen tudnak állni, de azért páncéltörő golyók, és rakéta ellen nem próbálnám ki. Az elektronikája kicsit érzéééÉÉÉ... HÉ!!! - Tör ki belőlem a nemtetszés. Az a már egyáltalán nem szexis vállak, csúnya tettre ragadtatták el magukat. Összehúzom szememet, és szúrós pillantásokat vetem. Még villámokat is lövellnék, ha tudnék. Villámok!!! Ez az, mérem végig pikkelyes barátomat. Ilyen végtagokkal aztán lehet repeszteni.
- Hé Cybergyík, mennyire is vagy te gyors? Azért kérdem, mert akkor lenne egy csodálatosan lesújtó ötletem. - És már felül is emelkedtem a sértettségemen. Újra felhők között szállok, és azok rózsaszínűek. De még mennyire. - Na akkor mondom az ötletemet... - Közben pedig mutatom a bumerángomon. Ujjaimmal végigpötyögöm Lélekrablót. Fúvókái merőlegesen állnak, és be is kapcsolom. Ütemesen elkezd gyorsulni, minden fizikai ellenállást mellőzve. Merőlegesen repül, akár egy pajzs, amit még fogni sem kell. Igaz forog mint egy ringlispíl, de hát ez bumeráng mit is vár tőle az ember. - hasonló az előzőhöz, csak most nem a lecövekelés a cél. Megindítom Lélekrablót teljes sebességgel, te pedig mint egy villám... zöld, pikkelyes, karddal felszerelt, de mint egy villám követed, védve nagyrészt védve vagy, és így könnyedén meg tudsz közelíteni bárkit. És bármikor ki tudsz támadni mögüle ha kell! Na milyen ötlet? Na ki a jó? Na ki a jó? - Öklöm zöldike felém tartom, ezért az ötletért aztán megéri egy öklözni. Míg a többiek csicsás képességeikkel hancúroznak, én csak úgy sziporkázom.

Keresztbe tett kézzel figyelem az eseményeket. Hát ezek sem fognak mostanában harcba bocsátkozni. Csak ki mit tud-ot játszanak, abban pedig nem vagyok túl jó. Védelmező végre rátér az én témámra. A kocsit azt az áldott kocsit, meg az újonnan elfoglalt főhadiszállásunkat akarják felspécizni. Abban már igen csak jeleskedek, úgyhogy neme is bírom megállni szó nélkül.
- Részemről nem szeretném ha valami fiús puskával durrantgatnád le itt nekünk a rossz fiúkat. Nem veszek részt semmilyen gyilkosságban, még ha az életem is múlna rajta. - A csinos kis homlokomat ráncok redőzik, ahogy megpróbálom megerőltetni hatalmas agyacskámat. - Hát ehhez már energia kell. - Két életmentőmet szék formájába lerakom, és ráülök. Kinyitom az egyik titkos rekeszt, és egy édes kis csokit veszek ki belőle. Halkan zörgök a papírossal, és kicsiket harapva élvezem ki az átkos gyönyört. - Na akkor mit szólnátok ha beépítenénk egy biztonsági rendszert a raktára. De csak finoman senki meg ne láthassa, hogy ott dolgozunk. Nem akarunk feltűnést kelteni. - Ráharapok a csokira és újra elkezdek kotorászni. Előveszek egy papírost meg egy íróalkalmatosságot. Gyorsan felskiccelem a fejemben már összeállt képet. - A legfontosabb a rejtettség. Elég nagy azaz épület. A romos raktárrész meglesz, de építünk egy álmennyezetet a padló felett, ott lesz a mi kis kérónk. Mindent belezsúfolhatunk, amit csak akarunk. Az álmennyezet teljesen beleolvad a környezetbe, csak össze tudtunk hozni pikkelyessel valami rejtő gépet. A csel még csak most jön. Aki nem keres az nem találhat ott semmit, de ha ellen feni ránk a fogát, akkor rakunk be neki egy csapdát. Egy rejtett ajtó lesz, majd a padlón. Eléggé rejtve lesz, hogy ne találjon rá mindenki, de annyira nem, hogy elkerülje azokét, akik utánunk kaparnak. Na szóval, rejtett ajtó mögött a csatornarendszer lesz, benne egy végtelennek tűnő útvesztővel. Telepakoljuk egyszerű csapdákkal, csak hogy kifárasszuk bárkit aki beletéved. Majd lecsapjuk mint egy taxiórát, mikor eljön az ideje. - Gyorsan körülnézek, hogy a srácok mit gondolnak egyszerű, de nagyszerű tervemről. Majd folytatom. - Egy edzőterem biztos kell bele. Ebben egyetértünk gondolom. Akkor egy műhelyt drága Védmobile-nak, egybeköthetnénk egy laborral, ahol összeépíthetnénk, és kitalálhatnánk ezeket a szükséges dolgokat. Persze még egy pihenőt, tárgyalót, ahol megtárgyalhatjuk ügyes-bajos dolgainkat, és hogy ne a szabad ég alatt kelljen ezt, ahol inkább edzenünk kéne a városi terepen. - Egy kis él van a mondatomban, de azért értelmeset is mondtam. Ha most fentről lát valaki minket a léghajóról, azt hiheti a Gothami Cirkusz új műsort akar előadni, egy csapat csepűrágó pedig most készül a nagy előadásra. Hát ilyen az én szerencsém.

Hát igen a roncstelep, a hely ahol mindent meg lehet találni, és talán mi is keríthetnénk onnan valami olcsót, csak hogy fel tudjuk tupírozni a raktárunkat.Ez lesz az! Hála istennek Védelmező belátja, hogy halálos eszközökkel nem kell megpakolni a járművet, anélkül is használható, sőt még jobb is. Na de ekkor Sárkány bemondja a saját ötletét. Elhúzom a számat, amit nem szeretek, de hát erre az ötletre még az arcom ráncolását is megengedem.
- Rakéta? Robbanószert akarsz rakni a járművünkre, ami arra kell, hogy életeket mentsen? És ha valami eltalálja, akkor a robbanásba veszünk mindannyian, vagy ami még rosszabb nézhetem az égből, hogyan égtek halálra. Na azt már nem. Rakétát még annyira sem támogatom, mint a géppuskát. - Újra gondolataimba merülök, és próbálok rájönni milyen más megoldást is lehetne találni az esetleges felmerülő problémára, amit Sárkány hozott fel. - Te Cybergyík, van valami ötleted? Én dolgozok egy nagy energiájú rezgésgenerátoron, de az a technika mostani állása szerint, csak elméletben tud olyan hercen rezegni, hogy a szilárd tárgyakat rombolni tudja. Nálatok volt már ilyen technológia, vagy ismered valamennyire az elméleti részét? - Mire befejezem a mondatot a fiúk már mozgásba is lendültek. Hát ez van, előbb még harcolni sem akarotak, most meg beszélni. - Gyere kapjuk el a nagyszájúkat. - Mondom oda jelenlegi szövetségesemnek, és Vasrombolót védekezőleg tartom magam előtt, hogy Sárkány abba rúghasson bele. Közbe rohanok előre, és remélem a "pajzsom" védelme mögött Cybergyík követi a merész megmozdulásomat. Védekezés után próbálom levetni Sárkányt, és Lélekrablót egy csuklómozdulattal megindítom mozgó pajzsként. Cybergyíknak csak a megbeszéltek szerint kell követni, hogy a fedezéke mögül érhesse el Védelmezőt. - Fegyverezd le, addig én feltartom a mi tiszteletbeli gyíkunkat. - Célzok ezzel Sárkányra, és Vasrombolót kezembe tartva várom a következő lépését.

//Hát én azt hittem kitűnik a dolog, hogy én akartam levédeni Michael ugrását a bumerángommal, és utána indítani Cybergyíkot, de akkor így lesz.//

A terv félig meddig sikerült, és csak most csapok a fejemre, ha nem állítják meg a fiúk a bumerángomat akkor az menne töknek paszulynak, míg ki nem fogy belőle a nafta. Hát majd ezen is dolgoznom kell, de majd kiderül, ha kiterül. Fél kezemben Lélekrablóval rohanok mostani társam után, és pár méterről körbefogok tengelyem körül, hogy elé lendületet kapjon ilyen kis távolságon is a drágaságom. Akár leteperi Védelmező, akár nem felé lendítek, a súlypontját próbálom legalább két méterrel elmozdítani függőlegesen felfelé.
- Na hát egy kis mozgás és máris nem tudod mozgatni azt a villás nyelved? Hát nem szép dolog, ha az ember lánya kérdez valamit, és nem válaszolnak rá. Olyan hidegszívű vagy. – Tettetett sértődöttséggel mondom ezt, felelve a teljesen kuka csapat közönyére. Ettől függetlenül nem várom meg se a találatot, se a kezdeti repülés élményeit.
Sárkánnyal kell megküzdenem. Nézzük meg milyen jó is a kis oktondi. Egy pillanatig sem lassítok lendületemen, és már rontok is neki a bumerángrontómnak. Nem foglalkozok a földön erőlködő fegyveremmel, de ekkor csak arra leszek figyelmes felettem repül a bökőjével, és mielőtt még meg tudnék fordulni máris lábaimat kaszálja. A hatalmas esésen csak egy kicsit tudok enyhíteni, de éppen elég arra, hogy hátra bukfencbe végezzem be a mozdulatsort.

- Na! Hátulról szereted? – Én is beállok kedvenc pózomba, de én nem várakozok. – Na és miben vagy jó? – Ezzel máris megindítom támadásom. Kettőt előre lépek, és a harmadikat egy erőteljes taposásban végezném be Sárkány lábfején. – Ekkora bökővel jársz, amit elő se veszel, remélem nem csak vívni tudsz! - De ez csak elterelés, és már forgok is, mint pörgettyű. Előre lendülök, kézre állok, és a magas fiúkát dupla lábbal próbálom mellkason rúgni. E lendület visz is tovább, és egy előre bukfencben zárom. Újra talpon vagyok, és máris ütéskombinációkat indítok arca felé.

//OFF: nem ér, nem figyelembe venni a támadásaimat :8 ez egy kettő-kettő elleni párbaj, úgyhogy nem csak egy ellenfeletek van.//

Morgónak szánt támadásom szerencsétlenségemre teljesen mellément. !!Vasromboló éppen, hogy csak elszalasztotta széles mellkasát, de már nem volt időm módosítani a pályáján.!! Így hát a megszokott kombinációt ütöttem be, és már szállt is a messzi távolba, repülő partnert nem találva magának.
Sárkány elég testes, de a fene se gondolta volna, hogy még gyors is. Egy balerina kecsességével !!veszi el lábát a laposodás elől!!. De nem csüggedek, a világ a feje tetejére áll, és már lendülnek is lábaim az ég, na meg Sárkány mellkasa felé. A lendületet sajnos nem szakította meg a találat. Elemelkedek a földről, de a legrosszabb pillanatban. Sárkány, a kis utánzós, ugyanazt teszi, amit én néhány másodperce véghez akartam vinni.
Már csak annyi időm maradt, hogy magam elé kapjam kezeimet keresztet formázva. Ez legalább egy kicsit tompítja a találatot, de mégsem eléggé. A repülésem íve megváltozik, és harcoló társaink felé veszem az irányt. Szeretem a légi harcot, de ez azért már sok a földnélküliségből. Összegömbölyödök, és várom a becsapódást, éppen ketten vannak a célon, hátha tompítanak annyit, hogy ne fájjon nekem annyira.
Szájamat szólásra nyitnám, és következő megfelelő szólásomat mondanom, csak hogy buzdítsam a társaimat szólásra, vagy arra, hogy válaszolhatna Cybergyík a kérdésemre, de hát csak egy nyikkanás jön ki torkomon, ahogy megkezdem röppályámat.
Eközben még ha nem is jut eszembe a dolog, de a bumerángom oda érkezik, ahol nekem kellene lennem. Vagyis pontosan Sárkányt célozza meg. A sebessége nem túl nagy, mivel „elfogó” sebességre van állítva, de hát akkor is tud ütni ha talál.

//OFF: Ki mondta, hogy mi ennyiben hagyjuk a dolgot? xD//

Úgy látszik a mai férfiakból kihalt a lovagiasság, de hát ez pont jó nekem. A duónk, most meg fogja sínyleni a dolgot, de hát a győzelemért bármit megtenne az ember. Próbálok a legpuhábban landolni Cyíbergyíkon, és ez még úgy, ahogy sikerül is. A csapattársat leverem a lábáról, mi pedig egy közös bukfenc erejéig fél méterrel kerülünk arrébb.
Arcunk szinte összeér, ahogy testünk összefonódik, és mielőtt még az intimségét a pillanatnak felfoghatnánk, ha egyáltalán létezik ilyen két teljesen más fajú lény között, kik a kínok kínjait élik át. Hátam sajog, vállam fáj, de hát történt már velem rosszabb is. Összeszorított fogakkal szűröm ki a szavakat, mielőtt még vesztenénk a lendületünkből.
- Dobj az ég felé, olyan erősem amennyire csak tudsz. Majd csapj ki Védelmező felé farkaddal. – Izmaim megfeszülnek, ahogy várom a dobbantómat, és én is rásegítek. Pikkelyesünk erősebb, mint hittem, és közös erővel, szép ívet sikerül elkapnom. Mielőtt még teljesen rám fordulna, lök is fel lábaival, és pedig újra kezdem repülésemet, de ezt már kiszámítottabban. Mielőtt még bárki is közelünkbe érhetne, és már a levegőben vagyok, és megmaradt bumerángomat szorongatva keresek célt.
A nagydarab fekete barátunk tökéletes lesz, és a kétoldali támadás pedig biztos felkészületlenül éri, mivel már a győzelmi tort ülhette gondolataiban. Ha már ilyen etikátlan volt, és társára hagyta az elkapásom örömteli feladatát, én sem hagyhatom kevesebbel beérni. A nagyapám bumerángját, ahogy állapotomból telik teljes erőmből megdobom, fejét célozva, beleszámítva azt, hogy még arrébb fog menni, és ha még el is mozdulna, visszafele jövet a feltételezhető új helyén találja el ugyanazt a testrészt.
Talpra érkezek, igaz kicsit kótyagosan, de azért megállok a lábamon, és az új veszedelemmel szembe fordulok. Sárkány drága fegyveremet kaparintotta meg, melyet levegőben elkapni sok évnyi gyakorlás, és tapasztalat szükséges. Úgy néz ki vannak még rejtett tartalékai a férfinak, amiről egyikőnk sem tud. Kezeimet felemelem, a boksz kezdő állásában, és várom a támadását. Próbálom nem mutatni, hogy nem állok stabilan a lábamon, de hát aki nem elég rugalmas az ne álljon ki két férfi ellen harcolni.