Arkham elmegyógyintézet - Folyosók

Szótlanul haladtok tovább a folyosókon. Unaloműzőnek a feliratokat olvasgatod az ajtókon. Sajnálatodra nem ismersz senkit sem, és így még kevesebb reményed van rá, hogy itt találod Richardot.
Az utolsó emeleti folyosó is elmarad mögöttetek, és rátértek a lefelé vezető lépcsőre. Átsétáltok az étkezőn, itt láthatod a kevésbé elmebetegeket, akik nem tartoznak a közveszélyeseké közé. Békésen esznek és nem is törődnek az igazi világgal. Csak elvegetálnak itt, míg meg nem halnak végleg.

Átsétáltok az étkezőn újra, és még végignézel a bolondokon. Ők meg sem közelítik azt a szintet, amit te képviselsz. Végigmentek a folyosókon, elsétáltok a teljesen izolált cellák mellett, elhagyjátok a sokkterápiás részleget, amitől még téged is a hideg kerülget, végül eléritek a minimum biztonsági zónát. Ide tartozol te, legalábbis ezt hiszi Arkham. Az őrök eddig semmit nem szóltak, de nem is tűnnek, úgy mint akik szeretnek csevegni.

A mondataid hallatán még nagyon vigyor terül szét az arcukon. A szemük csak csillog az elfojtott indulatoktól, végül az utolsó kérdésedre nem bírják tovább és kitör belőlük minden. A hangos nevetés betölti az egész lépcsősort. Csak úgy zengenek a falak, a mély férfi hangok súlya alatt.
- Hát ez isteni! - Mondja a jobb oldali. - A mai nap folyamán még csak egy hidat, egy ládát teli arannyal, és az örök fiatalságot akarták ránk sózni a szabadságért... - A mondata újabb nevető görcsbe fullad. Végül már esélyt sem lát arra, hogy befejezze mondandóját, így kollégája veszi át a szót.
- Hát mostanában sem halottam, sokkal nagyobb őrültséget. Pedig diliházban dolgozunk. Még a végén azzal jössz itt nekünk, hogy megölöd Lincolnt ha nem eresztünk el. - A furcsa példa újabb nevetést eredményez, amit már könnyebb elnyomniuk magukban. - Emlékszel arra a flúgosra, még azt is mondta, hogy tudja merre van a Watergate ügy hiányzó iratai.
- Hát apám, ezekért a pillanatokért éri meg itt dolgozni. Ha én ez az asszonynak elmesélem? A múltkor is ott az ágyon hugyozott be nevetés közben. - Ez a kis életmotívum neked csak az agyi kapacitását árulja el melletted állóknak, és úgy látszik a családjukénak is. Jobbal kell előrukkolnod, mint egy egyszerű megvesztegetés, ezt már te is belátod.

Az őreid vigyora vicsorrá torzul, amikor meghallják fenyegetésed. A kezeik elindulnak a felejtőbotjaik felé. Még mielőtt bármit is reagálhatnál a fenyítő eszközökre az oldaladba szúródik az egyik sokkolójuk. Az izmaid fájdalmas görcsbe rándulnak, és már csak azt látod ahogy a padlóra zuhansz. Hála istennek már elhagytátok a lépcsőt, így nincs esély rá hogy visszagurulj. A két férfi feléd magasodik, majd egy rúgást érzel az oldaladban.
- Na akkor koma most kihúztad a gyufát. De köszönheted nekünk, nem kell fárasztanod mostanában a szádat. - Ekkor éri az első csapás fejedet. Ezt még egy bő tucat követi és mindegyiket fejtájékra célozzák. A negyedik ütés után már semmit nem érzel, de azt még hallod, mikor az állkapcsod hányingert keltő hanggal elreccsen. Szájadba vér gyűlik, majd csak a sötétséget látod.
Fájdalmak között ébredsz. A gyengélkedőben vagy. Az állkapcsod össze van drótozva, de fájdalmat nem érzel. Annyi nyugtató lehet benned, hogy nem érzel semmit. A gyengélkedő olyan, mint minden hasonló ilyen helyiség. Négy ágy van benne, egyikben fekszel te. Az egyik falon a mindennel felszerelt szekrény, itt minden megtalálható bármilyen egészségügyi problémára. A teremben van még egy asztal, ami mögött az egy mázsa feletti kopasz férfi ápoló üldögél, és újságot olvas. Nem vagy lekötözve, látszólag nem is lenne rá szükség.

Halkan felkelsz az ágyból, és egy macska lépteivel közelíted meg a szekrényt. Valami fegyvert keresel magadnak, hogy végre elhagyhasd ezt az őrültekkel teli helyet. Szerencsédre az őröd fel sem néz az újságból, csak néha horkant egyet, talán a cikken amit olvas, de az is meglehet, hogy az újság végén lévő képregényen nevet, csak nem éppen emberi módon.
Üröm az örömödben, attól még hogy elérted a szekrényt, minden figyelemfelkeltés nélkül, az le van lakatolva. Minden egyes polca, fiókja, és ajtaja egy-egy lakattal van elzárva, hogy illetéktelenek még csak hozzá se tudjanak nyúlni. Így újabb gonddal kerültél szembe.

Leesik, hogy nem vagy képes leszedni a lakatot annyira halkan, hogy meg ne hallja az őröd. Így vissza lopakodsz az újdonsült ágyadhoz, és minden színészi képességedet összeszedve életed legjobb ájulását adod elő. Igaz ez volt az első is egyben. Látványosan összezuhansz, előbb az ágyra esve, csak hogy zajt is csapjál, majd a földre koppantva fejedet. Ennek már elégnek kell lenni, hogy észrevegyen az őröd.
ÉS így is lett, először csak az újság zörgést hallod meg, majd a széke nyikorgását, ahogy hátratolja azt. Valamit még motyog mellé, de nem hallod ilyen távolságból. Súlyos léptekkel közeledik feléd, majd megáll melletted. Még fél méter sincs köztetek, egy röpke hatásszünet után, az oldaladba érzed a lábát. Kapsz két enyhe rúgást csak, hogy ellenőrizze ébren vagy-e. Meg sem mozdulsz, így lehajol, és alád csúsztatja kezeit. Ekkor cselekszel.
A szemeid kipattannak, és közvetlen közelről meglátod a buldogképét az őrnek. A kezed kicsapódik, és máris a fejét markolod, a meglepetéstől semmi nem tud tenni a férfi. Minden erődet beleadod, és oldalra rántod a fejet. De se reccsenést, se egy halk roppanást nem hallasz. Nem sikerült. Még sohasem csináltál ilyet, így nem is tudod, hogy lehetne pontosan kivitelezni, a fizikumoddal. Annyit azért elértél, hogy felbőszítetted. A kezeit kirántja alólad, majd felegyenesedik, és hátra lép kettőt. Lassan felméri a helyzetet, és ökölbe szorul a keze. Úgy néz ki újra harcra kerül a sor. A csatátok kezdetét jelezvén, távoli basszus hangzik fel.

Felállsz és odarohansz a szekrényhez, a férfi nem megy neked ész nélkül. Az egyik kezét háta mögé teszi, és lassan lépésről lépésre megközelít. Közben megnyugtatóan beszél hozzád:
- Nyugodjon meg Mr. Woodson. Jó helyen van. Biztonságban van. Itt van az intézetben. Barátok között. Nem kell félnie, most már nyugodjon meg és feküdjön vissza az ágyban. - Alig öt méterre megáll tőled, és várja mit cselekszel. Te még mindig az intézet betegje vagy, és így is kezel mindenki az épületben. Le akar nyugtatni, mintha csak egy egyszerű beszámíthatatlan őrült lennél. Nem jön közelebb hozzád, talán úgy gondolja nem ha tovább közeledik csak súlyosbít a "félelmeden".

A szavaid hallatán a férfi továbbra sem tesz, semmilyen támadó jellegűt, csak még egyet lép feléd. Végre a kezét kihúzza a háta mögül, és abban már ott az elektromos sokkoló. Egy-egy szikrát is látsz felvillanni rajta, ebből tudod, hogy már nem játszik ő sem.
A szekrényen van pár apróság, keménypapír dobozok, a steril kesztyűknek, géznek, vattának, azzal dobálod meg a férfit, ami már jobban hatással van rá.
Előre lép, és mint egy kést döf feléd a szerkezettel. Tudod, hogy ha eltalál, akkor jön újra a földön rángatózás, és megállíthatatlan nyáladzás. Nincs lehetőséged a terved kivitelezésére, mert nem akkorra lendülettel ugrik neked. Közben, mintha hangosodott volna a dob, vagy csak a feszültségtől, esetleg a gyógyszerek hatása, hogy ilyeneket hallasz.

Az első szúrás elől sikerül kitérned, és ekkor mint egy felhúzott rúgó csapódnak a karjaid férfi sokkolót tartó kezére. Nem sikerül egyből kicsavarni a kezéből, de elkezdtek huzakodni érte. Hála kondíciódnak nem maradsz alul vele szemben, de nem is tudsz feléje kerekedni. Ekkor sajnálod, hogy nem vagy vallásos, mert most egy isteni csodáért imádkozhatnál.
Imával, vagy nélküle, de bejött a dolog. A ütemes dübörgés egyre közelebbről hallatszik, végül egy hatalmasban záródik. A következménye pedig, egy betört fal, milliónyi faltörmelék, és töménytelen por. Mindketten abbahagyjátok az erősködést, és az új jelenségre figyeltek. Egy félmeztelen férfi bontakozik elő a romokból, mögötte hangoskodó betegek, és őrök egyvelege. A férfi neked ismerősebb, mint "társadnak". Közelebb lép, és egy ütéssel ájulttá teszi az Ben-t az ápolót. Majd vaskos karjait köréd fonja, és szinte gyermeki szeretettel mondja.
- Gazdám! - Ez az egyetlen végtelenbe kiáltott szó, elég arra hogy elmondja Richard az összes érzelmét irántad. Még mielőtt körül vehetnének az őrök. Richard megindul és a szemközti falat célozza meg. Lassítás nélkül ront neki, és könnyedén áttöri azt. Innen már a szabadban vagytok, fáradhatatlan léptekkel indul meg a Gotham folyó felé, és bele is veti magát. Ekkor tűntök el az intézmény szemei elől, és így sikerült megszöknöd másodjára is innen.