Arkham elmegyógyintézet - Cellák

// Na megkövetem magam Manipulator, teljesen elfelejtettem, hogy a te színed is arany. Ezt azonnal orvosolom, remélem nincs harag. //

A cellatársaid, mint a ragadozótól félő prédák behúzódnak a sarokba, és csak akkor lélegeznek fel, amikor érted jön két markos ápoló. Kinyitják az ajtót, ami látszólag nem sokat változtat semmin, de a légkör mindenki számára felszabadultabbá válik. Amint ellenkezés nélkül követed őket, mert hát mi értelme is lenne, ha leveretnéd a lépedet itt, az ajtó becsukódik mögötted, és még látod hogy egyből birtokba is veszik a felszabadult területet.

Folytatás: Arkham elmegyógyintézet - Folyosók

Fogócska/ Karmester

Tíz perce sincs...
Hogy az első vizsgálatodon túlvagy mióta az intézet szívesen látott vendégévé váltál. Még meg sem szokhattad az intézet légkörét. Új még ahogy veled bánnak. Részben mintha egy gyépés lennél, részben mintha egy életbe vágó elem. A káosz katalizátora. Most mondjuk csak egy gumi szobába zárt szerencsétlem. Még nem tudják veszélyes vagy-e magadra. Amíg ez nem cáfolták itt maradsz. Legalábbis ezt mondták neked. Most csak magad vagy a szobában. Te és a friss kórházi levegő...

Ahogy a Karmester egyedül üldögélt a gumiszobában, a falra ujjaival ritmusokat dobolt és közben dúdolt. A tompa ritmikus hangzással a fejében egy új zenét alkotott, vagy hozzá tett pár részletet sokat hallgatott kedvenceitől és már nem volt olyan elviselhetetlen az ottléte. Az ujjaival ide oda suhintott mint ahogy egy karmester szokta. Ahogy vége lett a fejében alkotott dal, keze élettelenül huppant le a gumis talajra. Rájött hogy valójában milyen unalmas is az egész. Várta hogy történjen valami de semmi. Egyre jobban elfogta az az érzés hogy ki akar törni de nem tette, még nem szabad. Már többször is végig járta a kis szobát saroktól sarokig, képtelen volt elfoglalni magát mással. A szája már rég kiszáradt és ragályosan rászokott arra hogy az alsó ajkait nyalogassa. Megunta azt a várakozást hogy ma még történni is fog vele valami, ezért leült. Csettintgetett ujjaival egyenletes ütemet tartva, majd leállt amint észrevette a kamerát amit eddig még nem vett észre. hosszasan nézett arra a pontra ahol a kamera volt, majd ahogy fölkelt, azzal a lendülettel letépte a kamerát a helyéről és vissza ült helyére nyugodtan.

A Karmester elmosolyodott amikor látta vendégei érkeztek. Előtte egy nagydarab ápoló, majd mögötte valami karbantartó lehetett ruhájából ítélve. A karbantartó szomorú fejjel pillantott az össze tört kamerára. Hála Istennek csak a vezetékek sérültek és így kevesebb gondja lesz vele. Ahogy felkapta és magával vitte, még egy utolsó pillantást vetett a rongálóra és elment. A nagydarab fickó pedig fölrángatta a Karmestert a földről és a folyosóra toloncolta ki. A Karmester a vállát szorítgatta és közben mosolygott.
- Nos mi az úti célunk? - Kérdezte mintha misem történt volna. Fogalma sem volt merre mennek majd meg hogy hova de ez nem foglalkoztatta.
- Ugye majd kapok inni? Kicsit kiszáradtam. - Az ápoló megállt a karmester előtt.

//No első fault: Amikor én vagyok a mesélői poszton, ne te meséld magadnak a történetet ...//

... Az ápoló nem akadt ki a hülyeségein, nem lökte a földre és nem tapogatta a bolond halántékát, csak annyit válaszol.
- Még az is lehet... - Majd tovább haladtok a folyosón, téged ugyan igencsak erőszakosan tartanak pályán. Majd hirtelen egy tompa koppanást hallhatsz. Érzed a szorítás gyengülését, majd az eltűnik és egy nagyobb tompa koppanással landol melletted az ápoló.
Egy sötét folyosón állsz, nem látsz magad előtt kamerát. De megmered nézni mi van mögötted?

Az őr kicsit szorosabban fogta a Karmester kezét nehogy szökni tudjon. Lassan haladtak előre. Mintha egy harmadik ember lélegzését lehetne hallani mögülük, de gondolta biztos csak az ápoló szedi jobban a levegőt, úgy is olyan darab, kitesz két embert. De nem. Halk koppanást hallott maga mellett. Érezte ahogy az ápoló enged a szorításán, mígnem teljesen elengedte és a földre zuhant. A Karmester egy kis ideig állt, míg észre vette itt nincsenek kamerák. Az alak még mindig ott volt mögötte. Lassan hátranézett, hogy mégis ki lehet az.

//2.: nem mondtam, hogy mit tudsz a valakiről aki talán nem is volt ott előző körben//

Mikor lassan hátra fordul a muzsikus bolond egy érdekes alakot pillanthat meg maga mögött. A kezében egy vascső fogalal helyett. Azt lógatja a föld felé. A sötétben nem látsz sokat. Eléggé kihalt folyosó ez, a gyerek csak mosolyog egy pár másodpercig.
- Cső! - Szólal meg végül, de még nem lép semmit. Megemeli csak a karját, hogy a csuklója felé nézzen. Érzed, hogy nem túl bizalom gerjesztő aurával rendelkezik, nem mintha te sokkal jobbal bírnál. De az egész lénye olyan... idegen.

A Karmester mozdulatlanul állt, ahogy a fura alak csak ott volt és vigyorgott.
- Cső! - Törte meg a kínos csendet. A Karmester pár pillanatig még végig mérte magának. Nem tettszett benne neki valami, valamit furcsállott. Nem mintha ő maga jobb lenne. Eddig örült hogy nem végezte úgy ahogy az ápolója. Rámosolygott viszonzásul az idegen bentlakóra. Meghajolt előtte, de éppen csak annyira hogy még tartani bírja a szemkontaktust.
- Üdvözöllek! Mégis...kiben tisztelhetlek meg? - Kérdezte Karmester.

Az idegen nem felelt a Karmester kérdésére, csak bámult. Mélyen a szemébe nézett, mikor mintha valami eszébe jutott volna és intett hogy menjen, fusson. A Karmester fölkuncogott.
- Ugyan miért tenném? - Kérdezte, majd mikor eszébe jutott hogy a szemben lévő embernél vas cső van. Azzal jobb vigyázni és ha netán ütne vele, akkor felkészül hogy elhajoljon az ütése vagy ütései elől és talán viszonozza is ha észre vesz egy gyenge pontot, amit megüthet.

A Karmester már tudta, ha lejár az idő akkor ez az ember szétveri, de miért adna előnyt? Ezt nem értette, de majd kiszedi belőle. Szétnézett maga körül és átkutatta az ápolót és közben dúdolgatott.
- Hmmm...hümm ez mi? - Előhúzott egy kulcs csomót, majd elgondolkodott használja e, de inkább eldobta. Végig nézett az ápolón, mikor megörülve látta hogy övet visel, amit le is szedett róla. Oda sétált az idegenhez és a fülbe súgta.
- Akár itt és most megölhetnélek, de tudd bele megyek a kis játékodba. - Azzal lassan hátrálni kezdett mígnem el nem nyelte a sötétség. Lépteinek zaja egyre elhalkult, ami jelezte hogy már valamivel messzebb jár, mígnem hallani sem lehetett.

// Ne jelents ki olyat ami nem biztos:)//

A kis szövegelésedre csak a homlokát vakarássza a barátod, míg feléd hajol. De nem akadályoz a távozásodban. Jó fél percig futhatsz mikor válasz úthoz érkezel és evvel egy időben fellobban két fény frrás arra fele amerről jöttél. Majd hallod ahogy a betont a vascső kezdi el kaparni, ahogy valószínű szarvas barátod indult meg a folyosón messze. Majd két koppanás és melletted a fal nagy puffanás után ajtóként nyílik a szabadságod felé. Egyenesen egy kert féle helyre.

A Karmester mellett megnyílt egy ajtó, ami egy kert szerű udvarra vezetett ki. Gyorsan körülnézett és látta hogy a fáknak sűrű lombjai vannak, amin nehezen látni át. Ez Biztos búvóhelynek tűnt. Gyorsan fölugrott hogy elkapjon egy ágat és fölhúzza magát. Maga mellett megpillantott egy ágat, ami elég erősnek nézett ki, hogy azzal is megvédje magát. Amikor húzta az ágat, egy nagyobb roppanással letört. Nem tudta hogy ellenfele meghallotta e, mert a sűrű lombok között ő sem láthatta a titokzatos alakot.

//Mint már említettem ragaszkodjunk az általam lefektetett tényekhez...//

Egy fára pattanva próbálsz vastag ágat szerezni, de addig húzod, hogy kicsúszik karmaid közül és a földön puffansz halkan. Pár bokor vesz körül és méterekre látod magadtól a naracsos fényt, amit már a fáról láthattál a szemed sarkából. A közeledben még hullnak alá a levelek és pár gally is hever körötted. De semmi mást nem fedezhetsz fel a környéken, ebből a szögből...

A hogy próbálja letörni az ágat, a Karmester kezeiből kicsúszik az ág és ő maga leesik a fáról. Az esés fájdalmas volt. Megrázta a fejét a falevelektől és az enyhe szédüléstől. Amint kijózanodott, egy sárgás fényt pillantott meg. Ezt a fáról látta már egyik szeme sarkából, de nem mutatott utána érdeklődést. Ahogy észre vette látta hogy nincs is olyan messze. Amikor indulni akart, eszbe jutott hogy az üldözője is itt lehet valahol. Lassan fölnézett hogy észrevétlenül körül nézhessen, már ha előbb nem vették észre. Ha észre vették, akkor egy másod percet sem rabolva a fény felé fut, de ha mégsem, megpróbál észrevétlenül osonni a bokrokon keresztül amíg teheti.

Ahogy gyorsan végig suhant a terepen nem látta a fura szerzeményt. A fény felé futott, reménykedve hogy majd vezet valahová. Tévedett. Pár lépés után megtorpant s újra megnézte magának a fényt. Az előbbi üldözője volt az aki a fényt árasztotta. A szemei még csukva voltak, de nem sokáig. A narancsos fényben úszó szemek hirtelen bámulni kezdték. Olyan különös érzés fogta el mintha ellazulna a teste és átadja magát ennek az érzésnek. Nem bír ellene küzdeni. Érzi hogy csapdába eshetett. Az üldöző narancsos szemei ekkor más irányba fordultak és ő is arra fordította tekintetét hogy megtudja mire figyelt föl. Nemsokkal később hirtelen előtte termett és narancsos szemei újra mélyen a tekintetébe fúródtak.
- Gyere játszani! - Majd a Karmester fejét megmarkolta, de érdekes módon nem szorította csak fogta. Még csak fájdalmat sem akart neki okozni. A Karmester agya azon kattogott hogyan mászhatna ki ebből a helyzetből. A teste egyre inkább lazább és nem akar ellenállni. A másik pedig miért nem okoz neki fájdalmat? A Karmester rájött. Ha fájdalmat okozna akkor kizökkentené ebből a hipnotikus fogásból,ezért a fájdalmat magának kellett okoznia. Belülről kezdte harapdálni a száját, és a körmével elvágta a mutató ujját, Reménykedve hogy ettől kijózanul és megpróbálja nem kimutatni hogy már nem tartja fogságban.
- Gyerünk! Mit játszunk? - Kérdezte

Lassan szakítja fel a bőrt az ujjáról, rétegenként szakad fel a bőr, és a vér egyszer csak megindul ujjában cseppenként. Az üldözője a Karmester kérdésére kérdéssel válaszolt.
- Fogócska? - Kérdezi játékosan és lassan ereszti le a földre, majd megveregeti a Karmester vállát. A Karmester gondolkodóba esett, majd a fejében megfogalmazódott, egy nagyszerű ötlet.
- Rendben játszunk! - Mondja nyájasan. - De mit szólnál ha nagyobb területre mennénk? Mondjuk oda? - Mutat a város fényei és épületei felé. - Nem tudsz egy utat ahol oda juthatunk?