Arkham elmegyógyintézet - Egyéb helyiségek

Az őrök csendben visznek vissza a bejáratott úton. A földszint telve van ápoltakkal és ápolókkal. Vannak sokkal súlyosabb esetek is. Látsz toporzékoló őrültet, és magában motyogót is. Itt lenn tartják az aránylag rosszabb eseteket, de te tudod hogy ez csak parasztvakítás. Az igaziak az emeleten vannak, ahol téged is tartanak.

Folytatás: Arkham elmegyógyintézet - Folyosók

Kitörés!

-Hogy van Eric? - kérdezi a pszchológus az Arkham vendégszeretetét élvező pszihopatától. Hangja teljesen monoton, semmi szín nem fedezhető fel benne. Semmi esetre sem megnyugtató.- Már hetek óta az Arkhamban van. Hogy érzi magát, javult az állapota?

Arkham elmegyógyintézet - Egyéb helyiségek - Page 2 Doktorw

A kártyás ember vele szemben ül egy nem is olyan hosszú asztalnál. Ha kinyújtaná karjait, simát elérhetné a doktor nyakát, és kitéphetné a gigáját. Kitéphetné, ha kezei nem lennének megbilincselve. Megölhetné egy szempillantás alatt, ha a biztonsági őrök nem figyelnék őt a másik szobából, a kamerákon keresztül. Egy kis riasztás, és az ajtó előtt várakozó, kártyázó, TV-t néző ápolók és biztonságiak rátörik az ajtót, és telepumpálják gumilövedékkel és nyugtatóval.
Az asztalon egy pakli franciakártya. Talán ez is a terápia része. Ha Eric ránéz a kártyákra, a doktor szája mosolyra húzódik, és azt kérdezi:- Nincs kedve játszani egy menetet, Eric?

- Miért javult volna az állapotom? - kérdezem az idegesítő öregtől. Nem tetszik a képe. Azt hiszi, én is ide tartozom, én is valami skizofrén, hallucináló agy károsult vagyok, mint a többi ember, akiket néha-néha láthatok a folyósókon ordítozni, vagy éppen sírni. A legidegesítőbb persze a pakli kártya, amivel biztos bosszantani akarnak. Ránézek a dokira.
- Nem lehetne ezeket leszedni? Így nem tudnék kártyázni. - emelem fel a két összebilincselt kezemet. - Ígérem, nem tennék semmi rosszat. Amúgy se tudnék, az itt töltött hetek alatt semmi testmozgást nem tudtam csinálni. Persze, ha mindkét kezem szabadon lenne, már tudnék játszani. Azt szeretné, nem? - nézek a dokira. Próbálok minél ártatlanabb képet vágni. Kezdek ténylegesen beleőrülni az itt töltött napokba.

- Miért ne javult volna? Maga beteg, Eric! És azért van itt, hogy segítsünk magán.- mondja színtelen hangon az orvos, miközben megindul a keze. Az megállapodik a paklin, és türelmesen, ráérősen dobol rajta az újjaival.
- Ezt Ön is tudja, hogy nem engedélyezhetem.- mondja, mikor a kezedet felnyújtva kéred a szabadságot. Közben szépen lassan kibontja a paklit, és elkezdi 7 kupacba rakni a kártyákat. Közben figyeli a reakciódat, milyen hatást vált ki belőled a lapok látványa.
Majd elkezd játszani. úgy látszik el van a doktor a játékkal, egy kis időre mintha megfeledkezne rólad. Miután néhány lapot jó helyre helyezett, hirtelen megszólal, megtörve ezzel a nyomasztó csendet, amit csak a lapok sercegése tört meg.
- Mi történik akkor, ha kevesebb pontot gyűjtök össze, mint Ön? - Már a pikk 5-öst rakja fel a színsorba.- És ha többet? Képes lenne megállni, hogy ne öljön meg, attól függetlenül, hogy ennyire idegesítő vagyok?- Tref 8-as a színsorba rakva. A következő lap után a doktor gondolkodóba esik, majd egy fél perc gondokodás után besöpri a lapokat, és nekiáll újra leosztani őket. - Úgy érzem, megakadtam. Most Ön jön!

Csak bámulok egy darabig a doki arcába, hagy érezze a gyűlöletet, ami csak úgy sugárzik az arcomról. Aztán a kártyák felé fordulok.
- Nem számít, hogy mennyi pontot gyűjt össze. Maga pasziánszozik, ami azt jelenti, hogy meg kell öljem. Feladta, amikor abbahagyta a játékot. - mondom, miközben kezeimmel kinyúlok a kártyák után. Én is elkezdek játszani, szép lassan, nyugodtan. Közben csak az jár a fejemben, hogyan tudnék végezni a doktorral. Biztos vagyok benne, hogy valahonnan figyelnek minket, és amint csinálok bármi gyanúsat, berontanak, és a sz@rt is kiverik belőlem. Nem jó ez így. Semmi esélyem a menekülésre, ha nincs is semmi fegyverem. Vagy...valami, amivel zsarolni tudnám őket. Bármi.
- Felállni legalább felállhatok? - kérdezem. A játékban jól állok, már minden ász kijött, minden színsorban már a hármasnál tartok. Most rakom le a treff 5-öst. - Úgy érzem, elgémberedtek a lábaim.

A doktor megrökönyödik a hallottakon, de egy másodperc múlva folytatja.-Látja, Eric? Magának pont ez a baja. Nem egy kártyajáték dönti el, hogy ki fog meghalni.- mondja a doktor.- Beszéljünk az áldozatokról. Miért ölte meg őket? Csak mert veszítettek egy bugyuta játékban?- kérdezi, de immáron egy jegyzetbe merülve írkál, és úgy várja a választ. Majd hozzáteszi: - Persze, álljon fel nyugodtan.

- Köszönöm szépen. - mondom a doktornak, majd felállok. Körbenézek, majd inkább visszafordulok a dokihoz. Ha néz engem valaki, nem akarom felkelteni a figyelmét.
- Nem, doktor, nem csak egy bugyuta játék miatt haltak meg. - erősen megnyomom a bugyutát, érezze, hogy ezzel szerzett magának egy rossz pontot. - Azok az emberek egyedül voltak. Magányosak voltak. Szerintem örültek is, hogy megöltem őket. - vicces hallgatni a saját baromságaimat. Minek kérdi mindenki, hogy minek öltem meg őket? Mert olyan kedvem volt. Mert Kristennek nem megy a suli. Mert elment az áram a múlt kedden. Mert Gothamban pont az én lakásomba nem süt a nap. Nem abszolút mindegy, hogy miért? De ha a dokinak ez kell, felőlem...
- Egytől-egyig magányos lelkek voltak, akiknek nem jutott semmi öröm az életben. Szegények. Még sajnáltam is őket. - mondom, hátha beveszi. De mindegy is, a lényeget elértem: tovább irkál a füzetbe. Én eközben szép lassan elkezdek a doki felé araszolni. Ha véletlenül felnézne, gyorsan leállok. Közben néha-néha visszafordulok a kártyák felé, és folytatom a játékot.

A doktor tovább írkál a füzetecskéjébe. Nem veszi észre, hogy Eric lassan felé araszolgat. Csak tovább reagál félválról a mondatokra, nem figyelve a közeledő fenyegetésre.
- Ilyet a normális emberek nem mondanak. És sajnálom, de maga nem normális.- mondja még ugyanazon a hangon, ami az átlagembert arra sarkalná, hogy elhalgattassa bármi áron a hang forrását.- Ezt a játszmát én nyertem!- mondja, és az asztal alá nyúl. Hirtelen kicsapódik az ajtó, amin két ápoló, és egy fegyveres őr ront be. A két ápoló egyből megragadja Ericet két oldalról. Szorításuk erős, nem lenne értelme az ellenállásnak. A fegyveres őr kellő távolságból a Kártyás emberre fogja sokkolópisztolyát.

A pszichológus eközben csak tovább ül a székén, és jegyzetel. Ráérősen befejezi, majd lassan Eric, és az őt tartó ápolók elé vánszorog.
-Ez nem vezet semmi jóra. Emelni kell a nyugtató dózist. És Larry, a szabadidős tevékenység után hozzák fel sokkterápiára.- mondja, mire az egyik marcona ápoló biccent egyet. Egy pillanat múlva meg is indulnak az ápolók, hogy elhagyják ezt a termet, hogy Ericet a többi tébolyult mellé, a Pihenőszobába vigyék.

Arkham elmegyógyintézet - Egyéb helyiségek - Page 2 Elitlt

Sokkterápia? Nem mintha tudnám, mi az, de ritka rossz neve van. Fenébe, ez nem úgy ment, ahogy gondoltam. Még visszakiáltok vidám, nyugodt hangon a dokinak:
- Ne aggódjon, doktor úr, még látjuk egymást! Ne feledje, maga pasziánszozott! - kiáltom. Mondjuk kevés esélyem van arra, hogy megöljem, de most már muszáj lesz. Kis rohadék, most miatta maradhatok tovább ebben a diliházban. Nem csak a híremet rontaná, de amúgy is...ő is játszott, meg kell halnia. Elfordulok az ápoló felé.
- Larry, igaz? Hova viszel, mi? Vissza a cellámba? Vagy esetleg ebédelni? - kérdem, majd megfordulok a másik ápoló felé. - És te? Neked még a nevedet se tudom. Francba, emberek, hetek óta nem kártyáztam. Larry, nem hoznád utánunk a pakli kártyát? Kérlek, sokat jelentene. - ezt most nem poénkodom el, tényleg kell az a kártya. Meg aztán, mégis csak több esélyem van egy ápoló ellen, mint kettő ellen.

Larry, a marcona ember nem az a fajta, aki bájcsevelyre jött az Arkhamba. Ránézésre inkább a szadizmus az, ami motiválta őt. Eric karja alá nyúlva nagyot csíp a húsába, ami megerősítheti Ericet a hitében.
Lábai ernyedten lógnak, és húzódnak végig a padlón, miközben a két hústorony végigvonszolja a folyósón. Nem engednek a szorításból, Ericnek hiába támadnának menekülési vágyai, mostanra már rájöhetett, hogy ez mind hiába, ezek csak felesleges gondolatok.
Egy szintet lejjebb mennek, a pihenő szobába. Itt már nem lehet hallani a magánzárkákból kiszűrődő, a szabadidő megvonásával járó tébolyult sikolyokat. A magánzárka megviseli az elmét, mindegy, mennyire romlott.
A szabadidős szobába a konditermen keresztül vezet az út. Most betegektől mentes, szinte minden páciens magánzárkában vagy a szabadidős szobában van. A konditermet most a fegyveres őrök használják feszülstéglevezetésre: klikkek a fekvenyomópadnál, egy-egy ember a lábgépeknél. Megy közben a traccsparti, nem törődnek Eric-cel, és a két ápolóval.
-Szevasz Larry, mi a helyzet?- kérdezi az egyik éppen szolgálatban lévő fegyveres őr, és már nyitja is a szoba rácsait, hogy belökhessék Ericet a többi beteg közé. Larry egy izmos lökést gyakorol a hátára, ami következtében Eric szószerint beesik a szobába.
Odabent senki sem figyel az új jövevényre: TV-t néznek, billiárdoznak zavartalanul. Eric, ha körbenéz, megpillanthat egy társaságot, akik éppen römiznek az egyik asztalnál. Eric odamehet, feltéve ha van mersze megszólítani a hatalmas darab embereket.

Egy darabig nézem, nézem a többieket, majd becsatlakozok a TV-t nézők közé. Nem nagyon törődnek velem, talán jobb is így. Valahogy muszáj lesz kijutnom innen. Még most van a legtöbb esélyem, itt ebben a szobában. Kéne valami zendülést tervezni, vagy valamit, csak hadd jussak ki innen...
Csak bámulom a többi beteget, magam se tudom, mit is keresek. Van, aki vissza bámul rám, van aki egy idő után elunja a farkasszemezést, és tovább folytatja a teendőit, és van valami idióta, aki a nyelvét nyújtogatja rám. Felőlem, legyél te az okosabb. Visszafordulok a TV felé, gondolataimba merülve. Valamit kéne csinálni. Először is kéne keríteni valami fegyvert. Vagy úgy bármit, amivel fájdalmat tudnék okozni. Végül is...
Felállok, és elindulok a biliárdozó társaság felé. Egy ideig álldogálok ott, hülye vigyorral az arcomon, majd amikor nem figyelnek oda, elcsórok két golyóbist. Kíváncsi vagyok, mikor veszik észre. Majd megfordulok, és mély lélegzetvétel után a römiző társaság felé veszem az irányt. Így hátulról szénné gyúrt kidobóembereknek tűnnek, akik inkább ápolónak illenének be Arkhamba, mintsem páciensekként, de hát nem ez lenne a legfurcsább dolog, amit ebben a rothadó diliházban láttam. Hozzájuk is odamegyek, majd megállok az asztaluk mellett.
- Hé, srácok, nem kéne egy kis társaság? - kérdem, miközben kezeimet hátam mögé rejtem, ne lássák a biliárd golyókat. Nem ártana egy zseb ezekre a kényszerzubbonyokra. Mindenesetre várom a választ, miközben azon gondolkodok, hogy egy verekedés is jól jönne a biliárdozó fiúk, és a römizők között.

A kezeltek arca a semmit tükrözi: a beléjük nyomott nyugtatók és gyógyszerek megtették a magukét, mindenki csak ösztönösen cselekszik. Legalábbis a legtöbben. Vannak, akik ellenállnak a gyógyszer hatásának, de túl régóta vannak itt, így beletörődtek a sorsukba.
A billiárdgolyó megszerzése talán ezért volt egyszerű Eric számára. Nem vette észre az éppen lökéshez készülődő beteget, aki viszont észrevette, hogy elemelődik az éppen kiszemelt golyó. Egy másodpercig zavartan néz, majd nekikészülődik a lökésnek. Hiába, a gyógyszer annyira eltompította, hogy az ilyenek ellen már nem igazán tud mit tenni.

A kártyás ember elindul a kártyás emberekhez. Azok éppen játék közben vannak. Úgy néz ki, elég komolyan veszik a játékot. Feszült csend, feszült arcok, ez az, ami az egész környezetüket feszültté teszi. Talán valami tétmeccs? Mindjárt kiderül.
Az egyik tag- talán a társaság főmuftija- szemét lenem véve a lapokról, odaszól: - Ez attól függ. Van gubád?- Vélhetően a pénzre gondol. Majd a helyes választól függően egy szelid lökéssel eltávolítja az egyik játékost a helyéről.- Szálj ki Sick! A gyógyszerek miatt amúgyis elég gányul játszol.

- Már hogyne lenne! - bólintok, mint aki pontosan érti, mire is gondolt a férfi. Leülök Sick helyére(milyen szép név...), majd körülnézek a társaságon. Elég feszült a hangulat, biztosan valami nagyon fontos meccsről van szó. Lehet, nem is kéne zavarni. Na most már mindegy. A biliárd golyókat ölembe veszem, majd két kezemet az asztalra teszem, várva a kártyákat. Közben az előző megszólalóhoz fordulok:
- Gyógyszerek, mi? Itt mindenki be van drogozva? - kérdem, miközben meredten nézem a faszit, aki láthatólag a társaság fejese. Megpróbálom megállapítani, vajon ő le van-e lassulva. Utána az egész teremben körbenézek. Való igaz, a jelek szerint az emberek eléggé be vannak gyógyszerezve. Bizonyára veszéyles lenne egymásnak ereszteni Arkham bentlakóit. Legalább velem nem csináltak semmit...vagy csak nem tudom? Náh, nem leszek én paranoiás, nincs nekem semmi bajom. Csak unatkozok ezen a helyen, és ezt próbálom orvosolni. Nincs nekem semmi bajom.

-Szinte mindenki. Csak elég, ha körbenézel az arcokon.- mondja, lenem véve a szemét a kezében lévő lapokról. Pont Ő következik a körben, kezével nyúl a kártyához, majd levesz egyet a pakli tetejéről, és besüllyeszti a többi közé.
- Én tiszta vagyok. Ne kérdezd, miért. Talán mert nagyra nőttem? Lehet. Többet kéne adniuk, de ezek nem értenek, csak az erőszakhoz. Na fiúk, én végeztem!- mondja, majd szépen lassan leteríti az összes lapját. Ő nyert, ez nem vitás. Jól játszik, hisz nem volt előtte terce, amit lerakott volna. Eric talán méltó ellenfelére talált? Ha passziánszban is ilyen ügyes, talán megizzaszthatná a Kártyás embert.
Most Ericre szegezi a tekintetét, miközben más kezd el osztani. Immáron Eric is kap lapokat.
-Ezek nem ellenfelek, remélem te jól játszol.- mondja, majd hirtelen hatalmasat csap az asztalra, akkorát, hogy az egy nagyot reccsen. A körülötte ülők mind megrezzennek, és próbálnak félrehúzódszkodni a dührohama elől.

Meglepetten nézem a hirtelen mozdulatot, majd nyugodtságot erőltetve magamra a másik szemébe nézek. Ez tényleg nincs bedrogozva.
- Fogjuk rá. - engedek meg magamnak egy fél mosolyt. Csak bámulok rá, mint borjú az új kapura. Biztos őrült ez? Simán el tudnám képzelni róla, hogy hülyének állítja be magát, csak azért, hogy itt maradjon. Mondjuk ha itt akar lenni, akkor vagy tényleg hülye, vagy valami dolga van itt. Érdekel is engem, francba a sok agyalással. Visszafordulok a lapok felé.
- Tehát...szeretsz játszani, mi? Én is szeretek kártyázni. Mondjuk én jobban lelkesedem a pasziánszért. - nevetgélek szép csendben. Tényleg kezdek én is hülyévé változni. Az egész diliház értelme az lenne, hogy kigyógyítson a bajokból, nem hogy súlyosbítsa őket, nem? Idióta Gotham, és polgárai. Egytől-egyig hülyék.
- Amúgy ebben egyetértünk. Az ápolók verőlegények, a dokik meg öreg idióták, akiknek inkább a rács túloldalán lenne a helyük. Sok esze egyiknek sincs.

-Passziánsz? Fejezd be az osztást, haver, passziánszozni fogunk!- ordít rá az éppen lapokat osztó agyhalottra. Kis híján leesik a feje e helyéről, úgy ordít a pasas. Majd Eric felé fordul, és újra, nyomasztóan cseverésző hangon megszólal:- Imádom a passziánszt. Ezek a barmok nem értenek a römin kívül semmihez sem. Remélem vagy olyan jó, hogy helyt tudj állni.- mondja, majd groteszk, gonosz vigyorra húzódik a szája.

Arkham elmegyógyintézet - Egyéb helyiségek - Page 2 Gyilkos

Mikor a lapok már oszlopokba vannak rendezve, az ember elkezd játszani. Látszik, hogy nem gondolkodik, csak a látszat kedvéért dobálgatja a lapokat. Eric, ha letekint, láthatja, hogy a lapok olyan hibákról ordítanak, amiért jobb helyeken már kirakták volna a szűrét a játékosnak.
Közeleb húzódik Eric-hez, és szinte suttogva mondja:- Remélem tudod, hogy nem árthatsz nekem azokkal a billiárdgolyókkal. Igen, láttam, ahogan elvetted őket azoktól a szerencsétlenektől. Alkut ajánlok: csak mi ketten, kimegyünk innen.

...ez most pasziánsz? Mi a franc ez? Csak úgy rakosgatja ide-oda a kártyákat, semmit se gondolkodik. Treff nyolcas egy pikk hatosra, az ászokat egymásra rakja...beteg idióta. Tökéletesen ide való, az már biztos. Hallom az ajánlatát, de így nem tudok gondolkodni. Hirtelen elpattan valami. Elveszem tőle a lapokat, majd újra keverek, és leosztom magamnak, és én kezdek játszani. Na, most már mindjárt más.
- Nem is neked szántam őket. - mondom, miközben játszok. Ászt kivenni, rá a kettes, majd jön a hármas is...na, így már jobb. Kellemesebb. Továbbra is a lapokat nézve, kicsit halkabban folytatom.
- Amúgy jó alku, azt leszámítva, hogy nekem még semmi tervem a kijutásra. Netán nálad más a helyzet? - próbálom kiűzni a gúnyt a hangomból, ez a faszi nem komplett, a végén még megöl itt. Milyen szánalmas az, ha az ember egy diliházban hal meg? Látva a kirohanásait, ez a fickó egy két lábon járó bomba. És ez a bomba velem együtt akar robbanni, vagy legalábbis fel akar engem használni a robbanás érdekében. De más esélyem nem igazán adódott eddig sem, és lehet, hogy még egy jó darabig nem is fog. Ha a sors ezzel a kopasszal akart segíteni nekem, akkor valami tényleg el van cseszve az univerzumban. De végül is nekem megfelel.
- Pontosan mióta is vagy itt?

Mikor Eric kiveszi a lapokat a kezéből, úgy látszik elpattan nála valami. Elkezd remegni, szemei vérben forognak, majd megpukkan a méregtől. Majd keze hirtelen megindul Eric felé. Pár centire megáll az arcától, majd irányt változtat, és egy újabb reccsentetős áldást ad le a játéktérként szolgáló asztalnak. Majd pár másodpercig csak fújtat magában.
Miután látszólag összeszedte megát, válaszol a kérdésre, immár a megszokott, nyugalmasabb hangon:- Lassan két éve. Emberölésért hoztak be, mint a legtöbbünket. Elcseszett egy hely ez, újfiú. Az embernek nincs is más dolga, csak a szabadulásán dolgozni. Feltéve, ha nem tompítják el, mint a többieket.- itt fejével Sick felé biccent. A csóka csak ül a széken, és észre sem veszi, hogy nyála kicsordult a szájából.
Eric játékát figyelemmel kiséri játszótársa, de azért folytatja.- Szükségünk van egymásra. Én kitudlak vinni innen, te kitudsz vinni innen. Ilyen egyszerű az egész. Vagy marad a sokkterápia, de hid el, azt te nem akarod!- szemében a szunnyadó indulatot egy másodpercre felváltja az eleven rettegés. Miféle rémes dolgok folyhatnak ott, ha egy ilyen embert is megvisel az a szoba?

-Hát...elég sz@r neve van. - bólintok. Egy darabig nézem a fickót, a játékot se folytatom. Nem akarom úgy végezni, mint ő. Ki kell jutnom innen. Muszáj.
- Oké, benne vagyok. Viszont komolyan, hogy tervezed a szökést? - kérdezem halkan, visszafordulva a játékhoz. - Látva az őröket, vagy az ápolókat, ha bunyóra kerül a sor, semmi esélyünk. Legalábbis nekem biztosan nincs. - teszem hozzá gyorsan, amikor látom, hogy a másik feje színe megint kezd elváltozni. - Lopakodni meg nem hiszem, hogy sok esélyünk lenne. Ha jól tudom, az egész épület tele van kamerákkal. - közben már az ötödik elem megy a káró sorába. Jól állok.
- Próbált már valaki elszökni innen? Nem, ez hülye kérdés...valaki el tudott már innen szökni?

-Igen. Egy embernek sikerült. De neki is volt egy segítője.- mondja, majd abbahagyja a nosztalgiázást, és folytatja:- Essünk neki. A te feladatod lesz összeugrasztani a többieket, zűrzavart keltve ezzel. Én biztosítom a szabad kijáratot.- Ennyit mond, aztán feláll a székről, be sem fejezve a játék végét.
Elindul arra a pontra, ahol rácsok választják el a szabadidős szobát a tornateremtől. A zárt rácsok mindkét oldalán más-más erőviszonyok vannak: a helyíségben a betegekkel együtt az ápolók foglalnak helyet, akik keze ügyében mindig van pár injekciós tű. A másik oldalon a rend éber őrei, azok a tagok, akik fegyverrel rendelkeznek. És valószínűleg kulccsal is.
- Mi van Idegbeteg, már megint rosszban sántikálsz?- kérdezi Larry, a marcona ápoló. Kezében vészjóslóan csillog a nyugtatóval töltött eszköz.- Kérsz egy falatot abból, ami taccsra vág?
Az őrök is belecsatlakoztak a heccelésbe, kuncognak Larry megjegyzésén. Idegbeteg csak lesütött szemmel átül egy másik asztalhoz, ami közel van a kijárathoz. Nem mer felnézni, nehogy egy újabb dühroham legyen úrrá rajta.
Most Ericen a sor. Valamit gyorsan kikell találnia, hiszen Idegbeteg türelme hamarosan megadja magát. Akkor aztán vége a szökésnek.

Oké...nem valami beszédes. De ha elvégzi a dolgát, akkor felőlem legyen. Összeugrasztani a többieket? Ezeket? Az se zavarná őket, ha a belükkel fogva ugróköteleznék. Leszámítva pár éberebb tagot, mindenki be van nyugtatózva. Körülnézek a teremben, keresem az arcokat, akik mondhatni "aktívabbak" társaiknál. Elég kevés. De annyi baj legyen.
Felállok, kezemben a két billiárd golyó. Ahhoz az alakhoz fordulok, aki nemrég a nyelvét nyújtogatta felém, majd minden erőmből elhajítom a feje felé az egyik golyót. Eltaláltam, a férfi vérző fejjel, kiáltozva csapódik a falnak. Az ápolók felé fordulok, miközben felrúgok egy-két széket, és sietve a billiárd asztal felé megyek.
- Hé, Larry, told ide a gennyes seggedet, ezek a rohadékok leszólták a pasziánszt! - kiáltom minél hangosabban, aztán felkapok a gallérjánál fogva egy másik pácienst(egy...kevésbé aktívabbat), és áthajítom a billiárd asztalon. Amint odaérek, magát az asztalt is átfordítom, én magam átlendülök felette, úgy, hogy én és az ápolók a két ellentétes oldalán legyünk. Ránézek a társamra...mindjárt bekattan. Ha nem az ápolók, hanem valami hozzáértőbb, magasabb intelligenciájú ember(pl. egy kis óvodás) nézne rá, láthatná, hogy minden erejével próbálja visszatartani a dühét. Kitágulnak az erei a nyakán, elvörösödik...á, tényleg, biztos alapból így néz ki.
Sietnem kell. A második golyót eldobom egy másik, kevésbé bedrogozott, fiatal srác felé. Felkapok még egy golyóbist, azzal pedig megcélzom a TV képernyőt.

Arkhami csendélet. Billiárd, műanyag darts és TV nézés a Relaxációs szobában. Itt mindíg rendnek kell lennie. Eric azért van itt, hogy ne legyen az.
A TV előtt ülő, nyelvnyújtogatós beteg teljesen bele van merülve a műsorba. Majd hirtelen egy hatalmas puffanás az, ami kizökkenti őt az unalomból. Fülsüketítő visítása, és a füléből ömlő vér azonnal felkelti a kiváncsiságot. Az ápolók csak haboznak, hisz jó rég nem volt ilyesmi az Arkham falain belül.
Eric felrúg pár széket, felborítja a billiárd asztalt, és átdob rajta egy csoszogót. A végzetes szikrát mégis az utolsó golyó tartogatja. Az belerepül a TV képernyőjébe, ami hangos robbanással repíti szerteszét a szilánkokat. A közelebb ülő emberek kapnak is az arcukba, amitől néhányan nem is látnak rendesen. Ekkor tör ki a pánik.
Vérző emberek, és ideges emberek pattannak fel, és keresik a felelőst. Sokan nem látnak tovább az orruktól, így egymást okolják. Ez talán a gyógyszer miatt tudható be, vagy azért, amiért az Arkham vendégszeretetét élvezik? Nem érdekes. Az egyik páciens felkapja a földről a golyót, és eltalál vele egy, az előbb még billiárdozó személyt. Többen követik a példájukat, és székekkel, éppen kézben lévő eszközökkel támadnak a másik táborra, nem törődve a billiárdasztal mögött megbúvó Kártyás emberrel.

Arkham elmegyógyintézet - Egyéb helyiségek - Page 2 MAY110704

Larry, és csapata viszont tudja, kin torolja meg a történteket. A hátborzongató visításokat, és hörgéseket túlharsogva szól a biztonságiaknak:
- Riadó! Attrocitás történt a Relaxációs szobában!- mondja, mire a válasz sem marad el: a fegyőrök sípjaikat fújva nyitják ki a rácsos kaput, és özönlenek be gumibotokkal a helységbe. Eric, ha kibukkant az asztal és a verekedő tömeg mögül, láthatja, hogy 4 biztonsági, és 3 ápoló van a színen. Továbbá azt is láthatja, hogy Idegbeteg hirtelen felpattan, és az utoljára belépett fegyőr mögé kerülve egy hatalmasat vág a tarkójára. Az aléltan esik össze, de a támadójának ez nem elég: gumibotját megszerezve többször is izmosan lecsap az elalélt áldozatára.

Oké, kitört a káosz. Végre valami. Gyorsan lebújok az asztal mögé, majd kicsivel később felpillantok, amikor először meghallom a sípokat. A francba! Felém rohan az összes ápoló, meg a 4 biztonsági. Vagy csak három...oké, a társam végre akcióba lendült. De én azzal aztán k*rva sokra megyek, ha elkapnak az ápolók...de jó, lehet, hogy átvert a másik? Jézus, még a nevét se tudom. Na szép.
Hé, félre a negatív gondolatokkal. Nem romlott a világ, jó emberek is kerülnek elmegyógyintézetbe...persze, itt vagyok én élő példának. Illetve még élő. Felkapok két billiárd golyót, és elkezdem dobálni izomból a felém rohanó embereket. Körülöttem mindenhol egymást ütik, vágják (harapják...) a betegek, igazi katasztrófa. Reménykedek, hogy legalább a felfordulásban el tudok slisszolni. Még két golyóval megtámogatom az őröket, majd kiugrok az asztal fedezéke mögül, és megpróbálok elvegyülni a tömegben. Először is magammal rántok egy továbbra is bambán bámészkodó, bedrogozott férfit, majd magam elé tartva, mintegy emberi pajzsként használva a repülő tárgyak ellen, elindulok sietve a kijárat felé, kisebb kerülővel az ápolók miatt.

//Off: a kép honnan van? Az ember a rács túloldalán olyan ismerős, de sehol se tudom elhelyezni Very Happy

//

A 3 talpon maradt fegyőr a sípokat fújva, gumibotokat suhingatva és sokkolókat csattogtatva indul meg, hogy szétválassza a tomboló tömeget. Arkham így is sötét fényére nem vetne jó dolgokat, ha kitudódna hogy a védelem odabent fabatkát sem ér.
Eric eldobja a billiárdgolyókat: az egyik centikre közelíti meg az éppen irányába szaladó őrt, talán még a fülét is súrolta. Ideje sincs felfognia az őrnek, hogy mekkora szerencsés, mert a következő golyó telibe találja az arcát, ami tompa puffanás keretében hatalmas vörös foltot hagy maga után. Fájdalmas ordítás közepette kap az arcához, nem látva ezzel a lábai elé kerülőszéket, és átesik rajta. Eric még láthatja is arcán a félelmetes felismerést, hogy ez egy igazán rossz lépés volt.
Az őt követő őr már jobban résen van, mint társa. Az előtte elhasaló fegyőrt idejében észleli, és egy nagyobb ugrással átszeli a levegőt, így nem bukik fel benne. Rendíthetetlenül indul meg Eric felé, aki a dobálózásával magára vonta a figyelmet.
Eric dobásai nem sikerültek úgy, mint az előző, a nagydarab fegyőr testéről úgy potyognak le, mint valami gumilabdák. Eric megragad egy ápoltat, és azt használja pajzsként a tömeg, a záporozó tárgyak, és a fegyverével vadul kalimpáló őr elen.
Eric még láthatja, hogy Idegbeteg az újonnan szerzett gumibotjával a 3 ápoló, és a menetközben visszafordult őrrel hadakozik: körbeállják őt, és próbálják leterítíteni a botokkal. De azt is láthatja, hogy csak az ápolók azok, akik körbe veszik, a fegyőr távolabb áll, és éppen a sokkoló pisztolyát próbálja beélesíteni.

Most nincs idő gondolkodni. Ilyenkor kell az ösztönökre hagyatkozni. Gondolom én. Még sose volt rá szükségem, hogy ilyen gyorsan cselekedjek, de a jelek szerint mindent el kell kezdeni. Látom a társamat, aki épp az ápolókkal foglalkozik, és látom a kissé távolabb álló fegyőrt is. Ha jól látom, a sokkolójával vacakol. A francba. Valahogy segítenem kéne, de nekem is vannak problémáim. Például a nyomomban lihegő őr. Tovább futok, majd hirtelen megfordulva az őr felé hajítom a beteget. Ki tudja, talán eltalálja, de ha elugrik előle, vagy csak simán lelassítja egy kicsit, nekem az is jó: ismét fordulok, most már szabad kezekkel, és egy három lábú széket fölkapok, ami rögtön el is indul a felé a fegyőr felé, aki sokkolni készül a társamat. Szememet továbbra is rajta tartom: ha a szék telibe kapja, akkor futok tovább, ha nem, még egy dobással próbálkozok, egyre még lehetőleg lesz időm.

» Arkham elmegyógyintézet - Cellák
» Arkham elmegyógyintézet - Folyosók
» Arkham Elmegyógyintézet
» Dr. Jeremiah Arkham
» Arkham elmegyógyintézet bejárata