Jackson ikertestvérek búvóhelye

Apátok mohón kikapja a lánya kezéből a papírokat, és azonnal leül az asztal mellé tanulmányozni azt. A szemei csak úgy falják a sorokat, mikor végigér újra elkezdi olvasni. Amikor másodjára is végigér rajta, lecsapja a papírt az asztalra, és hátrahajtja a fejét. A kezébe temeti az arcát, és elkezd rázkódni a teste. A "remegés" egyre erősödik, majd hang is távozik a meggyötört testből. Hangos férfias nevetés, az egész helyiséget bejáró hang, ez ami a derű legalapabb formáját osztja meg mindenkivel a közelben.
- A kis kurafi tényleg kijutott, a fene se gondolta volna, hogy megment azt a nagy pofáját. - Az apátok harsány, és boldog, ilyennek sem láttátok még mostanában. Nem is zavarja a sérült karja, vagy az hogy állatokat keresve álltok mellette.

Az apátok lassan abbahagyja a nevetés minden formáját, és csak nemet int a fejével. Lerakja az asztalra a papírt, kitörli az utolsó könnycseppet is a szeméből, és csak utána fordul felétek.
- Ez a "Dönci" egy kísérleti alanya volt az intézetnek. Akkor még én is ott dolgoztam, aztán rajtam is elkezdtek kísérletezni. Csak azt vettem észre, hogy már nincs ott, de az nem tudtam, hogy kiszökött. Úgy néz ki van valaki aki tudja a bevezető utat. - Vigyorodik el, valamin, amit nem nagyon értetek. Végül még hozzáteszi. - Fogalmam sincs hol van a kis piszok, de erre szerintem rátudtok jönni magatok is. - Adja meg nektek a kellő bizalmat, és a nem is túl könnyű feladatot. Úgy néz ki rátok bízza a dolgot, ő úgysincs még olyan állapotba, hogy tudjon bármerre is menni.

A leírásra tett kérdés hallatán apátokra megint rájön a röhögőgörcs, igaz ez már sokkal rövidebb lett. Nagy lihegések után lenyugszik, és lassan válaszol is.
- Hát tudjátok ha meglátjátok megismeritek. Ha nem a nagy szájáról, amivel az egész emberiséget el lehetne átkozni, akkor a megjelenéséről. - Mondja ugyanolyan derűsen mint eddig. Végül a megnézi a bélyeget is, de látszik rajta, hogy nem a téma szakértője. Sok mindenhez ért az apátok, de bélyegekhez biztos nem. Így rajtatok múlik, hogyan is göngyölitek fel a ügyet.

Apátok csak int mindkettőtök viselkedésére. Nem zavarja egyáltalán eddig nem volt családja, most pedig egyből két gyerek vigyázza minden lépését. Kérhetne ennél többet bárki is? Csak int nektek, ahogy kiléptek a házból, és még utánatok is kurjant.
- Vigyázzatok magatokra, és ne lepődjetek meg semmin. Úgyis sok furcsaságot fogtok látni még. - A hangja elhalkul, de még ki tudjátok venni, hogy lefekvésről, kényelmes hosszú alvásról, kis kurafiról, és valaminek az elvesztéséről motyog magában.
Kint álltok az utcán, új tervekkel, és új reményekkel. Talán most megtaláljátok azt, amit akartok. Döncit felkutatva, talán elég esélyetek lesz betörni és minden terhelő bizonyítékot megtalálni anyátokról. Leleplezni az egész cselszövést, és kísérleti.

Az utca forgataga hamar magába fogad titeket. Senki sem figyel fel rátok, csak sima átlagos szürke civileknek tűntök, így semmiben sem különböztök a tömegtől. Legalábbis a körülöttetek állók így vélik. Mindenki siet dolgára, néha-néha meglöknek a vállukkal, és bocsánatkérés mormogása közben el is tűnnek a többi ember között.
A beszélgetésetek, senkinek nem tűnik fel, így a kibuggyanó ötlet, csak Jared fülét üti meg. A gondolat tetté alakul, és az áldott tömegközlekedést használva el is éritek, a hivatalt. Az emberi massza itt még sűrűbb, így meg a akarna valaki akkor sem tudna követni titeket. A tömegben biztonságba vagytok a figyelő szempároktól. Ott álltok a posta ajtaja előtt, és bent a a pultok mögött a postáskisasszonyok csak a kuncsaftokra várnak. Azt akarják hogy jelentéktelen bajaikkal zavarják őket az emberek.

Egy kedves postáskisasszony fogad, aki már benne van a korban. Amikor megérkeztek hozzá feltolja szemüvegét az orrán, és szúrósan néz titeket, de a hangja mégis mégis kedves és barátságosnak hat. De csak a szeme, a szemével éppen hogy csak nem döf át.
- Kedveskéim, ez a múlt havi akciónk volt. Kiadtunk az egész államban, csak a gyűjtők kedvéért, nincs sok belőle. Őrizzék meg jól. Húsz- harminc év és tízezreket fog érni. - A mosoly még mindig ott ül az arcán, de az éppen csak, hogy a helyén maradó fogától, még mindig a hideg rázz ki titeket. - Még valamit kedveskéim? Tehetek értetek még valami?

A nő mosolya még szélesebbre húzódik, úgy már látszólag sem tartja fenn a mosolyát. Úgy néz ki nem tette meg a kellő hatását a kedves beszéd, és Jared elbűvölő pofikája.
- A vásárlóinkról semmilyen információt nem adhatunk ti. Remélem ezt megérti. - A vigyor marad, de a hangsúly már nem. Éppen csak, hogy nem küld el téged a világ naposabbik felére.
Eközben Charlie megfigyelheti, hogy teljesen el van szeparálva a dolgozók része, a vevőkétől. Nem véletlen, elég sok pénzzel bánnak a postákon, és senki nem akarná, hogy minden jöttment, kirabolhassa azt. Az iratok nagy része, legalábbis a legtöbb irattartót egy hátsó szobába tartják. Talán ott lehetne megtalálni a számotokra értékes dolgokat.

A postáskisasszony hunyorogva néz rád, végül beletörődik, hogy fel kell állnia. Nagy nehezen kikászálódik a székéből, és odanyög még egy leginkább "Természetesen"-re emlékeztető motyogást. Nehezen eltotyog az egyik hátsó traktusban lévő szekrényhez, és kevéske motozás után elindul visszafele. Ekkor üt ki a pánik.
Charlie minden figyelő tekintet nélkül eljut a tűzjelző kapcsolójáig, és egy erős mozdulattal megrántja a kart. A felbolydulás leírhatatlan. Először a tűzjelző kapcsolódik be, utána az emberek is hozzátesznek még az éktelen lármához. Ha még a vijjogás nem lenne elég, a sikolyok rátesznek egy lapáttal. Az emberek és leginkább a nők elkezdenek pánikolni, de senki nem mozdul, amíg a tűzcsapok meg nem nyílnak és el nem kezdik eregetni az égi áldást.
A víz mindent eláraszt, és átitat, a nők hajukat fogva kezdenek el a kijárat felé rohanni, míg a férfiak csüggedten és fejüket fogva követik szívük választottjait. Lassan, elkezd kiürülni a hely, és a pénztáros kisasszonyok is elkezdenek összepakolni, hogy az értékes iratok el ne ázzanak.

Charlie cseppfolyós alakra vált, és reméli hogy jól gondolja, és tényleg nem veszi észre senki. Lassan tócsaként közelíti meg az iratszekrényt, amiben meglepően sok zöldhasút is betuszkolnak. Akkor tényleg nem csak az iratokkal foglalkoznak, hanem a rengeteg pénzt is mentik, amíg csak tudják.Eközben testvére Jared színészeket meghazudtoló játékkal próbálja megkönnyíteni a dolgotokat. A hatás félig meddig sikerül, elsőnek is mindenki a primadonnára szegezi a figyelmét, és az egyik biztonsági őr oda is lép hozzá. Kedves erőszakkal elkezdi kitessékelni az intézményből a fiatal férfit, így magára hagyva a testvérét.
Charlie közben mindent megtesz, hogy a legkisebb feltűnés nélkül nyálazza végig a lapokat. Szerencsére sikerrel jár, legalábbis amennyire csak lehetséges. A nedves ujjai végigpörögnek a sorokon, és megleli a korlátozott számú bélyegek eladási listáján azt a nevet, amit soha sem fog eltéveszteni. A név mellet címet is talál, így már könnyedén meg tudja találni a szökevényt.

A két testvér találkozás nem várat magára. A sarkon váró Jared, mintha csak telepatikusan irányítaná lánytestvérét. Charlie a női WC felé veszi az irányt, ahonnan biztos szabadulást remélhet. Ahol a vízvezeték bármennyire elviszi, akár még a csatornába is, ahonnan csak nemrég szabadultak meg. Szerencséjére illatosabb utat is talál magának, az ablakon keresztül. Még mindig folyékony formában kiszabadul a postáról, és meglátja Jaredet a sarkon rá várva. Innen már csak másodpercek vannak hátra a találkozásig.

Testvérpár élcelődések közepette megközelíti az egyáltalán nem túl messze lévő címet. Sőt ahogy haladtok talán az a gondolat is átfut az agyatokban, hogy miért csak egy saroknyira van a kiszemelt ház. Ha hasonló gondolatok megfordulnak a fejetekben, ha nem akkor is megérkeztek a megfelelő utcába. Nem a legelegánsabb környák az biztos, és a lakcímet is csoda, hogy megtaláljátok.
Egy aluljáró, és egy épületen való keresztüljutás után megtaláljátok a címet. Legalábbis remélitek, hogy nem ezt a címet keresitek, de ettől függetlenül megtaláljátok. Egy aprócska házacska, van a nagyváros sűrűjében, ami annyira romos, hogy emberi láb már évtizedek óta nem tapodhatta ezeket a kiégett deszkákat. Egy deszkaház, ami egy feltehetőleg tűzvész után maradt üresen, és még egyetlen egy vállalkozó szellemű építész se épített ide bevásárlóközpontot.
A romokból még kilátszik, hogy a ház egy nappaliból, a csempézés miatt úgy ahogy épen maradt konyha, háló, és a fürdőszoba. Nem nagy, de talán egy kis családnak pontosan megfelel. Itt csoda lesz ha találtok egy embert, aki vehette a bélyeget.