Jackson ikertestvérek búvóhelye

A közeledtetekre morgásra lesztek figyelmesek. Amikor Jared hozzáér a szekrényhez, az megremeg és kicsapódik az ajtaja. A meglepetéstől leesik az állatok, és meg sem bírtok mozdulni. Egy szőrös szörnyeteg lép ki a szerkényből, fogait rátok villogtatja, és támadólag lép fel. Nem sokon múlik, hogy azonnal Charlie nyakának ugorjon.

Spoiler:

Mérete egyenesen arányos a félelmetességével. Fülét hegyezi, és szemét a két testvér között járatja. Végül mégis olyat tesz, amire egyikőtök se számított.
- Mit kerestek itt ti majomszármazékok. Dönci után esz a fene titeket? Ezért meg fogjátok járni. - Ezzel nekiugrik Charlie-nak, legalábbis a bokájának.

A hörcsög csak acsarkodik tovább, és rendületlenül próbálja meg kiontani az életét Charlie-nak. A lány röhögéstől nem is tud védekezni, csak végig tűri, ahogy az fenevad nekiront a bokájának. Az elképzelhetetlenül éles, és veszélyes fogak belemarnak lágy részeibe, legalábbis próbálnak, mert a rajta lévő ruhán se tudja átrágni/vágni magát az állat. A nő csak kevéske matatást, és csiklandozást érez a lába tájékán. Dönci rendületlenül "tépi", és "marcangolja" tovább az otthonára "támadókat". Egyáltalán nem foglalkozik vele, mit is mond a két ember, vagy hogy nevetnek a cselekedetein. Inkább csak még jobban felbőszíti, ha ez lehetséges lenne.

A kis állat csak vergődik a Jared kezében. Semmit nem tud tenni, és ez úgy látszik még jobban felbőszíti, mint eddig, bármi más. Rúg, vág, és olyan szavakat használ, amiről ti még nem is hallottatok, de annyi biztos hogy nagyon csúnyát jelent.
Ahogy a tehetetlenség eluralkodik a kis szőrmókon, lassan megnyugszik, az ismerős nevek hallatán. Nektek pedig leesik, mire is gondolt apátok azzal a kijelentésével, hogy meg fogjátok ismerni.
- Ti vagytok a két gyereke? A két meta? Nem is gondoltam, hogy ti is ki tudtok szökni! - Lepődik meg teljesen, és már nyoma sincs a benne dúló haragból. - Mit akartok tőlem? - Teszi fel végül a kérdést, amin ti már régóta gondolkodtok. Lassan lengedezik a grabancánál megragadott emlős. Szemét pedig köztetek jártatja, várva a válaszotokat.

Dönci csak tovább néz jobbról-balra. El sem tudja dönteni mit válaszoljon. Végül elkezd járni a szája, és a foga mozgása legjobban a motollához kezd hasonlítani. Végül a nyivákolás után emberi szavakba is önti a dolgot.
- Meg vagytok ti bolondulva? Miért akarna bárki is visszamenni abba a pokolba? Az egy kínzókamra, tele csapdával, és őrökkel. Ennyire meg akartok halni? - Néz rátok, és próbál rájönni vicceltek-e vagy sem. Végül aprócska sóhaj kíséretében, rájön ti tényleg halál komolyak vagytok. - Na jó akkor elmondom hogyan is szöktem meg abból a khm bázisról. Csak előbb tegyetek le. - Újra elkezd rugdosni, és kapálózni, csak hogy érvényesítse az akaratát, még ha testi erejével nem is menne ez.

Apró mancsával leinti a testvéreket és lassan körbe-köbre jár a bútoron. A gondolataiba merül, és még azt is látnátok, ahogy ráncolja a homlokát, ha nem lenne annyira szőrös, amennyire egy ilyen állatka.
- Na szóval. - Szólal meg egyedi hangján. - A szökésemet csak intelligenciámnak, és tévedhetetlen ösztöneimnek köszönhetem. Az egyik genetikai laborban tartottak fogva, és kísérleteztek rajtam. Már eszemet sem tudom mióta. Egyik nap sikerült a börtönöm zárját megbütykölni, és megtettem az első lépést, hogy kijussak a pokolból. A szellőzőt választottam, ott reméltem a biztos kijutást. Nem is kellett csalatkoznom az ösztöneimben. Olyan hűtőberendezés kell az ott lévő masináknak, hogy a szellőző csatornájuk bejáratában még egy tank is elférne. Van három hatalmas turbina, amik között alig tudtam átjutni, de végül a szabadban találtam magam, és azóta rejtőzök a városban. - Ezzel le is zárja egy időre gondolatainak folyamát. Tovább morfondírozik, és ahogy a emlékek felszínre törnek meg-megborzong. Újra elkezdi a járkálást, és várja a kérdéseiteket.

A hörcsög a bókok hallatán csak bólogat, vagy legalábbis valami hasonlót csinál. Ilyen alacsonyan nem lehet megmondani mire is képes egy állat, vagy mit is szeretne éppen elérni. De azért vegyük bólogatásnak a dolgot. Mint aki teljesen meg van elégedve azzal, amit hall.
- Nem kell aggódnotok, a bejáratba még öt ember is beférne. Igaz nem akkora nagy barmok, mint te... - "Int" Jarod felé, ami akár bók is lehetne, de nem az. - de ketten simán. Én inkább a turbinák miatt aggódnék, azon nem könnyű átjutni. Eddig csak hatalmasságomnak sikerül egyedül. - Dűti ki a mellét, ha lenne neki a sok szőr alatt, meglátnátok mit akar csinálni. - Az épületen belül nem voltam szabad sohasem. Legalábbis míg ki nem jutottam az eszemnek köszönhetően. Így csak a bejutásban tudok segíteni. - Mondja Dönci, mint aki tisztában van vele, hogy nélküle nem tudnátok bejutni, sőt a segítsége nélkül semmire se mennétek.

Dönci a hörcsög saját értékének teljes tudatában, tartja vissza az információkat, vagy éppen csak az egója az amitől nem hall vagy lát meg dolgokat. Látszólag nem is zavartatja magát, csak folytatja úgy, ahogy kedve tartja.
- A szellőzőcsatornát el sem lehet téveszteni. Abban a nagy pusztaságban, egy irdatlan nagy lyuk csak feltűnik az embernek, főleg ha időről-időre hússzaggató erejű szél vágódik ki belőle. Egy katonai bázisról beszélünk, szerintetek hány száz katona állomásozik ott? Én nem tudom, de biztos több száz kopasz állig felfegyverezve. Sigmund? Sose hallottam róla. Igaz nem sokat láttam az egész létesítményből. - Mondja az igazat, legalábbis ha jól tudjátok kivenni a hangjából. Ez pedig nem is olyan könnyű egy hörcsög szavajárásából megállapítani.

A mondandója nem is hagy alább. Se a kérdések hatására, de még a mérgelődő képekre sem. Csak mondja, és mondja, a magát dicsőítő anekdotát, és az összes többi ember értelmetlen életéről szóló mondókákat. Végül egy dolog kizökkenti a végeláthatatlan szóáradatból. Charlie "Elméletileg" szava az, ami ilyen hatással van rá.
Azonnal elhallgat, és látjátok hogy szépen lassan elkezd felpúposodni a háta. A szőrét felborzolja, és újra kinyitja a száját, de sajnos ennek még annyi információtartalma sincs, mint az előző önlengésnek. Elkezd káromolni titeket, és az összes genetikai feljebbvalótokat. Szinte levegőt sem vesz a szitkok között, aminek se vége se hossza.

Dönci a hörcsög csak fúj egy nagyot és visszacaplat az odújába. Ezzel pontot téve a beszélgetésre. Úgy látszik nem nyertétek el egymás bizalmát, sőt ellenszenv mindkét fél részéről biztosítva van. Már csak azt kell eldöntenetek mit is tesztek most. Visszamentek apátokért, és egyesített erővel próbáljátok bevenni a bázist, vagy új információmorzsák után kutattok, hogy talán ne kelljen erőnek erejével megtenni azt, amire képesek vagytok.

A házból kilépni, nem is olyan nehéz, főleg hogy még ajtaja sincs, ami marasztalna titeket. Újra az utcán vagytok tettvágytól fűtve, már csak annyi a gond, hogy mihez is kellene kezdenetek. Ezt nem tudjátok, legalábbis a mesélőtök nem tudja. Indulnátok csak még az úti célt kell kiválasztanotok. Egyből a katonai bázist ostromoljátok meg, vagy talán még kerestek hozzáértő embert, hogy kikérhessétek a tanácsát?