A külváros

Tárgy: Re: A külváros Vas. Jún. 29, 2014 3:05 pm

Utazom a széllel, s most az egyszer egész nyugodt vagyok. Hallom a város zaját, látom az embereket, ám próbálom kikapcsolni fejem. Hagyom, hogy a mágikus vér végig folyjon szétoszlatott testemben. Nem értem, hogy szellemként miként működik pontosan létem, ám oly sok minden van mi felfoghatatlan a világban.
Hirtelen különös érzés tőr rám, a szívem hirtelen zakatolni, izzani kezdett. Nem, ez nem a szívem, az valahol Gothami temető belsejében rohad. Ez a gyűrű, mely létemet táplálja, jelzi hogy megérkeztem, megérkeztem a következő célpontomhoz.
Igen különös hamisító lehet az illető, hisz oly sok pletyka kering róla, ám a saját szememmel kell meggyőződnöm az állítások igazáról.
Egy két háztömbre az épülettől ahol tartózkodik leszállok a földre, majd alak és anyagtalan szellemlényemet testtel ruházom fel.
Furcsa így megvalósulni, érezni amint a savas vér immáron fájdalmasan zúg bőrszerű valómban, amit a gyűrű pumpálja ki be a létesszenciámat.
Mezítelen vagyok, s hosszú, fekete hajam belelóg arcomba. Általában kedvező ez a meglepő s kicsit ijesztő megjelenés, ám most nem hatásos.
A gyűrűm aktiválom s azonnal egy egybe részes piros, meglehetősen csinos, egyszerre visszafogott, elegáns és mégis kihívó ruha idomult testemre, majd egy szintén általam teremtett pánttal hátrakötöttem a hajam, megmutatva az arcom a világnak.
Ekkor tűnt fel hogy a régi bajok megmaradtak, s egy szemüveget is adtam a repertoáromhoz, cipőnek pedig valami elegáns kényelmeset.
Furcsa volt a földön járni megint, lábaim nem voltak hozzászokva ilyesfajta közlekedéshez.
Eltartott egy darabig míg ráakadtam a fickóra. Nagyon furcsa alak volt öltözködésileg, s a mozgáskultúrájában is volt valami nem e világi, meglepő módon egész imponálónak tűnt számomra a megjelenése, s emiatt hirtelen fesztelenebbül kezdtem viselkedni, ám azért egy percre se feledkeztem meg eredeti célomról.
Mikor már csak 2-3 méter választott el minket, kicsit szerény, zavart hangvételt varázsoltam ajkaimra, majd megszólaltam:
- Mr Barrett? A nevem Prischilla Mori, s szükségem van a segítségére..
Ezután csak álltam, s vártam eme különös, talán nem is e világi fazon válaszát...

Vendég

A kryptoni állt egy darabig. Látszólag nem igen volt kontaktja, minden le volt zsírozva előre. Amikor felkeresték, a megrendelő abban a pillanatban leadta a határidőt, és azt, hogy hol találkozzanak, így nem volt szükség felesleges telefonálásra, hogy mikor érkezik, meddig kell még várni. Már épp fordulni készült, hogy kürölnézzen, mikor egy nő jelent meg, akit korábban még sosem látott. Prischilla Mori néven mutatkozott be, és érezhető volt, hogy valamit rejteget.
- Mit segíthetek? - kérdezte kertelés nélkül, de alig észrevehetően egy fél lépést távolodott. Nem bízott a nőben, és Sid bízott a megérzéseiben, nem véletlenül.
- Ha baj volt valamivel, és le akarsz lőni, most szólok, hugi, hogy nem fog menni. - figyelmeztette őt a srác, és elképzelni sem tudta, hogy mit akarhat tőle egy ilyesfajta nő.

Tárgy: Re: A külváros Szomb. Júl. 12, 2014 3:14 am

Fogalmam sincs a hirtelenségben miért adtam meg nevemet, életemnek megszólítását, ám főleg a sírkövem látása óta érzem, ez is hamis. Beatriche... Sejlett fel bennem eme név, ám most nem szabadott ezen gondolkodnom, ám a tehetetlenség oly szintű agresszióhullámok áradatát váltotta ki kicsiny testetlen lelkemből, hogy egy pillanatra mintha megingott volna "fizikai" valóm, s ezt akár a Barrett nevű is észrevehette. Próbáltam visszafogni az indulataimat, s értelmes választ adni a kérdésre.
- Segítség kell, egy nyomozás a kilétem után... - Ledöbbentem a szavaimon. El kéne kapnom eme bűnözőt, nem kérést intézni felé, ám a szívem mozgatta ajkaim.
- Szeretnék új iratokat, Beatriche Memento néven, és mellé ha mindent kiderítene a Memento családról azt bőven megfizetném!
Idegesített a dolog, legszívesebben savat fecskendeztem volna a férfi képébe, ám én kértem, még ha ostobaságot is. Nemtudom ezeket pontosan miért, ám tudtam, még fontos lehet.

/hajnalban írtam, ha nagy baromság szólj s javítom/

Tárgy: Re: A külváros Vas. Aug. 24, 2014 12:59 am

- Ez jó esetben is hónapokat venne igénybe, nem tudom mennyi ideje van, viszont nekem egyre kevesebb, és már így is késében vagyok. Nem fogok odaérni a "randimra". - dől neki hanyagul a villanyoszlopnak, így téve még kérdésesebbé a helyzetet, hogy igazat mond-e vagy sem.
- És mit szeretnél pontosan tudni? - kérdezi, majd mintha gondolkodna valamin. - Nem kevés dologról van szó, plusz a papírok és a munkabér, így alsó hangon is két-két és fél millió. - hadarja el, mint egy tapasztalt üzletember. - Így is kell? - tette fel a kérdést, és ellökte magát az oszloptól, aminek eddig támaszkodott.

Tárgy: Re: A külváros Szer. Okt. 29, 2014 12:49 am

Hirtelen a magas összeg miatt felment a vérnyomásom, s meglepett, ez milyen intenzitással történt. Viszont hihettlen büszkeséggel töltött el, hogy mindezek ellenére sikerül elfojtanom a haragomat, mikor megszólaltam.
- Szerintem mindketten előnyös egyezséget fogunk kötni. Mit szólna, ha segítesz nekem, én is segítek neked.
Ismét meglepett saját válaszom, s hgoy a tegezésre tegezésel feleltem.
- Továbbá ha sietsz, szívesen veled tartok, ha az ügyfeleid ez zavarja, el tudok úgy tűnni, hogy senki ne tudjon, még csak a létezésemről se.
Nem akarok egy bűnözővel egyezséget kötni, egy elvileg szupererejű entitással, ám mégis, a saját érdekeim hirtelen előbbrevalóak mindennél.

Tárgy: Re: A külváros Csüt. Dec. 11, 2014 9:59 pm

A fickó egyszerűen nem tudott hova tenni, és egy ideig nem is szól semmit, majd közelebb lépve, már-már benne van az aurádban.
- Mégis, mi az, amiben tudnál nekem segíteni? - mintegy bizonyításként a hozzá legközelebbi villanyoszlop nemes egyszerűséggel meghajlik, és kidől a helyéről.
- Nem igazán szorulok segítségre. - majd alighogy befejezte, elgondolkodni látszott valamin. - De talán mégis van valami. Nem tudom hallottad-e, de az Arkham-nál és a Black Gate-nél nagy...buli van. Ott rendet tehetnél pár rossz arcú fickó között. - bökte ki végül, remélve, hogy ezzel megfelel neked.

//A választás szabad, oda mész, ahova akarsz//

Tárgy: Re: A külváros Csüt. Dec. 11, 2014 11:27 pm

Kicsit furcsa volt ez az elgondolkodós mozzanat, valahogy nem illet az egész szituációba, viszont mikor megemlítette Arkhamot felkaptam a fejem.
Fiatalkorom óta rajongtam ezért a névért, mióta csak először olvastam Lovecraft műveit, így szinte nem is hallottam a másik lehetséges opciót a kirándulásra.
- Arkhami parti, jól hangzik. - Meg igazából jobban tartottam attól a helytől, hisz ha onnan kiszabadulnak a rabok, eljöhet az apokalipszis...