Felicia Cardas lakása

Tárgy: Felicia Cardas lakása Kedd Feb. 05, 2013 11:03 pm

2. Emeleti lakás, sikátorra néző ablakkal.

Nem túl nagy lakás, nincs is szépen kidekorálva, de nem is kell, ugyanis általában egész napomat a kórházban töltöm, "örök műszakban", szóval alig vagyok otthon. Ha valahogy mégis ide keverednék, akkor csak meglocsolom a félig már kiszáradt kis cserepes virágomat, és kiterülök az ágyon, hogy mikor felkelek, megint mehessek dolgozni.

Tárgy: Re: Felicia Cardas lakása Kedd Feb. 05, 2013 11:05 pm

Teljesen kész vagyok. Persze máskor is szoktam órák hosszat gürcölni a kórházban, de van egy láthatatlan határ, ami az emberi, vagyis a metahumáni teljesítőképességet is próbára teszi. Alig jár le a műszakom, már várhatom is, hogy a macskanők riasszanak, mert valami jó kis buli készülődik. Nem tagadom, néha ásítok is akció közben.
Ilyen gondolatokkal karöltve lépek ki a kórház ajtaján. Még elengedek egy hordágyat toló mentőst előtte. Folyamatosan jönnek a sérültek. Fogalmam sincs, honnan érkeznek, de egyszerűen már többen vannak, mint az egészséges polgárok. De most egyáltalán nincs kedvem ezen agyalni. A sérült arca sem tud meghatni, most én is legalább úgy kész vagyok, mint ő lehet.
Hazagyalogolok, és kifekszem. Végre! Kétnapnyi szabadság! Fogalmam sincs, hogyan jött ennyi szabadidő össze, lehet látták már, hogy mennyire padlón vagyok, nem tudom.
Nyomban elragad az álom, és legalább egy egész napig ki sem keveredem belőle. Aztán a telefon megcsörren. Szuper!

Tárgy: Re: Felicia Cardas lakása Szer. Feb. 06, 2013 9:59 pm

Gyorsan kúszik a hideg ősz a város felé, hogy azt is elnyelje és kellemetlen szeles, esős idővel rohamozza meg szinte minden nap. Az emberek ilyenkor mogorvábbak, sokkal gyorsabban rájuk tör a depresszió és a kórház is tele van ezért szerencsétlen emberekkel, akik eme időszakot nehezen viselik. A sok öngyilkos jelöl, a sok megfázott idős személy és gyerek, akiknek az immun rendszerük nem a legjobb, avagy a szülők elfelejtették vitaminokkal tömni őket, mint ahogy saját magukat is. Szerencsére most két napra szabadot kaptál, nem kell hallgatnod a sok beteg ember nyöszörgését, ahogy az idősebb emberek már az aprócska megfázásnál is családjukat hívatják magukhoz, hogy immáron meghalnak. Otthon vagy a melegben, abban a csendes kis lakásban, ahol társaságodat egyetlen szobanövényed alkotja. Eddig nem volt túl sok lehetőséged felvenni alteregód bőrét, hogy a városban szabadon szárnyalj a háztetőkön, hogy kecses, akrobatikus mozdulatokkal látogass el egy-egy ékszerüzletbe, hogy magadat örvendeztess néhány csillogó és drága ékszerrel. Ez a hiány már sokáig lappangott benned, mint egy narkósban az elvonási tünet, mikor nem kapja meg a napi adagját.
Az ablakból látod, már rég besötétedett mikor megcsörrent a telefonod s te felveszed. Nem szólal meg senki, mintha gyerekek szórakoznának veled azzal, hogy ilyenkor zaklatnak, mikor jól megérdemelt pihenésedet szeretnéd élvezni. Majd végül mégis érkezik a hang.
- Kellemes késői délutánt. Elnézést, hogy zavarom kedves, de azt mondták ön a legjobb akihez fordulhatok egy igencsak... személyes ügyben... - kezd bele, majd hirtelen mintha meggondolta volna magát... - Elnézést, be sem mutatkoztam. Osvald Cobblepot a nevem. Nyilván hallott arról a csodaszép arany szfinx szoborról amit a város múzeumában állítottak ki néhány napja. Melynek gyémántok vannak a szemeibe ültetve. Persze ha nem szeretné megtenni, meg is értem, de ez esetben akkor el kell búcsúznia kedves társaitól - hangján érzed hogy a helyzet komolyabb mint gondolnád, társaid élete forog kockán s csak te mentheted meg őket ettől az idegen alaktól.

Tárgy: Re: Felicia Cardas lakása Csüt. Feb. 07, 2013 12:13 am

Elsőre nem szólal bele senki a telefonba, és már épp készülnék letenni, hogy visszafeküdjek, mikor megszólal az illető.
Személyes ügy? Biztos valami tévedés lehet, vagy hülyéskednek velem. Másra nem is tudok gondolni, de azért tovább hallgatom. A neve nem mond nekem semmit. A szfinx szobor meg, hát igen… fogalmam sincs, ki olyan eszement, hogy Gothamben kiállíttasson egy ilyen műtárgyat, ahol nagyobb az esély, hogy megfújják, minthogy csak megcsodálják. Tudom, honnan fúj a szél. Ez a fickó velem akarja elintézni a piszkos munkát. De honnan tudja, hogy én erre alkalmas vagyok? Tud az álarcos oldalamról? És ki mondhatta el neki? Mielőtt azonban kijelenthetném, hogy nekem fogalmam sincs, miről beszél, megtoldja a szövegét még egy mondattal, ami a torkomra forrasztja a szót. Ez már nem egyszerűen megbízás. Fenyegetőzés. De mégis kire vonatkozik? A Tolvajok Fejedelmére, vagy a mentős társaimra? Attól tartok, az utóbbi. A Fejedelemmel nem igazán bánna el ez az alak, bárki is ő, de a társaim… az ajkamba harapok. Fenébe. Nem erre akartam ébredni.
- Mik a részletek? – kérdezem, próbálva megőrizni higgadtságomat, és nem beleordítani a telefonba, hogy „Te szemét!”.

Tárgy: Re: Felicia Cardas lakása Pént. Feb. 08, 2013 1:00 am

- Nos kedves... - kezd bele olyan nyájasan, mintha a mézes madzagot nyalogatná és élvezné hogy az ő tulajdonában van - Holnap hajnalban hozza el nekem azt a szfinxet a Cletus Roncstelepre. Tudom, hogy képes rá. De figyelmeztetem, ha bármilyen trükköt fog próbálni... Ne kísértse a sorsot. Főleg ami a kedves kollégái életét illeti. Hogy hogyan fogja ezt végrehajtani, magára bízom. Én nem szabom meg senkinek a módszereket. Csak a célt és az apróbb feltételeket. Engem csak a végeredmény érdekel. Nem szeretek csalódni - az utolsó mondatból érzékelheted hogy hatalmas, öntelt mosoly húzódik arcára, mint aki mindig tökéletesen tisztában van azzal, hogy mikor mit csinál, kinek mit mond s mindig eléri amit akar. Az abszolút magabiztosság. Nem igazán várja meg, hogy válaszolj neki, szerinte már minden fontos dolgot elmondott neked, s ezzel le is tette a telefont. Kint hirtelen megdörrent az ég, oly hatalmasan, hogy ablakod üvege is beleremegett egy kicsit, majd kisvártatva egy villám cikázott át az égen. Az időjárás mintha csak azért is ellened fordulna ezen az éjszakán, kint erős szél támaszkodott az ablakba, vad esőcseppeket hordva magával.
Érdekes lesz a mai éjszaka...

Tárgy: Re: Felicia Cardas lakása Vas. Feb. 10, 2013 10:45 pm

Mikor újra a kollégáimat emlegeti, összeszorul a torkom a keserűségtől, és csak némán hallgatom végig a szövegét, majd mikor megszakítja a hívást, kitör belőlem az eddig bennem felgyülemlett feszültség, és a telefont úgy az asztalhoz vágom, hogy azt többé használni már nem igen lehet többé. Majd, mintha minden erőm elhagyna, a földre rogyok.
De nem sokáig ülhetek itt tétlenül, mialatt telnek az értékes másodpercek. Ahogy visszatér belém az élet, feltápászkodom. Bár még mindig remeg a kezem és térdem is, a szekrényhez sietek, és előbányászom a mindig kalandra készen álló macskajelmezemet. Leveszem a ruhámat, és helyette felhúzom az éjszakai göncöt, amely tökéletesen illeszkedik alakomhoz. Valahogy így, hogy rajtam van ez a ruha, magabiztosabbnak érzem magam. Mintha a saját elemben volnék.
Kitekintek az ablakon. Nem épp egy kedvező estét sikerült kifogni. Nem, most nincs itt az ideje a nyafogásnak. Összeszorítom a fogaimat. Indulás! Parancsolok magamra, és kilépek a tűlépcsőre, és onnan föl a ház tetejére. Szememre húzom a spéci szemüveget, hogy ne essen bele az eső, és már el is indulok, egyenesen a múzeum irányába. Minden egyes lépés és ugrás visszaadja az erőmet, ahogy az is, ha a kollégáim nevét ismételem, újra és újra.

Tárgy: Re: Felicia Cardas lakása Szer. Feb. 13, 2013 3:51 pm

Kilépsz a tűzlépcsőre és érzed ahogy az adrenalin, az a fajta izgatottság teljesen körbeölel téged, csontodig hat és nem enged el. Mint egy narkós, aki megkapta a napi adagját, épp úgy érzed magad te is. Lehet hogy orvos vagy, de az közel sem elégíti ki vágyaidat, melyek benned lakoznak. Nem úgy mint a jelmez, melyet most is magadra öltöttél. Ez vagy te! Az a fekete ruhás szexi cicalány, aki éjszakánként a háztetőkön ugrál macska ügyességével, hogy különböző kalandokban vegyél rész. Csillogó ékszerek, drága gyémántok, ezek gyönyörében élsz. De nem ma este. Ma este sokkal többről van szó, mint egy gyémánttal kirakott nyaklánc, vagy egy gyöngysor. Ma este kollégáid élete forog kockán, csak te mentheted meg őket. Pont ez a tudat hajt előre téged, adja meg azt a rugót, amin mozogsz, aminek ugrásaid nagyobbak, futásod gyorsabb mint eddig valaha. Szíved mellkasodba hevesen dobog, majd ki ugrik onnan. Aggódik, szint úgy mint elméd.
A jéghideg esőt arcodba veri a szél, de szemüvegednek köszönhetően nem kell aggódnod ez miatt. Lábad mégis olykor kicsit mintha megcsúszna a vizes felületeken, de túl ügyes vagy ahhoz, hogy eless vagy kicsússzon lábad teljesen. Az egész város mintha megbújt volna eme undorító idő elől, szinte semmilyen ember nem hajlandó gyalog haladni az utcán. Viszont a taxik száma megnövekedett, a tömegközlekedés is dugig van emberekkel. Ahogy haladsz, már a távolban megpillantod a Gotham Múzeumot.

Tárgy: Re: Felicia Cardas lakása Szer. Feb. 20, 2013 3:13 pm

Mikor meglátom a múzeumot a távolból, megtorpanok egy pillanatra.
Talán hívhatnék segítséget is, mondjuk a macskanőket, mert több kéz gyorsabban és biztonságosabban végre tudná hajtani a rám kényszerített küldetést, de aztán beismerem, hogy ez ostobaság. Ez az én magánügyem, és nem keverek bele másokat. Újra erőt önt belém a gondolat, hogy ezzel kollégáim életét mentem meg az ismeretlen alak karmai közül, és továbbsietek, egyenes a múzeum felé.

Folytatás a Gotham múzeumban.

» Felicia "Felina" Cardas
» Antidote lakása
» James lakása
» Justin lakása
» Kevin lakása