Domenica Manjus - Gorgon

Előtörténet:
Belle Reve melletti kis tanyán járunk. Az aprócska fa épületből kiszűrődő fény kettészakítja az éjszakai sötétséget, és melegséggel árasztja el vidéket. Bentről hangos élet hallatszik, a vigaszság és a jókedv hangjai ezek. Egy szerető nagycsalád lakik itt, Ender-ék kompániája birtokolja itt mindent. Nyár eleje van, eljött egy újabb tanulmányi év vége, a szülők örömmel töltve nézik a kis Urho bizonyítványát.
-Hát ezt el sem hiszem asszony! Lehetetlen, hogy ez a gyerek a miénk legyen. – Lapoz egyet a családfő a ki füzetecskében, és örömkönnyek jelennek meg a szemében mikor a sok A+-t megpillantja. Az anya nagy csókot nyom, gyermeke homlokára, és utána gyengéden férjéhez löki. A megtermett férfi kinyúl óriási kezével, és a fia fejére teszi. Az apró gyermeki fej csaknem eltűnik a vaskos ujjak között. – Büszkék vagyunk rád fiam, még sokra fogod vinni, többre, mint apád az biztos. – Még egy hatalmas ölelést kap a fiú szüleitől lefekvés előtt, és boldogsággal telt szívvel elindul az ágya felé.

Villogó rendőrautók állnak a földúton, egy tanyát vesznek körül. A kevés fából készült épületek, nem hagyományosak. Egy erőd mérhetetlenségével magasodnak a rendőrtisztek felé. A fényszórók és a szirénák fényei sejtelmes fénnyel borítják be a környéket. Bentről ordítozás hallatszik, ez pedig több lövés egymás után. A rendőrök fedezékbe húzódnak a járműveik mögé, és várják a pergőtűz végét.
Csend lett, senki sem kiállt, és senki sem tüzel. Az egyik rendőr kilép a rögtönzött barikád mögül, és megafont a szája elé tartva gyorsan hadar. Egy hosszabb szünet után újra elismétli mit is mondott, de választ megint nem kap. A rendőrei jól hallhatóan kibiztosítják a fegyvereiket és egy intésre sortüzet zúdítanak az épületekben lévőkre. Több mint tíz perc kell, hogy elüljön a füst, és a lőporszag. Újabb intésre, egy tucatnyian elindulnak, sorba berúgják az ajtókat, és kiráncigálják a fehér csuklyás holtesteket. Legvégül pedig odamennek az egyik legmagasabb fához, levágják a meggyötört fekete férfi holttestét, és óvatosan leteszik a földre. Felette álló rendőr előveszi telefonját, tárcsáz, kétszer kicseng, mire felveszik a másik oldalt.
- Topher itt Jimbob. Megtaláltuk a bátyádat, de már későn érkeztünk. Sajnálom. – A vonal másik végén fájdalmas, és szaggatott sírás hangzik fel.

Keleti Part, Illinois állam, Hub City, Rendőr Tiszti Akadémia, diplomaosztó. A tömeg egy emberként sóhajt fel, mikor bejelentik az évzáró beszéd megtartóját. Az afro-amerikai fiú büszkeséggel telve, fellép a pódiumra, kezet fog a kari dékánnal, és belekrákog a mikrofonba. Nagy levegőt vesz, és elkezdi a beszédét.
A hallgatóság között két szenvedő végzős, alig bírja nyitva tartani a szemét. Az egyik oldalba böki a másikat, mikor meglátja ki is áll most a pódiumon. Rá mutat és elhúzza a száját.
- Apám már megint ez a Urho. Nem elég, hogy neki vannak a legjobb jegyei, és minden tanár csak a tökéletes tanulóként tekint rá, de még…
- Igazad van, minden évben végighallgathatjuk az ömlengését a nagybátyjáról. Ó ember már megint kezdi. Az öreg már vagy öt éve elhunyt, erre ez még mindig könnyekben tőr ki.
- És már megint kezdi! Valaki elmondhatná neki, hogy tavaly is ugyanezt mondta el. „Nyenyenye a rendőrök megpróbálták megmenteni, nyenyenye sajnos későn érkeztek, brühühühü kedvesek voltak, és akkor döbbent rá ezt fogja csinálni az öreg csókáért.”
- Már a könyökömön jön ki nekem is. Ne mááááár még a dékán is vigasztalja, ennél giccsesebb már nem is lehetne az egész. – A szóáradatnak egy kéz vet véget, ahogy nagy lendülettel lecsap az egyik tarkójára. Figyelmeztetőleg, hogy el ne felejtsék hol is vannak.

Elérte Hub City-it is a hatalmas hóförgeteg, az év első hava. Csak a gyerekek örülnek neki, az utakat hófúvások torlaszolják el, az utakon szinte lehetetlen haladni. Aki csak teheti fedett helyre húzódik. Külvárosban egy szerelmespár próbál szélvédett helyet biztosítani enyelgésüknek, egy teljesen átlagosnak kinéző irodaház előtt.
Amit együgyűségükben nem is sejtenek, az épületben olyan dolgok mennek végbe, amik az egész világra kihatással lesznek. A legfelső elsötétített ablakokkal körülvett irodában, egy nagy füstös tárgyalóban két öltönyös megkeseredett férfi nézi a kivetítőt és beszélget.
Az egyik kényelmesen párnázott székében kortyolja a whisky-t, és személyi dossziékat böngészi.
- Igen, igen, igen… - Csak egy pillantást vet, minden iratra, és figyelmét leginkább a kivetítőn mutatott jelenetek kötik le. Végül egyszer csak megszakítja a sort. - …NEM! Nem, nem és nem.
- De uram… - Kezdene bele a másik férfi, de felettese félbe is szakítja.
- Nincs azaz isten, hogy ez a bokszos bekerüljön a szervezetbe. Maga tudja, mit akarunk véghezvinni, és… - Most a beosztottan volt az erélyes felszólalás ideje.
- Uram csak egy pillantást kell vetnie az adataira, a lehetséges jelöltek között kiemelkedően ő a legjobb. Ne befolyásolja a bőrszíne.
- Ha nem fog beválni ez az Uk.. Uhd…
- Uhro, Uhro Ender uram.
- Szóval, ha nem fog beválni ez az alak, akkor személyesen magát teszem felelőssé. Nem engedhetjük meg, hogy a titkos szervezetünket bárki is felfedje. – Lassan, de mégis célirányosan meglendíti a kezét és a dosszié a többi felvettek tetejére kerül.

Ausztráliai mocsárban egy kőkunyhó lakója aprócska tüze felé hajol. Az őslakos leírhatatlanul régi porokat szór az éledező parázsra, és a fel-felcsapó lángokból, többszínű füst száll fel. A korokkal ezelőtt született öreg beleszív a bódító füstbe, a szeme elfehéredik, teljesen eltűnik a szembogara. Puszta kézzel belenyúl az égő tűzbe, és sértetlen kezével kiszed egy félig elégett fadarabot. Odalép a kunyhó falához és elkezd jeleket vésni a falra. Órákon keresztül megállás nélkül, a fáradság legkisebb jelét sem lehet rajta látni.
A nap már rég lenyugodott, a nappali hangokat felváltják az éjjeli neszek. A bennszülött még mindig ír, mióta elkezdte egy másodpercre sem állt meg. A tűz már régóta kialudt, és már a parázs sem ad semmilyen fényt. Az átható sötétség semmiben sem befolyásolja a férfit. Az égen fények kezdenek el villogni, pedig még nincs is itt a hajnal. A szokatlan jelenség elkezd ereszkedni, és megállapodik a kunyhó előtt. Szempillantással később nagydarab férfiak harci díszben sereglenek be, és fegyvert fogva közelítik meg az öreget. A főnökük kilép.
- Fogják le azonnal! Ne hagyják, hogy mást is összefirkáljon. – Két nagydarab férfi odalép az öreg bennszülötthöz, és lenyomják a földre. A vénség csak tűri a dolgot, és nem ellenkezik.
- Ender fényképezzen le mindent, de rendesen ám. Semmi se maradjon ki. – Az afroamerikai férfi, szó nélkül előrelép, és elkezdi fényképezni a falakat. Mellélép egy társa rácsap az Endernek nevezett vállára, és elkezdi kommentálni a látottakat.
- Apám hát ez nem semmi, mi az istent kereshet ezek a mitológiai lények egy ausztrál beszívott fazon bódéja falán. Mindjárt befosok az meg mi? Hogy a faszba ül az a madárizé a világ tetején? Hát az meg mi? Ha nem lenne kígyófarka annak a nőnek még rá is gerjednék… - A szavak áradata megállíthatatlanul áramlik ki a mocskos szájból, de választ nem kap rá sohasem. A képek nem csak az ő aprócska agyát foglalkoztatják, a főnökei is ezen fognak merengeni még hosszú időn keresztül.

Egy titkos szervezet egy még titkosabb irányító bázisán. Egy titkos csapat, és még titkosabb küldetést irányít. Senki sem szól egy szót sem, csak az akciót teljesítő csapatok bejelentkezését figyelik.
- Bravo csapat behatolásra kész. Eddig nem ütköztünk számottevő ellenállásba.
- Delta csapat megérkeztünk a generátorhoz háromra lecsapjuk az áramot.
- Alfa csapat fedezi a területet. Nincs ellenség a területen.
- 3, 2, 1, most.
- Bravo csapat ellenségbe futottunk. – Utána semmi, csak fegyverropogást hallani, sokáig nagyon sokáig. – Bravo csapat végeztünk velük! Megpillantottuk valamit. Igen, ez a medúza szeme! Megtaláltuk a fegyvert!
Ekkor egy férfi előrehajol a teremben, megnyom egy gombot.
- Alfa, Delta biztosítsák a kijutást! – Elengedi és várja a visszajelzést. – Alfa, Delta hallanak? – Újabb szünet. – Alfa, Delta ott vannak?
- Itt Bravo, mi történt a többiekkel?
- Bravo itt a központ, legyenek felkészülve mindenre, a többiek nem válaszolnak.
- Értettük vigyáz… - Újra fegyverek hangját hallani, amit halálhörgés zár le. – Központ hallanak, az a rohadt Urho rajtunk ütött. Mindenkivel végzett! Itt van! Mondják meg a fele… - Egy hatalmas durranás, és halálos csönd telepszik a központra. Senki sem szól egy szót sem a döbbenettől. Hosszú percek telnek el a tehetetlen dühben, még mindig nem szól senki. A férfi előrehajol megnyom egy másik gombot.
- Elszabadult. – Jelenti ki érzelemmentesen.


Svájc hegyi között megbújik egy luxus klinika. Az idejárók mindegyike nagyon gazdag, ezért nagyon diszkréten bánnak itt a betegekkel. Az itt végzett beavatkozások nagy része plasztikai jellegű. A híres színészektől, kezdve a filmsztárokon át, az unatkozó multi-milliárdos feleségekkel bezárólag, mindenki ide jár, ha van elég pénze rá.
A kórház legjobb sebésze belép egy luxus kórterembe. Egy fiatal nő fekszik az ágyban, a vörös haja lágyan esik a vállára.
- Mr. En… Elnézést azt akartam mondani, hogy Ms. Manjus, most fogjuk lvenni az arcáról az utolsó kötést is. Remélem meg lesz elégedve. A legjobb munkám. – Az orvos büszkén mosolyog, és fejében a vastag pénzes boríték lebeg, amit a páciense adott neki. Egy ilyen boríték évek alatt megszaporodik, ha elviszi ez az ember a gazdag barátainak a hírét. Így szokott ez menni. – Nővér jöjjön, kell egy kis segítség! – A nővér gyakorlott mozdulatokkal szabadítja meg a pácienst a kötésektől. Percekkel később már a tükröt mutatja, és csodálja a főnöke munkáját.
- Hát ez csodálatos főorvos úr! Gyönyörű lett hölgyem! – Tör ki a fiatal nővérből önkénytelenül az öröm. Az ágyban fekvő nem mutat semmilyen boldogságra utaló jelet. Csak nézi az arcot, ami visszanéz rá, és mint egy számítógép, vizsgálja végig minden vonást milliméterről-milliméterre. – Hát nem jól néz ki? Szerintem eszmél áááááááá…. - A mondatát már sohasem fogja befejezni. Ms. Manjus előhúz egy pisztolyt, és egy-egy lövéssel leteríti az ápolóit. Csak két halk pukkanás hallatszik, nem is engedne többet a hangtompító. Mintha mi sem történt volna, feláll, felöltözik, és kisétál a klinikáról. Beszáll a kocsijába, és tövig nyomja a gázt, mikor kiér a kertjéből a klinikának, egy hatalmas robbanás rázza meg az épületet. Pillanatok alatt a tűz martaléka lesz minden, és halálsikolytól zeng a hegycsúcs.

Legmocskosabb kocsma Empire City-ben az alvilág legpitibb bűnözői fordulnak meg itt, és a bolondok, akikben nagyban él az önpusztítás vágya. Itt a pultos a legnagyobb információforrás, és aki elég szívélyes vele, munkát is kaphat. A nő éppen egy fontos telefont intéz, két élet változik meg most ettől az egy utasítástól, és még hány fog az elkövetkezendő években.
- Igen Ms. G., megteszem. Ennyi pénzért bármit megteszek. – Egy búgó női hang válaszol, a fel nem tett kérdésekre. – Értettem. Igen ismerem Griffet, és még kit? Kimérát, de hát az őrü…. Igen, megteszem, és elnézést, a megjegyzésemért. – A telefon elhallgat és csak a búgás jelzi, hogy nemrég még volt valaki a vonal másik oldalán is.
Órákkal később egy hófehér bőrű férfi lép be a helyiségbe, odalép a pultoshoz és kikéri a szokásos italát. A férfin nem a bőre a meglepő, a barna jelmeze nem rí ki a kocsma többi jelmezes bűnözőjétől, a szárny az, ami kitűnik tényleg. Az élő, mozgó, testhez kapcsolódó, szárnyak, amik egy angyal fenségességét kölcsönzik neki. A pultos int neki, hogy hajoljon egy kicsit közelebb, ez bizalmas jellegű lesz. A száján csak sustorgás jön ki, és a végén rámutat egy kopasz férfira a sarokban.
- Ő Kiméra szerintem a legjobb választás. – Bizalmasan bólint, majd a teljes figyelmét egy pohár törölgetésére fordítja, de azért fél szemmel nézi ahogy a két férfi kezet fog, és italt rendelnek.

Két börtönőr néz ki a Midway-i Állami Börtön bejárati kapuján. A két középkorú férfi nyakukat nyújtogatva egy csodás teremtést bámul. Egy gyönyörű vörös hajú nőt stírölnek éppen, aki vár valakire. Csak áll ott az autója mellett, és meg sem mozdul. Hanyagul nekidől a motorháztetőnek, és csak mered a hatalmas vaskapura.
- Ó azt néz milyen hosszú lábai vannak. Ha még egy kicsit rövidebb lenne a szoknyája, még a mellét is láthatnánk.
- Ne légy bunkó Jimbob. Hogy beszélhetsz így egy emberi lényről.
- Ne légy már ilyen álszent, nincs itt az asszony, hogy a töködre lépjen, ha csajokat nézel.
- Hát most, hogy így mondod igazad van. Nézzük meg kit is vár ez a csinibaba. – A két őr belepillant a mai kiengedettek listájára, és egyszerre kerekedik ki a szemük.
- Á biztos el van írva, nem lehet hogy azt a szörnyet várja.
- Biztos sok pénze maradt a rablásokból annak a torzszülöttnek. Ú bakker lehet, hogy én is elkezdek rabolgatni, ha az ilyen csajokkal jár.
- És már itt is jön. Soha viszont nem látásra Mr. Yuda. – A kopasz férfi csak egy intéssel válaszol az egyáltalán nem szívélyes elköszönésre. Odasétál a várakozóhoz, elkapja a derekát és forró szenvedélyes csókkal köszönti. A vörös hajú a kezébe nyom egy papírdarabot, és elolvasás után egy hangos kurjantással, bent is teremnek a járműben. A kerekek kipörögnek, és Gotham City felé veszi az irányt.


Jellem: Meggondolt, megfontolt, és az a fajta, aki mindent megtervez. Soha nem beszél többet, mint amennyit kellene, és nem tesz semmit se pluszban. Soha nem enged magához közel senkit, és semmit. Legalábbis ezt hitte magáról, mielőtt még szerelmes nem lett. Azóta olyan hibákat követ el, amiket eddig még sohasem. Szerencséjére, mindig van ki kihúzza a csávából.

Szakképzettség: Rendőrségi, katonai, titkosszolgálati kiképzés. Közelharcban remekel, de mégis legjobban a távharc az erőssége. Már korán kiderült, hogy mesterlövészeknek párját ritkítja átvitt értelemben, és igazából is.

Képesség: Nincs emberfeletti képessége.