1. Harci torna

Na akkor kis változtatások eszközölése után ejteném az előző karit és Elektrominátorral jönnék. Erőszintnövelés:

Sokkoló - csapás: 4 kreditből második szintre növelném - erősebb villámcsapások, elektromos töltetek, amelyeket a kezeiből és a szemeiből is lőni tud az ellenfélre támadás gyanánt, emellett védekezni is tud vele a kisebb golyók és kések ellen az által, hogy elporlasztja őket, plusz elektron mezőket tud létrehozni, amik szintén jók a támadásra: ha hozzáérnek keményen megrázzák az ellenfelet, a végtagjaiba tudja koncentrálni az áramot, így a rúgásai és az ütéseiben is lehet feszültség

Gyorsaság: ezt új képességként használnám 2 kreditért - képes villámszerű gyorsaságúra növelni a test mozgásait, vagyis elég kifinomultak a reflexei és akár 120 km/h - val is futhat

Egyéb név: Kristály, Ásvány, Gyémánt, JTJ stb....
Kor: 40
Magasság: 180 cm
Súly: 80 kg
Hajszín: ősz/szőkés barna
Egészségi állapot: egészséges
Család: Apa (halott) - Charles Jared Jackson, Anya (halott) – Sarah Bennett, ikertestvér (él) – Charlie Jackson, Fia-Ben Jackson(halott), Lánya-Eve Jackson(halott), Feleség-Wonder Women(Helyzete, állapota ismeretlen)
Foglalkozás: Szuperhős, Igazság Liga tag
Oldal: jó
Ellenségei:Számtalan
Szövetségesei: Igazság Liga

Származás: JTJ egy idősebb verziója, egy párhuzamos világban.

Jellem: A személyisége alapvetően megváltozott. Az évek során annyi mindenkit vesztett el, hogy rideggé, közömbössé vált. Ugyan még mindig hősként él azonban a módszerei megkérdőjelezhetőek.

Képesség:

Az idők során a képesség fejlődött. Immár nem csak a a bőrét, hanem az egész testét képes átalakítani kristállyá. Ennek következménye kép erősödött, immár képes 5-10 tonna kinyomására. Illetve az ellenállása is fokozódott, nehézfegyverek sem ártanak és 5-7 tonnás ütéseket is kibír. ( 4 kredit)

Képes ezen kívűl a testéből tüskéket kilőni, fegyvereket formázni a testéből, melynek ugyanolyan az anyaga, szerkezete, mint az őt alkotó kristálynak. Igaz a keménysége már nem, kb egy acélénak felel meg.( 4 kredit)

A magas frekvenciájú hangokra még mindig érzékeny.

3-4 naponta tudok írni, rosszabb esetben több. (Jobbnak láttam ha a legrosszabb lehetőséget veszem)

Részt vennék én is a pályázaton! Karakter választásom az NJK-m alternatív énjére esik Samantha Hawkra

Születési név: Samantha Hawk
Egyéb név: Stolidus (latin, jelentése: néma)
Faj: ember
Nem: nő
Kor: 29
Magasság: 170cm
Súly: 65kg
Egészségi állapot: pszihopata, és szociopata
Foglalkozás: Testőr, orvgyilkos, gyilkos

Előtörténet: Némaként született és árvaként nevelkedett, sanyarú körülmények között. Kitörési lehetőségét a sportban látta, de mivel állandóan félre lökték, megkeseredetté és agresszívvá vált. Talán ez vezetett el ahhoz, hogy tizenéves kora vége felé egy hirtelen felindulásból történő emberölést követett el, ami után nem volt megállás. Elindult a lejtőn, és gyilkossá vált, de mind ezt csak saját maga örömére tette. Idővel többször is börtönbe került, de megszökött, és mikor végül arra került a sor, hogy kivégezzék, lepaktált az ördöggel, aki egy fegyvert adományozott neki annak fejében, hogy szolgálja őt. A pokol harcosaként Sam megmenekült és azóta is szabadlábon gyilkol.

Jellem: Pszihopata, és szociopata. Beteges jelleme teljesen eltorzult, és ölési kényszerének nem tud határt szabni. Nem ismer se Istent, se embert, ha parancsot kap, ha kell élete árán is, de teljesíti. Imás vadászni, és szórakozni áldozatával, teljesen kiszámíthatatlan, talán némileg antiszocializálódott is és kerüli a nagy társaságot, tömeget. Nem szereti az arcát mutogatni, ezért állandó "harci öltözékében" mutatkozik.

Szakképzettség: Ismeri a jelbeszédet, emellett akrobatikus, légies mozgásának köszönhetően rendkívül jó tornász, balett táncos, és magas fokú szinten ismeri a karate rejtelmeit. Tökéletesen bánik a lőfegyverekkel, és a dobótőrökkel, emellett járatos a középkori fegyverek használatában, illetve a rejtőzködés nagymestere. Jó emberismerő, könnyen ”kiszagolja” a félelmet. Könnyen tanul, rendkívül fogékony. Kitűnően ismeri az emberi testfelépítést, és biológiát.

Képesség: Emberi határokon belül.

Felszerelés: Egy a pokol mélyéről származó páncél, ami emberfeletti képességekkel látja el a használóját. Mind ezt a 8 kreditből kívánom megvalósítani!

A ruha tetszőleges mennyiségű testfelületet képes elfedni a hordozón, így akár a teljes külsőt, vagy a bőr alá visszahúzódva semmit. A ruha/páncél anyaga pokolban kovácsolt fém, ami egyszerre magas fokú ellenállással bír (+10.000C fok / -10.000 C fok), és könnyed, légies. Akár az 5 tonnás erőkifejtésnek is ellen áll, a magas becsapódásnak, és ütközésnek is. Továbbá a hordozónak lehetőséget ad arra, hogy a páncélt kívánsága szerint alakítsa, így akár lehet borotva éles pengékkel ellátva, tüskékkel, vagy a karját egy karddá formázhatja. A határt csak képzelete szabhat neki. Végül pedig 2 tonnát is képes megmozgatni a viselő a páncélnak köszönhetően.

Név: Felix „Adler” Eins
Egyébnév: Adler
Faj: természet feletti
Születési hely, idő: 1917. február 1. , Berlin
Kor: 94 év
Nem: férfi
Magasság: 192 cm
Súly: 85 kg
Hajszín: barna
Bőrszín: fehér
Vércsoport: nem kering már az Rh-, 0-s vére
Egészségi állapot: nincs
Család: meghaltak
Oldal: gonosz

1917-ben kezdődik a történetem, amikor megszülettem. Berlinben, Németország szívében, apám katona volt, harcolt még az első világháborúban is. Ezért én őt mindig is csodáltam, hősként néztem fel rá, anyámat is szerettem. Úgy érzem igazán jó nevelést adtak, az életre neveltek. Az általános iskolában igazán jól ment minden, akkoriban még nagy dolog, volt hogy iskolába járhatott egy gyerek. Fegyelmezett voltam és tanultam, éreztem még hasznomra fog válni. Akkor kezdtem el sakkozni, ebben nagy tehetségem volt, elég sokat játszottam és talán Berlinben a legjobb ifjúsági voltam. Apám természetesen katonai pályára akart küldeni, amit én nem is bántam, akkoriban még az nagyon megbecsült dolog volt. Anyám kénytelen volt beleegyezni, de ő jobban szerette volna, ha építész leszek.
A katonai iskola nehezen indult, nem voltam elég erős, csupán közepes szintű, viszont jól lőttem és szellemi erőmmel próbáltam mindig felülkerekedni. Kiképzőink kellően szigorúak voltak, 8 szobás barakkokban laktunk, itt ismerkedtem meg egy bizonyos Hans Schmitzel. Egy igazán jó barátra leltem benne, bár mindig is tudtam, kicsit őrült, de nem bántam, éreztem jó ember. Tőle kaptam az Adler nevet is, mivel igazán jól céloztam és lőttem.
Egyik nap lőgyakorlatra mentünk, 1938 volt, már régen a jobboldalra került a hatalomra, Hitlerrel az élen. Ki jött egy csomó felsőbb vezető is, nagy szél volt, pocsék idő, eső. Éreztem ezen sok fog múlni, ha elrontjuk az nagy szégyen lesz. Én a 7. csapatban voltam, Hansal együtt, ő nagyon be akart kerülni az SS-be, én nem igazán. Egyetlen ok amiért mégis oda akartam menni, az a felszerelés. Apám jobboldali volt mindig is, ezt mondta amikor csak hazamehettem:
- Végre ez az Adolf helyreállítja az ország BECSÜLETÉT, JÓ HÍRÉT, NEVÉT.
Én ezt nem teljesen így gondoltam, én nekem csak a minőségi hadviselés tetszett és az erkölcsről való gondolkodása. A fajelméletek nem tetszettek és a zsidósággal nem volt nagy bajom.
Elkezdődött hát a gyakorlat, szépen sorban mentünk, először az 1. csapat kezdett. 10lövést kellett leadni egy 300 méterre lévő célpontra, először MP40-l, majd Gewehrrel, végül pedig a Kark98-al. Szörnyűbbnél, szörnyűbb eredmények születtek, a kiképző tiszteink arcán látszott, hogy szégyenlik magukat. És a felsőbb vezetőknek se tetszett a helyzet. Én jöttem sorra, Hansel együtt, kezünkbe vettük az MP40-t. Nagyon rosszul láttunk, de Hans kezdett, lőtt egy sorozatot majd nevetett, ezzel elhasználta mind a 10 golyót. Én egyesével lőttem, izgultam rendesen, de végül csak kifogyott, és vettük a kezünkbe a következő fegyvert. Hamarosan végeztünk, és vártuk az eredményt. Sokáig kellett várni, csak nem jött, egyszer csak megpillantottam egy alakot, aki felénk futott, csak látásból ismertem, egy évvel alattunk volt. Jött a papírral a kezében, arra kellett felírnia, hogy ki, hogyan lőtt. Furcsán nézték a tisztek a papírt, majd felénk tekintettek, mi rögtön vigyázban álltunk.
- Eins közlegény, Schmitz közlegény. Hibátlan eredményt értek el. Gratulálunk.
~ Hibátlant én? Nem lehet! –gondoltam –
A tapsviharra eszméltem fel, aznapra kimenőt kaptunk. Jó katonához híven elmentünk inni egyet, aztán nem emlékszem. Mint később kiderült, rendesen berúgtam és Hans vitt vissza, ami nagy felelőtlenség volt. Mindig is azt hittem, ő vele fog elszaladni a ló előbb.

Ezután bekerültünk a fasiszta háborús gépezetbe, az SS-be. Szorgalmam, meghozta az eredményt, egy év alatt tiszti rangba küzdöttem fel magam, onnan már csak egy lépés volt a parancsnoki rang. Megkaptam a kapitányi kalapot, akkor már dúlt a háború, és szépen teljesítettem. Hans akkor is mellettem maradt, legjobb emberemként, próbáltam távol maradni az értelmetlen kegyetlenségektől, amik akkoriban jellemezték a sereget. Lengyelország után afrikába küldtek, Rommelel. Megtiszteltetésnek vettem, hogy egy ilyen ember mellett szolgálhatok.

1940-ben értünk partot, egy öt tankból álló osztagot vezettem, rádión kommunikáltunk. Könnyedén hatoltunk előre, rendkívül jó felszerelésünk volt, még napszemüvegeket kaptunk. Rommel volt a sivatagi róka, Hans szerint én voltam a sivatagi sas. Gyorsan és határozottan csaptam le. 1942 nyarán, Rommel csapást akart mérni Luxornál állomásozó szövetségesekre. Azok azonban nagy létszám fölényben voltak, ezért éjszaka kellett lecsapni. Kilenc körül elindultam, tíz emberemmel, két tankba voltunk megosztva, lassan közelítettünk az erőd felé.
- Itt Adler, vétel.
- Halljuk parancsnok.
- Hamarosan megállunk, maguk itt maradnak, a terv szerint késszen állnak, amíg mi elvégezzük a dolgunkat.
- Vettem.
Ezután kiszálltunk, a csapatban volt minden, Hans ő volt az adunk, Leo, egy igazi csöndes gyilkos, legalább 600 féle képen tudott ölni egy pengével, Jürgen, a legjobb tankvezető akit ismerek, ráadásul robbantás felelős is ő volt. Pofon egyszerű terv volt, leöntjük az erőd hátsó részét benzinnel és tele rakjuk robbanó anyagokkal, ezután amikor a Róka megérkezik, a Sas lecsap. Kézjelekkel kommunikáltunk, ezeket előre begyakoroltuk, kétszáz méterre lehettünk az erődtől, amikor az első éjjeli járat megérkezett, két fő. Loe ment ballról, Hans jobbról, én előttük voltam, egyenesen felém jöttek, de nem vettek észre, bal kezem felemeltem, majd ökölbe szorítottam, utána a mutató ujjamat, mutattam, végül biccentettem egy a fejemmel. Nem tudtam, hogy tisztán látták-e a többiek, igen sötét volt. Minden esetre nyugodtan álltam tovább egy helyben, hamarosan megpillantottak és a lámpák fénye rám szegeződött.
- Maga, tegye fel a kezét és…
A mondatot már nem tudta befejezni, egy hosszú penge hasított a tarkójába, majd Leo óvatosan letette a földre, a mellette álló már rég halott, volt, Hans eltörte a nyakát és beállt a helyére amikor kicsit hátrébb került. A környezet a segítségünkre volt a hullák elrejtésénél, ugyanis egy oázis közelében volt az erőd. A bozótba dobtuk a hullákat, utána pálma ágakkal fedtük őket. Egyre közelebb és közelebb értünk, már egészen a nagy kőfalaknál voltunk, innentől átadtam a terepet Jürgennek, mi csak fedeztük, tíz méterenként, egy kis dinamit rudat tett a téglák közé, ezután benzint locsoltunk a falra. Már majdnem végig értünk, amikor hirtelen reflektor világított ránk, és elkezdtek záporoznia golyók. Nem kellett mondanom semmit, mindenki tudta mit kell tennie, be az oázisba, rohantunk ahogy tudtunk, de fegyvereket nem hagytunk hátra. Amikor már kezdtem úgy érezni, hogy talán minden rendben, ordítást halottam, nem tudtam eldönteni ki lehetett az, de ahogy hátra tekintettem, megláttam a földön fetrengő Leo-t. Nem volt túl sok időm, előkaptam a rádiót és ordítani kezdtem.
- B terv, lebuktunk.
- De uram, túl közel…
- Teljesítse a parancsot, tüzeljen!
Következő pillanatban, lángtengerré vált a fal menti rész, kevés hiányzott, hogy minket is felégessen a tűz. De még fel sem foghattuk, mekkora bajban vagyunk, amikor a falak megremegtek és elkezdett dőlni az egyik bástya a négy közül. Majd még több lövés hallatszott, a vár másik oldaláról. A Róka tíz perccel előbb érkezett, ki tudja, ha nem lett volna ez az incidens, lehet egyenesen a tankelhárító ütegekbe futottak volna bele. Ezt már soha nem fogom megtudni. Szerencsésen túléltük az egészet, Leonak az egyik szemét kilőtték a szemetek, de megígértem neki, még lesz alkalom, hogy bosszút álljon.

1945-ben a háború már a vége felé járt, a szövetségesek felülkerekedtek és kiszorították a németeket Afrikából. Viszont amiről nem szeretnek beszélni, az ami Al Ayya városánál történt, 200km-re délre, Kairótól. Egy kis Nílus melletti erőd, elzárva mindentől, amit a szövetségesek három hétig bombáztak nehéztüzérséggel és csak a negyedik héten sikerült bevenniük.
Kiadták a parancsot, tartani kell magunkat a végsőkig, ez a hely nem kerülhet a szövetségesek kezére, akkor mindennek vége, az utolsó reménynek is. Siralmas volt a helyzetünk, elvágva mindentől, egy kis erődben, a pincében volt egy kísérleti labor, azt kellett védeni. Csupán ötven emberem volt szembe az ötszázzal. De ez sem más mint a sakk, élelem bőven volt, sokáig bírtuk a falak védtek, állandóan voltak őrök, én nem is aludtam állandóan az egyik bástyáról kémleltem a tájat. A laborból szinte minden nap kerültek ki jobbnál jobb találmányok, az egyik kedvencem a Tabun gáz volt. Ez a gáz másodpercek alatt minden érzékét összezavarja az embernek, egyik éjszaka, kiküldtem egy kis csapatot, Hans vezetésével, tíz méterenként leraktak egy Tabun tartályt, majd összekötötték a mellette lévővel. Másnap megérkezett a szövetségesek erősítése, és délben megkezdték a rohamot, kezemet feltartottam, mindenki várt, majd amikor már lőtávolba értek, az egyik elszakította a madzagot. Hamarosan sűrű zöld felhő lepte be őket, akkor nyitottunk mi tüzet, egyet se hagytunk életbe, csak akkor hagytuk abba a tüzelést, amikor a tankok is csapást mértek, vissza kellett vonulnunk.

Három héttel később már sokkal kevesebb sikerrel büszkélkedhettem, romokban hevert a vár, alig volt már húsz emberem, de a legjobbak megvoltak még. Éreztem közel állunk ahhoz, hogy lerohanjanak minket, ezért úgy döntöttem, nincs más választásunk, mindent bevetünk amit lehet. Az ellenség is tudta nagyon jól, hogy nyertek, de még húzták az időt, azt várták, hogy meg adjuk magunkat. EZ nálunk azonban számításba se jöhetett, egyik este a tájat kémleltem, a tankok sorba álltak a romok körül. Egyszer csak az egyik lövész közölte, hogy telefon érkezett egyenesen Berlinből. Természetesen odasiettem az egyetlen még működő kommunikációs készülékhez, a forródróthoz, itt kellett volna közölnöm, ha elestünk.
- Hallo, Felix parancsnok szolgálatára. –szóltam bele-
- Várjon egy kicsit.
Vártam, nem értettem miért hívtak, nem szabadott volna senkinek. De mégis, akinek mindent lehet, hamarosan beleszólt egy ismerős hang, de már nem volt olyan határozott mint régebben.
- Eins!
- Uram. –nyögtem nehezen ki-
- Figyeljen rám, nem kell most a formaság. Gondolom már tudja min csücsül rajta, nem engedhetjük ezt a technikát az ellenség kezébe. SEMMI KÉP SEM! Itt árulókkal vagyok körülvéve, nem bízhatok senkiben. Azt hiszik megőrültem, de ha maga elbukik, mindennek vége. Tegyen meg mindent, akármit!
- Parancsára.
Letettem a telefont, igazat megvallva, fogalmam sem volt min csücsülök, soha nem jártam a laborba, kettős zsilipkapu védte, egy mindenálló bunkerben. Első dolgom volt, hogy lementem oda, átmentem két acél ajtón, az őrök tovább engedtek, ahogy beléptem egy szépen kivilágított szobát láttam. Öt köpenyes ember volt, siettek, az egyik egy páncél szerűséget csiszolgatott, háttérben egy nagy kéken világító szerkezet volt, rajta egy horogkereszt, oldalt fémből készült emberek álltak, most már tudom, hogy robotok voltak. Az egyik ember rám tekintett, látszott nem teljesen épelméjű.
- U-u-uram. Hamarosan, beindíthatjuk a reaktort, és akkor, ellen támadhatunk.
Majd egy kis ideig maga elé bámult némán.
- Nagyon rossz a helyzet odakint?
Nem válaszoltam, nem akartam mondani semmit. Az egyik állványhoz siettem, két páncélzat volt egymás mellett, látszott emberre készült és a teljes testet védi. Az egyiknek a karja karmokba végződtek és egy gáz állarc volt a sisakja, a másik kezei szabadon voltak, de a sisakja fele volt csak meg, a másik fele páncél, mindkettő fejére egy a rohamsisakhoz hasonló volt rögzítve. Látszott ez különleges anyagból készült, végig simítottam őket.
- Ezek használhatók?
- Persze, persze, de még csak kísérleti darabok. De kibírják már akár a tankok lövését is.
Kicsit kételkedtem ugyan, de végül úgy döntöttem, egy próbát megér, behívattam két igen erős katonát. Az egyik neve Benjamin volt, nagy és vállas katona, ő kapta azt a páncélt, aminek csak a fél arca volt meg. A másik páncélt egy lángszórós, speciális kapta meg, az ő nevére nem emlékeztem, de ott volt a kitűntetései mellett a Till felirat. Látszott, hogy az tényleg csak egy prototípus volt, úgy kellet rá szerelni, és csövek is lógtak ki belőle.
Nem volt túl sok időnk, beszélni, amint indultunk volna kifele, robajt halottunk, majd kinyíltak az ajtók, négy véres katona futott be rajta, Leo, Hans és a két ajtó előtt álló őr, az egyik Kristian, a másik pedig Jürgen. Hans neki vette magát az ajtónak, a többiek hátra rohantak, látszott rajtuk, hogy meglepődtek, hol is vannak.
- Fiúk előre. –intettem a két páncélosnak-
Ők meg is indultak kifelé, határozottan, Ben kezében volt egy nagy gépkarabély, a volt tigristankról szedte le, azzal lépdelt előre, míg Till keze alatt lángok jelentek meg. A következő pillanatban hatalmas robaj rázta meg a helyet, az acél ajtó beszakadt, Hans hátra repült és megindult a tűzzápor. Előrántottam a pisztolyom, néhány sorozatot leadtam, majd oda siettem a bajtársamhoz, még élt, arca megégett, teste egyik oldala szinte meg se volt, de élt.
- Tarts ki öreg. Mindenki lőjjön!
Elkezdtem hátra húzni Hansot, torkából ömlött a vér, ahogy hátra néztem láttam, hogy az egyik doktor a reaktornál tevékenykedik, a többiek viszont egy nagy ketrecnél ügyeskedtek. Egy pillanat múlva igen csak nagy kutyák rohantak felém, az első átugrott, a többi elment mellettem, óriási agyaraik voltak, szemük erősen zölden izzott, félelem nélkül bevetették magukat a harcba. Őket követte Kristian, egy MP40-l rohamozott előre, őrült csatakiáltás mellett, a többiek hátul maradtak, de továbbra is záporoztak a lövedékek. Elszabadult a pokol, de higgadtnak kellett maradnom, nem kellett sok utasítást adnom, mindenki tudta a dolgát, inkább a robotok felé kacsingattam. Hansot oda húztam az egyik asztalhoz, még élt, kezében szorongatta a fegyverét, majd egy zajra lettem figyelmes, a reaktor üzemelt és kék fény beborított mindent. A gépek megmozdultak, hasonlítottak ránk, de két és fél méteresek voltak és teljesen acélból, arcuk is volt, hangjuk is, de a fegyvereik, a karjaikba voltak építve. Lassan de biztosan előre indultak, mind ugyanúgy nézett ki és ugyanúgy mozgott. Amikor felálltam, hogy kicsit jobban láthassam mi történik hirtelen megbénultam. Az egész testem elzsibbadt, a földre rogytam, kék villámok csapkodtak mindenhol körülöttem, nem ment a mozgás, testem forróság járta át. Majd egy hatalmas villanás és Al Ayya eltűnt a föld színéről, az ott állomásozó egységekkel együtt.

Egy sötét és nyomasztó helyen találtam magam, nem éreztem magam rosszul, tudtam, meghaltam. Soha nem voltam nagyon vallásos, de a túlvilágban hittem. Tapintható vot a sötétség, majd egy alakot láttam, fehéren világított, ahogy közeledett, ördögi kacajt halottam. Azok után amiket tettem, máshova nem kerülhettem csak a pokolba, nagy szerencsém volt, a robbanásban a testem is átkerült a túlvilágra nem csak a lelkem. Így minden testi kínt is átélhettem a szellemi és lelkieken kívül. Irdatlan szenvedést éltem át és tényleg végtelent, soha nem ért véget egy másodpercre sem, a démoni erők belőlem táplálkoztak. Elveszett lélek voltam távol mindentől.
De a túlvilágon már máshogy lát az ember, a pokolban pedig megláthatja az igazságot is, nem csak a szépített verziót, ahogy odafönt. Láttam az igazságot, az egész háborúról és a világról, láttam a lassú rothadást ami végbe megy, ez feldühített, ahogy a háttér hatalom kígyóként a háttérből, mint egy láthatatlan ellenség, tartja az egész földet a láthatatlan kalitkában. Ahogy minden ember rabszolgaként születik, és úgy is hal meg. Találkoztam odalent régi ellenségekkel is, nem

Jellem: Régi emberi jelleméből a határozottság és a nyugalom nem veszett ki, csupán kiegészült a hatalomvággyal, a könyörtelenséggel és egy csipetnyi gonoszsággal. Bízik az erejében és el akarja érni a célját.

Szakképzettség: Kiválóan lő, ért a fegyverekhez, taktikákhoz, stratégiákhoz, az emberek manipulálásához. Közelharcban rendkívül jártas, minden létező kínt átélt már több ezerszer, ismeri az emberek lelkét.

Képesség: Testét átjárja egy démoni erő, sugárzás, méreg, tűz, elektromosság, ütések nem ártanak neki. A testében megakadó vagy azon áthaladó golyók sem zavarják, igaz fájdalmat okoznak neki, de ez meg se kottyan. Ha felrobban vagy feldarabolják tehetetlenné válik. . Nagyon jó erőlétben van és elég gyors is, mint egy csúcsformában lévő ember, nincs szüksége alvásra, evésre vagy akármire a testének. Közelében érezni a démoni légkört, erejét a fasiszta jelképektől (vaskereszt, horogkereszt, SS jel, német sas, SS koponya, német rangjelzések) adják.
Ha megfosztják a jelképektől amik erőt adnak neki, akkor elgyengül és lelassul, szemében gyengül a démoni tűz.
Nem csak az igaz hittel ellátott jelképek (kereszt, biblia, szentelt víz) jelentenek rá veszélyt, hanem a háttérhatalmi (mindent látó szem) és a kommunista (vörös csillag, Sztálin szobor) is. Ezek szinte teljesen legyengítik, tehetetlenné teszik, erejét elveszik, ha nincs közelében a saját jelképe amikor egy ilyennel találkozik, akkor akár a pokolba is visszakerülhet.
A jelképeknek, csak egy bizonyos aurában van hatásuk, a mérettől és a hittől függően.

Kinézet: Német generális öltözék, teste nagy részét a múmiákéhoz hasonló dolcsok fedik. Kimért testtartása.


48 órán belül tudok írni.

Lehet hogy nem fogjátok engedélyezni de agymenésem volt...


Név: Nem felfogható
Egyéb név: Tükörlény, Izé
Kor: Nem mérhető
Magasság: Nincs értelme
Súly: Szintén
Oldal: Nincs oldalon, mindenki ellenség.
Ellenségei: Az egész világ
Szövetségesei: Nincs

Származás: Ő egy magasabb dimenzióból való betüremkedés, alakja, kiterjedése a mi fogalmainkkal nem felfogható, de ha mindenképp definiálni kellene, valahogy úgy mondanám, hogy egy átlátszó hang és egy színes tér négyzetgyöke.
Sajnos valaki valahol kimondott egy rossz szót, vagy megtett egy rossz mozdulatot, ki tudja, és ez a lény átlépett a mi dimenziónkba.
Nem lehet elpusztítani, de ha a gazdatestet megölik, és szerencséjük van, akkor visszatér az otthonát jelentő, felsőbb dimenzióba. (Nem akarok halhatatlan lenni, csak ez egy ilyen lény, de ha megölik, akkor vehetjük, hogy úgy jó négymilliárd évig nem teszi vissza a „lábát” a mi dimenziónkba)
A torna szervezői sem tudják hogy ő itt van, azt hiszik hogy egy átlagos ember jött.

Jellem: Nincs ilyenről szó. Mindig adott másolathoz hasonló, de benne a gonosz intelligencia.

Képesség: Elég egyszerű, akinek akarja, annak felveszi az alakját és a képességeit. Ez teljes metamorfózist jelent, gondolatokkal, jellemmel, speciális tulajdonságokkal együtt.

Születési név: Antoan Serup
Egyéb név: Gravi,
Faj: ember
Nem: férfi
Kor: 30
Magasság: 180 cm
Súly: 75 kg
Egészségi állapot: Savant-szindrómás (zseni savant), testileg egézséges
Foglalkozás: O.H.O (Okkult Hadviselési Osztály) ügynök

Előtörténet: Jómódú családba született. Gyerekkorában volt egy súlyos balesete ami után Savant-szindrómát diagnosztizáltak nála. Érdekes módon ez nem járult más fogyatékosságokkal, csak bizonyos dolgokban sokkal a normális fölé emelkedett. Szülei ettől még egy elit iskolába íratták. A legtöbb tantárgyból jól tanult, de matematikából olyan zseniális tudást mutatott fel ami mint kiderült savant képességeinek köszönhető. Furcsa mód a matematikai zsenialitás mellé a fizikában is normálon felüli eredményeket produkált. Sokan mondták, hogy azok akik ebben a szindrómában szenvednek vagy autisták vagy van valami szellemi fogyatékosságuk. Antoannal egyik sem volt. Később kiderült, hogy a fizikában mutatott zsenialitása annak is köszönhető, hogy minden rajzot és képletet első látásra meg tudott jegyezni. A betegsége nem fogta vissza és sportolni is elkezdett. Érdekes módon egy küzdősportot választott, a taek won dot. Nem volt kiemelkedően jó, de jól csinálta amit csinált. A legtöbb gyakorlatot ha egyszer-kétszer látta már tökéletesen tudta visszaadni. Az orvosa arra jutott, hogy valószínűleg átlag feletti memóriája van ezért tud mindent ilyen gyorsan megjegyezni. 17 évesen írt egy értekezést a gravitációval kapcsolatban ami miatt felvették az Amerikai Egyesült Államok legjobb matek-fizika karába. A többi hallgatónál jóval fiatalabb volt, mégis tudása jóval magasabb volt a többieknél. Miután befejezte az egyetemet kísérletezni kezdett. Egy ruhát akart létrehozni amivel képes gravitációs mezők létrehozására. Az volt a célja ezzel a ruhával, hogy segítse az építészek munkáját. Már közel járt a célja megvalósításához amikor felkereste az O.H.O (Okkult Hadviselési Osztály) nevű titkos szervezet. Felajánlották neki, hogy finanszírozzák a kutatásait még tovább és olyan eszközöket bocsátanak a rendelkezésére amiket máshonnan nem tud beszerezni. Sikerült megalkotnia a ruhát arra kérték használja ő. Ezt megtette és annyira tetszett neki, hogy nem akart megválni tőle. A szervezet beleegyezett, de az volt a feltételük, hogy akkor ő fogja használni azt a küldetéseken. Elfogadta az ajánlatot. Ekkor kapott egy álcázógenerátoros ruhát is. Ezt összeépítette a másik ruhával, így kapta meg a harci öltözékét és készített mellé egy sisakot is amivel tudja vezérelni az egész rendszert. Mielőtt elment az első küldetésére nem volt hívő, de mikor látta, hogy mikkel van dolguk hamar megtért. Hívő lett és kibővítette a felszerelését egy nehezen törhető, felszentelt, ezüstből készült tőrrel és egy uzi-val ami ezüst golyókat lő ki, a golyókon kis keresztek vannak még hatásosabbá téve azt.

Jellem: Nem beszél sokat. Hamar megjegyzi ellenfele tulajdonságait és képességeit és próbálja harci taktikáját hozzá igazítani. Ha cselekedni kell gyorsan cselekszik, de előbb megkeresi a megfelelő megoldást, persze ez pillanatok alatt megy. Szeret távol maradni a harctól és messziről küzdeni, ezt a ruhája lehetővé is teszi a számára. Mióta O.H.O ügynök hívő lett és nagyon mélyen hisz Istenben. Úgy gondolja ő adta neki a betegségét azért, hogy szolgálni tudja.

Szakképzettség: Képzett fizikus és matematikus, képes fejben nagyon bonyolult matematikai számításokat is megoldani. Otthon van a okkult lények ismeretében is, igaz van még némi pótolni valója. A ruháját remekül használja. Képzett taek wan do-ból.

Képesség: Emberi határon belül.

Felszerelés: Speciális ruha (6 kredit)


Ruha (2 kredit): A ruhába be van építve egy álcázógenerátor ami segít használójának abban, hogy eltűnjön. Olyan anyagból készült amibe ha enyhe elektromosságot vezetnek átlátszóvá válik és azt ami ebbe az anyagba van burkolva azt is. Emellett nem lehet érzékelni hőérzékelővel sem, mert elfedi a testhőmérsékletet. Egy sisak is beletartozik amivel nem csak a rejtőzködést, de a ruha más funkcióit is lehet irányítani (pl. gravitációs kesztyűk). Enyhén növeli a használó erejét, de csak annyira, hogy ne hasson ki a beépített generátor súlya a mozgására. Van még benne egy erős vázzal ellátott energiatermelő egység. A ruha hátán van ezért nehéz eltalálni, de ha el is találják ott van még védelemnek a kemény titánium-acél ötvözetből készült burok. A generátor nem melegszik túl és nem is zavarja a ruha viselőjét. A berendezés lapos, így nem látszik pontosan hol is van. Amint érzékeli, hogy fogyott a ruha energiája azonnal elkezdi azt termelni amíg vissza nem állítja azt teljesen. Ha a ruha végleg lemerül akkor 20 percbe telik neki visszaállítani, de ez nagyon ritkán fordul elő hisz ha csak egy százalékkal csökken az energiaszint azonnal visszaállítja.

Gravitációs kesztyűk (4 kredit): Ezeknek a kesztyűknek a segítségével képes gravitációs mezők létrehozására. Ez a mező lehet vonzó vagy taszító, de ha egy tárgyat bezár egy ilyen mezőbe akkor képes azt összeroppantani vagy esetleg pajzsként köré vonni. Sokszor szokta használni támadások ellen ezt a megoldást, mégpedig úgy, hogy egy erős taszító mezőt von maga köré, ami eltaszít mindent ami hozzáér. A mezők segítségével akár 1 tonna súlyú tárgyakat is fel tud emelni, de olyankor semmilyen más funkciót nem használhat és csak egy tárgyat tud irányítani. 100 kgnál kevesebb súllyal rendelkező tárgyak közül egyszerre akár tízet is mozgatni tud, de minél nagyobb a súly annál több energiába kerül a mozgatásuk. Nehezebb tárgyaknál minél nagyobb a súly annál kevesebbet tud mozgatni. 500 m belüli tárgyakon lehet használni.



Egy nehezen törhető, ezüstből készült, megszentelt tőr. 25 centis pengével (0,5)

Egy uzi ami ezüstből készült, keresztel díszített, szentelt golyókat lő ki. (1,5 kredit)


1-3 max 4 naponként tudok írni.

Nem tudom mért nem kaptam meg a fej lövést. Ha nem írok valamit, annak oka van .

Jelentkezem.