Cybergyík előtörténete

Születési név: Zack Lindenburg
Egyéb név: Cybergyík
Faj: Gyíkember
Nem: Férfi
Születési hely, idő: Föld-128 (6323)
Kor: 28
Magasság: 180 cm
Súly: 95 kg
Hajszín: Nincs
Bőrszín: Zöld
Vércsoport: Hidegvérű
Egészségi állapot: -
Család: Nincs élő rokona
Foglalkozás: Feltaláló
Oldal: Jó

Előtörténet: A földet régen a dinoszauruszok uralták. Minden féle és fajta őshüllő járta a földet és élték az életüket. Aztán jött a meteor, ami kipusztította a fajtájukat, és teljesen eltörölte őket az emlékezetből. Azok, akik meghaltak a fagyba haltak bele, és csak pár utód maradt, meg akik később a mai hüllőké váltak. Na most képzeljük el, hogy mi történik ha a meteor nem csapódik bele a földbe. A dinoszauruszok tovább élnek és fejlődnek, mintha mi sem történt volna. Ők lennének a domináns faj, az ős hüllők faja. Előbb utóbb megjelenne az intelligencia, és a dinoszauruszok civilizálttá válnak. Megvívják saját háborúik, és felfedezik a technikát, és kutatni kezdenek. Házakat építenek, és keresni kezdik az élet értelmét. Nos, én egy ilyen világból származom. A nevem Zack Lindenburg, és a Föld 128-ról jöttem. Egy párhuzamos dimenzió, ahol a fent leírtak történtek meg. Árvaként éltem életem sokáig, mert szüleim nem éltek mikor tudatomnál voltam. Azt mondták anyukám a szülésbe halt bele. Így végül árvaházba kerültem, de nem panaszkodhatok, nem volt olyan rossz, mint az emberek dimenziójában. Mivel nekünk sokkal több időnk volt a fejlődésre, ezért mi előrébb is voltunk a technológiával, mint ők. A nanotechnológia már minden napos volt, és a tudósok akkoriban már más bolygók felfedezésén és meghódításán fáradoztak. Az iskolák nem jelentettek túl nagy gondot, könnyen megértettem a tananyagot, bár sokszor épp csak átmentem, nem igazán érdekelt, hisz senki sem büntetett, ha rossz jegyet kaptam. Végül az egyetemen változtam meg, ahol a professzorom bevezetett saját projektjébe: A teleportációs kapu megépítésébe. Ő lett volna az első, aki felfedezi ezt a fajtautazást, és ahogy beszélt. Azt hallani kellett volna. Olyan átéléssel mondta, hogy teljesen magával ragadott, és azt is elárulta, hogy látja bennem a tehetséget. Teljesen belém beszélte az elméletét, és én megigézve határoztam el magam mellette. Hosszas évek múlva elvégeztem az egyetemet, majd hozzá álltam, hogy segítsek a kutatásaiban. Hosszú évek fáradtságos munkájával létrehoztuk az első kaput, de ahhoz, hogy ezt kihasználhassuk szükségünk volt még egyre, amit már viszonylag könnyebb volt megcsinálni.
Végül eljött az idő, hogy kipróbáljuk a gépet, először csak sima tárgyakkal próbálkoztunk, és sikerült, többször is. Én voltam az első, aki vállalkozott az útra, de a mester akart az első lenni művének kipróbálásában, mondván, ha ő nem éli túl, akkor majd én kijavíthatom a hibáit. Próbáltam győzködni, hogy ne próbálja, de hajthatatlan volt, és sajnos ez, a karjába került. A teleportáció sikertelen volt, mert a sejtek nem illeszkedtek rendesen, ezért egyszerűen leesett az egész karja, és többé nem nőtt vissza. Fél karral pedig képtelen volt bármit is segíteni, hiába ez gép sokkal bonyolultabb, mintsem, hogy ilyen állapotban folytassa. Az egyetlen, amit onnantól csinált a számítógép vezérlése. Én viszont fojtattam a munkáját, és sikerült kijavítani a hibát. Gondoltam én.
Eljött a következő alkalom a próbára, és én felkészültem, az utazásra. Volt mesterem sok szerencsét, kívánt, majd beindította a gépet. Akkor láttam utoljára. Amint beléptem hirtelen minden elsötétült. Éreztem, ahogy a testem minden sejtje darabokra esik, majd alakul, majd előjött a tűrhetetlen fájdalom. Hirtelen nem éreztem semmit, csak lebegtem a semmiben és próbáltam gondolkodni, de csak másodpercekre villantak fel képek. Aztán hirtelen egy kemény tárgyat éreztem az arcomnál, majd az egész testemnél. Fájt. Lassan kinyitottam a szemem, és ahogy szétnéztem, egy tetőn voltam. Egy hatalmas fekete város közepén, egy bérlakás tetején. Pár másodpercig nem értettem mi folyik itt. Hirtelen egy erős hang jutott a fülembe. Egy autó dudája volt. Pislogtam párat. Ahogy elkezdtem körbenézni, egyre biztosabb voltam abban, hogy valahol máshol vagyok. De vajon hol?
Elkezdtem egy leút után kutakodni, végül megláttam egy tűzlétrát. Lejjebb mentem egy kicsit, és benéztem minden ablakon, miközben magamban csak ennyit gondoltam: ~Legutoljára 4600-ban építettek ilyesfajta házakat… Talán a múltban vagyok?~ Kérdeztem magamtól, miközben haladtam lefelé. Ekkor azonban észrevettem, hogy nincs rajtam egy szál ruha sem. Kicsit meg is lepődtem elsőre, és el is szégyelltem magam, ezért úgy döntöttem, hogy gyorsan ruhát kell találnom. A legközelebbi ablakba benyitottam, és bemásztam rajta, majd ruha után kezdtem kutakodni. Az egyik szekrényben találtam párat, viszont a farok résznél valamiért össze volt varrva… Megpróbáltam fordítva felvenni, de az úgy kényelmetlen volt. Nem igazán értettem, így inkább csak kiszakítottam egy lyukat, és úgy öltöztem fel, majd egy póló után kutattam, amit szintén magamra vettem. Viszont ekkor, egy hangra lettem figyelmes. Pár másodperc múlva pedig, egy emlős lépett be. Fogalmam sincs milyen élőlény lehetett, de civilizáltnak tűnt, ruha volt rajta, és ékszerek. Látszott a szemén, hogy teljesen megrémült, és ezt pár másodperc múlva a hallható hang felsőhatárának magasságával vetekedő sikítása is bebizonyította. Rögtön tudtam, hogy ez egy nőstény. Nem volt túl sok időm, inkább gyorsan kirohantam, kimászva az ablakon, és leugorva a földre.~Mégis mi volt ez?~Kérdeztem magamtól, viszont ahogy szétnéztem, több hasonló példány láttam, mind ruhában volt, és félelem volt az arcukra írva.~Mégis hova kerültem?~Kérdeztem, de mivel látva, hogy a félelmük lassan dühvé vált, úgy döntöttem, hogy futásnak eredek, ami jó ötlet volt.
Pár nap telt el így, míg végül eljutottam egy olyan helyre ahol komputerek vannak. Igaz este volt, és a szellőzőn át voltam kénytelen bejutni, mégis hasznosnak bizonyult, az ott lelt információ. Szerencsére ebben a világban is volt internet, és a kronológiát is megtaláltam egy kis böngészés után. Nem tudom vajon véletlen egybeesés-e, hogy pont ugyan azt a nyelvet beszéljük, de meg kell mondanom, ez csak megkönnyítette a dolgomat. Így jöttem rá, hogy egy teljesen más világban voltam, ahol az én fajomat egy meteor becsapódás kipusztította. Kicsit rossz érzés fogott el ezzel kapcsolatban. Elkezdtem hát a föld térképet kutatni. Az hála istennek megegyezett a miénkkel ezért arra a következtetésre jutottam, hogy valami párhuzamos univerzumba csöppenhettem. Pár dolgot megtudtam az emberekről, mint itteni domináns fajról. Elég sok mindent lehet az interneten találni meg kell hagyni. Azt is kiderítettem, hogy a technikájuk elég primitív, de nincs sokkal lemaradva a miénktől. Már csak pár nanotechnológiai mérföldkő és felzárkóznak. Gondolkodóba estem, hogy hogyan fogok én itt dimenziót ugrani, és honnan tudom, hogy melyik az én dimenzióm egyáltalán? Eléggé tanácstalan lettem ez ügyben. Viszont nem maradt időm gondolkodni, a nap felkelt, és ez azt jelentette, hogy nem sokára emberek fognak ide jönni, így nekem el kellett tűnnöm. Miután kijutottam, ismét gondolkodóba estem. Az első dolgom kideríteni, hogy, hogyan fogok én ebben a világban élni, hisz az emberek félni fognak tőlem. Kicsit dühített, de meg tudtam érteni. Ha a mi világunkba jönne egy ember valószínűleg én is előbb megijednék, mielőtt gondolkodnék. Kis töprengés után úgy döntöttem, hogy először is egy lakhelyre lesz szükségem, amit viszonylag könnyen megoldottam. Elég sok lakatlan ház volt. Gondolom, csak arra vár, hogy valaki kibérelje, most egy ideig én leszek a bérlő. A következő dolog a kaja volt. Ha nincs élelmem, akkor nem hiszem, hogy életben fogok maradni. Szerencsére az emberek mindenevők, így nem esett nehezemre ételhez jutni, bár a lopás nem volt épp szép dolog kénytelen voltam, ha nem akartam, hogy éhen haljak. A harmadik lépés egy kis technika beszerzése volt. Pár használati cikk, és egyéb kütyü ellopása után, összetákoltam egy generátort, amivel a műszereim működtettem, és felturbóztam a laptopot, és az iphone-t is. Hála szuper agyamnak sikeresen kiiktattam a követőrendszert egy kis vírussal, ami megakadályozta a lenyomozásom. Úgy terveztem, hogy a vírus ne terjedjen tovább, így teljes nyugalommal tettem tönkre ezt a szálat, mert másnak nem okozok vele gondot. Bár ezután sajnos nem használhatom se hívásra se internetezésre. Nem baj a rajta lévő alkalmazások bőven elegek lesznek nekem. A laptop fel turbózásával, pedig az volt a célom, hogy valamennyi pénzt keressek. Bár az internet használat miatt lebuktam sikerült eladnom egy fickónak: Sokáig éljen az internetes kereskedelem. Eljuttattam hozzá, persze úgy, hogy ő ne vegyen észre, és felvettem a pénzt, ami érte járt. Rájöttem, hogy szép kis summát kaptam érte, miután megtudtam mennyit is ér egy amerikai dollár. Ezzel a pénzzel, sikerült egy áll személyiséget létrehoznom, amivel úgymond az interneten éltem. Az emberek nem igazán gyanakodtak, pedig ha rendesen utána néztek volna rájöhettek volna, hogy ilyen személy nem létezik.
Miután végre megszabadultam a nehézségektől, belekezdtem az életkörülményeim megalkotásába. Szereztem internetet, bár be kell vallanom inkább elkalózkodtam mintsem, vettem. Még jó, hogy értek a programozáshoz, különben már rég lebuktam volna, és most menekülhetnék megint.
Az interneten keresztül újabb információkhoz jutottam, mint például, hol is vagyok pontosan, milyen a helyzet Gothamban, és egyéb apró dolgok. Az, hogy a bűn városában fogom tengetni életem nagy részét, kicsit elszomorított, na jó nagyon elszomorított. Azonban találtam mást is. A rejtélyes igazság osztók, akik a bűnt üldözik, eléggé fel kelltették az érdeklődésemet. Szinte mindegyiküket megnéztem, és lassan, de biztosan arra a következtetésre jutottam, hogy közéjük állok, hisz jobb dolgom úgy sincs, és az emberek szeretik a fickókat. Talán ha ismertté válok, akkor engem is szeretni fognak. Ez a legkevesebb az után a sok lopás után, amit elkövettem. Így hát megalkottam a saját álnevemet, meg mindent, átnéztem a bűnözők aktáját, és sok más egyebet. Nagyon nagy mázlim volt, hogy az emberek ilyen béna hackervédelemmel rendelkeznek, így tökéletesen kiismertem magam a rendőrség aktáival kapcsolatban, és megkezdtem saját ki bűnüldöző pályafutásom. Kíváncsi vagyok, hogy fog végződni.

Jellem: Eléggé kedves, és viszonylag beszédes is. Persze egy ember sem szereti, ezért kerüli a társaságot. Az ellenségei, ha róla beszélnek az első dolog, amit megemlítenek a hatalmas szája, mert az ellenfeleivel szemben a taktikája, hogy halálra idegesíti őket, amíg már nem koncentrálnak rendesen, és akkor viszi be egyszerű, de garantáltan sikeres támadásait. Nem épp a barátkozás mestere, mert nem tud hazudni, és ha ez párosodik a nagyszájúságával… Na igen, az kínos végletekbe bonyolódhat.

Szakképzettség: Közép szintű nanotechnológia, kémiai-fizikai ismeretek, magas szintű informatikai képzés

Képesség:
Dinoszaurusz lét: Ez nem éppen képesség inkább adottság. Mivel mondhatni olyan, mint egy dinoszaurusz, így elég sok képességgel rendelkezik, amivel egy átlag húsevő rendelkezik. Átlag fölötti erő, ami azt jelenti, hogy 100 kg az átlagos súly bírása, de képes e fölött is teljesíteni. Az ütései elég erősek, hogy egy átlagembert leüssön, vagy akár légszomjat is előidézzen. Vastag pikkely, ami véd a sérülésektől, a hőtől, és bármi nemű durva sérüléstől. Nagyjából olyan mintha lenne egy természetes kevlár mellénye. A legnagyobb előnye a gyorsasága. A végsebessége 65 km/óra persze ilyen gyorsan nem sokáig tud futni, de ez sokat segít neki, és ez a sebesség nem csak futásnál jön elő. A reflexei kiválóak, olyan gyorsan képes válaszolni az agya, hogy harcban az ellenfél már-már azt hiszi, hogy a jövőbe lát. Emellett rendelkezésére áll 5. végtagja is, hogy segítse az egyensúly érzékét, és a harci hatékonyságát.

Gyíkemberek: A 128-as föld domináns lakói. Mivel ebben a dimenzióban a földet nem sújtotta meteorcsapás, ezért a dinoszauruszok nem haltak ki, hanem tovább fejlődtek, egészen ebbe a formába. A bőrük zöld, kék, barna és narancssárga különböző árnyalatait képviselheti. . A gyíkemberek 20 éves korukig folyamatosan vedlik a bőrük, így a szín is folyamatosan változhat.(Néhány szülő hóbortja, hogy megtartja ezeket a bőröket emlékbe ) Az átlagos magasság 175cm, és az átlagos súly 90-100 kg.
A faj, tojással szaporodik, de a férfiaknak csak két lehetőségük van a megtermékenyítésre egy évben, amikor a párzási időszak van. A pusztán élvezet miatti szeretkezés ritka, de előfordul egyes országokban. A gyíkemberek istene Gra a föld szelleme, ő hozzá imádkoznak, és áldoznak a templomokban. A gyíkemberek nem nagyon tudnak hazudni, vagy egyáltalán nem, mert úgy érzik, hogy ezzel nem csak azt a személyt sértik, meg akinek hazudnak, hanem önmaguk is, és ha valaki sérült lélekkel hal meg azt nem fogadja be a föld. A bibliájuk legfőbb tana: Ha bűnt követtél el tegyél valami hasonló értékű jót, és az isten megbocsát.
A világot két ország csoportra lehet osztani. A húsevők, és a növényevők. Ez a két csoport már évszázadok óta hadban állnak. Az utóbbi években ezek a harcok elcsendesültek, de azért érezhető a politikai feszültség.