Károly Dwedney

Születési név: Károly Dwedney
Egyéb név: Adams McEnroy, Vérfarkas, Farkas, Cerberus,
Faj: ember-démon hybrid
Nem:férfi/ hím
Születési hely, idő:1656, Anglia
Kor: 445 (emberi formában 30 év körülinek tűnik)
Magasság: 200cm/ 215cm
Súly: 96kg
Hajszín: Szőke/ sötét
Bőrszín: fehér/ sötét
Vércsoport: ismeretlen
Egészségi állapot: egészséges
Család:
Anyja - Erzsébet Engelbert
Apja - Cerberus (a pokol kapujának őre)
Nevelő apja - Henrik Dwedney
Foglalkozás: Pénzügyi asszisztens a Miracle vállalatnál / gyilkos, a pokol szolgája
Oldal: gonosz


Előtörténet:
Néhány száz évvel ezelőtt Angliában élt egy nemesi család, ki a felső osztály rétegét erősítették. Erzsébet, és Henrik minden vágya egy gyermek volt, de a nő alkalmatlan volt egy utód kihordására. Épp ezért az akkori nagy vallási hullám révén Istenhez szólt. Kérte őt, hogy ajándékozza meg őket egy egészséges gyermekkel, de kérése hiábavaló volt. Több év is eltelt, eredménytelenül. Míg nem az egyik éjjel, a polgárháború ideje alatt egy csapzott, sérülésekkel teli férfi kért menedéket éjjelre a nemesi családtól, akik bár vonakodva, de befogadták éjszakára. Főként Erzsébet volt, akinek a szíve segítőkész volt, így tudta ápolni kell a rengeteg sebtől gazdag rejtélyes idegent. A cselédek nekiláttak lemosdatni a vendéget, majd ellátni sebeit, de azok nem mindennapi hegek, horzsolások és vágások voltak. Ezüst töltényt szedtek ki bőréből, és feszület formájú égéseket próbáltak leápolni a szorgos cselédek Erzsébettel együtt. A nő nem értette miféle szenvedés áldozatává válhatott vajon a férfi, aki nem mondott egy szót sem a történtekről. Túl fáradt és kimerült volt. De másnap mindent elmesélt. Állítása alapján a polgárháború ideje alatt vallási konfliktusba keveredett (1600-as évek közepén elég gyakori volt az ilyen Angliában) és Isten káromlása miatt néhány fanatikus megkínozta. Bár Henrik eléggé viszolyogva fogadta a hallottakat és kételkedett is, nem adott hangot mind ennek, ám Erzsébet annál inkább. Áldott jó lelkű asszony volt, aki sajnálta a történteket és férjének könyörgött, had maradjon még néhány napot a vendég, míg teljesen helyre nem jön. Kérése meghallgatásra lelt, és a Kristófként hívott alak maradt. De nem kellett volna...
Anglia az egyik legszörnyűbb viharát élte át másnap. Az eső olyan sűrűn zuhogott, hogy egy méterre sem lehetett látni, és a villámok amik magasan emelkedő fákba csaptak folyamatosan követelték azokat. Több törzs csavarodott ki helyéről, és az utcák kihalttá váltak. Senki nem mert kimerészkedni az ítélet időben. Az nap Kristóf rémálomból riadt fel, aminek ordítása felébresztette Erzsébetet is, ki gondoskodva kopogtatott be szobája ajtaján, hogy megtudja vajon mi történt. A férfi vonakodva ugyan, de beengedte, majd minden kifordult... kulcsra zárta az ajtót, és a nőt lefogta, majd kegyetlen módon megerőszakolta, és mind végig bántalmazta. Hiába hangoztak fel az újabb és újabb sikítások senki nem hallotta. Erzsébet a fájdalmak átélése után önkívületi állapotba került, majd elájult. A kegyetlen vendég pedig eltűnt... A történtek után Henrik befolyása révén körözést adott ki Kristóf ellen, és ő maga is olykor utána eredt. Erzsébet pedig 9 hónapnyi szenvedést élt át, mivel megtermékenyült és gyermeket várt az erőszakolójától. De ez más volt. Fogalma sem volt róla, hogy ilyen fájdalmas egy élet kihordása. Normál körülmények között nem is. A magzat már egészen kis kora óta különös dolgokkal kínozta anyját. Harpdált, karmolt, és a rúgásokat felváltották ezek a rémisztő tettek. Erzsébet rettegett... Istenhez fordult és kérte őt, hogy kímélje meg a fájdalomtól. Bár a kínok ellenére bízott benne, hogy a gyermek akit kihord, még ha nem is szeretett férje jóvoltából, de egészséges lesz. Elérkezett az idő, és megszületett Károly. Egészséges volt, és eleven. Henrik bár nem úgy ért hozzá mintha sajátja lenne, de még is próbálta megerőszakolni érzéseit, hogy szeresse a csecsemőt. Erzsébet az első pillanattól kezdve imádta, hiába a szörnyűségek amiket át kellett élnie miatta.
A fiú cseperedett de látszott, hogy sokkal vadabb, sokkal agresszívebb, mint az normális lenne. Rengetegszer támadt rá az őt dajkáló cselédekre, és "apjára" egyedül Erzsébet tudta kordában tartani őt. Egyedül anyját nem bántotta, de nem volt hajlandó elviselni Károly, ha az nem foglalkozott vele, vagy mással beszélt esetleg. Teljesen kiközösítette a nőt, aki néhány hónap múltán már nem is beszélt senkivel, csak fiával. Henrik aggódott, és akárhányszor cselekedett volna az ügy miatt, Károly rátámadt. Karmolt, rúgott, ütött, harapott. Szemfogai mintha kicsit hosszúkásabbak lettek volna, és körmei olyan gyorsan nőttek, hogy néhány nap alatt akár 10 centissé is válhatott. A cselédek kezdtek félni, és pletykálni. Anglia akkori vallási nézetei, és kialakult konfliktusai erősödtek, és amint az egyház meghallotta ezt a különös hírt, mi szerint a Dwedney kastély milyen gyermeket rejteget, egy ördögűző látogatott el oda. Henrik nem állt az útjába, de Erzsébetet már csak komoly behatással lehetett eltávolítani Károly mellöl. A nő teljesen a fiú hatása alá került, és anti-szociálissá vált, kizárólak a gyermekkel beszélt. Ő maga is eléggé vad lett, és amikor próbálták eltávolítani az ördögűző érkezése miatt, agresszívvá vált. A magyarázat pedig az volt, hogy a démonok az anyát is megfertőzték. Így nem csak Károly, de Erzsébet is kezelés alá került. Leszíjazták őket, majd megkezdődött a szertartás.
Előkerült a szenteltvíz, a kereszt, és megannyi más egyre különösebb felszerelés. De hatástalan volt minden. Károly és Erzsébet semmire nem reagált, mindössze egyre ingerültebbek lettek. Míg nem a fiú a több tucat cseléd és ördögűző előtt felvette igazi alakját. Farkas szerű lénnyé változott, és kiszabadulva a szíjak közül kegyetlen mészárlásba kezdett. Megölt mindenkit, kivéve "apját" és anyját. Henrik hősiesen próbált cselekedni mind végig, de Károly kegyetlenül brutális és lassú kínzások végeztével ölte csak meg a férfit. Ezek után anyját szabadította ki, és vitte el magával. A nő a látottak után össze roppant, és bár nem volt hajlandó elhagyni fiát, immáron már rettegett tőle. Az események utána a Dwedney kastély kiüresedett és elhagyatottá vált. Senki nem merte megközelíteni a helyet több mint 200 éven át. Ez idő alatt Károly az erdők sűrűjében bujkált, és magányosan élt, mivel az évek elhaladt anyja felett, aki meghalt. A férfivé érett fiú kitapasztalta erejét, és tudatába került mire is képes. Volt rá kellő ideje. 1900-ban kapták fel ismét a hírt a Dwedney házban történtekről, és egyfajta divatját kezdte élni a vámpír a farkasember, és az élőholtak világa. Többen kezdtek el vadászni a különös lényekre, és mivel Károly egyre elfajzottabb gyilkosságokat követett el, amikről mind végig nem akart tudomást venni Anglia, most már léptek. Úgy vélték ideje megtalálni a lényt, ami éjjelente embereket öl, és nyájakkal végez. A vadászidény kezdetét vette, de Károly sokkalta veszélyesebb volt, mint azt gondolták volna. Hiába volt az ezüst töltény, ami a hiedelem szerint megöli a vérfarkast, e fenevad nem az volt. Holmi vérfarkasokhoz nem is volt mérhető az ő kiléte. Pedig évekig ő maga is azt hitte hogy az. Miután végzett a vadászokkal, különös képződmény jelent meg előtte. Kénkő szagot érzett, és lángok csaptak fel hirtelen. A vértől ittas gyilkolás helyszínének otthont adó hatalmas erdő közepén fekvő mezőn pentagramma vonalai rajzolódtak ki a fűben égési nyomként, majd megjelent valaki... Bordó bőrszíne és izzó szeme nem emberi volt. Bár alakja annál inkább, de vonásai nem. ő maga volt Cerberus aki egy emberibb alakot öltve jelent meg Károly előtt. Ő volt az, aki évszázadokkal korábban megerőszakolta Erzsébetet, és megfogant fia akivel szemben állt. Mindent elmondott neki, a kilétéről, és a hallottak után Károlyban felizzott valami. Az eddigi gyilkolásvágy, kegyetlenség, és agresszió még nagyobbra gyúlt. Érezte ahogy a démoni vér átjárja teljes testét, és kérlelhetetlen ösztönök kerítik hatalmába. Mint Cerberus leszármazottja a feladat is nyilvánvalóvá vált számára. Míg apja a pokol kapujának őrzője, addig ő az aki megtölti a lenti világot lelkekkel. Elhagyta Angliát, és Amerikába vette az irányt, miután arra lett utasítva. A maga mögött hagyott pusztítás elérte, hogy a Dwedney napjainkban Anglia egyik lebontására váró épülete lett. Mind máig félnek a közelébe menni az emberek, de a ledózerolásához még meg kell szerezni a szükséges engedélyeket, mivel az épület a történelem egy része, és nem olyan egyszerű megszabadulni tőle. De Károly nem törődött egykori otthonával. Jersey utcáin, Gotham sikátoraiban kezdte élni életét. 50 évnyi rejtélyes gyilkosságot elkövetett bűntettei után senki nem talált rá, kivéve egy valakit. Mammont, aki megosztotta vele nézeteit, mikor épp áldozattá vált volna és étlapra kerülését akadályozta meg ezzel, hogy felfedte démoni kilétét. Bár Károly egyedül volt mind végig, és nem is akart immáron tartozni senkihez, még is annak érdekében, hogy egy sokkal nagyobb pusztítás részese legyen beállt Mammon mögé. Emberként új papírokat kapott, elfedve múltját, és a Miracle Import & Export cég egyik alkalmazottja lett, aki a pénzügyekért vált felelőssé. Ezzel beszivárogva a mindennapi életbe, az emberek tudta nélkül, hogy ki is ő valójában. Egy vérszomjas fenevad, aki nem ismer könyörületet.


Jellem: Hidegvérű gyilkos, kegyetlen és nem ismer könyörületet. Vad, ingerült, agresszív és mondhatni hogy imád gyilkolni. Egyik lételeme a vágya a halál okozása után, olykor meglehetősen ösztön lény. Nehezen kontrollálható, és irányítható személy, aki ha vérszemet kap szinte megállíthatatlan.

Szakképzettség: Beszéli az angol-angol és az amerikai-angol nyelvet, illetve a démoni világ nyelvjárását is. Profi gyilkológép.

Képesség:
Démoni kiléte miatt lassabban öregszik, és így bizonyos fokig hallhatatlan. Képes egy emberi alakot felölteni, és a démoni alakot, melyet több formában is kimeríthet. Köztes félig ember-félig farkas külsőket is tud ölteni magára. Emellett magasabb a regeneráló faktora, és gyorsabban gyógyul mint egy átlag ember (könnyebb karcolások, horzsolások, vágások percek alatt, míg a súlyosabb mélyebb sérülések napokba telnek).
A cerberus vér miatt erősebb akár az 1 tonnát is megemeli, gyorsabb, így 40km/h sebességgel is futhat, jobbak a reflexei, atlétikusabb, és hatalmas fogai és karmai (amik kezén lábán egyaránt megtalálhatóak) akár az acélt is átvágják, átharapják. Érzékszervei magasan fejlettek, főleg a szaglás és a hallás, amik a kutyáékkal vetekszik.

Bővítés

Magán kaland
Az éjszaka hívta Cerberust, aki csak elütni próbálta az időt, ami felkínálkozott neki, és eldöntötte, hogy egy kisebb vérfürdőt hoz el Gothambe, amiből talán eddig sem szenvedett hiányt a város. A démon a Keleti oldal dokkjaihoz látogatott, ahol a Tolvajok Fejedelmének figyelmét próbálta magára irányítani, és néhány ártatlan lemészárlása után, meg is jelent az egyik képviselőjük, két kísérőjével együtt (párduc). A kibontakozott harc meglepetésekkel kínálta meg Cerberust, hisz a macskanő és házi cicái komolyabb zsebeket okoztak a démonnak, mint várta volna. Ennek ellenére a pokol ivadéka felül kerekedett a helyzeten, majd egy újabb nő jelent meg, aki egy igen érdekes rejtélyt hozott magával. Cerberus mind végig érzett valami különös, nem beazonosítható szagot, és mint kiderült a tulajdonosa az újonnan érkezett macskanő volt, aki koránt sem emberi mivoltjával debütált. A kezdeti harc amit a Vámpír és Cerberus fattyú megkezdett egészen szélsőséges módon hamar szerelmi légyottá változott, ezzel megpecsételve a kialakult ismeretségüket. A véget érésével útjaik elváltak. A kutya megkapta amit akart, még többet is, és azon már nem agyalt, hogy még is mit keres egy vámpír a Tolvajok Fejedelme tagjai között.