2. Harci Torna Bisur vs Védelmező

Eljött hát a következő forduló, valahogy csak továbbjutottam. Inkább ehhez a harchoz is pesszimistán állok, ismerem a saját korlátaim és nem vagyok egy Rambo. Meglátom az ellenfelem egy sikátor végén hirtelen rengeteg információ halad át az agyamon talán fél másodperc alatt.
~ Ez egy ninja, te jó ég, mi jut eszembe erről? Ninja Gayden 1-2, gyorsak, darabolják az ellenségüket és profik. Ez egy lány ninja? Az. Na ne, fel kell adnom az elveim? Az van amit a főnök mond és kész.
Úgy döntök, hogy a félős taktikát választom, elkezdek futni, az ellenfél felé közben rögtön aktiválom a pajzsom, ha ennyi időm nincsen akkor kitérek jobbra, hogyha a sikátor végén vagyok, akkor ezt úgy kivitelezem, hogy ki a sikátorból és ott próbálom bekapcsolni a taszítómezőt. Ha nem tudok oldalra kitérni és a pajzsom sincs fent és repül felém például egy kuka, akkor is elkezdek az ellenfél felé futni, próbálok egy nagyot ütni a kukába, hogy az ne lökjön fel és futás közben igyekszek a pajzsom élesíteni. Az oroszoktól tanult rárohanós taktikát alkalmazom, elkezdek az ellenfél felé rohanni teljes erőből, közben remélhetőleg már aktív pajzsom véd, tudom, hogy nem képes lövedék sebességgel semmit felém hajítani, úgyhogy elvileg véd a pajzs, nem kell kitérnem. Tehát nincs szándékomban megállni, kivéve ha muszáj, rám szakad valami vagy ilyesmi, akkor inkább próbálok szabadulni. De úgy tervezem, hogy elkezdek szaladni az ellenfelem felé, amikor ezt tanítottak azt mondták, hogy ez pszichológiai hadviselés, mivel egy megállíthatatlan fehér páncélos hülyegyerektől biztos megijednek, ez persze nem igaz, főleg nem egy hidegvérű ninjára, de maga a tudat eltölt egy kis elszántsággal. Megpróbálok így rárohanni az ellenfelemre, amikor már csak három vagy kettő méter választ el, akkor a fegyverem előre szegezem, a pajzs megszűnik és elkezdem az ellenfelem sorozni, közben hasra is vágom magam, ha mást nem a lábát lövöm, vagy a talpánál a földet, a lényeg, hogy ne tudjon rögtön arcon csapni és meglepetés érje. Hogyha ez nem kivitelezhető, akkor amikor közel érek, ugyanúgy rászegezem a fegyverem, de inkább felugrok, és ugrás közben próbálok lőni, legrosszabb esetben ráesek, és így a földön kötünk ki, vagy még rosszabb esetben csak én csattanok a betonon, de most kockáztatok.
Hogyha ellenfelem lenne a gyorsabb és jobb, akkor a korongja ellen a karommal próbálnék hárítani, remélve elég erős páncélzatom, közelharci pengéivel nem szeretnék találkozni, bár tudom, hogy a páncélzat a teljes testem lefedi, de azt is próbálom hárítani. Ha füsttel próbálkozik akkor bekapcsolom a szenzorokat, olyan támadás után ami földre küld, gyorsan próbálok felállni, közben valahogy bekapcsolni a pajzsot, ha az Avatral történik valami, rögtön veszem is elő a magnumot, ha van rá lehetőség akkor a használhatatlan karabélyt ellenségem felé hajítom.
~ Nem tetszik ez nekem... mikor legutóbb egy lánnyal volt gondom, felrobbant egy kórház! Na jó csak a Batman Sötét Lovagban de akkor is...

Kár volt kockáztatni, lebecsültem a ninját, nem támad rám, ehelyett egy egész fém szerkezetet dönt rám, persze rám zuhan az egész, be is szorulok. De én nem pánikolok, nem az én stílusom. Rögtön ellenőrzöm is, hogy megvannak-e a fegyvereim, a magnumot próbálom jobb kezembe fogni, az Avatart pedig neki szegezni a fém váz egyik pontjának.
~ Végül is nem robbant fel egy kórház... Bingo. Ahogy tartja az ősi InĐ|@N mondás, kölcsön AK visszajár.
Tervem egyszerű, próbálom a magnummal ellőni a tartószeget az ellenségem fölött, ahogy azt ő is tette, lopó technika de más nem jut eszembe. Ha ez nem kivitelezhető akkor az ellenfelem veszem célba, és próbálom valahol fejen lőni. Esetleg ha a korongját hajítja felém, azt is megpróbálom meglőni és így eltéríteni, ha ez nem sikerül akkor a kezemmel elkapni vagy hárítani, remélhetőleg bírja a ruha. Ha ezt sem tudnám megtenni akkor a magnummal a próbálom a szegecseknél vagy csavaroknál néhány helyen ellőni a szerkezetet, és a karom segítségével kiszabadulni.
Közben az Avatar remélhetőleg a fém vázra céloz, és az egyik ujjam a ravaszán, ha az ellenség közel jön, akkor lövök párat (három, négy), remélem a váz vezeti a feszültséget és így megvéd engem. De nem is kell, hogy közel jöjjön, először csak úgy lövök párat, próba szerencse. Ha más nem válik be akkor a földet kezdem el lőni, az elektromos fegyverrel, ha más nem, remélem az beválik.

Sikerül az ellenfél korongját eltéríteni, ennek örülök, mert ezt az AVP-ben nem sikerült elérnem, közben még ki is szabadulok, amint a füstbombák aktiválódnak én próbálom élesítem a letapogató rendszert. Ezzel nagyon szép, de szürkeárnyalatos képet kapok elvileg, ha még működik, és szépen kivehető lesz minden tárgy. Ha ez megvan akkor rögtön kapok is a karabély után, közben próbálok félig felülni, becélzom ellenfelem és engedek rá pár sorozatot, ha a fegyvere megint repülne felém, első körben a korongot próbálnám lőni, ahogy azt előtte is, remélhetőleg ez működik és esetleg még elektromos is lesz, amire lehet nem számít az ellenség. Ha viszont nem sikerül akkor megpróbálok elgurulni, illetve a törmeléket fedezéknek használni, ha más nem akkor a revolvert hajítom a fegyver felé, őszintén nem akarok találkozni vele, félek, hogy olyan mint amilyeneket még virtuálisan hajigáltam, azok rögtön öltek. Ha mégis találkoznom kell a koronggal akkor az alkarommal próbálok védekezni, hárítani azt. Miközben a koronggal törődik az ellenséget se akarom elfelejteni, ha látom, hol van rögtön eresztek rá egy sorozatot, szépen követve a mozgását.
Ha esetleg ellenségem eltűnne szemem elől és nem ér támadás, próbálok gondoskodni arról, hogy ő se nagyon neszelhessen meg, előveszem a jó kis zenelejátszómat, remélem még működik. Ha igen rögtön berakok teljes hangerőn valami zenét lehetőleg, így az ellenfél nem neszel meg olyan könnyen és az én lelkemnek is jót tesz az ilyen muzsika, ha ez megvan a lejátszót ott hagyom a földön, aztán pozíciót váltok, közben tartom a célt, ahol ellenfelem legutoljára láttam.
Hogyha kifogyna az Avatar esetleg, igaz, hogy negyvenes a tára, de megeshet, akkor azonnal tárazok is újra, hogy ne legyen gond. Nem pánikolok, annak sose jó a vége.

A korongot sikerül eltalálni a lövés hat és a szerkezet felrobban, szerencsétlenségemre az Avatar csövét is leviszi, ami nem jó de legalább még élek. Közben ellenfelem nem akarja, hogy eltaláljam, ügyesen mozog, én addig beindítom a zenét, ami mielőtt vége lenne rögtön vált is a következőre, elvileg.
~ Te jó ég, most már nincs korongja, de van Assassin Credes pengéje, csak remélhetem, hogy ez a hacuka megvéd egyáltalán. Ezio pengéi halálosak voltak, na de a .44 magnum, a világ legveszélyesebb kézi hatlövetűje is megteszi a szolgálatot, remélem.
Rögtön váltok is fegyvert a magnumra, ha kell tárazok, de mindenképp egyenletesen mozgok kicsit távolodva ellenfelemtől és ha célkeresztben van, rögtön tüzelek, közben próbálom kiszedni az Avatarból a tárat és ha tudom oda rúgni ellenfelemhez, vagy a közelébe és abba lőni, remélem még ha nem is robban fel legalább az elektromossá kiszabadul belőle és lesz eredménye, ezt főként akkor alkalmazom ha ellenségem fedezékbe megy. Közben figyelem ellenfelem, próbálok távol maradni tőle, azt is nézem hova lépek, nem szeretnék elesni. Ha van időm a használhatatlan tust is az ellenségem felé hajítom, hátha lesz hatása. Ha az Avatar már nincs nálam egy vasrudat próbálok magamhoz venni, ha közelharcra kerülne a sor, még jól jöhet. De első sorban inkább lövésekkel akarom ellenfelem legyőzni, fejre célzok szokás szerint. Hogyha az ellenfelem támadna, valamit felém hajítana vagy ilyesmi próbálok kitérni, oldalra, vagy fedezéket keresni, hogy ne érjen támadás. Hogyha közelharcra kerül a sor akkor próbálom kihasználni a páncélom és azzal védekezni, miközben közelről próbálom meglőni az ellenfelet. Figyelek azért, nem bízok a ninjákba, meglepetésre számítok, mindenestre gyorsan próbálom lelőni, esetleg használni az Avatar alkatrészeit, és ha kell fedezékbe vonulok illetve kitérek ha lehet. Hogyha ellenfelem a zenét akarná leállítani azt próbálom megakadályozni, golyózáporral illetve felé hajított fém darabokkal. Esetleg ha lehet próbálok a háta mögé kerülni, ahogy mozgok.

Az ellenfelem, úgymond bekapja a csalit és a zenére megy, én pedig betudok vinni egy pár golyót, de csak a testét találom el. Epikus módon, hiába a nagy kaliber nem hat a ninja szerzetre a golyó, vagyis hat de nem sebzi meg közvetlen. És már túl kicsi a távolság, tudom, hogy itt csihi-puhi lesz, és ide már nem elég a taktikus vagy a rusholós stílus, azt kell alkalmaznom amit még egykor fénykoromban tanultam, a szabályokat fel kell váltanom kreativitásra és őrületre. Át kell váltanom Ász stílusra, ahogy elmémben hihetetlen gyorsan végig megy a változás bevillan egy zene is.
Egy szerencsém van, hogy én látom az ellenfelem, tudom, hogy a pengéi kilőhetőek, és amint a lány emeli a kezét, megpróbálok oldalra kitérni, lehetőleg jobbra, egy nagy és gyors lépéssel, de a lényeg, hogy elkerüljem a repülő pengét, ha más nem a kezemmel próbálom hárítani. Hogyha ez sikerül, én nem gondolkozok sokat a kiürült magnumot ellenfelem felé hajítom, amint kikerültem a pengét, közben hangosan rá is kiálltok, remélve ezzel kis meglepetést is okozok neki.
- KAPD EL!
Remélve, hogy eddig meg van, és talpon vagyok, a tervem a következő, lehetőleg oldalról, de ha az nem lehetséges szemből lépek az ellenfelem felé és a vascsövet vízszintes irányban fél kezemmel alaposan meglendítem, a fejét célozva. Igazából már lépés közben próbálom lendíteni, ha nem lehet vízszintesen, akkor fentről lefele próbálok lesújtani. Hogyha a fejét igencsak védi ellenfelem akkor az oldala is jó célpont, igaz akkor csak vízszintesen tudok lendíteni. Ha netán a lány kitér, az sem lep meg, számítok rá, igazából tervben van, akkor a másik kezem ott van szabadon, azzal rögtön próbálok ütni, vagy lefogni a ninja kezét, majd a vasrúddal próbálok kontrázni. Ha ellenfelem gyorsabb és rám akarna ugrani, egyet próbálok hátralépni, miközben a csövet egyenesen felé tartom fél kezemmel, remélve, hogy beleugrik.
- Játék, játék, JÁTÉK! -ismételgetem hangosan, miközben az egyik variációt végrehajtom, ha tudom-
Hogyha, esetleg egy ütést sikerül bevinnem, a másik kezem öklével próbálom megragadni az ellenfél csuklóját, hogy a pengét ne használhassa és a vascsővel tovább üthessem, ameddig tudom.
- Ez csak játék, meghalsz, meghalsz, meghalsz.
Abban az esetben, ha az ellenfelem lenne a gyorsabb és jobb, és rám ugrana vagy hasonló, rögtön próbálok karommal védekezni, megpróbálom lefogni azt a kezét amin a penge van, miközben próbálom megtérdelni valahol, és a vascsövet a torkának próbálom szegezni. A penge elől mindenképp próbálok kitérni, ha nincs nálam a cső, megpróbálom megfejelni az ellenfelem, tudom, hogy a sisak kemény és ilyesfajta támadásra nem számít mindenki. Az egész manőver közben próbálom lelökni magamról, vagy megfordulni, hogy én legyek felül. Nem szokatlan ez a helyzet, a xenomorphok is ilyen sunyin csinálják, közben ha tudom még mondom is hozzá:
- Meghal a Falu, a Falu, a Falu, a Falu, az egész! -kicsit őrült hangon-
A páncélom remélem megvéd, elvileg teljesen szigetel és mindenhol megvéd, de azért semmi sem garancia, főleg nem egy ninja ellen. Miközben az Ászok törvényeinek próbálok megfelelni, természetesen néha hozzá adagolok egy kis kacajt is, az része az egésznek.
- Heheheheeee
De azért magamnál vagyok és figyelek a pengére, valamint az ellenfelem mozgására is. Nem vicc, ezeket a mozdulatokat Bathman: Arkham Assylum rossz fiújaitól és Max Payne-től sajátítottam el.

//Elnézést a rengeteg próbálom szóért//

Meglepetésemre az ász technika beválik, ellenfelem nem gyűr le, hanem bekap néhány ütést, a vascső is lesújt, de mindennek ára van. Amint a lány a föld felé zuhan rájövök, hogy 1v1 küzdelemben egyáltalán nem szép dolog az ász technika, nem bénaság, vagy szemétládaság, de akkor se szép, még hirtelen azt is megbántam amit mondtam és, ahogy mondtam.
~ Lehet mostanában, túl sok Batmant játszottam, nem volt tisztességes. Már maga az is ocsmányság, hogy így harcolok, mint egy fekete lovag, pedig fehér a páncélom. De mindjárt landol, akkor megint kellene támadni.
Gyorsan oda próbálok lépni az ellenfelemhez, és amíg a földön van, gyorsan belerúgni egy nagyot azzal a lábammal, ami ellentétesen van a vas csövet tartó kezemmel, mert azon pillanatba a vascsövet is lendítem. Próbálok egy nagyot rúgni ellenfelembe és a vasrúddal szúrni, vagy belevágni, a cél az ellenfelem feje. Ha ellenfelem az egyetlen pengéjével akar szúrni vagy védeni akkor a lábammal nem belerúgok, hanem arra a kezére taposok rá, amin a fegyver van. Ha ellenfelem, kitérni elgurulni akarna, akkor a hasára vagy testére próbálok taposni. A vasrúddal csak akkor támadok, ha szinte biztosnak látom a találatot, nem akarom, hogy kikerülje, vagy mellé dobjam, vagy elrántsa a fejét. Ha mégis az utolsó pillanatba ki próbál térni akkor a döfésből ütést szándékozom csinálni.
Alternatíva az is, hogy az ellenfelemre próbálok dönteni egy kukát, vagy valami nehezebbet, ami a közelben van. Ha a pengéjével akarna szúrni, megpróbálok rálépni a kezére, ha felém akarja lőni a pengét, próbálok elugrani, arrébb lépni, kitérni, vagy védekezni. Hogyha megpróbálna lerántani, akkor én nem ellenkezem, meglendítem magam ellenfelem felé, ha a pengébe akarna belerántani akkor a vascsővel próbálom a kezét megütni, a másik öklömmel pedig célba veszem a fejét. Ha azonban csak azt akarja, hogy elessek, és nem akar a pengéjével felnyársalni akkor direktbe ráesek és a csővel próbálom valahol megdöfni, főleg nyaktájon.
Abban az esetben, ha ellenfelem félig felülne, vagy felállna, vagy a kezével próbálna meg szúrni a testemre, megpróbálom szabad kezemmel megragadni a pengés kezére, figyelve, nehogy a penge megsebezzen, és magamhoz rántani, majd a sisakommal megfejelni, közben a vascsővel a térdére ütni.
Hogyha bármi más módon támadna, elsődleges, hogy megpróbáljak kitérni, vagy elugrani, és csak aztán próbálok újra támadni. Hogyha egy tárgyat akar magához ragadni és azzal kezdeni valamit, vagy védekezni akar vele akkor a magnumból megmaradt tartalék tárat hajítom rá. Csak remélhetem, hogy még ellen tudok állni, a ninja közelharci erejének.

Nem voltam elég gyors, ellenfelem, beszúrt a térd hajlatomba, nem volt kellemes, pedig nem sima ruhára vannak rárakva a lemezek, nem is sikerült magamhoz rántani, ez számomra egy dolgot bizonyít.
- Tudtam, ahogy az Assassinok általában, közelharcban scripteket használ, így hát nincs is esélyem kivédeni, de nagyon jó. Gondolkodj, gondolkodj, mi a fenét lehet tenni egy ilyen közelharci masinával... De nem adom fel, ahogy jó öreg Leonidász mondta a...
Rögtön fél térdre ereszkedek, hogy stabilan tarthassam magam a vascsövet előre szegezem,, próbálok úgy helyezkedni, hogy a páncél lemezei zárják egymást, és ne legyenek kint az ízületeim. Ha ellenségem egy kukával próbálkozna, akkor azt megpróbálom a kezemmel, esetleg a csővel kivédeni, vagy valami más közelben lévő tárggyal védekezni. Végső esetben arrébb gurulni.
De alapvetően nem ez a terv, ez csak a védekezés, amikor ellenfelem kezébe van a kuka és nem tud pont úgy mozogni ahogy kellene, fejemhez emelem a csövet és az éles felével előre, az ellenségem mellkasa felé hajítom, ha látom, hogy kitér egyik oldalra az utolsó pillanatban változtatok a pályáján, hogy eltalálja, legalábbis próbálok. Ha a kuka mégis a fejemen landolna, oldalra próbálok gurulni, közben lábaim behúzom, hogy a lemezek zárjanak más sérülés ne érjen.
Ha úgy adódna a helyzet, hogy ellenfelem közel ér, és van rá lehetőségem, megragadom a karját amin penge van és megrántom jó erősen, hogy elessen, és aztán próbálom hátba döfni a csővel, vagy egy nagyot ütni a fejére. Ha lehetséges egy jól irányzott megkísérlem a karján lévő pengét eltörni.
Mindenesetre, ha a célpont tiszta, közel van, minden képen felé hajítom a vas csövet remélve, hogy hat is valamit, jobb ötletem nem nagyon van.

Ellenfelem elleni manőverem, meglepő módon, sikeres volt, nem haltam meg, sőt azt a vascsövet sikerült átlökni a vállán, biztos nem lehetett kellemes neki. Földre zuhan, rossz szokásom azt hinni, hogy ez nekem is fáj, de nem. Tudom, hogy most kellene valami okosat kitalálni.
~ Jól van, jól van, sebzett ninja mindig veszélyesebb. Milyen feladatok vannak ilyen esetre? Még érszeg! Hát persze.
Megpróbálok felkapni egy sörös vagy boros, vagy akármilyen nehéz üveget, és egy mozdulattal az ellenfél fejéhez vágni, ügyelve, nehogy célt tévesszek. Aztán megpróbálom felszedni a revolver fegyverem a földről, közben figyelem ellenfelem mozdulatait. Ha megvan a pisztoly, akkor a csövénél fogom meg és a nehéz markolatával próbálom kupán, illetve gerincen ütni az ellenfelem. Ha ez valamiért nem sikerülne, akkor akármilyen kezembe kerülő nehezebb tárgyat megpróbálok erősen neki hajítani, hátha lesz valami hatása.
Közben egész végig figyelem ellenfelem mozgását, úgy próbálok helyezkedni, hogy a páncélom lemezei zárják egymást. Hogyha ellenfelem támadna, megragadom a karját amin penge van és megrántom jó erősen, hogy elessen. Illetve próbálok kitérni, oldalra vagy kezemmel hárítani, hogyha ez nem sikerül.
Ha nincs üveg a közelben, vagy az ellenfelem gyors lenne akkor csak egy ütést próbálok az ellenfelem fejére mérni. Ügyelek, nehogy ő rántson meg engem és terítsen a földre.