Caelan Amery Gilles - Faun

Születési név: Caelan Amery Gilles
Becenév név: CAG (ejtsd Keg)
Álnév: Faun (de ezt csak nagyon kevesen ismerik)
Faj: Homo Magi
Nem: Férfi
Személyazonosság: Ismert
Magasság: 176 cm
Súly: 79 kg
Szem: Barna
Hajszín: Kopasz
Bőrszín: Negroid
Vércsoport: A
Családi állapot: Nőtlen
Hozzátartozók: Vendela Gilles (nagymama elhunyt); Elias Gilles (apa elhunyt) Tatenda Ellis (elhunyt)
Foglalkozás: Drogdíler (Gaztevő)/ varázsló
Oldal: Semleges


Előtörténet: Caelan második generációs amerikai, a szülei afrikai bevándorlók voltak. Louisiana-ba telepedtek le egy nagyváros, itt sikerült berendezkedniük. A család nem lett túl gazdag, de nem is éheztek. Boldogan éltek, az apja keménykezű irányítása alatt, igaz itt éltek de megőrizték a régi hagyományaikat. Ebben élen járt a család legidősebb tagja CAG nagyanyja Vendela. A Gilles család tudta hogy a nagymama ért a mágiához, de a környéken élők ebből csak annyit láttak hogy ért a teák és füvek elkészítéséhez. A nagymama az egyik helyi kórház szülészetén dolgozott, mint bába. Ügyes volt, és kedves, ezért mindenki szerette. Sajnos a kórház állapota nem éppen a legmegfelelőbb volt, így elég nagy volt a csecsemő halandóság. Ez persze nem a teljes igazság, azt pedig csak a Gilles család tudta. Vendellának volt egy bizonyos érző képessége, tudta ki fog szenvedni életében, és ki lesz boldog. Ezen érzettől vezetve a gyerekeket, akik "kínokra" voltak ítélve, még a szülészeten megölte. "Megmentette őket az egész életen át tartó keserűségtől." Ezt nem csak szívjóságból tette, a mágiájának köszönhetően a szenvedést belezárta a csöppnyi testekbe, amiket később elrabolt, és saját kis vajákos pincéjében a legjobb tudása szerint fel is használta. Ennek pedig tanúbizonyságát is adta, hogy mindig kedvenc botjával járt kelt, aminek a fogója egy csecsemő fej volt. Annyira szembetűnő dolog, hogy senki sem gyanította még a környéken sem, igazi voltát.
Vendela nagyi jött rá hogy a 12 éves Caelan-ban megvan a potenciál, hogy örökölje a tudását. Mire a fiú elérte a nyolcadik osztályt már megtanulta a mágia alapjait a nagyanyjától. Mire a fiú elkezdte a középiskolát, a család elindította az autó mentő és javító vállalkozását. Az apa Elias irányította a céget az anya Tatenda vezette a könyveket. A középiskola második évében történt, hogy a technika fejlődésével, és az egyre gyorsuló világnak köszönhetően kiderült Vendela ténykedése. Még mielőtt a rendőrség letartóztathatta volna a vénasszonyt, a szomszédság felbőszült tömeggé változott, fáklyát és vasvillát ragadtak. Betörtek a házba, és meglincselték Vendellát. A szervek már csak egy végtelenül összetört holtestet találtak, amit nyakánál fogva akasztottak fel az első fára. Az ügyet eltusolták, és soha senki nem hallott róla, a környéken kívül.
A család nagyon megszenvedte az elvesztését, főleg az ilyenkor 16 éves fiú, aki nagyon közel állt hozzá. Az esemény miatt eltökélte, hogy folytatja azt, amit a nagymama elkezdett. Elszántan folytatta a tanulmányait, nemcsak az iskolában, hanem otthon is. Bőszen tanulmányozta a nagyanyja könyveit, minden megtanult belőle, amit csak tudott. A szülei nem nézték jó szemmel a gyerekük hobbiját, de nem tettek ellene semmit, mert az iskolai tanulmányait sem hanyagolta el. Tatenda próbálkozott elvonni a gyereke figyelmét a mágiáról, ezért elkezdte a zenére tanítani. Caelan megtanult furulyázni, hogy az anyját boldoggá tegye. De maga sem hitte volna mennyire meg fogja szeretni a zenének ezen irányát. Később már nem csak a család kedvéért játszott, hanem magáért is. A nagyanyjáért, és minden misztikus tudományáért. Végül pedig már a két "hobbit" összhangba is tudta hozni.
A középiskolában, talán a környék miatt, ahol éltek, vagy csak mert lázadó korát élte beállt egy utcai bandába. Ott megtanult az utcán élni, kemény és könyörtelen lett. Az utcai bunyó minden csínját-bínját kitanulta, végül pedig már az egyik vezére lett. Nem volt nehéz, az ő "különleges" képességeivel. Mielőtt még nagyobb balhékba is belekeveredhetett volna, az utcai verekedések, és kisebb lopásokon kívül, az apja közbelépett.
A középiskola elvégzése után, belekényszerítette a családi vállalkozásba. Az első hónapokban, még úgy kellett hajtani a fiatalt, hogy dolgozzon, de kezdett ráérezni a motorolaj, és a benzingőz ízére. Különleges tehetséget mutatott a gépek összeszerelésében, és javításában, pillanatok alatt megszerette a munkáját, és élvezte az autók bütykölését. De ezt is rossz célra használta fel végül. A bandát elhagyta, de ők nem hagyták el. Így javított, szerelt, és újjáépített pár dolgot nekik, ők pedig ezért szép pénzt fizettek. Összekuporgatott annyit, hogy meg tudja venni az első és utolsó autóját. Lulubell-nek nevezte el, és még most is megvan neki, mindent maga javított, és újított rajta. Csak az ülhet a szépségébe, akinek megengedi.
Rájött, hogy ezek a dolgok csak kisstílű játszadozások, ő nagyobb dolgokat akar. Ezért megjátszotta a jófiút, és mindenbe belement, amit a családja akart. Tanulni akart, hogy többre vigye, és hatalmas legyen- Bármit is keresett azt félrerakta, és végül évek kemény munkájával összegyűjtött annyi pénzt, hogy főiskolára mehessen. Itt arcon csókolta a múzsa. Egy szinte zárt közösség, telis-tele, őrjöngő, féktelen emberekkel, akinek legtöbbje pénzzel rendelkezett. Sok pénzzel. Így hát a régi alvilági életét folytatta. Drogot vett és eladott, szép haszonnal. A munkát már nem tudta egyedül végezni, ezért a kissé labilis, de végül hasznossá avanzsált szobatársát is beszervezte. Kurt amennyire nyámnyila volt az elején, annyira tökélyre fejlesztették, a kisebb balhékat. De mint az szokott lenni beütött a krach. A múlt visszahúzta CAG-et.
A régi társai azt hitték el akar szökni ténylegesen, és hogy hírnevükön csorba ne szenvedjen, ezért meglátogatták Elias műhelyét. A férfit éppen egy kocsi alatt ténykedett, mikor meglepték. Még segítségért sem tudott kiáltani, mikorra kivették az emelőt a jármű alól. A több tonna súly pillanatok alatt halálra zúzta.
A hírt csak napokkal később tudta meg, és éktelen haragra gerjedt. Az iskolát azonnal otthagyta, na meg az üzletet is. Hazament és kiderítette, hogy a régi társai, akik nem voltak elég türelmesek, hogy megvárják, végeztek az apjával. CAG véres bosszút esküdött, és meg is tartotta. Az öt fős bandából egyenként vadászta le a tagokat. Egyet sem ölt meg, az túl egyszerű lett volna. A mágiája segítségével, kezdetben csak félelemben tartotta őket, végül nyáladzó örültet csinált négyből. Az utolsó a sorsa elől menekülve feladta magát a rendőrségen. Azt hitte megmenekülhet, ha pár évet a börtönben ül.
Ez a kis apróság nem tántorította el a bosszú beteljesítésétől. Kivárta a megfelelő pillanatot, és egy nagy balhéba vágott bele. Ahogy tervezte a rendőrség rajtuk ütött, és azonnal börtönbe is csukták, ugyanabba, melyikbe apa gyilkosát is zárták. Csak két hónap kemény munka kellett hozzá, hogy a város egyik legnagyobb börtönlázadását robbantsa ki. Megkeresse a férfit, és a legnagyobb káoszban brutálisan megcsonkított testét kidobja az udvar közepére. Ezzel beteljesítette a bosszúját, még ha több tucatnyian is vesztették életüket, míg leverték a perpatvart.
Egy dologgal nem számolt, hogy az anyja aki már így is elég sokat szenvedett nem bírja tovább idegileg. Tudta mivé lett a fia, mennyi vér tapad a kezéhez, és mennyi tönkretett élet. Ezért az egyetlen menekülési utat találta, amihez az emberek csak a legvégső esetben nyúlnak. Levette férje egyik borotváját, és felvágta ereit. A szomszédok csak napokkal később találták meg.
Így vesztette el szinte az utolsó kapcsolatot a külvilággal, emiatt a mágia felé fordult még jobban. A börtönt csak a különleges tudása révén vészelte át, az itt töltött idő alatt megtapasztalta a földi poklot, az élete csak egy hajszálon függött. Miután letöltötte a kiszabott idejét, megfogadta hogy soha többet nem kerül vissza. Kurt hívására Lulubell-el Gotham City-nek vette az irányt és most, is ott tevékenykedik.

Jellem: Nemtörődöm, nagyszájú alak, aki mindent megtesz, azért aki/amihez kötődik. Akit elfogad testvérének a pokolba is, követné. Hűséges de megvan nála a rangsor, aminek az első helyén mindig is Lulubell fog állni. Aki csak megkarcolja az autóját, annak meggyűlik a baja vele. A felfogása néha lassú a fűtől, de pillanatok alatt hirtelen haragúvá válik, ha megvan rá az oka.

Szakképzettség: Ért a mechanikához, és a kezdetleges elektronikához. Könnyen meg tud szerelni bármilyen belső égésű járművet. Zenei érzéke kifinomult, a furulyán jól és könnyedén játszik. Angolul, és franciául folyékonyan beszél. Utcai szabály nélküli harcokban ügyes, és tapasztalt.

Képesség: Nem rendelkezik emberfeletti képességgel, viszont mágia érzékeny. Ennek hála képes a varázslatok megtanulására, és használatára, továbbá érti a mágia nyelvezetét és világát.

Varázslatok:

1. szint

Név: Halálos szenvedély
Leírás: A varázsló elkezd mantrázni, ami egy ősi afrikai nyelven van, a szájában lévő cigarettából pedig dől a füst.
Hatás: Húsz köbméteres területet átláthatatlan füst terít be. A látótávolság egy méterre csökken minden és mindenki számára.
Korlát: Légnemű lévén a környezeti hatások, mint például szél könnyen szétoszlathatja, és elviheti a kiszemelt területről. Tíz percig él a varázslat, és idő kell, hogy kifújja az egész mennyiséget.

Név: Vendela csecsemője
Leírás: A varázsló a nála lévő furulyát kezében tartva, folyamatos mantrázás közben, átalakítja egy csecsemő fejes egy tikkfa sétapálcává.
Hatás: A sétapálca erősebb lesz az acélnál, és a súlya is megközelíti azt. Ezt a varázsló nem érzi, de minden más tekintetben csak sima pálca marad.
Korlát: A varázsige elmondásában senki nem zavarhatja meg. A varázslat csak öt percig él, utána visszaalakul sima hangszerré. A fémek minden más tulajdonságát felveszi, ez idő alatt.

Név: John az örökmozgó
Leírás: A varázsló a nála lévő babába beletűzi/ráköti a célszemély hajszálát, folyamatos mantrázás közben, megidézi a varázslatot.
Hatás: A célszemélyt fáradhatatlanná, és érzéketlenné teszi.
Korlát: A varázsige elmondásában senki nem zavarhatja meg. A varázslat csak öt percig él, utána a egyszerre zúdul a célszemélyre a varázslat alatt átélt összes dolog. A baba, és a haj közötti kapocs nem szakadhat meg, mert akkor nem ér célt a varázslat.


Felszerelés:

Megfelelő mennyiségű fű, vagyis zöld anyag, amit mindig a krokodilbőr kabátjának titkos zsebeiben tart. Legalábbis, ha nem nagy szállítmányt cihel. A legnagyobb része cigaretta formájában található nála, hogy saját maga is használhasson belőle, csak hogy csillapíthassa az élet súlyát.

Emellett mindig nála van, nagymamája furulyája. Semmittevés közben szokta elővenni, és játszani rajta, csak a maga szórakoztatására. Na meg gyorsabban telik az idő, ha az ember keze jár valamin.

Egy tucatnyi szivarka, de csak az olcsóbbik fajtából. Neki tökéletesen elég ha ezt pöfékeli. Na meg ha nincs kedve éppen bódítani magát, művészibb karikákat tud ebből fújni, és a füst is nagyobb ívben távozik egy-egy rúdból.

Hát végre sikerült kikerülnöm a kórházból. El sem tudja senki sem képzelni, milyen egy ilyen városban a kórház. Ennél még nagyanyám főztje is jobb volt, pedig ő aztán emberi szervekkel szeretett bánni. Azok a latexes luvnyák jól elintéztek, erre ahelyett hogy kipihenhettem volna magam, még rám jött egy buldogképű nővérke is. Rémálmaimban nem szeretném azt az arcot látni, ami akkor a szemeim elé került. Ennél még a kóterban is jobb lett volna, de hát nem volt választásom. Most jófiú vagyok, Kurt nem véletlenül bízik bennem. Így hát meghúztam magam, és szorgalmasan gyűjtögettem. Hála istennek egy hajszál gyűjtemény, amit az ágyam melletti szekrényen tartottam éppen elég elrémítő. Végül már a nőnek is alig mondható ápolóm se, mert a közelembe jönni. Még jó hogy pont ez volt a terv vele. Alig pár héttel később már újra az utcákat jártam. Mindent tudtam, és már csak be kellett illeszkednem.
A nagy tervek nemsokára beindulnak, addigra pedig már mindennek kész kell lennie. Szóval körülnéztem a gettókban. Tuti kell itt lenni egy eléggé lepukkant helynek, ahol elkezdhetek üzletelni. Na és nem is csalódtam. A környék tisztára pöce, és még az sem zavarna senkit, ha agyonvernék az utcán egy embert. A legmegfelelőbb hely mindenre. Csak úgy tengtem lengtem, és már vagy öt perce álldogáltam mikor megjött a tag. Átlagos pasasnak nézett ki, kicsit még fiatalka, de nem is volt gond vele. Az idegesítő „psssz”-egetéséből már tudtam, hogy kezdő. Ezekkel mindig csak a baj van, túlspilázzák a dolgokat, annak a végén meg csak a tarhálás maradt. Na de nem gond, szócsőnek még jó lesz. Egy kis beetető agyagot adtam neki, nem is túl drágán. Majd a haverjai megfizetik a különbözetet. Úgyis visszajön, mind vissza szokott.
A következő, így teltek. Nem volt vele gond, de kicsit uncsi volt. Végre a vevőkör is összejött, és már nem kellett annyi gürizni sem az áru elpasszolásáért. Szóval nekikezdtem annak, amit mondtál. Sok prosti megfordult nálam. Tudod náluk mindig van, vagy ők használják, vagy az őket használók nyomják magukat vele. Még nincs meg az új anyag, de még csak most kezdtük, egy kis fű, meg kokó még elmegy. Az új áru is meglesz. Na ott tartottam, hogy jönnek a luvnyák, és van pár alig használt is. Pont jók arra, amire valók. Se több, se kevesebb, ha extra áru kellene, azt ne utcán keress. Az már a nagyobb csinibb helyeken kell felhajtani.
Szóval a lányok jók, és mielőtt még lépnék, gondoltam elmegyek erre a cirkuszra. Hátha el tudok nyomni egy keveset, na meg talán még meglátom mivel is szórakoztatja magát a burzsoázia. Úgyhogy elmentem a Szórakoztató Mérföldre, nincs is olyan messze a putritól, ahol meghúztam magam. Ott volt ám nagy csinnadratta. Sok öltönyös, ha szűkebbre vették volna a ruhájukat, talán még egymás s*ggét is stírölhették volna. El sem merem képzelni mit is csinálnak egymással, amikor nem a nagyfejűek támasztják oldalról. A bejutás nem volt gond, vas nem szokott nálam lenni, és most már a bugyuta szabályaid miatt nem is lesz.
Szóval éppen csak ténferegtem az átlag között, és néztem a gusztustalan gügyögő, és idiótán nevetgélő kölyköket, na és a még lehetetlenebb szülőket. Kik nem vesznek tudomást semmiről, főleg nem arról, hogy kint ölik egymást a bandák. Elhozzák csecsszopóikat szórakozni, hogy degeszre tömessék, és elvegyék minden gondolatukat, csak hogy ugyanaz a robot jusson nekik is. Nem kell gondolkodni ebben a világban, csak sorba állnak, és minden rendben van.
Már éppen azon voltam, hogy pofánverek valakit, csak hogy ébredjenek már fel, csak elméletben természetesen, mert megtiltottál minden erőszakot. Na szóval csak úgy bambultam, és élveztem a saját magamnak elkülönített anyag, minden csábító fokát, mikor oda jön a tag. Mármint az a kis ficsúr, kit már említettem. Hát máris azzal jön, hogy adjak már neki anyagot, mert szüksége van rá. Egy ilyen helyen, akár már a főkapitányság előtt is lehettünk volna, hát esze az nincs. Úgyhogy elküldtem a fenébe, de az nem tágított. Már éppen azon voltam, hogy taknyon tenyerelem, mikor bökőt állít a hasamnak. Na tudtam, hogy ennek már a fele sem tréfa. Az ilyen lökött narkósok nem ismernek se istent, se a nagy szellemeket. Csak addig jutnak el, hogy „anyag”, meg hogy „el kell venni”. Tudtam, hogy nem lesz ez, így jó. A kis g*ci még kifordítja a belemet, ha nem adok. Hát a kezébe nyomtam egy keveset a legsilányabból. Kilométerekre megérzem a szagát, nem tudtak elbújni előlem. Csak mentek, és azt hitték, hogy a tömeg, majd megvédi őket.
Na azt leshették. Szép nyugodtam követtem a szagfoszlányokat, és nem is kellett sokat várnom. A két zakkant kölyök, na mert hogy ezek mindig párban járnak. Biztos valami langyi dolog, nem értek hozzá. Szóval lassan trappolok feléjük, mikor már idézem meg Vendella nagyi kedvenc sétapálcáját, mikor csak egy ilyen agyatlannak lehet akkora mázlija. Hát megpillant engem. Erre mint a nyulak, egymásnak esnek, majd elkezdenek rohanni. Hát tudtam, hogy ha megmenekülnek, nem sok esély van arra, hogy bármit is alakíthassak az utcán.
Szépen ütemesen kezdtem, voodoo babám már a kezembe volt, de csak akkor kezdtem neki a kántálásnak, mikor már a tömegből kigyüttünk. Hát a két vézna, nem menekülhetett messzire. Pillanatok alatt beértem őket, és mielőtt még bármit is tehetett volna a kis tarháló rávágtam a lábára. Az pedig úgy dőlt el, mint egy pinyós, kinek jó éjszakája volt. A következőt akartam leszerelni, de egy fakabát elém toppant. Nem tudom honnan szedik ezeket a fegyverb*zikat, de biztos vagyok benne, hogy sokat kereshetik őket. Még csak egy vas sem volt a ujjaim között, de ez már le akarta puffantani a fekát. Na persze esze az nem volt. Nem ment neki az egyszer egy. Következtetni sem tud, hát benyelte az első kamudumát, amit elé böffentettem. Éppen meg akartam lógni, mikor a tag összeesett. Valami volt a levegőben, mikor beléptem annak a sátortábornak a kapuján tudtam, hogy gáz van. Persze, mire a feje koppanhatott volna, ikrei azonnal ott voltak. A sok kéktől már jojózott a szemem, de nem mint az extázinál, ez a rossz értelemben volt na.
Szóval a tag éppen a halálán volt, én meg hát mit tehettem volna, besegítettem nekik. Csak hogy az álca, mer hogy az nagyon fontos, fennmaradjon. Szóval a tag, már éppen visszatért volna, mikor elkezdenek vallatni. Na mer hát én vagyok a feka, nem más. Az egészlyukat kerestem, hogy az ördögbe is lehetne megszökni, mikor körülvettek, csak azért , hogy a kiverjék belőlem a vallomást. Rám akarták kenni az egészet, nem tehettem más. Csak egy kis füst kellett, és máris le voltak kreténedve. Hát egyik sem érhetett fel velem, szóval csak húztam a belem. Nem maradhattam ott, gondoltam még egy kis műsort is nézhetek, ha már befizettem a tikettet, de az sem jött össze.
Jöttek azok a lövések, na meg a sok hacacáré. A sok tirpák csak visongott, meg nyavalygott. Én nekem kezdett elegem lenni ebből a kiba éccakából, szóval téptem .Senki sem állított meg, úgyhogy nincs is gond vele igazán, csak hát a dellát szórtam a nagy büdös francért. Már azt hittem az egész kárba vész, és még a pofámat is megjegyezték azok a copperek, de az egyik sarkon nem leszólít egy nyolcas. Hát én majdnem lepetéztem, olyan idomokat sem látott még az ember. Ekkora fenékkel még betelni sem lehet. Hát azonnal elvittem egy körre, és ami még jobb, a stricije is mutatkozott.
Látta bennem az üzlettársat, és úgy látszik ez a vidék nem éppen az olyan töketleneknek való. A kis gizda éppen le akarta passzolni az áruját, hát kaptam az alkalmon. Ezek a gyönyörűséges repedtsarkúk úgyis jobb kiszolgálást érdemelnek. Az árunk gazdát cserélt, egy kis zöldért, érett barackokat kaptam, amikbe csak bele kell harapni, hogy hozzák a sok kankójankótól az infót. Mint láthatod, minden jól alakul, vérdíj még nincs a fejemen, de majd azt is elintézem.