The Manipulator

Egyéb név: The Manipulator
Kor: 35 év
Magasság: 189 cm
Súly: 80 kg
Hajszín: Fekete
Bőrszín: Fehér
Egészségi állapot: Egészséges
Család:Anya - Linda Carpenter
Apa - Nikolas Woodson
Foglalkozás: Gotham káoszba döntése, vállalkozó
Oldal: Rossz
Ellenségei: Joker, Batman
Szövetségesei: Adler Eins, Richard Simons, Ashley Jefferson

Törzshely: A háza, ami a külvárosban található.

Jellem: Egy barátságtalan és magának való alak. Ha valakivel mégis kivételesen kedves, akkor az vagy rosszat jelent vagy csak leakarja magáról koptatni az alakot. Ha pedig valakinek pénzt ajánl fel akkor attól végkép meg akar szabadulni. Hamar felfogja a dolgokat és meg is jegyzi azokat. Ha valamit elkezd, legyen szó tanulásról vagy egy kísérletről, akkor mindig ő akar a legjobb lenni és gyors felfogóképességének hála ez sokszor is sikerül. Ha olyasmiről beszél amihez ért, akkor nagyon ritkán lehet hibát találni abban amit mond. Meggyőződése, hogy Gotham úgy ahogy van romlott, legyen szó egy egyszerű polgárról, egy bűnözőről vagy rendőrről, neki mindegyik egyforma, romlott, hitvány, gerinctelen vagy bármi egyéb amivel csak a rosszakat lehet jellemezni. Szerinte az amit tesz nem rossz dolog, sőt inkább jó hisz ha káoszba dönti Gothamat és sikerül a mostani infrastruktúrát lerombolnia, akkor egy új, jobb Gothamat teremthet, ahol persze ő az úr. Civilben pedig egy üzleti zseni.

Szakképzettség:
Mentális képzések:
Biokémia egyetemet végzett és diplomája is van róla. Egy kitűnő vegyész, egyedül kísérletezte ki A Koktélt*.
Közgazdász és menedzsment egyetemet végzett. Ehhez is kitűnően ért.
Elvégzett egy 2 éves pszichológiai képzést, ennek köszönhetően elég jól ismeri az emberi természetet és viselkedést. Gyengébb akaratú személyeket A Koktél nélkül is képes őrültségekre rábeszélni.

Fizikai képzések:
Atlétikázott, ezért igencsak jó az állóképessége és az egyensúly érzéke. Ereje megfelel egy vele egykorú kisportolt férfiéval.

Képesség: Nincs

Pénzügyek, tulajdonok, stb.

--------------------------------------------------------------------------------------
Pénz

Fizetés: 900 $
Fizetésnapok: Ápr. 2 - 900 $
Ápr. 16 - 900 $
Ápr. 30 - 900 $
Máj. 14 - 900 $
Már. 28 - 900 $
Jún. 11 - 900 $
Jún. 25 - 900 $
Júl. 9 - 900 $
Esedékes: (majd valamikor kiszámolom őket)
Összes: 14200 $
Elköltött: 0 $
Fennmaradó: 14200$
--------------------------------------------------------------------------------------
Kredit

Összes: 23
Elköltött: 20
Fennmaradó: 3
--------------------------------------------------------------------------------------
Tulajdonok, felszerelés, NJK, vásárolt dolgok, stb.

Vagyon tárgyai: Egy modern külvárosi ház, a pincében a jól felszerelt vegyészlaborral- 1,5 kredit
A Koktél: Egy vegyszer amit ő kísérletezett ki. A löttynek világos piros színe van és cseppfolyós állagú, de később szeretné gáz halmazállapotú formában is használni. Az cuccot az áldozat vérkeringésébe kell juttatni, ahonnan másodpercek alatt eljut az agyba. Az agyba kivált egy folyamat, mely során enyhe károsodások keletkeznek az áldozat agyában. A károsodások legfőképp a hosszú- és rövid távú memóriát érik, ezért az áldozat nem tudja ki és mi ő, emellett nem emlékszik semmire amit eddigi életében tett. A szérum még kiváltja a tudatalatti enyhe hasadását, de ez csak pár percig tart. Ekkor kell elmondani azokat a dolgokat amiket a használó kér az áldozattól. Ezután az agy úgy veszi a feladatokat, mint olyan célok amiket az élete árán is kell teljesítenie. Miután teljesíti a célt egyszerűen nem tudja mit kezdjen magával. A szérum mellékhatása az, hogy 24 órán belül agyvérzést okoz, ami halálos kimenetelű, nem lehet megakadályozni. Ennek az oka az agyat ért károsodás. - 1 kredit
Egy luxus autó - 1,5 kredit
Woodson Biotech - 2 kredit
Szuper katona szérum - 2 kredit
P vírus - 2 kredit


NJK: Richard Simons - testőr ( 2 kredit)
Adler Eins - jobbkéz (2 kredit)
Ashley Jefferson - titkárnő (ajándék)

Karakter és minden ingósága, NJK-ja visszavásárlás - 3 kredit
Karakter és minden ingósága, NJK-ja visszavásárlás - 3 kredit

Jutalmak: +1 kredit (denevérakták)
+ 2 kredit bővítés
+ 1 kredit Karácsonyi bónusz
+ 2 kredit író pályázat
+ 4 kredit író pályázat
+ 1 kredit oldal véleményezésre (szülinap kapcsán)
+ 2 kredit karácsonyi ajándék
+ 2 kredit író pályázat
+ 3 kredit banner pályázat

--------------------------------------------------------------------------------------


Előző oldalon lévő hozzászólások: 108

Denevérakták



Az egész egy átlagos jótékonysági partinak indult a Martha Wayne emléképületben.
Marius mint jó milliomos részt vett a partin, bár nem örömmel tette. Minden nyugodtan indult és úgy nézet ki Woodson úr egy kleopátra nyakék tulajdonosa lesz. Sajnos ezt az egészet egy érdekes eset zavarta meg. Hirtelen két macska ruhás nő ugrott be a tetőről és ellopták a nyakéket. Ez igencsak megkavarta a dolgokat, a felfordulás hatalmas lett és persze a GCPD is megjelent a helyszínen, a mélyen tisztelt Gordon felügyelővel együtt. Marius le is rohant a kocsijához és gyorsan magára öltötte Manipulator öltözékét. A gyors átalakulás után felfutott az emléképület tetejére, ahol már nem egy hős tartózkodott. A mi kis gonosztevőnk megbújt egy kisebb házikóban, ahonnan mindent lehetett hallani, de látni nem éppen. Nem sokkal ezután meghallja, hogy a rendőrökön és a jelmezes figurákon kívül a két macskanő is ott van a tetőn. Persze ez a kis összejövetel nem tart sokáig, mert a két nő szökni készül. Az egyik sikeresen átugrott a szomszédos épületre, ahová Manipulator rögtön követte is. A másik nő nem érdekelte Manit, de az biztos, hogy nem jutott át. A másik tetőre ő volt az első aki odaért, de nem sokkal utána a többi jelmezes alak is megérkezett. A nő és a jelmezbál résztvevői között egy kisebb csata tört ki, amit egy igencsak furcsa alak zavart meg. Egy denevér ruhás fickó érkezett, aki kimentette a macskanőt, de annyi infóval szolgált, hogy kaptak egy aktát.
Ezek után a társaság tagjai tovább álltak, még mielőtt a rendőrök oda értek volna. Egy másik, a központban lévő épület tetején tartottak kupaktanácsot. Persze mindenki szépen bemutatkozott, de Manipulator félvén attól, hogy a többiek felismerik inkább felvette a Kalapos nevet. Az aktát is megnézték, melyben a Tolvajok Fejedelme nevű csoportról, Frederick Johnsonról és Wilson Trabucklesről voltak információk. Természetesen itt is megjelent a denevér ruhás alak és csodák csodájára a társaság segítségét kérte abban, hogy találják meg Freddyt. Néhányan vállalták az utcák átfésülését, míg Manipulator, Genzo (egy repkedő szuperhős) és Aranyszem (akiről senki nem tudott semmit) elindultak Batmannal együtt Freddy klubjához, amit most Trabuckles vezetett.
A klubban igencsak feltűnő volt a három jelmezes alak. Nemsokára kisebb verekedésbe is keveredtek, de eközben a denevérnek sikerült kihúznia Wilsoból néhány infót, hogy hol keressék Freddyt. (Erről a részről nem nagyon tudok írni, mert nem voltam aktív a kalandnak ebben a szakaszában.)
Miután kijutottak a klubból elindultak a dokkok felé, hogy megtalálják Freddyt. A bőregér most is magában vágott neki, Genzo pedig elszállította Arany Szemet aki a dulakodások közepette elájult. Kalaposnak muszáj volt egyedül nekivágnia a keresésnek, bár nem mintha haragudott volna érte. A férfi el is indult keresni valami áldozatokat, hogy legyen néhány testőre. Szerencsére sikerült találnia négy munkást, akiket hamar be is oltott és parancsot adott nekik arra, hogy védjék meg. Ezek után elindultak tovább kutakodni. Az egyik raktárépületben újból összefutottak Genzoval, aki szerencsére nem kezdett el semmit sejteni a négy alak láttán. Az épületben találtak egy nőt, aki macska jelmezben volt, de az is látszott rajta, hogy nagyon meg van gyötörve. Egy lánccal volt megkötözve, a lánc pedig a plafonról lógott, de annyira nem volt hosszú, hogy a nő le tudjon feküdni. Mani odaszólt egy munkásnak, hogy szedje le onnan, szerencsére ez sikerült is. Ekkor Manipulator felvette a nőt és elindult volna kifelé, hogy a cicát elvigye a házához ahol tudta volna ápolni. Sajnos még az ajtóig sem jutott el, mikor minden kiút bezárult és felbukkant egy különös alak. Egy lila ruhás pasas volt bohóc festéssel az arcán és zöld hajjal. Mikor kiderült, hogy gonosztevő, akkor Kalapos nagyon megörült és végre levetette a jófiú álcát. A társa, Genzo, nem igazán értette a dolgokat és el akarta volna venni a nőt Manitól. A férfi egy enyhe dőhkitöréssel válaszolt, a bohóc nem nagyon rajongott érte, hogy nem vele foglalkoznak, ezért elkábította Manipulator egyik emberét. Ekkor azonban feltűnt egy újabb macskanő, aki hamar el is kezdett verekedni a bohóccal. Manipulator megpróbálta kihasználni az alkalmat és lelépni, de sajnos az ajtónál most sem jutott messzebb. Mikor ki akart menni, Batman berúgta az ajtót, ami elsodorta Manit, ezután pedig szépen leterítette az embereit. A rossz fiút megkötözték és nemsokára betuszkolták egy arkhami rabszállítóba.
Pár hét múlva meglátogatta az Arkhami lakosztályában egy doktornő. Feltett néhány kérdést, persze az őrültekhez hozzászokott őrült igencsak érdekesen kifejtette a véleményét a dolgokról. Egyszer csak belépett két FBI-os fickó és kiküldték a csinos hölgyet, aki mielőtt kiment volna odacsempészett egy fecskendőt a Koktéllal töltve a férfi ölébe. Nem kellett sok hozzá, hogy az egyik ügynököt ledöfje a tűvel, a másikat pedig hidegvérrel megölte. Ezután az ügynök segítségével kijutott Arkhamból. Mikor kiért egy férfi várta. A férfi autóval elfuvarozta, de közölt egy-két furcsa dolgot Manipulatorral. Azt mondta, hogy meg kell öljön embereket, akiket ő jelöl ki. És, hogy miért? Azért mert a pasas már unta a bűnözés elterjedését, és azt, hogy a rosszak nem Blackgatera kerülnek, hanem Arkhamba, meg persze, hogy sehonnan nem kapnak pénzt ezeknek a helyeknek a bővítésére.
Manipulatorral ez történt aznap és ez a nap elég volt ellenségek szerzésére.

1. hónap:

Miután sikeresen kijutottam Arkhamból visszavonultam a házamba.
Nem igazán tudtam mit kéne most tegyek, csak abban voltam biztos, hogy egy darabig el kell rejtőzzek. Pár napi semmitevés után lementem a laboromba és elkezdtem dolgozni. Kíváncsi voltam pontosan miért is halnak meg az áldozataim és hogyan tudnám ezt megakadályozni. Napokig kísérleteztem egy olyan lötty kifejlesztésével ami nem okoz halált. Egy hét után sikerült elérjek valamit és reménykedtem benne, hogy megtaláltam amit kerestem. Itt volt az ideje, hogy teszteljem embereken.
Mivel már látták az "arcom" a TVben ezért muszáj volt egy új álarcot keressek magamnak. Az interneten találtam is egy igen érdekeset, persze, hogy azonnal megrendeltem és egy nap múlva már a kezemben tarthattam.
Új arccal indult el Manipulator a kísérleti egerei után. Az első áldozatom néhány drogos kölyök volt. Épp egy sikátorban füveztek, vagy a fene tudja mit szoktak szívni. Mikor megjelentem közöttük azt hitték csak képzelegnek, persze mikor megkapták az én drogom rögtön rájöttek, hogy itt senki sem viccel. Egyszerű parancsot kaptak, csak annyit kellett tenniük, hogy kövessenek engem. Mikor hazaértem mind a három srácot hozzákötöztem egy székhez és megfigyelés alá vettem őket. 24 óra múlva meghaltak, sajnos rá kellett döbbenjek, hogy semmi fajta előrelépést nem értem el a szérumommal.
Ezt az esetet újabb kísérletezésekkel töltött hetek követték.


2. hónap:

Beleuntam a sok kísérletezésbe és úgy döntöttem itt az ideje egy kis kikapcsolódásnak, persze a magam módján.
Felvettem a maszkom és elindultam áldozatot keresni. Úgy gondoltam itt az ideje egy kicsit keresztbe tenni a gothami fakabátoknak. Az éjszakai utcákon nem sokan járkáltak, de nekem épp elegen. Úgy gondoltam Hármassarok jó hely lenne egy kis rendőrgyilkolászáshoz, de az áldozataimat máshonnan kellett összeszedjem. Az első sakkbábum egy csöves volt akit a külvárosban találtam. A feladata az volt, hogy törjön be egy fegyverboltba és utána öljön meg tíz rendőrt. Öröm volt nézni ahogy a lepukkant pasas felállt és elindult teljesíteni a feladatot. Én ezután hazamentem és nyugodt lelkiismerettel lefeküdtem az ágyamba. Örömmel néztem a másnapi hírekben a rendőrgyilkosságokról szóló riportot.
Ezt az esetet még vagy kettő követte és valahogy egyre több örömmel néztem a gyilkosságokról szóló riportokat. Persze a legnagyobb örömmel az töltött el, hogy mindegyik végén ott volt az, hogy: Aki tud bármi fajta információt egy Manipulator nevű maszkosról az jelentkezzen a rendőrségen. Persze volt sok bejelentő, de egyik se adott használható információt.
Egy darabig szünetet tartottam, de nem bírtam túl sokáig a semmit tevést. Úgy döntöttem itt az ideje az újabb támadáshullámnak. Újabb portyázásra indultam. Most valami extrával akartam előrukkolni ezért tovább keresgéltem a városban. Keresgélés közben véletlenül hallottam egy beszélgetést két hapsi között akik valamiféle banda házról beszéltek. Követtem őket és egy elég népes kis bandára akadtam, voltak vagy húszan. Gyorsan elindultam keresni valakit aki jó kis vérengzést tudna ott rendezni.
Pár utcával arrébb találtam egy szépen kigyúrt pasast, pont ő kellett nekem. A hátához osontam és beledöftem egy tűt a nyaki verőerébe, igencsak meglepődtem, amikor azt tapasztaltam, hogy a tű hegye eltört. A férfi dühösen fordult meg és akkorát kaptam, hogy nekirepültem egy közeli autónak. Ez felébresztette bennem a vágyat a harcra, de akkor is be kell adjam neki a Koktélt. A legjobb megoldásnak az tűnt, hogyha a szájába teszem a fiolát és valahogy összetöröm azt, így megvágja a nyelvét és azon keresztül kerül a szervezetébe a szer. Odaugrottam a pasashoz és lekevertem neki vagy kettőt, ezután megint kaptam egyet és nekirepültem egy falnak, nem volt túl kellemes. Ekkor elkezdet felém rohanni, arrébb ugrottam és ő lefejelte a falat. Kicsit megszédült az tuti, mert igencsak furcsán elkezdett támolyogni. Kigáncsoltam és beletuszkoltam egy fiolát a szájába, majd kapott egy becsületes jobbost, hogy az üvegcse összetörjön. A tervem sikerült és a férfi vérébe juttattam a szert. Ezután megkapta a parancsot, hogy végezzen a bandával. Öröm volt végignézni azt a vérfürdőt. Ezek után szépen magára hagytam a vérbe álldogáló alakot és hazamentem.
Másnap a hírekben olyat láttam amire nem gondoltam soha, hogy fogok. Az a fickó akit azelőtti nap megszúrtam épp a belvárosban dühöngött és a mesterét kereste. A rendőrök nem bírtak vele és ő egyre jobban csak dühöngött és dühöngött. Muszáj volt rájöjjek, hogyan élte túl a szert és talán még tudom is majd használni valamire. Már csak azt kellett kitaláljam, hogyan tereljem el róla a figyelmet. Rájöttem, hogyha megmutatnám neki magam eltudnám csalni egy olyan helyre ahol elbújhat. Akcióba lendültem. A fél városon át kellett csaljam magam után és végül egy híd alatt sikerül elrejtőzünk. A pasas folyton azt mondogatta, hogy: Mesternek bármit! vagy Mester mi a feladat!
Ezek után a házamban rejtegettem a pasast és persze tanulmányoztam, hogy mégis hogyan élte túl a szer hatását. Rájöttem, hogy a meta-humán gén kiküszöbölte az agyvérzést és ezért nem halt meg és valószínűleg nem is fog, csak egy két lábon járó bábú lesz. De nekem fog engedelmeskedni.

3. hónap:

A következő hónapban kicsit visszafogtam magam, itt volt az ideje egy kicsit a magánéletemmel is foglalkozni.
A vállalatom egész jól ment, valahogy a titkárnőm mindent elintézett helyettem. A legrosszabb csak az volt, hogy mikor bementem arra kellett rádöbbenjek, hogy az íróasztalom tele van aláírandó, meg átnézendő papírokkal. Persze gyorsan leráztam magamról a felelősséget és elkezdtem egy újabb terven gondolkozni. Az volt az ötlet, hogy kialakítok egy külön részleget, ahol tudósok fognak dolgozni és helyettem ők végzik majd Manipulator tudós feladatai. Nem is rossz ötlet.
Ezek után elkezdtem megismerkedni a testőrömmel, merthogy az izompacsirta megkapta ezt a feladatkört. De arra, hogy hogy élte túl a Koktélt még mindig nem jöttem rá, de egyszer rá fogok.

// A 2 kreditet levonom az NJKért.//

Pénzed: 7000$ - ebből 3000$ költhető maximum fegyverekre, a többiből bármi mást.

Kéthetente kapott fizetésed: 900$

Ezen kívül a Woodson Biotech által készített termékeket ha kreditből akarod megvenni, akkor előzetes megbeszélés után olcsóbban megkapod.

Írd be az adatlapodba, kérlek!

U.I.: élvezd, hogy a leggazdagabb játékos vagy DC-n

Az autó egyenletesen gurult a kihalt úton. Fekete, sötétített ablakos, elegáns jármű. Leparkol egy barátságos, egyedülálló ház mellett. A legközelebbi város is egy óra kocsival, szomszédok nincsenek, teljes a magány. A vízpart a háztól ötszáz méterre kezdődik. A tavasz közepi időjárás és a víz közelsége kellemessé teszi az időjárást, bár enyhén csípős a szél.
A kocsi megáll, a sofőrülésről nagydarab, öltönyös férfi száll ki. Hátrasétál és kinyitja az mögötte lévő hátsó ülés ajtaját. Egy elegáns, magas és karcsú férfi száll ki. Elindul a ház felé, közben egy másik alak is kiszáll, második világháborús náci, tiszti egyenruhát visel, arca torz, mintha már rothadásnak indult volna a húsa, és aki erre gondolt, nem tévedett. A másik férfi már elérte a ház ajtaját, egy kulcsot vesz elő a fekete szövetkabátjának zsebéből és kinyitja az ajtót, majd besétál a házba. A német követi, amíg a nagydarab fickó kiszedi a csomagokat a csomagtartóból és bezárja a járművet.
Az elegáns úr lassan járja körbe a házat, fekete lakcipője kopog a laminált deszkapadlón, nem gyújt villanyt. Végül megáll az egyik a vízre néző ablaknál és azt figyeli, ahogy a hatalmas kékség a partot nyaldossa. A rothadó arcú partnere odaáll mellé és ő is elkezdi csodálni a természet hatalmas erejét.
– Látja Adler? Milyen gyönyörű itt minden. Ide még nem ért el a világ romlottsága – szólal meg a magas férfi, hangja mély, kellemes basszus.
– Ja – ejti ki a német szót hörgő, rekedtes hangon. – Tényleg csodálatos. De pontosan miért is jöttünk ide?
– Sok hibát vétettem az elmúlt időszakban. Kétszer fogtak el és zártak Arkhamba, ez pedig hatalmas kudarc – pár perci csendben áll, majd tekintetét a másik felé fordítja, farkasszemet néznek. – Gondolkodnom kell. Ezért vagyunk itt.
– Értem. És meddig szándékozunk maradni?
– Ameddig szükséges. Vagy talán siet valahová? Tudtommal önt nem szorítja az idő vasmarka.
– Pusztán érdeklődtem.
A két férfi ezután folytatja a víz nézését.
Merengésüket pár, hang alapján, igen súlyos bőrönd földre érése zavarja meg. A nagydarab sofőr hozta be a csomagokat és a kelleténél egy fokkal durvábban sikerült letennie őket.
– Mr. Woodson, hova tegyem a bőröndöket? – kérdi a nagydarab férfi.
– Vidd fel őket az emeletre Richard. Az én dolgaimat a folyosó végén lévő szobába, a tiedet a mellette lévő szobába, az Adlerét pedig a folyosó másik végén lévőbe – adja ki az utasításokat anélkül, hogy megfordulna.
Az egyenletes koppanások arra engednek következtetni, hogy a Richardnak szólított úr épp eleget tesz a kiadott utasításoknak.
Mr. Woodson megfordul és elindul a nappali rendeltetéssel épült helyiség felé. Megáll a kandallóval szemben és egy sakktáblát vesz le a tetejéről. Lefújja a port róla, majd leteszi egy kétszemélyes asztalra, ami mellett két szék is áll, egymással szemben.
– Egy játszmához mit szólna? – kérdi Adlertől.
– Örömömre szolgálna.

Két hét telt el azóta, hogy a három különös alak megérkezett az Isten háta mögötti kis házba. A napok csendesen teltek, minden nyugodt és ez így is van jól, hisz azért jött ide Marius Woodson, Gotham egyik leggazdagabb embere és emellett gonosztevője, hogy elmélkedjen. A gondolatok pedig csendben hallatszanak igazán.
Marius és Adler a tengerre néző teraszon ül és sakkozik. Ez lett legfőbb elfoglaltságúkká, mióta itt tengetik napjaikat. A játszmák sokszor órákig elhúzódnak, de ez senki sem zavar, hisz ha valamiből itt sok van, az nem más, mint az idő. A partik legtöbbször csendben teltek, és nem csak a partik, az egész házban igazából alig lehetett beszédet hallani, néha-néha mikor Woodson valami utasítást adott Richardnak és azon kívül semmi.
Adleren van a sor, hogy lépjen, most a fehér bábukat irányítja. Marius hátradőlve figyeli a sakktáblát.
– Maga szolgált az SS-ben igaz? – töri meg a csendet a vezérigazgató.
– Ja – feleli tekintetét fel sem emelve a tábláról.
– Mit is csinált maga az SS-ben, ha megengedi, hogy megkérdezzem?
– Megengedem. Tiszt voltam. Afrikában harcoltam Rommel alatt. Remek idők voltak, büszke voltam arra, amit csináltam.
– Afrikában halt meg?
– Igen. Egy erődöt kellett az életünk árán is megvédeni Al Ayyanal.
– Gondolom megtették.
– Pontosan. A Szövetségesek túlerőben voltak, de mi tartottuk magunkat. Mikor már majdnem elbuktunk, hívtak Berlinből. Mint kiderült az erőd alatt egy titkos kutató labor volt. Lementünk, mert a felszínen már nem volt esélyünk. A laborban voltak hatalmas testpáncélok és robotok is. Az ellenség ránk törte az ajtót és elszabadult a pokol. A tudósok végül beindították a robotokat, de ekkor a generátor felrobbant. Al Ayya úgy ahogy van eltűnt a Föld színéről, ott haltunk meg mi is és a Szövetség kutyái is, akiket ellenünk küldtek.
– Gondolom ezután a Pokolba került.
– Pontosan. A társammal és legjobb barátommal, Hanssal sok éven keresztül szenvedtünk odalent. Hans élvezte, ő mindig is őrült volt. Engem pedig megváltoztatott, amit odalent tapasztaltam. Rájöttem, hogy milyen bűnös is a világ, hogy a háttérből irányítanak mindent és ezt meg kell akadályoznom. Ezért küldtek vissza és ezért is kerestem fel magát. Láttam lentről, hogy mire készül, hogy mik a céljai és tudtam, ha sikerül visszajutnom, akkor maga segíthet nekem.
– Remekül gondolta. Nekem is az a célom, hogy ezt a bűnös világot megváltoztassam, Gotham csak a kezdet lenne. De gondolom, amint visszatért nem rögtön engem keresett fel.
– Jól gondolja. Azok a képek, amiket a halálom előtt láttam a laborban, egyszerűen beleégtek az agyamba. Mikor visszatértem, elkezdtem kutakodni, tanultam és megpróbáltam beilleszkedni az új világba. Sok időt töltöttem azzal, hogy tanulmányozzam a különböző tudományokat: biológia, kémia, fizika… még a biokibernetikába is elmélyültem.
– Ezt örömmel hallom. Bizonyára tud a titkos kutatásokról, amik a Woodson Biotechnél folynak.
– Igen.
– Ha visszatérünk, szándékozom kinevezni magát a kutatások felügyelőjének, így én egyéb teendőimre helyezhetem a hangsúlyt. Mit gondol?
– Örömmel lennék kutatásvezető. Így végre kipróbálhatnám, hogy a gyakorlatban mennyire is működőképesek az elméleteim.
– Milyen elméletekről van szó?
– Főleg biológiai és biokibernetikai ötletek. A vázlataim a szobámban vannak. Odaadom őket, amennyiben szeretné őket elolvasni.
– Kíváncsi volnék rájuk.
– Ez esetben oda fogom adni őket.
A két férfi figyelme ezután ismét a tábla felé fordult.

Egy csinos lány csenget a bejárati ajtónál, Marius nyit ajtót.
A lány Marius álláig ér, hosszú, egyenes szálú fekete haja egészen a derekáig ért, nagy barna szemei érdeklődve figyelték a férfit, telt vörös ajkai szólásra nyíltak:
– Maga Marius? – hangja kellemes és dallamos volt.
– Igen. Ön pedig bizonyára Samantha.
– Pontosan. Mit szeretne előbb: beszélgessünk vagy térjünk a lényegre?
– Ohh… nem én vagyok a kuncsaft. Az egyik barátom lenne az.
– Áhh… értem. És hol van a barátja?
– Bent van és neki ez meglepetés. Jöjjön.
Marius beengedi a lány, majd becsukja az ajtót. Beljebb mennek. Richard a nappaliban ül a kanapén és olvas. Bele tellett egy kis időbe, mire sikerült Mariusnak megtanítania olvasni a nagydarab testőrt, akit a Koktél szinte teljesen agy halottá tett, de sikerült. Azóta a férfi kedvenc elfoglaltsága lett, ha nem kellett épp valamilyen utasításnak eleget tennie, hogy olvas. Idővel ez meg is látszott rajta, kezdett egyre értelmesebben beszélni, ismét gondolkodott, újra emberre kezdett hasonlítani, de ettől függetlenül még mindig feltétel nélkül követte Marius minden parancsát, hisz a szer továbbra is ott kering a vérében és valamiért nem tisztul ki.
Mikor meglátják Richardot és Marius felé biccent a fejével, a lány elmosolyodik. Nem gondolta volna, hogy egy ennyire jókötésű fiúval lesz dolga ma este.
– Egy pillanat és szólok neki – mondja Marius és odasétál az olvasó testőrhöz.
Valamit súg a másik fülébe, erre ő becsukja a könyvet és mosolyogva indult meg a lány felé.
A két fiatal, legalábbis Mariushoz képest fiatal, eltűnése után, Adler jött be a teraszról. Most nem a szokásos egyenruháját viselte. Fekete lakcipő, fekete szövetnadrág és fehér ing volt rajta, fejét semmi sem takarta, bizonyára bárki más megrettent volna a néhol kilátszó fogaktól, félig hiányzó orrtól és a csomókban növő hajtól, elvégre az a halálunk után is tovább nő. Marius azonban már megszokta a látványt, sőt kifejezetten kedvelte, megerősítette azt a hitét, hogy a halál nem egy végleges állapot.
– Miért hívta azt a lány Richardnak? – kérdi érdeklődve a német férfi.
– Úgy gondoltam megérdemel a fiú egy kis kikapcsolódást. Főleg most, hogy egyre inkább kezd emberként gondolkodni.
– Nem fél tőle, hogy visszatérnek az emlékei?
– Nem. A szer komoly károsodásokat okoz a rövid- és hosszú távú memóriában, mindent elfelejtett az ezelőtti életéből. Pusztán a gondolkodási funkciói kezdenek helyreállni, gondolom az, hogy nem ölte meg egy agyvérzés a szer megkapása után 24 órával, esélyt adott a testének arra, hogy regenerálja a károsodást.
– És mi van, ha a gyógyulási folyamat végén már nem fog engedelmeskedni önnek? Ismét saját tudatra ébred?
– Ettől sem tartok. A vizsgálatok, amiket rajta végeztem, kimutatták, hogy a Koktél továbbra is a vérében kering, és nem tisztul ki a szervezetéből, ezzel folyamatosan nyitva tartja a tudatalattiját, tehát bármikor parancsolhatok neki.
– Ezzel kapcsolatban felmerült bennem egy fontos kérdés. A tudatalatti nyitva, tehát bárki, aki tudja ezt, az parancsolhat az illető egyénnek?
– Normális esetben ez az állapot legfeljebb harminc másodpercig tart, ez idő alatt bárki utasításokat adhat az illetőnek. Richard esete más. Már annyira hozzászokott, tudat alatt, a hangomhoz és ahhoz, hogy ezen a hangon kapja a parancsokat, hogy mástól már nem fogadja el.
– Értem. A lánnyal mi lesz?
– Úgy gondolja, hogy nem távozhat innen?
– Igen.
– Nyugodjon meg, én is ezen a véleményen vagyok. Mielőtt felmentek, Richardnak parancsba adtam, hogy ha végzet, törje ki a nő nyakát, a testet pedig rejtse el. Nem fogunk nyomokat hagyni.
– Remek. Látom mindenre gondolt.
– Ez csak természetes.

A két férfi szokásos napi elfoglaltságuk űzték, a teraszon sakkoztak.
Az idő hűvösebb volt, mint az elmúlt napokban, a hullámok nagysága pedig arra utalt, hogy valahol vihar tombol a nagy víz felszíne fölött. Ez persze egyiküket sem zavarta, csakis a játékra koncentráltak. Richard odabent olvasott, neki ez vált szokásává. Ennek köszönhetően csendesen teltek a napok. A legnagyobb izgalom a lány volt, aki pár hete járt itt, de az pont elég volt. Nem azért jöttek, hogy hullahegyet építsenek a parton, arra ott van Gotham. Most az elmélkedés és tervezésé a főszerep.
A játszma a végéhez közeledik, de, hogy ki fog nyerni az még mindig képlékeny. Mariuson van a sor, hogy valamelyik bábujával lépjen, Adler székében hátradőlve figyeli az eseményeket.
– Maga egy sikeres és gazdag ember, van egy hatalmas vállalata, ami remek profitot termel – szólal meg a német zombi.
– Igen. És?
– És nem igazán értem, hogy akkor miért adta a fejét a bűnözésre, miért lett maga Gotham egyik gonosztevőjévé.
– Láttam azt a végtelen romlottságot, ami behálózza a várost és rájöttem, hogy ezt nem tudják a maszkos, magukat hősnek nevező alakok megállítani. Egyetlen megoldás van, ha a mostani rendszer megbukik. Káosz kell, hogy egy új Gotham emelkedhessen ki belőle.
– Gondolom az, hogy kétszer Arkhamba került, nem azt bizonyították, hogy a módszerei működőképesek.
– Igen. De visszatekintve sem volt egy remek ötlet maszkban rohangálni és embereket beoltani a Koktéllal. Ezért kaptak el többször is, nem voltam elég megfontolt.
– És pontosan ezért vagyunk itt. Hogy átgondolja a dolgokat és új tervet kovácsolhasson.
– Pontosan. Rájöttem, hogy nem használtam ki a lehetőségeim. A Woodson Biotechet egyáltalán nem vontam be a terveimben, pedig egy jól menő vállalat olyasmi, mivel kevesen rendelkeznek.
– Ha jól gondolom a katonai projekteket is szándékozik használni.
– Jól gondolja. A katonaságnál nagyon kevesen vannak, akik még tudnak a kutatásokról, csak egy vezérkari tag és neki néhány bizalmas beosztottja. Ők pedig nem fognak az utunkba állni, ez garantált.
– Remek. És már vannak tervei?
– Hogyne. Volt időm gondolkodni és néhány igen remek ötletem támadt, amit szándékozok meg is valósítani. Útjára kívánok bocsátani néhány új kutatást is, persze szigorúan titkosak lesznek.
– Milyen kutatásokra gondol?
– Azt meg fogja tudni, amint visszatérünk, elvégre is maga lesz a felelős minden titkos projektért, a már futókért is.
– Honnan tudja, hogy még nem szüntették be őket?
– Biztos vagyok benne. Ha valaki rájön a létezésükre, akkor arra is rájön, hogy ez a fő profit és mivel a katonaság pénzeli, biztos, hogy nem fogja az információkat kiszivárogtatni.
– Biztos benne?
– Eléggé.
– Értem. És maga mit fog csinálni, ha visszatérünk? Gondolom, nem szándékozik ismét az utcán rohangálni, mivel már tisztában van vele, hogy nem célravezető.
– Teljes mértékben. Úgy gondoltam, hogy maga fog eljárni bizonyos ügyekben, amik személyes megjelenést igényelnek. Én csak kifejezetten szükséges esetekben fogom elhagyni a Biotechet.
– Milyen munkákkal szándékozik majd megbízni engem? A kutatások vezetésén kívül.
– Azt majd elválik. Még én sem tudom, hogy pontosan mi fog ránk várni, amikor visszatérünk.

A három férfi kisétált a házból. Richard kezében ott voltak a csomagok, öltözéket a szokásos öltöny, fehér ing, fekete szövetnadrág és lakcipőből állt. Marius is tőle megszokott öltözéket viselt, fekete, térdig érő szövetkabát, alatta fekete öltöny, fehér ing, nyakkendő, szövetnadrág és a márkás, fekte lakcipő. Csak Adler ment át változáson, már nem a német tiszti egyenruháját viselte. Ő is fekete szövetkabátot öltött magára, alatta fekete ing, bíbor színű nyakkendő, fekete szövetnadrág és Woodsonéhoz hasonló cipő, arcát egy fekete maszkkal fedte el, fejére pedig kalapot tett, így csak szemei látszottak és persze a köztük lévő rész, de azon nem lehet észrevenni, hogy már nem élő személy.
A három férfi beszáll a kocsiba, Richard a csomagokat is bepakolja előbb, majd elindulnak. Marius az ablakon kifelé bámulva, elmélyül gondolataiban. „Már többször is elbuktam. Nem engedhetek meg magamnak egy újabb kudarcot, ahhoz már túl erősek az ellenfeleim. Ismét hibázom, eltaposnak, de ez nem fog megtörténni. A terv kész, már csak végre kell hajtanom. Az eszközeim pedig túl jók ahhoz, hogy bárki is megállíthasson.”