Andrew Ramirez

Születési név: Andrew Ramirez
Egyéb név: Ramirez , 99
Faj: ember
Nem: férfi
Születési hely, idő: 1996 február 21 Smallville
Kor: 16
Magasság: 176 cm
Súly: 75 kg
Hajszín: barna
Bőrszín: fehér
Vércsoport: 0-
Egészségi állapot: Teljesen egészséges testileg, de azon túl „nem itt él”
Család: Joseph Ramirez Anya: Clair Fisher
Foglalkozás: rosszfiú
Oldal: semleges

Előtörténet:
1996-ban Smallvilleben születtem, teljesen átlagos voltam akkor még. Nem túl sok minden játszódott ekkor még az életemben le. Városi élet, kiváló tanuló, átlagos gyerek.
Amikor felső osztályos lettem és kezdtem érni… feltűnt, hogy más vagyok kicsit, mint a többiek, rendkívül könnyen tanulok és sokkal jobban megjegyzek fix dolgokat. Viszont a nyelv, abból rémes voltam, így hát hamar reálszakra kerültem. Ekkoriban már elég játék mániás voltam, nem sok barátom volt, egy sem. De ez nem zavart, mindig mindent lazán vettem, és akkoriban elég jó zenék voltak. Hamar be is szereztem egy MP3-t, ha képeket tökéletesen megtudok jegyezni, zenéket is… de a folyamatos nem oda figyelés sem rontott jegyeimen…
Már 7-8. ban semmi más nem érdekelt a Call of Duty nevű játéksorozaton kívül, de buta nem volt, tökéletesen tanultam továbbra is, hogy egész éjfélig gyűjthessem a fejlövéseket utána. Persze mást is kipróbáltam, Battlefield, különböző stratégiai játékok, Sand Boksz gamek, MMO gamek, RPG játékok, exklúzív játékok stb… A közösségi életem a gép előtt zajlott, amint a mikrofonba beszéltem és a többi megszállott játékos visszadumált. Hihetetlen jó voltam, sokan csalónak hittem, de ez engem nem érdekelt, csupán a jó hangulat, a csatazaj és a színezések a fegyverre. Egy idő után videókat is gyártottam és feltettem őket a You Tube-ra, nagy sikerem lett a hihetetlen játék tehetségemmel. Hamarosan egy Hazard Cinema nevű cég keresett fel, én lettem a kommentátor, 800$ havi kereset nem is rossz azzal, hogy csak játszok. Egy idézet jut eszembe erről egy filmből:
- Drágám, holnap munka… te meg egy hete csak itt tévézel, éhen fogunk halni!
- Clair, ez itt amerika, ha valamibe jó vagy csak csináld, a pénz meg majd jön.
Egyenlőre normális keretek között maradt a „függőségem”
Egy idő után úgy gondoltam, ideje lenne a gyakorlatban is háborúzni, lövészetre jártam és edzettem magam, a szüleimnek ez már sok volt. Elrángattak pszichológushoz, nevelési tanácsadóhoz, meg eltiltottak a nettől. Ez engem traumaként ért… főleg amikor a COD7-ben nagyot kellett csalódnom. Mondjuk így sok barátot tudtam szerezni, érdekelték őket az igazi fegyverek, eljöttek velem lövészetre meg akár airsoft meccsre is, az is gyakorlás, meg jöttek velem gyúrni, végül is én az MMA rendszer szerinti edzést választottam. De hülye nem vagyok, ha most bedilizek, soha nem folytathatom amit elkezdtem. Kitartottam, hát, iszonyúan könnyű volt átverni mindenkit… „Csak kamaszodom” jó mi? De ekkor már a játék valóságba való átvitelét terveztem, de amikor ép nagyban öltem az ártatlan civileket és röhögtem apám benyitott, majd becsukta az ajtót. Engem ez nem zavart, de másnap eljött a nagy nap… a világ legnagyobb COD harcosával kellett csatáznom. Jesus Crys versus 99… szépen minden elő volt készítve, élőben ment a Machinimán, jól tolta, 3 öléssel lemaradtam, de behoztam volna, volt még fél perc, majd elmegy a kép és egy kis felirat: Connection problem. Szüleim kihúzták a netet, jókor mi? Nah apám idegesen leordibálta a fejem, és elküldött aludni… elaludtam, de egyszerre voltam ideges és ijedt… ~ Na jó volt, most ebből elég.
Hosszú álmot láttam, lepergett előttem az életem és ekkor tűnt szembe valami… feladat mániás is vagyok, mindenkit legyőzni lehetetlen mivel a teljesítmény relatív, de én mégis ezt akartam. Egy akadály látszott már csak, a szociális társadalom, a szüleim. Valahogy meg kellett szabadulnom tőlük… na de hogy is? Kinyílt a szemem, megcsíptem magam, ébren voltam, a szemem sarkában volt egy kis térkép szerűség, oldalt valami fura jel és alul három számláló, majd egy feliratot láttam: Szerezd meg a magnumot és kivillant a magnum képe amit apám rejtegetett. Nos megtaláltam a magnumot és újra az emeletre mentem. Benyitottam, szüleim felnéztek, anyám sikított majd két lövés… és a számláló máris 200pontal növekedett az alsó csíkon. Ezután bekapcsoltam a játékkonzolom, gondoltam, most már akkor ne legyen hiába való a szüleim halála. Legalább egy jót zombizzak, eljutok vagy a 100. menetig. Közben realizáltam, hogy nekem végül is elég szép rajongói táborom gyűlt ki a játékos társadalom köreiben. Főleg, hogy arról is videókat készítettem, hogy edzem magam olyanná, aki a valóságban is olyan jól tud lődözni, mint a gépen. A taktikus játékmódom pedig az idősebb játékfüggőknek tetszett, végül az össze-vissza szorvány játékvideómmal az egyéb kategória is megszeretett. Egyszóval, lehet, hogy lesznek akik támogatnak és ez nekem bőven elég is volt, ahhoz, hogy elinduljak utamon. Csak éppen egy nagyobb hely kellett, ahol kezdhetek is valamit magammal, így utaztam Gothambe… közbe vezetni is megtanultam, a fater kocsiját.


Jellem:
Saját szabályaira épül teljes jelleme, és az érzelmei is így változnak. Őrültsége nem sokat változott, mindig nyugodt és általában irreális. Egyszóval teljesen relatív, kedvét, érzéseit, jellemét a tudatával választja meg. Értékrendjét is magának határozza meg, általában valamilyen már kész forgatókönyv alapján (jófiú, rosszfiú), egyetlen szabályt követ, mégpedig nőt nem öl, csak önvédelemből.

Szakképzettség:
Jól ért a fegyverekhez, főleg a lőfegyverekhez. Nagyon pontosan lő, közelharcban is viszonylag jó, vannak teljesen egyedi fogásai is, járművek nagy részét el tudja vezetni, nagy elméleti tudással rendelkezik.

Képesség: Emberi határokon belül.