411. járat

A New Yorki reptér új terminálján egy hatalmas gép áll. Oldalán csak egy hatalmas amerikai zászló látható. Ez a gép jelképezi Amerika és Oroszország szövetségét, hiszen a gép Moszkvába tart, viszont nem fontos embereket visz, civil utasokat.
A gép teljesen modern, mindennel felszerelt, négy szintes, összesen háromszáz ember fél el rajta kényelemben

Több mozgólépcső és ellenőrző is pont van, de nem a hagyományosak hanem csak egy alagút szerűn kell átsétálni. Mindenhol fegyveres őrök járőröznek, és mindenhol kamerák.

Bobó csak nyugodtan átsétál, hall néhány embert ahogy róla susmorognak, vagyis csak sejti hogy róla. Átmegy a scanneren, minden probléma nélkül, így már felszállhat a gépbe, a legalsó 4. szinten kap helyet, a középső sorban, mellette két arab.

Jester és a kísérője egy kis helységben várnak, hamarosan egy biztonsági beengedi őket, mert, hogy a rendőrbíró oldalán ott csücsül egy M9-s és csak papírral szállhattok fel. Miközben sétáltok az öltönyös kísérőd mond neked egy két dolgot.
- Első osztályon utazunk, piszok nagy mázlija van, hogy valami orosz fejes kihozta, nézze nem akarok balhét, szépen átutazunk és kész... Felőlem már akármit csinálhat odaát, de esküszöm lelövöm ha most nem lesz az ügyfelem ahogy megbeszéltük...
Majd az első osztályon (legfelső szinten) elfoglaljátok helyetek, egy külön kis fülke, egy nő hoz nektek pezsgőt és tölt.
- Még valamit uraim?

George előtt egy nagy zöld alak megy el, átsétál a kapun, te is utána mész, de egy fickó megfog és hozzád szól.
- A jegyei uram?
Turkálsz a zsebedbe de csak pizzás kuponokat találsz és egy darab rágót, majd amikor már majdnem szívrohamot kaptál, hogy mégse láthatod nagynénédet megvan és átsétálsz a kapun, a 2. szinten elfoglalod helyed, balsó sor, ablak mellett. Egy női hang szakítja meg bambulásod.
- Elnézést ez itt a 110. hely?
Majd meglátod a hang gazdáját egy fiatal szőke lány, viszont a szám nem jut eszedbe.

Stalker egy táskával kezében indult el, van benne két kés, fojtó kötél és egy Beretta Raffica. Viszont megijedsz amikor az előtted lévő alakot megállítják és az őr egy ici-pici gemkapcsot vesz ki a gallérjából. Éppen te jönnél, mutatod a jegyed, viszont ekkor pár magas és kigyúrt állat tolakszik eléd, az egyik el is lök.
- Húzz innen, pondró!
Hatalmas táskákkal, az egyikből egy hoki ütő lóg kis, átsétálnak és te is, meglepően nem csipog semmi. Az első osztályon kaptál helyet, a megbízód kegyes volt.

Hamarosan a plafonból egy hang szólal meg:
- Kérem kapcsolják be az övüket, felszállunk.
Majd a gép lassan de biztosan megindul, hamarosan mindenki átélhető ahogy a testét cibálja a tehetetlenség törvénye, George egy pillanatra meg is szédül, friss neki még ez az élmény. De a többiek is érzik, ez a gép egy monstrum, olyan erő van benne ami megszorítja a torkukat.

Vlad néha megtud lepni engem. Most Oroszországba küld, hogy "látogassam meg" az egyik régi ismerősét. Nincs sok választásom, a családom nála van és az Ügynökségtől nem kapok segítséget, hiszen kirúgtak onnan. Erősen húztam a számat, de azért igent mondtam. Csak egy pisztoly, két kést, meg egy fojtó hurkot vittem magammal, a maradék felszerelésemet Vlad a saját csatornáin juttatja el Oroszhonba. Hál' Istennek az a szemétláda legalább a kényelmes utazásomat biztosította, az első osztályra szerzett nekem helyet.

Piszok nehéz mostanában felvinni egy fémtárgyat a repülőkre, pláne ha az a fémtárgy két kés és egy pisztoly, a fojtóhurkomat meg úgyse szúrja ki a csipogó. Szerencsémre pár hokis fazon miatt kimaradtam az ellenőrzésből, így minden további nélkül fel jutottam a repülőre, ahol elfoglaltam a fülkémet az első osztályon. A táskámat, mint kézipoggyászt magamnál tartom, így azt is beviszem a fülkébe.

Kis váratva egy hang figyelmeztet minket, hogy kapcsoljuk be az öveket, amit én már a kényelembe helyezkedésem után meg is tettem, így hát nyugodtan üldögélek csak és élvezem a felszállás izgalmait.

Miután felszálltunk jelzek a légiutas kísérőnek, hogy hozzon egy üveg ásvány vizet, majd hátradőlök és végiggondolom, hogy mik is a teendőim Oroszországban.

Tökéletesen indút a napom. Kiértem időben a repülőtérre, és élveztem a légkört. Mindenütt emberek, és gyerekek futkároztak az anyjukhoz. Meg vettem a jegyemet, és útnak indultam. Egy zöld ruhás fószert követtem, de valakik lefogtak. igen a biztonságiak.
- A jegyei uram?
- Már is adom.- mosolyogtam feléjük kedvesen, és próbáltam meg találni a jegyeket. Eltűnt, nem akartam hinni a szememnek, pedig a zsebembe tettem. Turkáltam, és turkáltam. Az őrök egyre jobban méregettek, és én egyre idegesebb voltam, már a víz is csurgott rólam. Jó nagy darab embereknek tűntek. Mint a kidobók a diszkókban, ahol eddig jártam.
- Egy kis pillanatot kérek. - ekkor mélyebbre nyúltam, és végül átadtam a jegyet.
Minden rendben volt. A 2. osztályon kaptam helyet.

- Elnézést ez itt a 110. hely?- épp olvastam a vészhelyzeti lapot, amikor egy szőke bombázó megszólított. Nem tudtam hirtelen megmondani neki, hogy melyik a 110-es. Csak bámultam, azután elvigyorodva ezt válaszoltam.
- Nagyon reménykedek benne, hogy itt mellettem.- nézek rá kedvesen majd mutatok az egyik irányba- Nem szeretném, hogy az üllőtársam az a tag legyen.- és a kezemmel egy dagadt pacákra mutatok, akinek nagy hájas feje van, és kör szakállat visel. A feje kopaszodik, és csak oldalt van haja. Hát elég guszta, biztos a csinibaba is szörnyülködik egyet.
- Legjobb lesz, ha le ül ide. - mosolygok rá, és megfogom a cuccát, ha van.

A nagy gép rázkódása abba marad, majd egyenletes tempóra vált.

A két arab nem igen foglalkoznak Bobóval először, de amint abba hagyta a szódás palack efectust és köszönt ők is visszaköszöntek. Az egyik egy keksze tkap elő és feléd nyújtja.
- Kérni ilyet? Elnézést én meg Allah nem jól beszélni nyelvet.
A másik fickó egész végig a táskájában kutat valamit, de nem találja, kétségbe esetten felnéz tárára és arabul kezd neki beszélni.

George tanácsát megfogadja a nő és inkább leül, mert nem is akar elesni. Majd ahogy a gép felszállt egy sport szeletet vesz elő. Ahogy nézed, inkább szopja mint eszi, lehet a megszokás hatalma. Mivel te nem szólsz semmit csak bámulsz a kis könyvre ő szól hozzád.
- Na és mi járatban?

Stalkerhez hamarosan besiet egy hölgy és tölt neki pohárba ásványvizet, majd megnyom egy gombot és egy monitor jön ki a plafonból előtted és egy távirányítót nyom a kezedbe.
- Ha akar nézhet filmet. Parancsol még valamit?

Ahogy Jester kinéz az ablakon csillagokat lát meg, sehol a kék ég vagy a felhők, az űr határán repültök...

Nagyon szexis a csaj. A csokit nem is eszi, hanem inkább szopogatja. Biztos ezzel akarja a tudtomra adni, hogy nyomuljak rá. Eleresztek egy kéjes vigyort felé, majd válaszolok a kérdésére.
- A nagynénémet megyek meglátogatni. Rég láttam az otthoniakat - majd letolom a napszemüvegemet, hogy a szemem szabaddá váljon, így a szőke csinibaba beletudd nézni a szemembe. - A nevem George. te mi járatban vagy? - kérdezem tőle mosolyogva.

- Ha lenne oly kedves és hozna nekem egy kis kézi tükröt, egy borotvát és némi borotvagélt. Mostanában nem sok időm volt magamra és nem akarok ilyen arccal megjelenni Moszkvában. - közben barátságosan mosolygok a nőre. - Megtudná mondani, hogy merre van az illemhelység?

Miután a nő megmondta, hogy hol van a WC elmegyek oda és elvégzem kis dolgomat, majd visszasétálok a kabinomba, ahol remélhetőleg már várnak a kért dolgok.

George hamarosan választ is kap, miután a lány elfogyasztotta a csokit.
- Én egyetemre megyek vissza Moszkvába, egy évet kihagytam. Jajj még be se mutatkoztam, Lisa vagyok.

- Itt balra és első ajtó, ki is van írva. Mire visszajön itt lesz minden. - mondja a nő sietve és már el is tűnt, te elmész a WC-re, de dolgod végzése közben a gép erősen bedől oldalra.
Ahogy a többieknek is, csomagok, egyéb tárgyak és emberek és oldalra repülnek, szerencsére Bobó a gyors reakció idejének hála, a helyén marad. Viszont Jester a rendőrre dől és pont a pisztolyán akad a keze, Stalker majdnem lehúzza magát a WC-n, Georgera ráborul a lány.
Hamarosan stabilizálódik a gép és minden helyre áll, már ha lehet ezt mondani, sok minden szanaszét hever.

Bobó belekezd a segítségbe, ami abból áll, hogy segít felállni az öregebbeknek, valamint arréb rakod néhány táskát. A többiek addig nagyjából összeszedik magukat, ahogy azt mindenki más is teszi, szépen helyre áll a rend. Hamarosan a kapitány hangját lehet hallani, a hangszórókból.
- Elnézést kérek a kelle... -dulakodás majd lövések hangja-
Ezután egy mélyebb orosz akcentusú ember hangja hallható.
- Mindenki má'radjon a helyén!
Kitör a káosz, sikítások, kiáltások, óbégatások és egy baba sírása hallható azokon a szinteken ahol sokan vannak egy helyen, ezeket azonban elnémítja egy sorozat, ami egy erős férfi fegyveréből származik, aki középen áll.
Jester jó kisfiú marad, és nem veszi el a pisztolyt, hamarosan azonban a rendőr elé kapja és kiindul a folyosó felé, hamarosan szembe találkozik egy gépfegyveres alakkal, de ő gyorsabb volt, lelőtte. Felveszi a gépfegyvert, ellenőrzi, majd a lábadhoz hajítja a pisztolyát.
- Gondolom maga sem akar belecsapódni egy nagy épületbe.
Ahogy Stalker kivánszorog a WC-ből, megpillant egy alakot, aki beront az egyik kabinba, a ott lévőket szétlövi, majd felé indul, de még nem látta meg.