865 éve 2 anyahajó repült egy titokzatos bolygó felé. A hajók sérültek voltak, így kényszerleszállást kellett alkalmazniuk az ismeretlen bolygó felszínére. A bolygón egy különös, lila színű, valószínűleg mérgező gáz terjengett. A hajók utasai menekültek voltak. Ők voltak a Grender-ek. Gyors alkalmazkodóképességüknek köszönhetően túlélték a gáz hatásait, azonban voltak balesetek, de sikerült letelepedniük a bolygón található egyetlen, ám hatalmas kontinens déli részén. A bolygót Helgan-nak nevezték el, vezetőjükről. Ahogy teltek az évek, a pár 1000 fős népesség fejlődni kezdett, számuk is növekedett, és megkezdődött a bolygó felderítése. A csapatok pár éves kutatás után megállapították, a bolygó maga egy üreges, alagútrendszer, mely az egész bolygót behálózza. Kisebb csoportok kezdték a barlangokat tanulmányozni, ám egy se tért vissza. Féltek tőlük, inkább elkerülték. A régebben menekülté vált Grender-ek most már egy saját közösségben élnek a bolygón, mindent maguknak termelnek, önellátó közösséget hoztak létre. Így volt ez 125 évig. Ám egy bizonyos napon valami megrázta a bolygót, megzavarva ezzel a nyugalmat.
Egy fúrást akartak véghezvinni, megvizsgálva a felszínről a barlangokat. Azonban mikor a fúró elég mélyre jutott, az egész bolygó megremegett, és ijesztő hang lepte el. A gáz mérgező hatása is nőtt, nem volt elég az álarc, mely védte a légúti fertőzéstől, az emberek egész testüket el kellett fedniük, mivel a gáz most már a bőrön keresztül is fertőzött. Akik megfertőződtek, testükön furcsa lilás-fekete színű elszíneződés jelent meg.
Radorck tábornok irányítása alatt a fertőzötteket elszállították a bolygó északi részére, sokakat a barlangokba dobtak. Elzárták őket a többiektől, nem engedték, hogy visszatérjenek, míg nem találnak megfelelő orvosságot. A másfél millió fős Grender-ekből 1 millió maradt. Természetesen a katonaság állandóan figyelte a fertőzötteket. Néha elvittek egy-egy személy, vizsgálták, mi fertőzhette meg őket, de nem sikerült megtalálni a megoldást. Azonban egy dolog világos volt. Valami belülről emészti fel ezeket az embereket, folyamatosan emészti fel a sejtjeiket. Az orvosok állandó kísérletezésekkel próbálták megállítani a fertőzést, ám reménytelenül. Ekkor hozták meg a szörnyű döntést. Radock tábornok és serege elindult, hogy megöljék a fertőzötteket, ne szenvedjenek tovább. Azonban mikor odaértek, a fertőzöttek külsőre teljesen megváltoztak. Torz, nyálkás szörnyetegek lettek, akik egyből a seregre támadott. Radock tábornok alig 20 katonával tért vissza a 2000-ből. A Symbiat-nak elnevezett vírussal fertőzött emberek a kontinens déli része felé indultak, hogy bosszút álljanak, amiért hagyták őket ilyen sorsa jutni. A Grender-ek nagy harcok árán a mélybe tudták taszítani a Symbiat-okat.
A Grenderek, hogy megvédjék magukat, egy militarista államot formáltak, melynek minden egyes férfi tagja katona volt. a természetben megtalálható anyagokból hoztak létre fegyvereket. A Symbiatok, kihasználva az alagútrendszert, bárhonnan támadást tudtak indítani ellenük. A harcok szinte napi rendszerességgel folytak, hol az egyik, hol a másik fél győzelmével.
Egy nap Radock tábornok egy 1000 fős sereggel elindult, hogy újabb energiaforrás után kutasson. Ekkor találtak rá egy foszforeszkáló kőre, melyet fegyverekbe építve egy pusztító hatású fegyvert alkotott. Ezzel a fegyverrel végre a föld alá tudták zárni a Symbiatokat. A fegyver lényege az volt, hogy az élőlény sejtjeit bontotta le, ezáltal megakadályozta a további fertőzést a Symbiatakban, és emiatt menekültek el. A fegyvert korszerűsítették, tömeggyártás is készült, felkészültek arra, ha visszatérnénk.
50 év telt el, ez idő alatt a Grender-ek teljes militarista álammá fejlődött, tökéletesítették a védelmüket, egy újfajta védőburokkal vették körbe a városaikat. A Symbaitok ez idő alatt nem jöttek a felszínre. A megöregedett, ám még mindig harcéhes tábornok eltervezte, hogy egy erős sereggel, válogatott katonákkal megindul, hogy meghódítsa a barlangrendszert. A 25.000 főt számláló katona élén elindult, ellátmánnyal, harckocsikkal, és rengeteg fegyverrel. A barlangrendszerben egy idő után észrevették, hogy mind egy irányba vezet, a bolygó magjába. A katonák 3 kemény hónap alatt érték el a magot, ahol olyan dolgot fedeztek fel, melyre nem is számítottak. A magban egy, a Symbiatokhoz hasonló lény volt, ám ez termetében, külsejében is más volt. A lény folyamatosan hozta létre az apró kis szörnyeket, melyek megfertőzték a saját embereit azon a napon. Belátva, hogy itt nem nyerhetnek, visszavonulót fújt. A szörnyek már a milliós létszámot is elérhették. Kimenekülve a barlangból parancsba adta, hogy meg kell erősíteni a városokat, valamint valahogy meg kell akadályozni, hogy a Symbiatok ismét a felszínre törjenek. Mivl nem tudott őrhelyet állítani az össze kijárathoz, ezért csak a legfőbb, legnagyobb lyukak fölé építetett őrséget.
Radock tábornok belátta, inkább most vegyék fel a harcot, mint később, hisz ha tovább várnak, akkor megszámlálhatatlan kis Symbiat ellen kell harcolniuk. Ám a harcot a tanács ellenezte, szerintük a bolygó elhagyása lett volna a legjobb döntés. Az erőforrások miatt tartotta a népet a tábornok a bolygón. Elmondása szerint nem találnak még egy ilyen erőforrásban gazdag bolygót, mint ez. A Timonium, melyet a fegyverekbe használnak, elegendő erő ahhoz, hogy támadást indítsanak a Symbiatok végleges kiirtásuk ellen. A beszéde megindító volt, így megszavazták a háborút, majd megtárgyalták a támadás menetét.
A háborút a felszínen akarták mindenképp megvívni, a barlangrendszerben esélyük se lett volna. Úgy tervezték, hogy a kijáratokat lezárva tartják és a Moroka nevű területen fogják megvívni. Moroka egy hatalmas síkság, apróbb dombokkal, melyek stratégiai fontosságúak lesznek. A síkságon csupán 3 nagy kijárat van az alagutakból, itt fogják kicsalni a Symbiatokat, majd lecsapva rájuk kiirtják, végleg.
A Moroka-i háború
Egy késő tavaszi, esős nap volt. A Grender-ek serege felállt, rendeződve 5 hadtestbe, így várták az érkező szörnyeket. Volt idejük előkészülni, így lezárták az alagutak nagy részét, hogy oda tereljék őket. Egy különleges hadtest feladatot kapott, mely a háborút elindítja, rajtuk múlott a bolygó jövője. Feladatuk az volt, hogy a magba érve megöljék a Symbiatok vezetőjét, aki folyamtatosan termeli a lényeket. Az öreg tábornok fia vállalta magára ezt a feladatot, a tábornok a harc előtt 4 nappal elhunyt. Fia, Radec egy 2000 fős csapattal várta a pillanatot, hogy megkezdje a hadműveletet, és egy szabadon hagyott alagúton keresztül a magba jutva végezzen a királynővel.
Megkezdődött a harc, az alagutakba bombák százait dobálták, hogy kifüstöljék a Symbiatokat a felszínre, majd lezárták a bejáratokat. Ám mikor a bombák megtették hatásukat, a 3 alagútból kiáramló Symbiatok meglepték a Grendereket. Fejlett felszerelésekkel jöttek, és nem használtak semmit, csak a saját testüket. A testek formázásának köszönhetően fegyverekkel, járművekkel, óriási élőlényekkel törtek a felszínre, mely igen csak elhúzta a harcot. A Grenderek megpróbálták a domboktól elzárva tartani őket, ám a több milliós Symbiat sereg erőteljesen nyomult előre. A Timonuim fegyverek jó hatással irtották a szörnyeket, a gondot a létszámfölényük jelentette. Az alagutakból folyamatosan áramlottak ki, mintha nem lenne vége a seregüknek. Valamint a fertőzés veszélye is fenn állt, így közelharcot nem nagyon vállalhattak a Grender-ek.
A harc 3 hete zajlott, úgy tűnt, teljesen kiegyenlítetten harcol a két fél egymás ellen, ekkor történt meg az, ami a Grenderek győzelmét hozhatta volna.
Radec elérte a magot a katonáival és sikeresen el is fogta a Királynőt, egy erre kialakított börtönbe zárva őt, majd kiosonva a barlangból. A királynőt a főváros közepébe vitték, ahol olyan erős védelmet építettek fel, hogy szinte lehetetlenség volt betörni.
De a várt hatást nem hozta meg a királynő foglyul ejtése. A Symbiatok önálló életet élnek, és ezzel inkább csak feldühítették az így is szörnyként harcoló lényeket. Egyre jobban törték át a Grenderek vonalait, akik a dombok mögé húzódva védekezésre álltak át. Egyetlen előnyük az volt, hogy a királynő nélkül megállították a folyamatos tenyésztést. De még így is a több milliós Symbiat sereg hatalmas mennyiségnek számított a 2 milliós Grender seregnek. Egyre hátrébb vonultak, melynek következtében a lezárt alagutak egy részét a Symbiatok visszafoglalták, így több mozgási lehetőséget adva nekik a föld alatt. Radec a királynő kivégzésével fenyegette a Symbiat sereget, akik megálltak, de nem vonultak vissza.
A harcok még 4 és fél hónapig húzódtak el, több Grender város elesett, a harcot egy szerződés zárta le. A szerződésben megállapodtak, hogy a felszínen a Grenderek a dominánsak, Symbiatok nem jöhetnek fel, cserébe gazdatesteket biztosítanak nekik, melyben tovább képesek élni.
Ez a szerződés kereken 400 évig maradt szentesítve. Ez idő alatt a Symbiatok egyszer sem jöttek a felszínre, a Grenderek pedig járva a környező bolygókat foglyok ezreit hozták, hogy bennük fejlődjenek tovább a lények. A királynőt titkokban folyamatos kísérteknek vetették alá. Önkéntesekben fejlesztették ki a lényeket, gyógyszerekkel korlátozva az elszaporodást. Rájöttek, hogy ez a lény az emberi szervezetet erősebbé teszi, immunitást biztosít a légkörben, valamint különleges dolgokra lesznek képesek. Belőlük hozták létre a különleges osztagot, a Védelmezőket, akik, ha eljön az idő, megvédik majd a népet a támadástól. A Védelmezők csoport olyan tagokkal bírt, kik egy kisebb bolygót is elfoglalhattak volna, így a Grender-ek bebiztosítva érezték magukat. A maguk 35 milliós, + a 3 milliós Védelmezőkből álló sereggel úgy érezték, hatalmuk van a bolygón. Három környező bolygót is meghódítottak, így az ellátás is biztosítva volt.
Mindez azért volt fontos, mert a vezetői székbe egy zsarnok ember került, Latar parancsnok. Latar szerint épp itt az idő, hogy a Symbiatok eltűnjenek. Kiismerték őket a kísérletek során, megismerték erejüket, gyengéjüket, és létrehoztak egy elpusztíthatatlan sereget, így már nincs szükség arra, hogy tovább fenntartsák a látszólagos békeidőszakot.
Latar parancsnok azonban aznap éjjel, mikor kijelentette a haditerveinek részeit, elhunyt, öngyilkos lett. Nem tudni, miért, saját fegyverével végzett magával.
A hír sokkolta Grender lakosságát. A gyász ünnepe azonban katasztrófába torkollott. A Symbiat-ok előtörve üregeikből véres mészárlásba kezdtek, melynek több tízmilliós civil lakosság esett áldozatul. A hadsereg feltartóztatta őket, ekkor a védelmezők, erejüket kihasználva visszaverte a támadást. Mégis bekövetkezett Latar akarata, a halálával megbontotta a szövetséget, újra háborút indított a két nép között.
A harc azonban sokkal többről szólt most. A két sereg egymással szemben felsorakozva a másik nép végleges kiirtása érdekében szállt harcba. Az eddig fejlődő Grender erők repülőkkel, tankokkal, ágyukkal, minden mozgósítható felszereléssel harcba szálltak. A seregük száma 40 millió főt számlált.
A Symbiat-ok saját magukat fejlesztve tudatot nyertek, gondolkodtak, melynek következtében nagy erőre tettek szert. Eltűnt a barbár harcmodor, taktikáztak. Seregük 110 millió körül volt.
A Symbiat-ok új lényeket hoztak létre, melyek pusztítottak a csatamezőn. Egyik ilyen lény volt a Marlok, a szárnyas szörnyeteg. Ez a majdnem 4 méter hosszú, szárnyas gyík egy harapással tépett szét egy embert. Volt mellettük még az elit katonák, kik a legintelligensebb katonákat tette ki a seregben, valamint a 15 méter magas Tord. A Tord egy nagytestű, leginkább elefántszerű lény, mely pusztítva menetelt, nem nézve a csatamezőt, hogy barátot, vagy ellenséget tapos.
A harc összesen 19 hónapon keresztül zajlott, a Symbiatok győzelmével. A lények a földbe olvadva bárhonnan rá tudtak rontani egy hadosztályra, így az alig 2 milliós Grender-i túlélő egy közeli bolygóra menekült. Ott nem fenyegették őket a Symbiatok, nem kellett félni, hogy bármelyik nap meghalhatnak. Az ott élő barbár, emberszerű lényeket leverték már, meghódították.
100 év telt el azóta, mikor a Grenderiek erőforrása fogyni kezdett. Az évszázadok alatt kialakult Timonium használat következtében elfogyott, így vissza kell térniük a bolygóra, hogy feltankoljanak. Azonban tudták, mivel jár ez az út. Azonban az idő sürgette őket, más bolygót nem kereshettek ennyi idő alatt.
4 anyahajóval indultak meg, összesen 21 millió katonával a fedélzetén. A felderítőgépek jelentése szerint a Symbiatok eltűntek a felszínről, szabad az út, csak az alagutakat kel kerülni. Mikor leszállt az első hajó a maga 7 millió fős seregével egyből a Timonium lelőhelyre ment, hogy felpakoljanak. Úgy tervezték, körbeássák a területet, és az egészet kiemelve hagyják el a bolygót. Ám mikor a fúrás kezdetét vette, jött az első Symbiat sereg. A katonák letették fegyverüket egyből, nem akartak harcolni. Ez egy teljesen más generáció volt, mint a tábornokok idején. A Symbiat-ok felfejlődtek az emberek szintjére, föld alatti épületekben laktak már a lyukak helyett, kultúrálódtak, megismerkedtek más civilizációkkal, elszoktak ők is a barbár stílustól. Azt nem engedték, hogy a Timonium-ot elvigyék, de beleegyeztek a visszaköltözésbe. Így a kontinens-t két részre osztották.
Az északi részen éltek a hatalmas árkokban a Symbiatok. Fejlődésük olyan szintre emelkedett, hogy az emberre jellemző külsőségeket vették fel: két lábon jártak, ruhákat viseltek, épületekben laktak. Középen található a hatalmas Timonium bányák nagy része. Délen pedig a visszatérő Grender-ek éltek. Harmóniában élt a két nép, voltak sötét idők, de a közös tanács, melyben 500-500 tagot küldtek, mindig megoldották.
Most azonban egy kis csoport újra háborúzni akar mind a két oldalon. A harcéhes csoportok egyre nagyobb hangot kapnak a parlamentben, egyre közelebb van az újabb háború. A Grenderek egy kis csapatot küldtek a szövetséges bolygóikra, hogy szedjenek sereget, mellyel szembe tudnának szállni a Symbiat-ok ellen.
Grender katonaSymbiantHelgan bolygóA Tord
Csüt. Aug. 26, 2021 3:05 pm by 
Tárgy: A Grender - Symboat háború /alternatív történet/ 
