Franky "Műszaki üzlete"

...3 héttel a küldetés után...

- Hát, akkor, legyünk túl rajta. - gondoltam magamban, majd kopogtam. Bal kezem még mindig fájt, erősen mellkasomhoz volt kötve, a gipsz szerencsére megtartotta, és az otthon beadott gyógyszereknek köszönhetően nem bénult le teljesen. Nem tudom, hogy a szernek, vagy inkább a szerencsén múlott, hogy még megvan mind a két kezem. A fehér gipsz és az azt fogó kötés a kabátom alá volt rejtve, bár kívülről is látható volt, baleset ért. A jobb kezemen levő bőrkesztyű koppant az ajtón, én pedig vártam, hogy benyithassak. Frank-nek nem lesz egyszerű elmagyarázni, hogy miért bukott el a küldetésem, de legalább a mellettem levő táskában visszaadhatom neki a Chakram-jait. Ezeket vissza tudtam hozni neki. De fel voltam készülve lelkileg arra, hogy nem lesz egy egyszerű beszélgetés Frankkel. Jobb kezembe vettem a táskát, mely a chakramokat tartalmazta. Még nem tudtam, pontosan mivel kell szembesülnöm, bár azzal tisztában voltam, Frank tudja már, mi történt azon az estén. Nyakam oldalra ropogtattam és csak vártam, hogy az ajtó kinyíljon, és én belépjek rajta, hogy kezdetét vegye a beszélgetés.

Az ajtó nyílt kopogásomra én pedig beléptem. próbáltam arcommal takarni zaklatottságomat, de tudtam, nem lesz egy egyszerű menet. A gorilla el is vitt egyenesen az irodába, semmi fegyvervizsgálat...Ajjaj, mi lesz itt, gondoltam. Csak nyugodtan. Franky feltűnően barátságos hangon köszönt, a terminátornak nevezett. Úgy tűnt, mintha nem tudná, hogy elbuktam, vagy nem zavarja az, hogy a vezetőt nem sikerült elé hoznom.
- Üdv főnök. - köszöntem, majd az asztalára tetem a táskát és kinyitottam. A chakramok benne álltak, rendezetten, ahogy megszokható tőlem, mindent sorban tartok, talán túl zavaró is ez a tulajdonságom, de ez van.
- Sajnos történt egy kis baleset a küldetés során. A dokumentumok...hát, hogy is mondjam...elvitte a tűz. - nem szoktam akadozva beszélni, de most féltem, talán jobban, mint a bandánál. Azonban volt egy tervem, melyet remélhetőleg ügyesen elő tudok adni, és ezzel meggyőzni ártatlanságomról. Vártam és folyamatosan néztem a reakcióját Franknek, és felkészültem, ha hátulról is betoppanna a közelembe a gorilla. Minden apró rezzenését figyeltem, reméltem, bejön a kis mesém, mellyel akár azt is elérhetem, hogy jobban bízzon bennem, mint hogy bármiért használnom kellene a kezem. Tudom, hogy kemény fickó, de attól még megtettem minden tőlem telhetőt, szerencsére ő nem ismeri az egész történetet. A reakció és első mondata, mely reméltem a "Hallgatlak" szó lesz, bele is kezdek egyből a rövid, tömör, ám megérhető történetbe.
- Beszélnünk kellene - mondtam zárólag, miközben az asztalra támaszkodtam, majd szememmel sunyi tekinteteket szegeztem a biztonsági felé, hogy nem hármasban szeretném levezetni az egészet. Ezzel legalább be is férkőzhetek komolyságommal a bizalmába, valamint a biztonságit is letudom.

A férfi előtt a kinyitott táska megnyugtatta az arcát, láttam, örül, hogy épségben itt van az összes fegyvere. Ekkor az intézett kérésem Frank egyből vette is, majd testőrét kiküldte, aki az ajtóig, de legalább nem a nyakamban lihegett most már. Akkor kezdődhet a legnehezebb része. A meggyőzés. Szerencsémre tudtam mindenhez komoly arcot vágni, reméltem ezzel is még meggyőzőbb lehetek. Asztalán támaszkodtam, de most úgy éreztem, hitelesebb ha még közelebb hajolok, és szinte suttogva mondom neki a következőket.
- Nem akarlak elkeseríteni, de nagy valószínűleg spicli van valahol az embereid között. - mondtam a lehető legkomolyabb arccal, és a lehető leghalkabban, hogy csak és kizárólag Frank hallja. Megelőzve minden kérdését elmeséltem a kissé átalakított verzióját az estének.
- Mikor odaértem, és bementem, már vártak a fegyveres őrök. Számítottak rám. Még az volt a szerencsém, hogy nem voltak kiképezve. Azonban, mikor elértem volna a papírokat, már ott égtek egy kis szobában. Számítottak rám, Frank, valaki súgott, hogy elmegyek este. Valaki elmondta, hogy mit fogok keresni és inkább megsemmisítették. Senki sem maradt az épületben, élve. - mondtam egyre komolyabban, próbáltam magam végig ártatlannak mutatni, és ami a legfontosabb volt, a szamurájt ki akartam hagyni. - Amikor bementem, már csapdában voltam, benn vártak az őrök, elbújva, fegyverrel. A fél kezem majdnem oda lett azért, mert valaki súgott. Nem tudom, kicsoda, de biztos információjuk volt arról, hogy én aznap este oda fogok menni, hogy elhozzam a papírokat. - eközben az asztalt néztem, de most a szemébe néztem. Szinte ölni lehetett volna a tekintettemmel. - Vigyáznod kell, mert én is majdnem ott maradtam. Figyeld az embereid, és bármi gyanús jelre lépj a lehető legkeményebben. Ilyen nem fordulhat elő még egyszer. - majd kicsit megnyugtatva eltávolodtam tőle, de kezeim még mindig az asztalon voltak.
- Vigyázz, Frank, mert valakinek nem tetszik a rendszer, amit felállítottál.
Reméltem ezekkel a szavakkal meg tudom magamnak nyerni a férfit, és be tudtam remélhetőleg adni a teljes ártatlanságom, a szenvedő alany szerepét.

Mesém ecsetelése, a komolyság, mely a szobában keringett, szinte már érezni lehetett, Frank arcát elnézve úgy vontam le a következtetést, elhitte azt, amit mondtam neki, és mindvégig figyelte, szinte ette minden egyes szavam. Mikor befejeztem, az asztalról is levettem már a kezem, és ekkor volt az a pillanat, mely eldöntheti sorsom. Frank intett testőrének, aki egyből be is tért. Nem látszott rajtam, de megfagyott bennem a szar is, amikor az őr léptei egyre közeledtek. Frank arca igen csak komoly volt, ám ekkor megtörtént az, amire leginkább reméltem. Ez az ostoba elhitt minden szavam, és kegyeletlenül megölte a biztonsági őrét. Maszkom alatt sunyi mosoly jelent meg. Frank az enyém. Éreztem, alig kell valami és szinte helyet is cserélhetek Frankkel. Bár nem pályáztam abba a székbe.
- Mit fogsz most tenni? ha a saját testőröd elárult, nem vagy itt biztonságban. Emlékezz, a múltkor is könnyen betörtek, itt nem maradhatsz. Ha itt maradsz, meghalhatsz. ha egy ilyen kígyó beférkőzött, ki tudja mikor jön egy másik. - mondtam szinte sürgető hangon, célozva, hogy el kell mennie innen, ha nem is örökre, egy kis időre. Célom annyi volt, hogy Frank úgy érezze, az élete függhet tőlem, és a védelmemtől. Ezt még később megalapozhatom. - Gyere velem, Frank. Ez a hely nem biztonságos most. Tudják, hogy te itt vagy, tudják, hogy téged itt megtalálnak. Gyere velem, egy kis időre eltudlak bújtatni. - majd aggódó tekinteteket vetettem hátam mögé, mintha már jönne is a képzeletbeli banda, hogy leszámoljon Frankkel. Apró léptekben távoztam az asztaltól, ezzel is mutatva, mennünk kell. Ha feláll az asztaltól és utánam jön, akkor ezt a férfit teljes mértékben a markomban tudom tartani...és ennek később mennyi előnye is lehet.

Frank arca kissé megváltozott, mikor a menekülést ajánlottam fel. Azért mégse olyan ostoba és elveszett ő, mint amennyire látszik rajta. Ekkor egy olyan ajánlattal jött elő, melyen igen csak el lehetne gondolkodni. Egy vaskos borítékkal a kezében ajánlotta fel a személyes testőri állást. Fejemben a gondolatok ezrei pörögtek. Ha elfogadom, mindvégig a boltban fogok lenni, megismerve Frank klienseit, megfigyelve Frank-et. Mindezek mellett a pénz se jön rosszul, főleg az elkövetkezendő időszakban.
- Elfogadom az ajánlatot, öreg barátom - mondtam, majd kezem nyújtottam felé. Mikor Frank beleszorít kezembe, kezdetét veheti mindaz, melynek részletei kezdenek fejemben körvonalazódni. Még pontosan nem tudtam, mik a terveim pontosan Frankkel, de éreztem, nagy szükségem lesz még rá a későbbiekben. Kezem kinyújtva álltam, komor arccal, bár belül már szinte mosolyogtam.

A férfi elégedetten fogadta el a jobbodat, nem is sejtve, hogy egy összeesküvés ötletére bólintott rá. Ő úgy érzi, hogy egy erős, és jóravaló ebet szerzett magának, s mint kifejezve örömét le is tette eléd a borítékot, melyben nem kevesebb, mint ezer dolcsi pihent.
- 500 a banda kifüstölése, a fegyverek, plusz jutalék, úgymond előleg. Isten hozott itt nálam. Itt fogsz dolgozni velem, de még mielőtt munkába állsz, jó lesz ha megbeszélünk egy-két dolgot. - Mondta, majd telefonált egyet, hogy ismét el kellene szállítani egy hullát, amin már meg sem lepődik a hívott fél. Ez egy új barátság, és szövetség kezdete lehet, avagy új nap virradt a Kassidy projektre.

//A kalandod ténylegesen véget ért, játékodért ezer dollár a jutalmad, amit felírhatsz az adatlapodra, plusz szövetségesül Frankyt, ha még nem tetted meg. Írj egy szaftos kis bővítést, és utána írj rám, ha folytathatjuk. //