Hood
Hozzászólások száma : 14
Join date : 2012. Sep. 26.
 |  Tárgy: James L. Hawk  Csüt. Szept. 27, 2012 2:14 pm | |
| Születési név: James Leonard Hawk
Egyéb név: J.L., Hawkeye, Hood
Faj: Metahumán
Nem: Férfi
Születési hely, idő: 1973 március 21
Kor: 39 éves
Magasság: 178 centiméter
Súly: 93 kg
Hajszín: Szőkésbarna
Bőrszín: Fehér
Vércsoport: A+
Egészségi állapot: Testileg, tökéletesen egészséges ember felettien ellenálló szervezete miatt gyakorlatilag lehetetlen hogy beteg legyen. Lelkileg, azonban több súlyos problémával küzd. Ezek közül, a legjelentősebb a depressziója, agresszivitása és szadizmusa, valamint a néha rátörő felvillanás szerű tragikus emlékképek.
Foglalkozás: Fejvadász (Bérgyilkos, zsoldos, szerencsekatona)
Oldal: Semleges, de ez később könnyen változhat.
Előtörténet:
"Az igazi hősök közöttünk élnek."
1973 március 21.-én született a Gotham egy jól felszerelt magán kórházában. A születését, hatalmas feltűnés övezte, hiszen mind a két szülője igen csak ismert volt, nem csak a városban de szerte Amerikában. Apja Leonard Hawk, a legendás Hawk család sarja, amely meglehetősen sajátos hagyományokkal és nagy vagyonnal jár együtt. Szinte mindenki, a felmenői közül szolgált a hadseregbe, az apja is a légierő századosaként szolgált, a nagyapja pedig dandártábornok volt és elnök katonai tanácsadó testületébe is beválasztották. A Hawk-k ősei, Stephensonok, Morosinok, pedig számtalan korábbi háborúban tűntek fel nagy számmal. A legelső feljegyzett például harcolt, a polgárháborúban, egy másik pedig önkéntes volt a francia flotta háború idején. A vagyonukat is fegyvergyártásból, tervezésből és hadsereg ellátmányozásból szerezték. Jelenleg, több bank, multinacionális nagyvállalat és nagy értékű ingatlan van birtokukban, amely alapján a világ 500 leggazdagabb embere közé sorolják őket. Anyja, Savantha Doubre kanadai származású ápolónő, aki az híres sajtó mágnás Francoia Doubre lánya és szintén méretes vagyon örököse. (Noha, férjét meg se közelíti ezen a téren.) A szülei a vagyonukhoz képest meglehetősen szerény életmódot éltek, és pénzköltés helyett inkább karitatív munkáikról váltak ismerté. Alapítványokon keresztül szinte, minden anyagi erőforrásukat felhasználva Nem, csak ótékonykodtak de személyesen utaztak a háború és katasztrófa sújtotta területekre, országokba. Ezzel kivívták, rokonaik ellenszenvét és úgy általában kirekesztették magukat, a felső tízezerből is. Fontos még említést tenni, a nagyapjáról aki nem csak többszörösen kitüntet háborús hős, és kimagasló képességű hadvezér de mint üzletember is jól teljesített. Rengeteg munka hely köszönheti neki a meglétét és csak legnagyobb válság vehette rá őt arra, hogy elbocsássa alkalmazottait.
"Életünk, soha minden pillanata, minden érzése, boldogsága és szomorúsága csak egy-egy múló ábránd. Nincsen menny, pokol és nincsen újjá születés se, pillanatnyi formáink léteznek csupán, és az egyedüli amibe biztosak lehetünk a születés, más néven a halál. "
A kis James élete Gothamban kezdődött és talán itt volt egyedül igazán boldog egész életében. Az előkelő környéken, rengeteg barátja volt és nyugodtan játszhattak a szüleik hatalmas házába, vagy akár egyszerűen parkba is. A testőrök óva szeme persze mindig rajtuk volt, de a villák közé semmi se szivárgott be a város romlásából. Szülei, nagyszülei és egész családja szeretettel vette körül, de sok barátot talált az idősebb alkalmazottak között is. Különösen szerette, a fekete dadáját, Mannit és az öreg komornyikot Benjamin-t. Leonard és Savantha noha összességében jó szülőknek tekinthetők, de ahogyan idősödött egyre többet utaztak és egyre több világmegváltó projektbe fogtak bele. Ide kezdetben sokszor magukkal vitték hősünket is, aki egy ilyen utak során találkozott először a halállal és a szenvedéssel. Hosszabb -rövidebb utazások keretében, járt Afrikában, Dél-Amerikában, sőt eljutott indáiba, Pakisztánba és a Fülöp szigetekre is. A szüle is egyre óvatlanabbak voltak, egyszer előfordult hogy néhány ugandai gyerek megverte, mikor szülei nem figyeltek oda, és többször átélt konvojtámadást, kisebb tűzharcokat. Ezt sokan a család közvetlen környezetéből nehezményezték, és szót emeltek ellene. Több személyzetének fontos tagja felmondott ekkor, és ki lett rúgva a szeretett dadusa, valamint több hozzá közel álló ember is. A dolgok odáig fajultak, hogy nagyapja gyámsági pert indított, amely elől a szülei Kanadába költöztek, végleg kiszakítva őt ezzel a hagyományos környezetéből. Az élet helyzete tehát fokozatosan, egyre csak romlott és kevés esély látszott a javulásukra.
" Az emberi élet alapja épp úgy, hogy ahogyan más majom féléknél is, a család, és a közösség. A modern társadalom hajlamos leértékelni ennek fontosságát, és inkább egyének szerepét hangoztatja. Ez pedig hatalmas hiba. Én magam se vagyok konzervatív, de aki ennek az ellenkezőjét bizonygatja, annak van egy remek tippem. Nézzen, szét az utcán munkába menet és figyelje meg mi lett azokból az egyénekből, akik támogatás nélkül, egy rossz közösségbe kerültek. "
A családi élet Kanadában némileg megjavult kissé, és hősünk szép lassan elkezdte az eseményeket feldolgozni. Hogy végleg sikerült-e volna neki, vagy önmagukban is elég lelki törést okoztak a gyerek fejjel át élt élmények nem tudni, mert az életét hamarosan komoly tragédiák sorozata érte. Ne szaladjunk, azonban ennyire előre hiszen még csak most váltunk el, a nagyjából tíz éves Jamestől. Kanadában, már az a mosolygós vidám gyerek volt, aki tőle annyira különböző afrikai árvákat is legnagyobb szeretettel fogadta. Szülei viselkedése, a velük tett kényszerű utazásaik miatt látott szörnyűségek, miatt kénytelen volt egy faja védőburkot növeszteni. Nem volt ugyan sokkal komolyabb, vagy felnőttebb a többieknél, inkább a családi háttér miatt depresszió volt az amelyet észrevettek rajta a figyelmes gyerek szemek. Szociális helyzetét rontotta, hogy eddig magán tanuló volt, és bár anyja révén majd nem hogy anyanyelve volt francia is, a két nyelvű kanadai iskolába nem tudta megállni helyét. A meg nem értettség, frusztráció és a szokatlan ridegség, szeretet hiány miatt rengeteg harag gyűlt össze benne, amit rendszeres töréssel, zúzással vezetett le. Néha, diák társainak is neki esett, akik volt hogy csoportosan támadtak vissza, ez persze újabb sebeket tépett fel, és újabb traumákká járt. Ahogyan, múltak nehézségek és átíratták angol nyelvű iskolába úgy kezdett meggyötört lélek is megerősödni. A burok alatt, a sebek lassan begyógyultak és kezdeti nehézségeket az új többé kevésbé egészséges személyiség kezdett el kialakulni. A nagyapával is rendeződött, a viszony. Nyarakat és a szüneteket nála tölthette, elfogadva ezzel a bíróság korábbi határozatát a közös felügyeletről. Nem, kellett többé utaznia se, élhette maga nyugodt életét, sőt állandó nevelője és támasza lett a korábbi komornyikjuk Benjamin is. Minden jónak, vége szakad egyszer, éppen a nagyapjánál tartózkodott amikor jött a szörnyű hír, a szülei életüket vesztették. Mindenki számított rá, hogy nem lesz hosszú életük, a haláluk még is borzasztóan ironikus volt. Leonard és a felesége megjárták harmadik világot, és komoly sérülések nélkül jöttek vissza, hogy Kanadai hegyek felett repülve lezuhanjanak magángépükkel.
" Minden jónak vége szakad egyszer, és minden boldog percet százszor annyi szenvedés követ. Azonban, minden vég egy új kezdet is amely akkor is lehet jobb, ha egyébként rossz a számunkra."
A baleset okait hosszasan firtatták a bulvár újságok és a család által felbérelt szakértők, bár elégé egyértelmű ügyről volt szó. A magas kanadai hegyekben, hóviharba kerültek, és ez még egy olyan tapasztalt pilótának is, végzetes lehetett mint amilyen Leonard volt. Gyakorlatilag lehetetlen lett volna, a gépet megfelelően irányítani, és emiatt elkerülni a sziklának csapódást. A szülei halála után, véglegesen nagyapja vette magához akivel Los Angelesbe költöztek, egy hatalmas kastélynak is beillőházba. Itt is meg volt mindene, még a szeretet és hőn áhított stabilitás is, de ez akkor már nem segített semmit. Noha, James-t nem viselte meg szülei halála, mint amennyire az elvárható volt még is ahogyan haladt előre kamasz kor felé, egyre több probléma volt vele. Sokat verekedett, nem tudott az órákon oda figyelni, és nem tudott magának barátokat szerezni. Ezeket a gondokat, pedig nem hogy enyhítette, sőt növelte a nagyapa szigorú modern szemmel nézve, szürreális nevelési elvei. A rá bízott lakrésznek mindig makulátlannak kellett lennie, a szobáját kincstári módon tartatta vele rendbe. Igaz, azzal nem törődött hogy ezt maga vagy valamelyik alkalmazott csinálja meg, de a felelősséget helyezett a gyerek vállára. A katonaságba bevezetett normák szerint kötelező volt egy önvédelmi sportot és egy a westpointon is elfogadott sportágat választania, amelyet komoly szinten csinálnia kellett. Mindezt úgy hogy, napi rendszerességgel kellett edzenie, atletizálnia, és boxolnia. Ha épp nem dolgozott, újdonsült nevelője szívesen elvitte magával vadászni és horgászni is. Itt természetesen, neki is meg kellett tanulnia lőni, életbe maradni szélsőséges körülmények között és feldolgozni az elejtett állatokat. Később pedig alaposan megtanította inni, és kártyázni is ami szerinte lét fontosságú egy fiatal ember esetében. Ekkor lett kedvenc fegyvere a vadászíj, amelynek használata komoly önfegyelmet és erőt igényel ugyan, de pontossága, kezelhetősége, hangtalansága még egy tizenhárom éves gyerek kezében is halálos fegyverré teszi. Az agresszióját, ezek nem enyhítették sőt fokozták, ám ez innentől fegyelemmel és szaktudással párosult. A magán iskola gyerekeit szabályos és szervezett terrorba tarthatta, akik szabályosan rettegtek tőle. Talán a család neve, talán pont a félelem miatt a stiklijeiről tett jelentések fokozatosan abba maradtak, és a boldog nagyszülő megnyugodhatott kissé.
" A legfontosabb kötelességünk az utókor felnevelése és a róluk való gondoskodás. Amíg ez a felelősség nem terhel minket, pedig az hogy erre felkészüljünk. "
A több évi problémás magatartása miatt, dacára látszólagos javulásnak, nevelője úgy döntött, hogy a a Bennfort katonai magán iskolába irata be. A szigorú kemény intézményben, nem csak az ország, de szinte az egész világ elitje járt. Itt nem volt személyzet és nem volt kegyelem se. A fiúkat reggel ötkor ébresztették, hatkor pedig már reggeli sport foglalkozásokon kellett részt venniük. A reggelit nyolckor szolgálták fel, az iskola kilenckor kezdődött és sokszor délután ötig is tartott. Szigorú volt szilenciumi rend is, gyakorlatilag minden percük be lett osztva a kilencórás takaródóig. A hagyományos iskolai tantárgyak mellett, vívást, önvédelmet, lő és alakzatharci gyakorlatokat is tanultak. Elméleti képzésükben pedig kiemelt szerep jutott, történelemnek, (amelyen belül külön tanultak hadtörténetet), az idegen nyelveknek és a helyes viselkedés elsajátításának. A katonás életmódra szoktatta őket, az egyenruha és katonás fegyelmezési módszerek is. James, a kiemelt testnevelés órákat aránylag jól bírta, a lő és önvédelmi gyakorlatok pedig már régi ismerősként köszöntötték őt. Noha, korábban soha se volt jó tanuló, az elméleti órákkal is remekül megbirkózott, különösen jeleskedett matematikából és irodalomból. Gyengéje volt, azonban had történet és az udvarias viselkedés, valamint nagyvilági életmódra nevelés se volt valami sikeres nála. Hosszú idő óta itt szerzett először barátokat, mint például Eliott Swanson-t és a mexikói származású Rodrigez de Lacuerte-t. Mind a két férfi, mind a mai napig fontos szerepet tölt be az életébe, ezért róluk még később lesz szó. Itt abba maradtak a csínyek, és verekedések száma is csak annyi volt, ami egy ilyen elvárható. Néhányszor persze elkapták őket, mikor kiszöktek szórakozni, vagy a lányok után kajtatni. Máskor összeverekedtek, vagy éjféli párbajt vívtak egy-két nagyszájú kadét társukkal, de ezeket a tanárok helyben lerendezték. Az iskola ideje alatt kevés ideje jutott, a megmaradt családjára és a nagyapjával is kicsit eltávolodtak egymástól. Ennek, azonban nem lett komoly következménye, hiszen mindenki amennyire tőle telt mellette állt. Aránylag jó eredményei is voltak, de amikor követni akarta őseit, a katonai pályán hirtelen falnak ütközött. Mivel családban, többen is viseltek Medal of Honor kitüntetést (Apja is megkapta, miután több mentőakcióba vett részt a saját élet kockáztatva. A nagyapának, azonban ez -az érem hiányzott a gyűjteményéből.) ezért nem kellett a legendás Westpointra felvételiznie, a helye szinte biztosított volt csak sors iróniája akadályozta meg hogy első körbe felvegyék. A kiváló fizikai és alkalmassági vizsga ellenére pszichológiai vizsgálaton megbukott és ezért elutasították a jelentkezését.
"A tudás alapja, a tudatlanság és csak az tud igazán aki megérti hogy nem tudhat igazán semmit se."
Az alkalmassági vizsgálat után nem kellett messzire mennie, még az nap jelentkezett a Columbia egyetemen, ahol soron kívül elfogadták a felvételijét. Ez egy igen csak merész húzás volt, melynek okait talán még James se tudná nekünk pontosan megmondani. Egy igazi Los Angeles-i srácnak, sok szokatlan dologgal kell ugyan is a nagy almában szembe néznie, amivel amúgy oda haza nem sűrűn találkozna. Először is lehet hogy Los Angeles világváros, de nyüzsgése és sok színűsége összese hasonlítható New Yorkkéval. Sőt, még a nyüzsgés szó is mint ha mást-mást jelentene, a két a városban. Itt nem volt állandó kellemes 25-30 fokos hőmérséklet, és hiába épült a város szigetekre, a partjainak szépsége összese hasonlítható L.A.-ben megszokottal. Nem sétáltak bikinis is sétáltak lányok sétányokon, nem voltak híres szomszédok, drága kertvárosi villák, se földrengés veszély se széles autóutak. Helyettük sok féle nyelvű és kultúrájú ember, kellemetlen időjárás (télen nagyon hideg, nyáron őrült meleg) és lerobbant házak fogadták. Nehezen, szokta meg tömegközeledést is, amit nehezen lehetett elkerülni, hiszen még a jómódúak közül is sokan buszra szálltak, vagy előkelő taxikkal mentek a munka helyükre. Saját, egyáltalán nem volt szokás fenntartani, de a mindig forgalmas utakon sokszor nem is lett volna praktikus. Röviden, egy teljesen más világba csöppent, és amerika egy másik arcával találkozott. Az egyetemen se ment minden egyszerűen, hiszen kezdetben nem nagyon érdekelte a tanulás és azt se tudta mihez kezdjen magával. Amennyire határozatlan volt a tanulásban, épp olyan határozott volt a magán életében. Korábban, soha nem lehetett tartós kapcsolata, és a kadét iskolában se volt sok lehetősége lányokkal ismerkedni. Az egyetemen, azonban hamar népszerű lett a nők körében, akik hol sportos külseje, pénztárcája, ritkábban belső értékei miatt szinte bármit megtettek volna érte. Népszerűségének másik oka, a nagyapa kemény kiképzése volt. Az italozás és pókerezésben csak kevesen vehették fel vele a versenyt, és ez bizony tekintélyt szerzett neki. A családi vagyonból bőven telt tandíj mellett szórakozásra, és persze a saját lakás is biztosítva volt, nem kellett aggódnia semmi miatt. Azonban, amilyen hamar vetette bele magát, a léha életbe olyan hamar ki is ábrándult belőle. Egyre többet foglalkozott a tanulással, és a jövőjével. Nemzetközi jogot hallgatott, és filmművészetet tanult. Ezeket kiegészítendő sokat foglalkozott a nyelvekkel, itt sajátította el az orosz és német nyelv alapjait, valamint tökéletesítette spanyol és francia tudását. Diplomát, azonban nem szerzett, húsz évesen úgy döntött, hogy neki nincs itt semmi keresni valója.
"Duty, Honor, Country"
Másodjára, hála nagyobb rokoni hát szélnek már megfelelt az alkalmassági vizsgán, és végre westpointi kadét lehetett. Noha, két év kihagyással érkezett egyáltalán nem volt hátrányban, a csoporttársaival szemben. Sőt, a kiképzés és sok tanóra során kiderült, hogy kifejezetten előnyére vált a kétévnyi egyetem. Lelkileg és gondolkodásban is sokkal érettebbé vált, az elméleti órák során pedig nagy hasznát vette mind annak, amit a Columbián megtanult. Még a többi diák, sokat szenvedett a kötelező matematika, mérnöki modulokkal, vagy kevésbé lényeges kiegészítő tárgyakkal, mint például a jog és a politológia, ő épp ezekből ért el kimagasló eredményt.
A testnevelési program keretében tagja lett egyetemi futó csapatnak, és több országos, valamint nemzetközi díjat hozott el céllövészetből, sport és hagyományos íjászatból. Az önvédelmi tárgyak közül a már-már kötelezőnek számító box és karate mellett, pedig olyanokat is felvett mint a kravmaga, thai box, vagy az orosz sambo. Az első három év során végig kimagasló eredményei voltak, itt is bár az eredményei nem voltak hibátlanok. Amilyen jól teljesített egyes elméleti, és testnevelési tárgyból, épp annyi volt hiányossága. Ezek egy részét, mint például egy elrontott nyelvi tárgy, egy gyenge térképészet osztályzat, éjszakába nyúló tanulással ki lehet javítani, de létezik olyan amelyet egy katona nem úszhat meg ilyen könnyen. Az ejtőernyős és repülési gyakorlatokon rendszeresen rosszul, teljesített sőt ejtőernyőzésből egyszer majd nem meg is bukott. Szintén, gondot okozott neki egy fajta gyenge klausztrofóbia, amely miatt kizárását is fontolgatták. Egyszer, egy különösen veszélyes hadgyakorlaton ketrecekbe zárták őket, ő pedig addig mocorgott még az fel nem borult és ki nem tudott jönni. Az őt visszatuszkolni kívánó két tiszt közül mind a ketten, a katonai kórházba végezték, és csak nagy nehézségek árán tudták a földre teperni őt. Egyéb incidensek hiánya, valamint az eredményei miatt, azonban végül nem rúgták ki. Mind össze annyi hátrány érte, hogy Oroszországba kellett mennie egy hadgyakorlatra. A Weistpont-i élete csak csak tanulásról szólt, és itt is ki építette a maga baráti körét. Ebben nagy segítségére volt, hogy Rodrigez- t az országa ebbe az intézménybe taníttatta tovább, és kölcsönösen támogatni tudták egymást a legnehezebb helyzetekbe is. Az iskolát végül műszaki specialistaként, és kadét századosként fejezte be, ami legmagasabb Westpointi rangnak számított. Innen, pedig egyenes útja volt az első harckocsi dandárhoz, ahol mindenki nagy jövőt jósolt neki.
" Szolgálunk és védünk. A rendőrség jelmondata egyértelmű, szolgálják és megvédik a törvénytisztelő amerikai lakkosságot. A hadseregnek, valamiért nem sikerült magáról, ilyen rövid és frappáns jellemzést adnia magáról. "
Amilyen, érdekes és sokszínű volt az eddigi élete a hadsereg kötelékbe töltött első néhány éve épp olyan érdektelen volt. Kezdetben, élte a szokásos fiatal hadnagyok mindennapjait, amely főleg a napi feladatok megismeréséből és éjszakánkénti szórakozásból állt. Ez persze, szépen hangzik de a helyzete korántsem volt ilyen egyszerű, hiszen egy rutinos őrmesterhez képest mind tekintélyben, mind tudásban és tapasztalatban elmaradt. Sokszor megesett, hogy fiatal, néha kiképzés alatt álló katonákkal hajtott végre lő gyakorlatokat, vagy épp velük együtt vett részt harci járművekről szóló elméleti képzéseken. Kétszer szolgált, Irakban ahonnan sérülés nélkül, komoly harc megismerése nélkül jött haza. Ezt követően, mivel nem látott maga előtt komoly karrieri lehetősége, átakart jelentkezni haditengerészethez, mint tüzérségi tiszt. A gépágyú és hajóágyú kezelői kiképzést első részét sikeresen el is végezte, de speciális hajózási ismeretek elsajátításakor leállították a programot. Az arab világba folytatott háborúk miatt, a gyalogságnak nagy szüksége volt a fiatal tisztekre, és ezért kiválási lehetőséget nem engedélyezhették tovább. Az ambiciózus jó nevű hadnagynak, azonban sok pártfogója volt oda fent, akik már csak a kitüntetett hősök gyermekét látták benne, ha nem saját érdemeit is elismerték. Mivel, épp nem volt hivatalosan beosztva sehova, a CIA titokba felkeresse és részvételt ajánlott neki egy titkos akcióba. Sok, más katona tisztel együtt egy afrikai gerilla csoportot kellett kiképeznie. Személyes feladata volt, a céllövészet oktatása, illetve különböző robbantási és tüzérségi gyakorlatok megszervezése. Ez nem mindig könnyen, hiszen csoport gyakran változtatott helyszínt, rendszeresen érték őket támadások, vagy éppen pusztán az emberei fegyelmezetlensége okozott problémát. Itt vett részt először hosszú, napokig tartó tűzharcban, de megtapasztalhatta milyen mikor kifogy az ember lőszere és a puskája már csak bunkónak jó. Az afrikai katonák, ráadásul rendkívül erkölcstelenül viselkedtek, pedig sokuk nem töltötte be tizennyolcadik életévét. Rendszeresen, volt tanúja falvak lerombolásának, nők megerőszakolásának, sőt egy-két súlyosabb akció során ő is részt vett ezekbe. Komoly lecke volt még, a C.I.A. tisztek állandó hazugság áradata, és a folyamatos kétszínű, alakoskodás, amelyet egy idő után neki is meg kellett tanulnia. Az afrikai kiküldetés után, mint tüzérségi századok vissza helyezték a gyalogsághoz, de az emberei nem fogadták el. Az amerikai hadsereg, egy erős és összetartó közösség, de akikről megtudják hogy titkos vagy elítélendő akcióba vett részt nem nézik jó szemmel. Hiába, követtek el akár százszor rosszabb dolgokat, százszor kevesebb indokkal, sehol se fogadták be többet igazán. Végül, jelentkezett a legendás Rangerek közé, amely kiutat kínált számára, és lehetővé tette hogy személyes érdemeit bizonyítsa.
" Könnyű a gyalogsági katonának lenni, ahol mögötted van a parancsnokod és melletted az osztagod tagjai. A csatatéren előre nyomulva, falkaként vadászhatnak és nem kell elgondolkodniuk akkor se ha épp egy gyerek torkát kell átvágni, vagy egy védtelennek látszó nő fejébe golyót ereszteni. Ők mindezt az osztaguk biztonsága érdekében teszik, és nem kell mérlegelniük. Ha ketten vagytok dzsungelbe, mind erre nincsen lehetőség. Pontosan, tudom hogy egy lövésem család fenntartókat öl meg, egy szúrásom pedig egyetlen fiától foszthat meg egy szerencsétlen asszonyt. "
Az amerikai felderítő mesterlövészeket méltán tartják a legjobban kiképzett gyalogos alakulatnak a világon. Általában a tengerészek, és a haditengerészek legjobbjai közül válogatják ki őket, ám előfordul hogy hadsereg más részeiből is kap valaki lehetőséget a bizonyításra. A kiképzés ehhez mérten kemény és embertelen. Aki ide bekerül, annak nem elég ha puszta határain belül, kihozza a maximumot túl is kell azokon lépnie, és még ez se biztos hogy elég lesz a sikeres vizsgához. Hősünk eddig, minden fajta elméleti vagy gyakorlati kiképzést aránylag könnyen vett, de itt minden energiájára szüksége volt, hogy helyt tudjon állni. A kiképzése sokkal intenzívebb, keményebb és hosszabb mint egy átlagos mesterlövészé, így a cél érdekében akármilyen magas fokú fizikai és mentális fáradtságot képessé vált legyőzni legyőzni. Külön ügyeltek arra, hogy csak az végezze el a képzést, aki bármilyen helyzetbe képes magát feltalálni, legyen szó menekülésről, vagy egyszerűen a felderítésről. Jó célzókészség, nyomolvasás, követés, rejtőzés, mind-mind olyan szakértelem mellyel minden tengerész rendelkezik, munkájuk hatásos elvégzése és a puszta túlélés érdekében, de egy felderítő / mesterlövésznek ezekben szinte tökéletesnek kell lennie. Mivel semmilyen segítségre nem számíthatnak akcióik során egyéb szakértelmet is el kellett sajátítania, ilyen volt például a más egységekkel való elektronikus vagy más eszközökkel történő kapcsolattartás, vagy beépülési, hírszerzési isbkeresek. Ezen felül, jóval sok oldalúbb eszköz és fegyvertárra képezték ki őket, mint ami más osztagokba megszokott Ennek oka a bevetésük sok oldalúsága, amely világ bármely pontján lehetséges volt. A szinte lehetetlennek tűnő akadályokat, azonban sorra sikerrel teljesítette és ahogyan már megszoktuk egyszer se adta fel. Több hét szenvedés után, végül sikeresen teljesítette a vizsgát, majd Columbiába helyezte át. Négy évet szolgált, tényleges felderítő mesterlövészként, ez idő alatt több mint 51 embert lőtt szíven és két lövész társát veszítette el. Ez alatt az idő alatt végig különböző dél-amerikai bázisokon tartózkodott hivatalosan, de volt bevetésen Mexikóban, és Ázsiában is. A szolgálat nem volt könnyű és egyre nagyobb teher rakódott a vállára. Hiába tett meg mindent, hiába volt magas rangú Weistpont-i tiszt még is szembe találta magát a katonák ellenszenvével. Ehhez már korábban hozzá szokott valamelyest, de az a tömény utálat amelyet mesterlövészek iránt itt tapasztalt, minden eddigit felülmúlt. Nem is sokat tartózkodott a táboron belül. Kényelmes kis lakást vásárolt magának, és szabad idejében az utcákat járta persze egyenruha nélkül. Néhányszor meg verték ugyan, de még többször került ki ő győztesen amelynek köszönhetően sokszor kivívta helyi kemény fiúk tiszteletét. Később keresni is kezdte, a a kalandot és verekedést, amelynek köszönhetően olyan harc művészetekkel találkozott mint a Capoeira, valamint ekkoriban ismerkedett meg a ketrecharcos életstílussal is. Régi ismerősök is felbukkantak az életében, a Mexikói titkos szolgálat tisztjeként dolgozó Rodrigez-l több országban is összefutott és rengeteget segítettek egymásnak. Komoly tervei voltak, haza szeretett volna menni, hogy befejezze főiskolát és rendezni akarta a viszonyát nagyapjával is. Persze, hadsereg kötelékéből nem kívánt kilépni, de akkor már szinte biztos volt az előléptetése és az áthelyezése is. Sőt, már-már család alapítást is fontolgatta Rodrigez barátja húgával, akivel több mint két évet jártak együtt és még egy évet jegyben. A sors azonban megint, a legironikusabb módon szólt bele az életébe az utolsó bevetésén fogságba esett.
" Nem voltam még tízéves mikorra már láttam, a mennyet és a poklot, de igazán csak mennyországot tapasztaltam meg. A pokol valódi természetéről, csak sokkal később szereztem gyakorlati tapasztalatot. Ekkor jöttem rá, hogy én magam se vagyok jobb mint az ördög és hogy ez még nagyon sok emberre igaz. "
Baljós, fülledt októberi nap volt amikor helikoptere landolt azon a Kolumbiai bázison, ahol mesterlövészként az első évét töltötte. A barátját és irányzóját Goerge-t ekkora már áthelyezték Irakba és ezért egy fiatal irányzót kapott. Az egész ügy nagyon szerencsétlenül alakult, hiszen ekkora már papíron neki is meg volt az előléptetése éppen az áthelyezési igazolása nem jött meg, amiért még egyszer behívhatták. Az akció maga nagyjából rendbe is zajlott, sikeresen ki iktatták a drogbárót és vele tárgyaló magas rangú iszlám terrorista vezért, de a társa egy hatalmasat hibázott. A kiiktatott bűnözők pribékjei ugyan is a megszokott akcióval ellentétben valahogy, a nyomokra tudtak akadni és nem sikerült őket lerázni. Ez még önmagában nem is lett volna probléma, hiszen az éj leple alatt kereket oldhattak volna, a fiatal fiú azonban nem akart addig várni és ideje korán hívta a szállító helikoptert. A helikopter zaja persze rögtön elárulta a rejtekhelyüket, így az utolsó reményünk is elszállt. A társát lelőtték, ő pedig egy Kolumbiai drogbáró kínzó kamrájába került. Hogy, pontosan mennyi időt töltött a fogságba arra ő maga se emlékszik, a veréssel, kínzással, éhezéssel töltött napok teljesen összemosódtak a számára. Az első tiszta emléke, amit inkább nevezhetnék érzésnek, hogy egyre kevésbé fájtak a sebei és gyorsabban is begyógyultak. Ezt, persze akkor még csak annak tulajdonította, hogy kezdi megszokni a helyzetét de később ennél jóval több is történt. Egy darabig a helyzete javulni látszott és több hétig-hónapig egyszerű fogolyként dolgoztatták tovább. Ezt kihasználva több fogollyal barátságba került és titokba megkezdte a felkészítésüket egy szökési akcióra. A kitörésük, nagyjából sikeres is volt, sokaknak sikerült megszökniük, de ő még se járt sikerrel. Ennek, az egyik legegyértelműbb oka, hogy mint az akció vezetője utolsónak maradt hátra, de az igazság ennél árnyaltabb. Hiába maradt fizikailag ugyan is ép, a lelke ekkor már megtört és csak kevés dolog tartotta egybe, a szökésre való koncentráció valamint az akkoriban jelentkező képessége pedig túl nagy teher volt. A reflexei eltompultak, az izmai és teste pedig lomhább volt, emiatt eleve nem volt esélye a szabadulásra és a lelke legmélyén tudta is ezt. Az ismételt elfogása után egy rossz arcú, szótlan ember jött a farmra akit következetesen csak doktornak nevezett mindenki. Ő egy külön szobába találkozott vele, ahova meztelenül majd nem két napos éheztetés és verés után küldték. Az újdonsült kínzója minden féle pengéket vett elő amelyeket fokozatosan próbál ki rajta, és gondosan ügyelt hogy minél tovább életben legyen valamint hogy végig éber maradjon. Az orvosi módszerekkel folytatott módszeres kínzás azonban nem hozta meg a várt eredményt. A kivágott hús darabok rejtélyesen visszanőttek, sebek nem fertőződtek és még lágyékába vájó pengék se okoztak maradandó sérüléseket. A kínzás nem hogy nem törte meg a testét, de erősebbé tette sőt tudtán kívül felszabadította a vele született képességeket is. A szellemét és a lelke mint említettem ekkor már régen nem volt épp, és az újabb kínzás az utolsó tartó elemeket is darabokká törte. A negyedik nap vitték, a sáros, remegő, véres testét a cellába, a negyedik nap mosták le jéghideg vízzel, de a pengék soha többet nem érhettek hozzá. Amikor a doktor felé hajolt volna, a teste öntudatlanul felgyorsult és puszta lendületével törte be férfi koponyát. Mire az őrök fegyvert fogtak, már szikével a nyakukban, vagy saját fegyvereiktől származó golyókkal a testükben hanyatlottak a földre. Mint egy felbőszült vadállat úgy harcolt, és nem kegyelmezett senkinek Mindenkivel végzett akinek útjába került, beleértve a szolgálókat, nőket és a gyerekeket is. Végezetül, pedig felgyújtotta az épületet, a droglaborokat, és felrobbantotta a járműveket. Az egész nem tartott félóránál tovább, még is mihelyst végzett össze esett, az erdő szélén. Egy csapat fiatal favágó találta meg, akik füstöt látva túlélőket jöttek keresni. Egy közeli faluba vitték, ahol döbbenten tapasztalták meg, hogy semmilyen sérüléssel nem rendelkezik és emiatt érthető félelemmel fogadták. Tovább rontotta a helyzetét, hogy nem rendelkezett semmilyen emlékkel se, ami a múltjához köthető és nem is maradt semmilyen emlék tárgya amiből személy azonosságát meglehetett volna állapítani. Szerencsére, akiket megmentett nem felejtették el őt és örömmel fogadták szegényes otthonaikba. Az őt kereső embereket is elkerülte, de néhány ketrec harcos barátja rátalált, akiknek azonban soha se beszélt magáról és nem tudtak többet segíteni.
" Nincsenek erkölcseim csak kötelesség tudatom. A kötelességeim teljesítésének az ára, pedig a becsületem. "
Több mint két évet élt a dzsungelban, még lassan kezdtek visszatérni az emlékei. Ekkor már majd nem mindenki feladta a keresést, csak nagyapja próbálkozott aki Rodrigezzel összefogva szinte mindent tűvé tettek érte. Az őt befogadó szegényekből álló közösség, azonban semmit se árult el róla, az ide került idegenek pedig nem rendelkeztek megfelelő helyismerettel ami miatt a próbálkozásaik eleve kudarcra voltak ítélve. Az idejének nagy részét munkával, test edzéssel és képességének tökéletesítésével töltötte. Itt sem csak a teste fejlődött, ha nem sérült lelke is lassan kezdett felépülni és tovább érett a gondolkodás módja is. Afrika óta, itt találkozott először közvetlen a mély szegénységgel, és a lakosságra rátelepedő bűnözőkkel. Érdekes, de pont ez volt az a pont, amelynek köszönhetően elkezdtek az emlékei visszajönni és a szülei képe, a haldokló bajtársak szörnyű emlékei motiválták, hogy segítse a helyieket. Mivel, a nevét nem tudta ezért egy feltörő film élmény után Hoodnak nevezte el magát és egy saját maga által eszkábált íjat használt fegyverként. Az éj leple alatt ember feletti gyorsaságát használva, rohanta le drog kereskedők, bűnözők és prostituáltak tanyáit, hogy pénz szerezzen vagy igazságot szolgáltasson. Később, azonban ez nem volt elég, hogy védenceinek a segítségére legyen, több pénz kellett és voltak olyan ellenfelek akikkel nem tudott volna egyedül elbánni. Az ilyen személyekkel mindig megalkudott, és pénzért, vagy szívességekért zsoldosként dolgozott nekik. Ahogyan telt az idő, egyre többet vállalt magára, és egy idő után sugdolózni kezdtek, egy erdőben élő Hood nevű férfiről, aki megsegíti azokat akik hozzá fordulnak. Ez a hír pedig felkeltette, Rodrigez ügynökeinek és a nagyapja magán nyomozóinak a figyelmét. A két ember közös akciót szervezett, és végül rátaláltak az erdő mélyén pihenő szerettükre. A találkozás, igazi filmekbe illő jelenet volt, a következmények azonban annál drámaibbak. Miután, haza került Amerikába hősünk drámai gyorsasággal illesztette össze, a korábban feltört lélek szilánkokat, és hosszas pszichiátriai kezelésre szorult. Itt, egy másik régi barát sietett segítségére,az időközben jó nevű orvossá vált Eliot Swanson, de családjának minden tagja és sok más jó ismerőse mellette volt. Még se sikerült neki semmi, és nem is tudott teljesen felépülni, hiába kapott meg minden létező segítséget. Az át élt élmények, valamint az egész élete során felhalmozott tapasztalt, arra ösztönözte hogy átértékelje az életét és ez sokakban visszatetszést kellett. Egyik első dolga volt, hogy végleg leszerelt a katonaságtól és beiratkozott a Stanford társadalom tudományi karára. Az egyetem alatt, a szórakozás és a sportok helyett, ezúttal a tanulásra és közösségi munkára koncentrált. Szónoka lett az ifjú demokratáknak, később pedig belépett a pártba, szakítva ezzel a hagyományosan republikánus környezettel ahonnan származott. A nagyapja és saját befolyását latba vetve, a szülei mintáját követve segélyező akcióba kezdet, bár ez utóbbiba egyre kevesebb örömét lelte. Hősünk ugyan is nem csak látta, de megélte harmadik világ valóságát és felismerte, hogy ezzel nem segít semmit se. Az egyetem elvégzése után a közel múltig, a nagyapjának dolgozott, kezdetben fegyverek ellenőrzésében segített, később azonban részt vett a tervezésükben és ő lett a teljes fegyverfejlesztő részleg vezetője. Ekkora már felhagyott, az értelmetlen segélyezéssel, de politikai pálya futását tovább folytatta. Abraham Lincoln, példája lebegett a szeme előtt, és személyesen ment az emberek közé. A nagyapjával, azonban egyre több vitába keveredett emiatt, valamint az egyszerű emberek se akarták befogadni a gazdag fiút szívükbe. Sok demokrata szavazó, ráadásnak hatvanas-hetvenes évek háború ellenes, fegyver ellenző nemzedékéhez tartozik, akik érthető okokból még paradicsommal is megdobálták. A politikai pálya futása is, kudarcra lett ítélve. Hiába, hagyott fel vele, ettől a családja nem fogadta vissza és vágya se csökkent, hogy tegyen valamit. A talonba dobott terveik között szerepelt, egy hadseregnek készített speciális számszeríj, amely viszonylag nagy távolságból, hangtalanul iktatja ki a célpontokat. Ezt sokan butaságnak tartották, de ő nem és készíttetett egy speciális íjat a hozzá tartozó lövedékekkel próbaként, amely Thunderstroke 1.0 nevet kapta. Ez kezdetben csak sport eszköz volt, de később megváltozott minden. Egy este menyasszonyát, az őt kísérő Eliotott egy csapat speciális fegyverekkel felszerelt terrorista túszul ejtette, több más magas rangú vendéggel együtt. Miután, meggyőződött róla hogy a rendőrség tehetetlen, személyesen futott helyszínre egy kezdetleges álruhában, és az egyetlen kéznél lévő fegyverrel Thunderstroke-l. A támadókat, szerencsére meglepte az érzékese és különös harcmodora, ezért végül győzelmet aratott. Mindenki más megállt volna itt, de ő nem. Több akció vállalt, fejlesztette az íját, rendes jelmezt készített magának, a nagyapja gyárában talált anyagokból, sőt felszereléseket kezdett el felhalmozni. Kezdetben csak a kötelességeit hanyagolta el emiatt, később pedig a családjával és barátaival se törődött. Természetesen, ennek az élet módnak is meglettek a következményei. Elvesztette az állását, a barátait, majd a sorozatos viták miatt lemondott a családi vagyonhoz való hozzáférésről is. Szerencsére, ekkor már egészen nagy neve lett az árnyakban, és egyre több megbízást kapott, amelyből fennbírta tartani magát. Hogy hatékonyabb legyen, mindent felszámolt ami régi életéhez kötötte és Gothamba költözött, ahol gyerekkora legboldogabb éveit élte.
Jellem:
James egy egy rendkívül összetett és elzárkózása hajlamos fiatal férfi, akiről nagyon nehéz objektív képet alkotni. Éppen, ezért jobbnak láttam a saját magáról adott jellemzést bemásolni.
Hogy milyen ember is vagyok? Fogalmam sincsen, és ne is akarj belőlem kicsikarni többet. A kérdésben épp annyira vagyok releváns, mint aki felette és semmivel se jobban. Mivel, azonban tudom, hogy úgy se hagysz békén, ezért megpróbálok neked valami válaszfélé kicsikarni. A jellememre a születésemtől fogva több pólus és több eltérő környezet gyakorolt hatást, amelyek szorosan összefüggenek. Először is ott van az ellent mondásos szülői háttér. A szüleim szerettek, amennyire csak szülő szeretheti a gyerekét, azonban mikor én megjelentem az életükben menekülőben voltak. Menekültek, az elől a konzervatív, fél-erkölcsös világból amibe apa felnőtt és menekültek a gazdagság elől is. Megvetették saját magukat és álságos módon jobbnak tekintették magukat mindenkinél. Talán tényleg jobbak is voltak, ha nevezhetünk jónak valakit, aki szeretet mellett elfejti megadni a gyerekének a biztonságot, és belekényszeríti egy olyan életvitelben amibe ő nem akar részt venni. Ezért, nem is hiszem hogy valódi hatása lett volna, a haláluknak hiszen mindig mindent elvettek tőlem ami fontos volt, vagy azokat személyeket akik pótolták az ő hiányosságaikat. Se reális apa kép, se reális anya kép nincsen előttem, sokkal inkább valóak példa képnek semmint szülőnek. A nagyapám, pedig inkább a szülőm volt, de nem a példa képem. Te is, jól tudod milyen érdekes nevelési elveket vallott. Azt hiszem mind a nagyapám szigorú, antimodern világnézete és szüleim segítési vágya meg van bennem. Én nem csak magammal, a társadalmi rangommal törődök, ugyan akkor nem esek át a ló túloldalára se. Pontosan tudom, hogy néha egy emberen valóban segíteni, sokkal nagyobb tett mint százaknak élelmet vinni Afrikába. Tudtad, hogy -e miatt nem éri meg arra fele földet művelni? Na, szóval hol is tartottunk? Ja, igen meg van. Szóval nem csak azért vagyok jobb szüleimnél, mert realistább vagyok, ha nem mert elfogadom azt aki vagyok és azt hogy születésemnél fogva előjogaim vannak.
* Ivás szünet és egy röpke pihenő.
A későbbi életem, sőt összességében az egész voltaképpen nem mást, mint kudarcok és sikerek sorozata. Soha, nem volt olyan időszak, amikor ténylegesen nyugodtan haladtam volna előre. Talán, csak az rövid időszak, amit félig-meddig amnéziásan, a dzsungelbe töltöttem. Érdekes, hogy Afrikában át élt szörnyűségek a Kis-ázsiai sivatagba látott furcsaságok vagy boldog egyetemista évek, mind ugyan olyan eredményt hoztak. Egyszerűen, erősebb lettem, akkor is ha amúgy úgy éreztem hogy nem haladok semerre, vagy épp ténylegesen lefele csúsztam a leejtőn. Persze, ez így nem igaz teljesen, inkább úgy lenne a pontos megfogalmazás, hogy minden át élt esemény más -más részemet tette erőssé. A szüleim a külső hatásokkal szemben tettek erőssé, a nagyapám fizikailag edzett meg, az egyetem szellemileg, a Weistpoint és katonai szolgálat pedig tisztán látó férfivá tett stb. Elég, hosszú lenne sor és azt hiszem tudsz rólam eleget hogy megértsd, mit akarok mondani. Éppen, ezért éreztem sokáig, hogy külön álló személyek összessége vagyok. Ne kezd a süket, dumát nem vagyok skizofrén.
*Újabb szünet, de az alany nem hagy szóhoz jutni.
Amikor felderítő mesterlövész lettem, lényegében egy lassú halál vette kezdetét és egy lassú születési folyamat is. Minden, megölt ember megölte egy részemet, ugyan akkor egy-egy olyan részemet hozta felszínre, amelyet már régen elfeledtem. Ez volt, a második pont amikor lehetett volna normális életem, de ezt születőben lévő új James az első napján életét vesztette. Hogy, mi történt ott a dzsungelbe arról csak töredék vagy semmilyen emlékeim vannak. A testembe felébredt erő nem hagyja hogy emlékezzek, és persze ezen felül is meg vannak az orvosi valamint pszichológiai okai. Még is azt érzem, hogy meghaltam ott és az újjá születésem csak félsiker volt. Teljes értékű ember lehetőségéből, egy féreg lettem egy alattomos csúszó mászó veszélyes méreggel szervezetében. Amikor, a dzsungelba voltam azonban ez nem számított, mert ez volt az első pillanat amikor egységes lénynek éreztem magamat. Aztán, jött az elszakadás és életem egyetlen stabil, nyugodt időszaka. A kígyóknak, a dzsungelban a helye és csak lassan alkalmazkodnak az új környezetükhöz. Én, azonban nem kígyóként akartam élni, ezért folyamatosan vedlettem, még el nem értem azt-az állapotot ami most vagyok. Ez egy báb állapot, egy átmeneti forma aminek a végén még bármi lehetek.
* Hosszú szünet, így rá kérdezhettem a fóbiáira. A válasz elég rövid volt.
A repülés iszonyom köszöni szépen jól van, a klausztrofóbiám sokat javult és az őrjöngéseim is múlófélbe vannak. A felvillanások, és rémálmok persze még mindig kisértenek, de előbb utóbb csak túl juttok ezen is. Fő, az optimizmus ugye?
Szakképzettség:
Távol harc: Teljes körű fegyvertartási engedéllyel rendelkezik. Bármilyen lőfegyver, vagy robbanószer lehet nála, az is amihez még amúgy Amerikába is engedély kellene. Nem, csak hagyományos lőfegyverekkel, de íjakkal és legmodernebb számítógép vezérelte tüzérségi fegyverekkel is kimagasló eredményei vannak. Az összesített találati aránya 91%-s ami kiválónak számít, bár világ élvonalának maximum az aljába tartozik. Megfelelő technikával, (távcső, irányzék) 700 -800 méteren belül stabilan szíven talál egy embert, 400 méteren belül egy tízcentest, és még mindig nem érte el a képessége határait. A szuper erejének hála, képes kevesebb mint félperc perc alatt kilőni Thunderstroke összes nyilát, úgy hogy találati aránya minimálisan csökken.
Közelharc: James sajátos harcmodort fejlesztett ki közelharcra, amely több nem hivatalos harcművészet és küzdősport elemeit is magában foglalja. Alapja Capoeira lendületes táncszerű mozdulatai, de magába foglalja a Thai és hagyományos boksz ütéstechnikáit is, valamint Ninjutsu erőátvezetés módszerét. A lényege hogy gyorsan és nagy erővel üsd meg ellenfeledet, aki legalább összezavarodik így ha nem is ütöd ki de helyzeti előnyhöz juthatsz. A cél ilyenkor állkapocs, vagy az érzékeny nyaki részek, speciális esetekben gerinc, vagy a lágyék. A lábbal valótámadás esetén is ezek jelentik fő célpontot, de ha nem közvetlen gyilkolás a cél akkor hatékony lehet lábsöprés, vagy hajlatokba rúgással a láb eltörése is. Hátulról, klasszikus nyak megragadása és eltörése cél, de ha rendelkezésére áll akkor késsel, övvel, hegedűhúrral vagy bármi más szúrásra, vágásra, folyatásra alkalmas tárgyal támadja le ellenfelét. Külön kiképezte magát, a keze ügyébe akadó tárgyak használatára, a puskatussal, botokkal, való verekedésre. Sőt, ha nincs nála lőfegyver ezeket még akár dobni is tudja.
Tudományos jártasságok: James kiválóan képzett matematikus, mérnök, és politológus. Szakterületei a ballisztika, a fegyverek mechanikája, valamint a különböző rakéták és működtetésükhöz szükséges számítógépek teljes körű ismerete. Képes, percek alatt szét és összeszerelni egy átlagos kézi lőfegyvert, valamint megtervezni, elkészíteni az alkatrészeit így akár házilag is javíthat rajtuk valamelyest. A tudása lehetővé teszi továbbá, hogy bármilyen típusú bombát összeállítson, amelyhez megfelelő eszközökkel rendelkezik. Jól ért még rádiókhoz, hírközlő eszközökhöz, valamint nem elhanyagolható a térképészeti ismerete se. Humán, tudományokból, főleg a jog, az esztétika, filozófia, pszichológia amibe járatos és persze a politika történet, valamint politológia amelyekből diplomázott. Folyékonyan beszél angolul, a spanyolul és franciául is amely második anyanyelve volt, de mára sokat felejtet.
Egyéb szakértelmek: James tökéletes manipulátor, és gyilkos. Évek során tökélyre fejlesztette az álcázás művészetét, amelybe a sok oldalú képzése és egyénisége is segíti. Egy elegáns öltönyben, könnyedén beilleszkedik a legelőkelőbb társasságokba, még egyszerű farmerba simán kiadja magát, akár Mexikó bevándorlónak, vagy Amerika munkásnak is. Nem, csak a városi körülmények között képes azonban hihetetlen mutatványokra, az erdőben, sivatagban is könnyedén beleolvadhat a környezetében. A mozgása gyakorlatilag hangtalan, és ha két képességét együtt használja, akkor szinte lehetetlen észre venni. Kiváló atléta, főleg futásban és a távol ugrásban jeleskedik. A testét börtönökben, valamint hadseregben használt speciális módszerekkel edzi gépek nélkül, így akár testsúlyának több mint a másfélszeresét is képes megtartani. Mivel, évekig élt Afrika és Dél-Amerika legszélsőségesebb vidékein, mesteri túlélővé vált. Gyakorlatilag, semmire sincsen szüksége, a természetből megszerzi ami kell neki.
Képesség:
Szuper sebesség: A képesség lehetővé teszi számára, hogy felgyorsítsa a testének a mozgását, a normális nagyjából ötszörösére. Az eddig elért maximális sebessége 84 km / h óra volt, de azt mind össze egyetlen percig tudta fenn tartani. Stabilan 60 km / h sebességet képes elérni, amelyet már egy-más fél óráig is ki bír, hála rendkívüli állóképességének. A képességét harcban is nagy segítségére van, igaz ilyenkor fokozott veszélyben van. A nagyobb sebesség, ugyan is nem csak erősebb vagy több támadást jelent, ha nem sokkal keményebb sérüléseket is. Természetesen, mivel több fele kell figyelnie a teljes sebességét ilyenkor nem éri el, és helyzettől függően csökken a fenntartási idő is.
Regeneráció: Nem, csak harcban ha nem hagyományos használatkor is fenn áll veszélye, hogy a teste károsodik, ha csak nem visel olyan védőruhát, amely rá nehezedő nyomást enyhíti. Szintén, komoly problémát jelent, hogy felgyorsult idő alatt az anyag cseréje is gyorsabb, ami miatt a felhasznált energia mennyiség hatványozottan nő, és az öregedése is felgyorsult. Ezt ellensúlyozandó, azonban a szervezete regenerációs képessége is gyorsabbá vált, amely ezeket valamennyire ellensúlyozza. Nézzük ez mit is jelent:
- A szervezete nagyjából normális tempóban öregszik, gyengébb mérgekre immúnis, nem lehet allergiás, és legtöbb betegség is elkerüli. Drog, és alkohol befolyásoltság, csak szélsőséges esetbe lehetséges.
- A szervezete ötször gyorsabban gyógyul. Egy hajszál ér repedés vagy egy kisebb vágás maximum félóra alatt beforr, még egy kisebb töréshez hat nap is kellhet.
- A test szövetei korlátozott mértékben regenerálódnak és visszanőnek. Súlyosabb égési sérülésekkel, azonban már nem tud mit kezdeni és hegesedés veszélye fenn áll.
- Képes csontjait is gyorsabban regenerálni, de csak korlátozott mértékben és visszanöveszteni se képes őket. Ha pedig a csontjait, nem látják megfelelően könnyedén rosszul forrnak össze.
- Képes regenerálni az agy szöveteit is de ez képessége még nem jár komoly előnnyel. Egyenlőre csak odáig terjed hogy a súlyos emlékeket törli az agya.
Megjegyzés: A klinikai halál beállta után, már nem regenerálódik
Thunderstroke 1.5 (Még nem rendelkezik minden itt felsorolt eszközzel, az előre egyeztetett módon, kreditből kell őket megvásárolnia.)
Lényegében egy megerősített vadász íj, amelybe önmagában nincsen semmi különleges, igazán csak speciális lövedékek, teszik veszélyesé. A nyilakat két nagy méretű puzdrába tartja, amelybe összesen 60 -t tud egyszerre tárolni. A hatótávolsága 400-500 méter is lehet de értelemszerűen ennek maximum feléről tudna hősünk reális körülmények között célba találni. Ezt a távolságot pedig tovább rontja, a nyílhegyek speciálissága és a szokottnál nagyobb súlya is.
Titán nyílhegyek: (max. 30 darabot hord magánál.)
Speciális acél-titán ötvözetből készült fejekkel ellátott nyilak. A vesszőket némileg hosszabbak és súlyosabbak hogy ellensúlyozza a fej nagyobb súlyát. A súlyból eredő távolság csökkenést, aerodinamikus kiállítással próbálta kiküszöbölni.
Kérdés: (Válasz pm-ben) Ki az akinek szemszögéből James-t leírtam?
Képek: Arisztokrata, Hazafi,Katona, Szuperhős, Gyilkos. Vajon melyik az igazi arca?
A hozzászólást Hood összesen 27 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Okt. 16, 2012 12:20 pm-kor. | |
|
