Óváros

Valaki A-4-es plakátokkal díszítette ki a várost. A szövege a következő:
"Queensland Park kelleti részénél statisztákat keresünk egy filmhez melynek Címe a holdfej átka. A helyszín egy kis elhagyatott épület xzy címen. jelentkezni ma éjfélkor lehet amikor is próbaforgatást tartunk. Mindenkit tárt karokkal várunk."
Az a bizonyos épület egy kissé koszos kétemeletes hatalmas ház előtte jó pár(kb 6-7db) autóval vagyis elég sok jelentkező lehet. Van köztük drágább és olcsóbb járgány is. Mellékes körülmény, hogy telihold van ami elég szép látvány.

Írd le hogyan reagálsz a plakátra, mik a terveid majd azt, hogy elmész a megadott címre és meglátod a házat és az autókat.

Oly csodálatos s az éjszakai szellő, a hold fénye, amint simogat. Szeretem Metropolist, ez az én igazi világom. Gothamban születtem, és testem ott élt oly sokáig, ám mégis, szeretem ezt a tisztaságot, a rendet, az összetettséget. Ha nem uralná a várost az az elfajzott piros-kék köpenyes, tökéletes lenne.
Lupinként, Holdfej nélkül jártam a várost, élveztem az emberek forgatagát. A lelkek köpönyege zöld zakóvá és hozzá nadrággá manifesztálódott, sötét cipővel, s egy művészsapkával. Elég elegáns megjelenést kölcsönözve nekem. Hirtelen hatolt a hang a fejembe. Nem szoktam még meg a másik tudat jelenlétét az enyém mellett, de amíg nem turkál az elmém rejtett zugaiban, nem zavar annyira.
~ Te valamiféle híresség vagy? - Kérdezte tőlem, s én felvontam szemöldökömet, mire a ruhám hirtelen felemelte a kezemet s az egyik plakátra bökött. Kis, A/4-es felhívás volt, egy újabb ZS kategóriás filmre való felbujtás, ám megértettem mire célzott elmebéli kispajtásom.
- A Holdfej Átka... Viccesen hangzik. - S szememmel szépen végigolvasom, majd a zsebembe vágom a lapot.
- Barátom, filmcsillaggá leszünk!
~És ha nem leszel megfelelő a szerepre?
Végig se gondolta a mondatot az ereklye, mikor Lupin eltűnt, s helyette a Holdfejű széles vigyora lett a meghatározó jelensége az éjnek. Sehol senki nem volt a sötét utcán, ki láthatta volna az átalakulást, s ha látta volna bárki is, akkor se nagyon fogta volna fel a látottakat. A házból, mely előtt átalakult hirtelen csecsemősírás hallatszott, s én még szélesebb mosolyt csaltam ajkamra amint az ajtóhoz léptem, s benyitottam. Még itt Metropolisban is előfordulnak ilyesmi dolgok... A csecsemő anyja tűvel a vénájában feküdt mozdulatlanul a bölcső melletti ágyban, apa sehol. Láthatóan egyedül nevelte, de a drogok áldozatául esett a szülő. Egyre közeledtem a bölcsőhöz, s a köpeny hirtelen megnehezítette a mozgásomat. Félt, hogy valami olyat teszek amit képtelen lenne feldolgozni a lelkiismerete, ám engem nem érdekelt a dolog. Odaléptem a bölcső felé, s a kislány egyenesen rám meredt. Erőmet ekkor elkezdtem használni, s tudtam ebben a pillanatban megtörök egy életet. Rémálmokkal tömtem meg az apró fejet, s szívébe beleöntöttem egy kicsit az én álmaimból. A lány hirtelen felbőgött visított, pokoli szenvedésre ítéltettem. Egy felnőtt se bírta volna ki azt, mi a fejemben volt, eme gyerek se lehet rá képes. Mostantól ébren s alva is a Holdfejűt látja majd maga mellett, engem látva nő majd fel, s valószínű kerül diliházba, már ha nem lesz még korábban öngyilkos.. Ám jelenleg még életben hagyom. Eme tettem befektetés a jövő szórakozásainak gyarapításához, kíváncsi leszek mi lesz belőle húsz év múlva. Ekkor tárcsáztam valamiféle gyámhivatalt, hogy jöjjenek a bőgő gyerekért, akinek megcirógattam a fejét, s az erre elhallgatott kicsit.
- Szenvedni fogsz egész életedben, fiatal barátném... - Azzal hirtelen eltűntem, bekerültem a gyermek fejébe, az álmaiba, hogy kilóméterekkel arrébb, a meghallgatás helyszínén, a Queensland parkban lépjek ki egy alvó csöves kobakjából. Holdfejűként megyek a meghallgatásra, s nagy reményeim vannak a filmmel kapcsolatban. Sok-sok autó van itt, sok sok jelentkező, ám én leszek a befutó... Ha mégsem, hát az sem gond... sőt, vicces lesz...

Mikor belépsz, az épületbe egy kisebb előszobában találod magad. Orrodat rögtön megcsapja a múlt és az erőteljes dohszag. Ahhoz képest, hogy forgatni akarnak elég lepusztult állapotban van, bár lehet, hogy ez volt a céljuk. A falról mállik a vakolat és ráférne egy alapos renoválás azonban nem rossz ház. Lábaddal véletlenül megrúgsz egy ragyogó vadiúj csavarhúzót, amit valaki véletlenül ott felejtett. Az előszobából egy hatalmas nappaliba jutsz mely akkora volt akár egy bálterem. A kisszobába vezető ajtó mellett egy hatalmas tükör foglal helyet. A jelentkezők sürögtek forogtak beszélgettek. Néhányukon jól látszott van mit a tejbe aprítania mások pedig kisebb költségbe verték magukat, hogy legyen tiszta ruhájuk a meghallgatásra. Fejük fölött guillotineként egy hatalmas csillár lógott elég igatag módon. Egy hatalmas lépcső vezet az emeletre, amin egy piros sapkás szakállas férfi állt kezében egy megafonnal.(Körülbelül harminc negyven éves lehet fehér bőrű átlagos öltözetű.)
- Mindenkit köszöntök eme csodálatos éjszaka. A nevem Abraham Hamilton. Meglehet, nem halottak rólam ám remélhetőleg ezen az éjszakán ez mind megváltozik. Kérem, sorakozzanak fel a bal oldalsó ajtóhoz, ami a konyha. egyesével meghallgatom önöket, és aki megfelel, az visszajön, aki nem az a konyhán keresztül távozik. Ha valakinek ki kell menni, akkor, használja a konyhával szembeni mosdót. A felső emeleten hálószobák vannak, amiket a későbbiekben öltözőnek és helyszínnek is fogunk használni. Hát akkor mindenkinek kéz és lábtörést kívánok. - ezzel a szakállas kiment a hivatalába. Az emberek közül volt, aki sorba állt mások pedig tovább beszélgettek. Te döntöd el, hogy odaállsz-e az ajtóba bár így hamarabb behívnak. az emberek kissé idegesen néznek rád azonban nem aggodnak komolyabban.
Mikor bemész a kis konyhába hasonló látvány fogad, mint a ház többi résznél erőteljes öreg illat is-is mindent beleng. Egy kis konyhaasztalhoz ültök le beszélgetni ám a rendező szeme már akkor felcsillan, mikor belépsz konyhaajtón.
- Üdvözletem. Mondja, el miért szeretne a filmben szerepelni. -
Ha esetleg megkérdeznéd, miről szól elnézést kérve elhadarja a lényeget.
- Van egy ház, amibe egy csomó ember megy be és egyenként meghalnak rejtélyes körülmények között. Viszont minden egyes halállal egyre közelebb jutnak az igazsághoz. Sajnos egyelőre csak ennyit mondhatók ugyanis a forgatókönyvírónk még javában dolgozik, ám ígérem, minden meglesz a maga idejében. Ám mindig azt mondtam legjobb rendező az élet. -

Holdfejűként léptem az épületbe, holdfejűként léptem előre. Azonnal megcsapott az elmúlt korok szellemének lágy melengető s éteri illata, ám nem foglalkoztam vele. Egy csavarhúzó állta hirtelen utam, hát fölvettem s elraktam. Ezután egyenes átvágtam a kellemes hangulatú előszobán, be a hatalmas terembe ahol már több emberke is állt és várt. Két méteres termetem s a Holdfejem hirtelen beléjük fagyasztotta a szót, s én élveztem. Mindenféle jöttment senkiházi volt előttem, valaki csóró mint én, valaki burzsuj amivé én akartam válni. A fehér zakó és hozzá nadrág, személyes ízlésem szerint engem tett a legdivatosabbá és legelőkelőbbé. Ha valaki nem így gondolja közülük, az ízlésficamos. Felnéztem a csillárra s most először jutott eszembe, mit keresett a csavarhúzó a földön... A hirtelen előjövő vigyorom széles volt nagyon, s sokakat megijesztetett a teremben, ám ezzel se nagyon foglalkoztam.
Azonnal előrementem, (kikerülve a csillárt, amolyan megérzés végett) s letelepedtem egy széken. Onnan hallgattam végig Abraham beszédét, majd itt is maradtam, alvást színlelve, miközben kihallgattam az emberek beszélgetését. Utoljára mentem be, s magabiztosan ültem le a férfival szembe. Holdfejem nem tudom megrémisztette e, de nem foglalkoztam ezzel sem. Mikor meghallgattam mondanivalóját percekig ültem, gondolkodtam miközben az ember szemébe néztem, majd megszólaltam.
- Vicces lenne egy olyan szituációt eljátszani, amit amúgy is hivatásszerűen űzök. Nem tudom alkalmas vagyok e a szerepre, ám én bízok benne, hogy megbirkózom a feladattal. A történet egyszerű, de sok mindet ki lehet hozni belőle. Amúgy egész pontosan milyen szerepre, szerepekre keresi az embereket?

-Nagyon is jó szerepekre. Bár a legtöbbjükből áldozat lesz. -
Ezzel átnyúl az asztal fölött, hogy megrázza a kezedet.
-Gratulálok szerintem ön erre született. Kérem, fáradjon, ki ott majd mindent megtudnak. -
Mikor visszatérsz a nappaliba a másfél tucat emberből mindösszesen csak hatan maradtatok.
Volt köztük egy lenyalhat hajú öltönyt viselő újgazdag férfi, egy szelíd arcú barna hosszú hajú nő, két vihogó csinibaba, egy szélesvásznú peckesen álló srác minden bizonnyal nagy sportoló és az ijesztő kinézetű illető, vagyis te. Mivel jól tudták a filmipar milyen kemény ipar így nem igazán féltek tőled ám nem nagyon akartak barátkozni. Pár perc múlva megjelenik a rendező ám most már megafon nélkül hisz kisebb tömeghez így is lehet beszélni. Miközben hozzátok intézi, szavait pár férfi jön technikai felszereléssel basebal sapkával a fejükön. Egyikük fülében egy ezüst fülbevaló csillan, meg ami nem igazán illet a romos hangulathoz bár ő nem játszik.
- Mindenkinek gratulálok. Önök mind megfeleltek eme szerepre. A film története szerintem csodálatos és klasszikus. Az első felvonásban egy csomó ember elmegy egy régi romos házba egy végrendelet ügyében. Meghalt egy gazdag ember és egy csomó pénzt hagyott hátra nem csak a rokonaira, hanem szomszédjaira ismerőseire is. Míg az ügyvédre várakoznak, valaki elkezdi gyilkolászni őket. Mindenki a leggyanúsabbnak kinéző alakra fog gyanakodni, ám mint tudjuk semmi nem az, aminek látszik. - a mondat végén egy pillanatra széles mosoly díszítette az arcát.
- Az első felvonásba próbáljanak kedélyesen csevegni egymással, vagy ahogyan tetszik. Hogy ki milyen kapcsolatban áll az elhunyttal mindenki magának döntse el. Azt szeretném, hogy ne csak játsszák el hanem, hogy éljék bele magukat a szerepbe. Cseverésszenek sémiségekről vagy arról, ami önöknek jólesik. A film elkészültével mindenki három százalékot kap a filmből. Ha ezzel megvolnánk, kérem, készüljenek fel.
Ezzel odalép a két férfihez, akik egy állványra szerelt kamerával bajlódnak. Ez egy olyan régifajta nagy vállon is hordható régifajta kamera.
Az emberek egymással diskurálnak, ha gondolod, csatlakozhatsz, hozzájuk ők viszont valami oknál fogva nem kezdeményeznek. A szelíd teremtésen kívül mindenki csak saját magáról beszél.
Pár perc elteltével a rendező megkéri, benneteket fáradjatok föl az egy-egy hálószobába.
(A szoba egyszerű csak egy ágy és egy kis szekrény van benne.)

- Üdvözletem mindenkinek! AZ én becses nevem Archibald Memento. Két ötletem van kit játszhatnék a darabban, egyrészt a halott feleségének a szeretőjének a más nőtől való fiát, vagy a megboldogult volt ügyfelének a testvérét. - Vigyorom betölti a kis termet amint megszólalok, csak hogy oldjam a feszültséget. Ha a hangulat feloldása sikeres, akkor elkezdek társalogni az emberekkel, köztük visszafogott leányzóval is. Mindenkivel udvarias és előzékeny vagyok, egy megkap személyiség.  Eltüntetem a holdfejet, ám egy másik, általam elképzelt markáns, de azért jóképű arcot láttatok az emberekkel. Érdekes ez a hat fős kis kompánia. Azonnal megkérdem a  nevüket, foglalkozásukat, a miértjeiket a filmmel kapcsolatban, s ha válaszolnak s úgy ahogy összebarátkoztam velük, megkérdem milyen szerepet szeretnének. Eközben figyelem a szervezők s a kellékesek mozdulatait is, megjegyezve minden furcsa mozdulatot. Lehet paranoiás vagyok,  de jobb félni mint megijedni..

- Legyen az, ami jobban tetszik. - mondja a rendező.
Az egyetlen, aki beszélgetni kezd veled az a csöndes barna hajú lány. A többiek valami beképzelt ripacsnak gondolnak bár talán ez saját magukra is igaz. Kiderül, hogy a csendes tanárnő és imádja a gyerekeket.
- Felkészültek akkor felvétel. - vagyis itt a végszó álljatok neki beszélgetni.
Egy két perc cseverészés után azt az utasítást kapjátok, hogy mindannyian foglaljatok el egy-egy szobát. Mikor bemész, a szobába semmi különöset nem látsz, csak egy ágy van meg egy szekrény. Mikor nem figyelsz oda az ággyal szembeni fal felől valaki rád veti magát hátulról. Fekete ruhás férfi támad rád fején egy óvodásoknak készített Holdacska álarc. Jobb kezében egy kesztyű van, melyen négy acélkarom helyezkedik el. Ha nem sikerül lesből elvágni a torkodat csapkolódva igyekszik felhasítani a mellkasodat. Nem tűnik valami gyakorlott harcosnak ám rész vett már egy két bunyóban. Mindenáron ki akarja vájni a szívedet szóval elszánt és nem adja meg magát egy könnyen. Írd, le hogyan vered le az ellenfeled, ám ha úgy gondolod el is menekülhetsz. Ha esetleg fegyverre lenne, szükséged elveheted az övét. a falakon sehol semmi nyom így nem lehet tudni, hogy került elő szinte a semmiből. Mi a véleményed a helyzetről elképzelésed. Mit akarsz tenni miután véget ért ez a kis incidens?

Oly aranyos a tanárnéni, szinte kedvem támad azonnal elmetszeni a torkát, és egy pillanatra még a kannibalizmus gondolata is megfordult a fejemben. Ugyan sose próbáltam, de egyszer mindent el kell kezdeni. A többi tökfejjel nem foglalkoztam, unalmasak egytől egyig.
A forgatás megkezdődött, s én elbattyogtam a leghátsó szobába. Amint belépek furcsa idegen jelenlétet érzek. A tag hirtelen veti rám magát hátulról, a nyakam akarja metszeni, ám hirtelen gyapjút alkotok a nyakam köré s csak azt sikerül elvágnia. Ezután hadonászni kezd, s döbbenettel bámulom, hogy valaki képes ily felkészületlenül támadni. Végül A kezeim hirtelen átalakulnak s egy-egy hatalmas Kos lesz a helyükön. Egyik "kezemmel kiverem a férfi tenyeréből a kést s gyomorszájon vágom a kos hatalmas szarvaival, majd a másik "kezem" szélesre tátja a száját, s egyetlen harapással lenyeli az ember fejét. A vér csak úgy spriccel szanaszét, s ekkor jutott eszembe, lehet hogy a forgatás része volt ez a dolog. Átkutatom a hullát, s elveszem minden értékes holmiját. Legyen az óra, pénz, telefon, s persze minden fegyverét, szúró, vágó vagy ütő legyen. Amint végeztem mindezzel a hullát elrejtem az ágy alatt, majd egy különálló bárányt teremtek, akit megragadok, s a gyapjával itatom fel a vért. Egy kis természetfeletti mágia alkalmazásával hamar tiszta lesz az egész szoba, majd ráfekszem az ágyra, s a plafont bámulva elgondolkodom a dolgok alakulásán. Amikor összeszedtem magam, eldöntöttem, meglátogatom a kedvenc kis tanárnénimet, hátha összehaverkodok vele. Ha nem hát úgy is jó....
Magáról, hogy ki akart megölni, és miért, nem nagyon érdekelt, majd kiderülnek a dolgok amikor eljön az idejük. A holdfejű maszkon meg csak nevetek.

A férfitől csak azt a karmos kesztyűt tudod elvenni és egy számlát. Sok mindent nem nagyon tudsz kisilabizálni csak annyit, hogy egy elektronikai szaküzletből nagyon sok valamit vásároltak. Az ajtó valami oknál fogva nem akar kinyílni így egy kis erőszakot kell bevetned, hogy kiszabadulhass. A folyosón nem találkozol senkivel és nem is hallasz semmit. A tanárnő szobája teljesen tiszta már amit egy régi koszos szobában tisztának lehet mondani pont mint a tied mikor beléptél. Ez esetben gond nélkül kinyílik az ajtó. Semmi jele nincs dulakodásnak vagy vérnek. Bár az is gaz, hogy talán hozzád hasonló módszert alkalmaztak. Mintha a piszkon kívül semmi nem járt volna ebben a hálóban.

/Elfelejtettem talán megemlíteni, hogy a szoba kicsi tehát csak épphogy volt helyetek a verekedésre. Ez most semmi vizet nem zavar, de talán később még jól jöhet./

A késes kesztyűt s a cetlit is elraktam, majd a tanárnénikéhez mentem. Üres volt a szobája de azért megvizsgáltam a földön lévő port, utalt e valami arra, hogy jártak e itt, s hogy mennyien. Ha semmi figyelmemre méltó, akkor új cél felé néztem. Fütyörészve sétáltam végig a folyosón, s az összes szobába benéztem, hátha látok valami érdekeset. Ha semmi, mi érdemes lenne, megkeresem a forgatás jelenlegi helyszínét, s megnézem min ügyködnek az emberek.

A legtöbb szobát szinte érintetlenül találod akár csak a tanárnőét. Azonban az utolsóban igen is találsz valamit. Pontosabban nem valamit, hanem valakiket. A két kis csinibabát, akiknek folyton járt a szájuk. Elég érdekes pozitúrában lelsz, rájuk mely egy átlagos embert zavarba hozhat. Mindketten az ágyon ülnek szemben egymással, karjukkal és kezükkel átölelve egymást. Ha közelebb lépsz, láthatod, mindkettejük jobb kezében egy injekciós tű van, amit a másik karjába szúrnak. Magában ez is elég szörnyű látvány azonban az arcuk még ennél is iszonytatóbb. Mintha egy groteszk maszkot viselnének azonban az nem más, mint a tulajdon ábrázatuk. Démoni vigyor bizonyára valamiféle méreg hatására alakulhatott ki náluk. Az egyikük szája még mindig nyitva van, mintha harsányan kacagni szeretne. Ránézésre pontosan nem lehet tudni azonban kísértetiesen, hasonlít az eset egy bizonyos nevető gázra bár az egyben halálos méreg is volt. A ruhájuk itt-ott el volt szakadva a szekrény föl volt borítva.
/Ha átkutatod, a szobát pár személyes dolgot találsz náluk mint rágó, pár pirula, óvszer meg hasonló./

Hosszú percekig állhattam az ajtóban. Teljesen elvesztettem az időérzékemet amit a csodálatos látvány a szemem elé tárult. Hallottam már eme módszerről, mely kísértetiesen hasonlított Gotham bohóc királyának tetteihez. Gothamban egyértelmű lett volna a megoldás, s ugyan itt sem kizárható, mégis kisebb esélyét látom Jokernak. Ezúttal nem csináltam semmit a helyszínnel, helyette mintha csak egy oltárt tisztelnék, lassú, tiszteletteljes nemességgel csuktam be az ajtót, majd csaptam össze a kezem. - Ha tudom hogy ilyen egy forgatás, gyakrabban járok eme helyekre! - Vigyorgok a semmibe, majd nekiindulok a forgatási helyszínekre, s megkeresni a többieket. ha nem találom a népeket, akkor a korábbi "oltárt " túrom fel, hátha valami érdekeset találok. De valójában nem szeretném megrongálni eme remekművet.

Miközben ott csodálod azt a borzalmas látványt hangos puffanásra leszel figyelmes. Oly hangerővel szól mintha az ajtó előtt történt volna. A zaj a nappaliból jött. Mikor lemész, láthatod a rendezőt a földön heverve rajta pedig a korábban vészjóslóan lengő hatalmas csillár. A rendező kezében egy kis füzetecske van, amit csak pár csepp vár tarkított be. Ha beleolvasol, láthatod, hogy valaki tollal irkálgatott bele valamit ám nagyon vázlatosnak tűnik.  Mindegyikük oldalra maximum egy mondatot írtak néhol kevesebbet. Összefoglalva egy végrendelet ügyében egy csomó ember összejön a romos öreg házba. Egyikük nagyon gyanúsan viselkedik. Szép lassan hullani kezdenek, az emberek mire mindenki egyvalakire gyanakszik. Közben kiderül, hogy egy holdmaszkos örült lakott a házban és ő követte el a gyilkosságokat, azért mert rengeteget kellett szenvednie gyerekkorában. A legvégén két szót olvashatsz, amit többször is aláhúztak a tökéletes és változtatni. Amatőr munkának tűnik nem pedig olyan forgatókönyv íróénak, aki pénzt kapna ezért
Persze elég nehezen lehet kiolvasni a ronda kézírását.  Egy méteres sugarú körben mindent beterít, a vér a holtesten viszont alig van leszámítva a csillárt.
Pár pillanattal később berobban az ajtón a rendőrség. Két egyenruhás szegezi, rád a pisztolyt majd csatlakozik hozzájuk egy harmadik is.
-Állj senki ne mozduljon!- mikor meglátja a sok vért elképed.
-Maga álljon hátrébb. Igazolja magát és mondja meg mi történt?-
/Ha látható helyen van a kesztyű akkor nem továbbra is neked szegezi a pisztolyát./

A vér látványa kezd unni így, hogy nem én csinálom. Közelebb megyek s beleolvasok a forgatókönyvbe. Elég lagymatag, ZS kategóriás mozi a történet alapján, habár a jelenetei elég élethűek.
Vigyorogva nézek a csillárra. Tudtam, hogy le fog esni, biztos voltam benne, ahogy abban is hogy én leszek a gyanúsított, s előre élveztem a dolgokat. A rendőrség ekkor bukkant fel. Korábban elraktam minden veszélyesnek látszó eszközt, így nem lőhetnek rám, de azért elmosolyodom, s ezzel együtt előhozom a régi szép álmaikat, hogy jobb közérzetük legyen s biztonságba érezzék magukat. Ezután az arcomon megkönnyebbüléssel szólalok meg:
- Végre, biztosurak, mészárszék van itt! Segítsenek. Elvileg egy horror forgatáson vagyunk, de sose gondoltam, hogy tényleg azzá lesz! - Ezután elmesélem nekik a teljes történetet, Hogyan találtam rá a forgatásra, a jelentkezést, amit tudok az ittlévőkről. Kihagyom, hogy rám támadtak s elrejtettem a támadót. Végül kérdeztem, hogy segíthetek e valamit. Az igazolás viccesen ment, az álmaimból elővarázsoltam a kártyákat a zsebembe, s azokat adtam oda. Tökéletesek elvileg, de ki tudja mit lát bennük a törvény szeme. Közben a csuklópengémet előkészítem, hogy ha negatív irányba menne a cselekmény, azonnal kivéreztethessem a rendőröket.

A történeted hallatán döbbent és értetlen arckifejezés rajzolódik ki a biztos urak arcán.
- Uram nem kéne körülnézni a házba?-
- De jó ötlet nézzen körül. -
Aki kérdezte az elől álló rendőrt belépett majd téged kikerülve a konyhába ment. Mikor elhaladt melletted megláthattad a fülében megcsillanó fülkarikát. Mivel nem talált semmit elindult fölfelé a lépcsőn. Nyitogatni kezdte a szobákat ám az egyiknél hangosan lekiáltott.
- Főnök az egyik szobában itt van két hulla és mindent vér bórit be. Két szőke hajó feltehetően nők a ruhájukat nézve, de borzalmasan összekaszabolták őket. Valamilyen éles késel vagy késekkel tehették. -
Erre a két rendőr ismét rád szegezi a fegyvert.
- Maradjon ott uram. Martin menj és motozd meg van-e nála valami fegyver. Amúgy nem tudom, miről hadovál errefelé semmilyen plakátot nem láttam és semmi jele annak, hogy ide bárki is jött. Egy bejelentést kaptunk miszerint egy gyanús férfit láttak becipelni valamit. -
Az emeleten maradt a frissen érkezett rendőr, míg a Martin nevű elindult feléd, hogy megmotozzon.
/Rajtad á harcolsz vagy elmenekülsz a konyha látszólag még szabadon áll nem állítottak oda senkit./

Karjaim széttárom, s semmi gyanús mozdulatot nem teszek, hagyom hogy átvizsgáljanak. Csak azon tárgak vannak nálam amiket összeszedtem, ám azokat mindenféle hétköznapi tárgyaknak álcázom erőmmel. Semmi nem lehet gyanús, s én is a lehető leghétköznapibb kisugárzást nyújtom. Természetesen kis idegességet is varázsolok orcámra, nehogy már gyanús legyen a nyugalmam. A váratlan hír, hogy ezidáig játszadoztak velem kicsit feltüzelt, s tudtam, hogy ma este tombolni fogok.
A fülbevaló nem tudom miért égett bele a szemembe, de elhatároztam, hogy aznap vége előtt azt is megszerzem.
- Ez az egész olyan, mint valami röhejes őrültes film. Mondjuk szeretem az ilyesféle műsorokat. Átélni már rosszabb...
Agyam közben vadul pörgött, s tökéletes memóriámat visszakövetve végigmentem az első plakát óta történt minden eseményen, s valami gyanúsat kerestem ami nem illett bele a képbe. Többször nem is a fő, általam megélt történetszálra összpontosítottam, hanem a szemem sarkában lévő történésekre. Ki tudja mit vétettem szem elől, ami nyomára enged vezetni annak, vagy azoknak, kik szórakoznak velem.

Martin kissé idegesen közeledik hozzád mivel feltételezhető, hogy egy pszichopata gyilkossal állnak szembe. Mikor már csak pár lépés választ el benneteket elteszi fegyverét és tetőtől talpig alaposan megmotoz. Talán egy kicsit túl keménykezű ám egy rendőr élete ne leányálom. Mindenesetre egy masszás szalonban kapva kapnának egy ilyen emberért. Nagy csodálkozásra nem találnak nálad semmi gyanúsat csak pár mindennapos holmit, amivel nehezen lehet felszabdalni bárkit is. A két rendőr kissé megnyugodik, hogy nincs, a gyanúsítottnál ember kioltására hasznos eszköz ám éberségükből nem engedhetnek.
-Hé maga talált fen valamit?- kérdezi a főnők jó hangosan a felküldött rendőrtől, hogy meghalja odafent.
Pár pillanat múlva megjelenik a lépcsőnél véres cipővel a rend őre kezében egy hasonló kesztyű mind, ami nálad van.
-Nem hiába nem volt nála semmi bizonyára elrejtette a terhelő bizonyítékot. - mondja, majd megáll a lépcsőn. Ekkor a főnők elkezdi felsorolni a jogaidat mire a tapizós elkezdi feltenni rád a bilincset.
/A rejtély kitalálásához kedves Watson számba kell venned minden bizonyítékot kizárni a lehetett lent és ami marad bármily valószínűtlen az-az igazság./

A bilincs kattan s én elgondolkodom. Most így több miden feltűnik, mikor visszagondolok. A rendező szavai: "legjobb rendező az élet" szlogenjétől kezdve a fülbevalóig, mely éppúgy díszítette a rendőr, mint korábban az egyik kellékes fülét. Vigyorom ekkor szélesedik s felkészülök, hogy lövések esetére azonnal vastag gyapjúrétegekkel állítsam meg a golyókat a testem egész felületén, majd mielőtt elvenné a bilincstől a kezét a rendőr, a kis késem kivágódik a ruhám ujjából s remélem levágja a fogva tartóm pár ujját. Ezután gyorsan kifordítom a kezemet, kiugrasztom a vállcsontomat, hogy előre tehessem a kezemet. Ezután mélyen a szemükbe nézek, s elvigyorodok amit felgerjesztem rémálmaikat, legnagyobb félelmüket olyannyira, hogy képtelenek legyenek megkülönböztetni a valóságot a rémálmoktól. Persze erősebb akaratúak képesek ezt kivédeni, de rendőrökből nem nézek ki sokat. Ezután azonnal báránykáimhoz folyamodom, hogy felökleljék a rendőröket, s leteperjék őket. Én is ezt teszem közben. Ha sikerül, annyira megfélemlítem őket, hogy elmondanak mindent, hazudnak e vagy csak sima rendőrök, a lényeg, az igazságot akarom.