Ász Klub

Az egyik pillanatban még gyors tempóval haladok az utcán, a másikban hirtelen elhomályosul a kép, mire az egyik oldalról megérzem a lökés erejét a másik oldalról már a fékező erő és a becsapódás fogad. Mindenem fáj, egyelőre csak lassan mozgok, hogy megállapítsam mennyire s hol sérültem meg. Közben a páncélon is végignézek.
~ Nem volt felesleges a túlbiztosítás, a páncélzat valóban megvédett egy hirtelen, normál esetben halálos behatástól. Már csak az a kérdés, hogy darabokra tört-e a váza, és ezzel mentett-e meg, vagy még nagyjából használható. Erre kevés az esély. És most vissza a nőre. Metahumán vagy genetikailag módosult ember lenne? Erő és gyorsaság, ez a két értéke bőven az emberi maximum felett van. Érdekes. Nem számítottam ennyire erős bizonságtechnikára, védelmi rendszerekre...
A fájdalom előhozza egy másik formám, a valószínűleg véres szám lassan mosolyra húzom, ahogy a sérülések fájni kezdenek. Ha tudom akkor enyhén oldalra húzom a fejem.
- Ehhehehhe -csúszik ki a torkomból egy gúnyos kacaj, majd ha képes vagyok rá, egyik ujjammal a nőre mutatok- - Oh, az idegen technológiával, nem földi fémekből készült fegyvert?! Nem tudom hol van. Nyilván a beton és acél törmelék alatt, ahol a többi. Ha már széttörted és szétszórtad, ahogy az épületbe vágtál, megkereshetnéd a darabjait.
Befejezem majd a szemébe nézek, ha tovább akar ütni vagy elhajítani, nem fogok tudni tenni ellene. Ha nem reagál semmit, akkor megpróbálom összeszedni magam, első lépésként hátul a tarkólemezt húzom feljebb, hogy hátulról jobban védje a fejem, majd megpróbálom magam összeszedni, esetleg felállni, ahogy a sérüléseim és az ismeretlen ellenséges személy engedi.

Sisak látja, hogy célpontja, és csapata hátrál a lebegő csóka miadt.
~ Nem tudom ki ez a tag, de a banda láthatóan fél tőle. Nekem nincs vele semmi dolgom, így nem az ellenségem. ~ gondolja magában Vash, majd lassan elkezdi le engedni fegyverét. Ám ekkor, a bejárati ajtó berobban, és egy újabb ismeretlen személy lép be, de rajta lehet látni, hogy valamiféle katona, és nagy rangja lehet. Majd Vash Piros Sisak végighallgatja a katona mondandóját.
~ Mi a francról beszél ez a tag? Mi az a Krypton? És kire mondja hogy piti alak?~ gondolja az önbíráskodó, majd így szól:
- Nos, uram, nincs egymással semmi dolgunk így én távozom. Engem csak a banditák érdekeltek.- fejezi be mondandóját, majd lassan elkezd dzsekije zsebéhez nyúlni, hogy egy füst gránáttal eltűnjön.

Az idegen nő hagyja, hogy összeszedjem magam, lassan felállok és ellenőrzöm a páncélom elemeit. Lehetséges, hogy nem csapódtam több mint egy tonnával az épületnek és így nem szenvedtem nagy károsodást. Körülnézek és megpróbálom behatárolni a felszerelésem pontos helyét, közben a nőre figyelek, de nem teszek semmit csak a reakcióját elemzem.
~ Előadód, ember... Ember. Érdekes. Bár azt hittem valami árulkodóbb jel is, külső, vagy belső, az anatómia és egyéb. Nem véletlenül volt az a fegyver ott, egy idegen fegyver elhagyva egy üres épületben, nyilvánvalóan idegenhez tartozó fegyver volt. Itt az idegen.
Kicsit megmozgatom a végtagjaim, de nem igazán reagálok a lenéző hangnemére, csupán normál stílusomban folytatom tovább.
- Elnézést csak fájdalom előhozza a beteg énem. Nem számoltam vele, hogy egy idegen létforma beszéli a nyelvet, de nem érti az utalásokat. A fegyver nálam volt, a kezemben lévő fekete táskában, de a becsapódás alatt nyilván a fizikai behatások következtében az utcán repült végig, vagy az épületben van a romok alatt. Remélem logikus válasz volt.
Ezzel körülnézek a romok között, hogy hol lehetnek a csomagjaim, a fegyverekkel. Közben fél szemem a nőn tartom, nem szeretnék újabb meglepetéseket. Érdekes lenne analizálni az idegent és a technológiáját, részekre szedni és megvizsgálni, de ez nem a megfelelő alkalom ehhez.