Gyűlölet seregének 1. főhadiszállása

Egy kopasz férfi lép be Gotham City átlagon aluli kocsmájába, ma már megtette nemegyszer, és meg fogja tenni még jó párszor. Ez a feladata, ez a kötelessége, ezért él. Csak egy pillantást vet a tömegből kitűnő csinos vörös hölgyeményre, és azonnal felé veszi az irányt. A járása máris nem biztos, kissé tántorog, és mire a hölgyhöz ér, mindenki részegnek gondolhatja. Csak egy otromba kéz kell a megfelelő helyre, egy apró női sikkantás a válasz rá, na meg egy hím soviniszta megjegyzés, máris elég ahhoz, hogy az önjelölt alakok pár kellemes perc reményében a védelmére kelljenek. Nem is kell mást. A kezek ökölbe szorulnak, és elcsattan az első pofon. Majd a második, és csak egy asztalt kell felborítani, vagy egy sört kilöttyinteni, hogy az egész csehó végre benne legyen a buliban.
Percek alatt ripityára törnek mindent, és aki nem vigyáz, az pár foggal kevesebbel, vagy törött csontokkal hagyja el a krimót. Ám a páros munkája még csak most következik Szemeik gyorsan járnak, hát még a kezek, aki erősnek mutatkozik az alkalmas, akin taposnak az alkalmatlan. Ennyi az egész, majd a kiképzésen kiderül, ki is elég rátermett. Egy-egy apró cetli a megfelelő zsebbe, és a páros mire kiérnének a rendőrök, már el is tűnik. Ám nem pihenhetnek, van még olyan kocsma Gotham City-ben ahova épeszű ember nem teszi be a lábukat. Hála istennek őket az ilyen nem fenyegeti.

Újabb hajó hagyja el a kikötőt. Terhe csak hulladék, a legtöbbeknek. Nekünk új élet, új reménység, új lehetőségek. Tonnányi fémhulladék süllyed a gotham egyik folyójának legaljára, hogy gondos gépi keze között új alakot öltsön. Testetlen irányítójuk, pillanat tört része alatt kiszámítja a megfelelő helyet. A legtökéletesebb helyszínt, hogy megalapíthassuk a bázist. Szakadatlan munka folyik a víz alatt, csak úgy habzik a felszín, de ebből ki venne észre bármit is. A folyó amilyen mocskos, soha nem lehet lelátni a legaljára, és amennyi vegyszert szoktak beleönteni, szinte folyamatosan habzik valamilyen okból.
Lassan kerül minden elem a helyére, de mikor elkészül a külső váz, máris ki lehet belülről szorítani a vizet. Ez csak gyorsít a tempón. Több dokkot, és titkos bejárat alakul ki a mocsok, és iszap alatt. Végül már csak a belső berendezés van hátra. Ebben is segít a korlátlan pénz. A Frost vállalat számlája gyorsan csappan, de egy ekkora nemzetközi vállalatnál eltűnik pár milliárd szinte meg sem látszik. És ha fel is tűnik valakinek, ki másnak is jelenthetné mint a főnöknek. Az pedig a zsebünkben van. Több barakk, szociális helyiség, és edzőterem épül fel, az irányító központokkal, és legfontosabb része maga a szíve a főnöki helyiség, melybe csak Griff léphet be.

Titkos átjárók, még titkosabb ajtók, senki nem tudja hogyan is érkezett ide, senki nem tudja, mit is keres itt pontosan. Csak a pénzéhség az közös bennük, na meg a kíváncsiság, amit a cetli okozott. Ide csalta őket, hogy olyanban vegyenek részt, amiről még nem tudnak, de a világ nemsokára megismer. Ők lesznek a sereg, mely megmozgatja a földet, és talán az egész világegyetemet. Értem, csakis értem, egy fanatikus csapat, ki hisz abban, amiben én, hisz a végzetükben.
Csak pár szót kell mondanom, a kompjúter jól kiszámolta. Ez a mondat elég volt arra, hogy felkeltse a figyelmüket, és hogy hónapokig a szolgámmá tegyem őket. Nők, férfiak nem számít. Most indul a kiképzésük, minden amit csak el tudnak képzelni. Közelharc, távolsági fegyverek használat, és ami a legfontosabb pszichológiai ismeretek, ezt igaz pont ők ellenük fordítjuk, de még mindig jobb életet biztosítunk nekik, mint amiben eddig részük volt. Szállást, kaját, és megfelelő mennyiségű költőpénzt kapnak, na meg egy célt az életben, amiért tényleg érdemes harcolni. Hónapokig kínozzák, edzik magukat, míg végül fegyverekké válnak, az én fegyvereimmé, mit csak el kell sütni.

Csak egy kis hibának tűnik a rendszerben, az mindennapos. Egyetlen áramingadozás, és egy emberi hiba, pont ennyi kell, hogy egy lankadatlan mesterséges életforma kihasználja az alkalmat. Csak egy picit nyúl bele a szállító jegyzékbe. Senki nem látta senki nem is fogja tudni, csak a fuvaros furcsállja egy kicsit mikor egy lerozzant raktárba pakolják le az árut. De mivel a papírok egyeznek, és minden rendben halad, nem kérdezősködik. Nem tudja mik vannak a dobozokban, soha nem is szokta tudni. Ez pedig így van jól, az esetről soha nem fog beszélni. Titoktartás.
A raktár pillanatok alatt üres lesz, a több tonnányi felszerelést egy könnyed hajó tünteti el a föld színéről  természetesen a víz alá. Hova máshova is tűnhetne el, ha nem Gotham City egyik legmocskosabb folyójának legmélyére. A zavaros habok között pillanatok alatt elvesztené a legtapasztaltabb kopoltyús is. Már csak egy víz alatti rakodó kell, hogy a frissen kiképzettek megkapják felszerelésüket. Egy fegyver, és egy páncél, nem kell több, nem is kívánnak mást, csak a szolgálatot. Teljesíteni akarnak, el akarják érni a célt, hogy végre teljesek legyenek, és ne lebegjen felettük a tehetetlenség Damoklész karja.

Már hónapok óta folyik mindenki tudta nélkül. A nyersvas, ami másnak csak hulladék, száz tonnájával szállítják a hatalmas tankerek a világ minden égtája felé. Nem törődnek a súllyal, az óceánok elbírják. Senki sem tudja számolni mennyit is pakolnak fel, senki nem is kíváncsi rá, eléggé meg vannak fizetve, hogy tudják valami van a szállítmánnyal, de az nem tudják mi is lehet az. Csempészetre gondolnak, drogra, nőkre, rabszolgákra, el sem tudják képzelni a valóságot. Túlságosan korlátoltak.
Egy megfelelő pillanatban, hangtalanul nyílik ki a hajó alja, és engedi ki töménytelen mennyiségű rakományát. Nem az egészet, de még így is eleget, hogy egy kisváros építeni lehessen belőle. A rakomány nagy része a hajóban maradt, de a többi el sem hagyja Gotham City-t. Az acélrudak a folyó mélyén nyugszanak, míg láthatatlan fémes karok fel nem emelik, és viszik a megfelelő dokkba.
Ott kezdődik csak az igazi varázslat. Fél év munkája van a létesítményben. Az élőprogram mindent kiszámított, sehol sincs nyoma, csak az emberi emlékezetben, de azt is megoldja nemsokára. A nyersfém egészben kerül a műhelybe, robotkarok milliárdjai vágják megfelelő darabokra, olvasztják hozzá a megfelelő anyagokat, és formázzák, míg kész nem lesz az első, majd a következő, és a rákövetkező. A gépeknek nem kell pihenni, soha nem fáradnak el, nem kérnek ebédszünetet, csak dolgoznak, míg kész nincsenek a sereg bástyái, rémületesek amennyire kell, mozgékonyak amennyire kell, pontosan olyanok, mit amire szükségünk van.