GentTech Corp.

Minden terv szerint ment ami megkönnyebbüléssel töltött el. Ritka hogy minden ilyen simán halad. Egy gyors sóhaj után felálltam a leütött ellenfelek mellől, és körbe tekintettem a szobában, gyorsan megláthattam mik vannak a kamerákon, de nem úgy tűnt hogy ezekből semmi érdekeset nem fogok kideríteni. Bár mondjuk mit is gondoltam, azért nem várhatom el GenTechtől hogy minden őrnek megmutassák a titkos kísérleteket kamerán. Bár azért ez is egy kezdet. Egy számítógép bekötve a belső rendszerbe, tízszer egyszerűen mint az internet külső hálója felől támadni. Mint a Ganitisz taktika. Beküldeni az embereinket egy titkos járaton keresztül és aztán belül szétverni a várat. Szépen összetettem az ujjaimat, és megropogtattam őket, majd megmozgattam hogy kicsit lazuljanak miközben leültem a géphez, és kiléptem a pasziánszból.
-Na lássuk hogyan fogsz most megkülönböztetni egy másik felhasználótól, MR. profi hecker.-Mondtam egy apró mosollyal ahogy gyorsan megszereztem saját magamtól a program kódot az interneten keresztül, és egy pár másodperces letöltés után kezdődhetett is a feltörés. Az ujjaim gyorsan mozogtak, és gyorsan végig futottam a szervereket amiket az épület használ. Akkor a saját keresőmbe három szót írok be: Gyík, Teleportáció, Dimenzió.
Mindegyik elé és után csillagot helyezve elindítottam a keresést, és vártam hogy felugorjon egy lezárt fájl, vagy egy szöveg dokumentum amit csak bizonyos kóddal lehet megnyitni, bármi amiből megmondhatom hogy hol kell tovább keresnem. Remélhetőleg nem jönnek rá, hogy ezeket a műveleteket honnan hajtom végre, különben lebukhatok, hisz egy őr mégsem lehet ennyire érdeklődő ezek a témák után, de úgy éreztem megéri kockáztatni, ma egész szerencsés napom volt, talán még egyszer hatost dobok a kockámmal.

Ahogy a másodpercek teltek egyre több, és egyre megbotránkoztatóbb információval lettem gazdagabb. Egy pár pillanatig csak néztem magam elé, mielőtt kiléptem volna a rendszerből.
-Gyönyörű... Egyszerűen gyönyörű.-Mondtam halkan, miközben elkezdtem átprogramozni a kamerákat, és megváltoztattam az átirányítást, most egyenesen a szemüvegembe kapom a kamera képeket, és a riasztó sem indul be, ha egy kamera észrevenne, mivel mindegyiket lecsatlakoztattam, most már csak akkor lennék bajban, ha más őr szoba is lenne az épületben, és az egyik ember végezné a munkáját. Mindenesetre ideje volt elindulnom, nem volt sok időm, ha valaki benéz ide, akkor az akciónak vége lesz, így gyorsnak kell lennem.
Óvatosan kiosontam, és egy gyors ellenőrzés után elindultam, hogy megmásszam a lépcsőket, amik közém és az információ közé állnak. Miközben felfelé futottam, az agyam az előbbi információra reagált. Egyértelmű, hogy tudnak rólunk, és hogy tudnak a világunkról. Chedra. Vajon erről a támadásról beszélt? És vajon ki lehet azaz ember. Bárcsak többet tudhatnék róla. Ha valakit őt akarom a leginkább kifaggatni, vagy a tudóst aki az egész kísérletet indította. Ahogy a lábam szedte a lépcsőket, én egyre magasabbra kerültem, amíg el nem értem a megfelelő szintet. Ott megálltam, és egy pár lélegzetvétel után, szépen lenyomtam a kilincset, és belestem a szobába, és remélem, hogy látni fogok valamit ami érdekelhet. A szívem hevesen vert és nem csak a futástól hanem az izgalomtól, és attól a különleges érzéstől amikor tudjuk, hogy valami nagyba és mélybe kezdünk bele. Nem csak egy zsebtolvajt ütök le, nem csak egy bankrablást állítok meg. Nem, most megismerem az igazi ellenfelet, azt akik tudják, hogy mi történt velem, és ki tudja talán haza juthatok, vagy legalábbis hozzákezdhetek a hazajutásom megtervezéséhez. Ezek a gondolatok hajtottak, miközben beléptem a terembe. Persze itt nem a dimenzió kapura számítok, csak arra, hogy mit tudnak rólunk, talán meg is tudom a riportot amit azzal az egy túlélővel készítettek, talán megtudom a nevét, és megkereshetem. Minden amit itt találok egy lépéssel közelebb visz a célom eléréséhez. Minden lépés közelebb visz a megértéshez... Az igazsághoz. Chedra... Vajon erőszakkal hoztak át. Tényleg az emberek lennének az őrültséged oka?

A kamerák átirányítása eltartott egy darabig de végül is nem hiába vagyok informatikus feltaláló. Miután végeztem és mindent leellenőriztem, gyorsan megszakítottam minden összeköttetést a megfelelő szálakkal, és a legtisztább kitörléssel amit meg tudtam magamnak szerezni kitakarítottam a CGY vírusom(A kereső program), nem lenne túl jó ha az egyik programozójuk megtalálná a programot nemde? Az egyetlen dolog ami megmaradt az a szerver nevem és jelszavam, amivel bárhova beléphetek, köszönhetően a feljebb melyet vírus egyik hatásának. Persze az első szerver frissítésnél észreveszik a korrupt adatot, de a kitörlésen kívül mást aligha fognak tudni kezdeni vele. Miután mindennel megvoltam elindultam hogy újabb állomásomon kutassak. Felmentem az osztályra amelyik velem foglalkozott.
Először csak néztem magam elé ahogy a területet néztem. Egy kicsit megráztam a fejem miközben beléptem.
-Uh, hogyan képes itt bárki is dolgozni?-Kérdeztem magamtól egy sóhajjal, miközben ide oda tekintettem, de első látásra úgy tűnt nincs itt senki. Egy pár pillanatig gondolkodtam, hogy mit is tegyek, de úgy gondoltam a főnök irodája lenne a legfontosabb, hisz mégis csak neki osszák ki, hogy mit kutassanak, talán megtalálhatom az utasításokat, vagy egy nevet. Miután alaposan körülnéztem elindultam a megnevezett irodához, óvatosan kinyitottam, majd besétáltam mivel a kamerák miatt nem kell aggódnom így csak a komputer környékét ellenőriztem, mielőtt helyet foglaltam volna, hogy bekapcsoljam a gépet, és hozzá kezdjek a kutatásnak. A saját készítésű felhasználó névvel és jelszóval ez könnyű megoldás volt. Miután betörtem a rendszerbe egyből kutakodni kezdtem minden lehetséges infó után amit találhatok a gépen. Először a tulaj e-mailjeit néztem meg, majd onnan haladtam a gép többi fele felé, főleg a számomra érdekes nevű fájlokat néztem meg.

Sajnos az emailek nem rejtettek sok infót, így kénytelen voltam az adatokat áttekinteni. És ember elég sok volt. Olyan sok feltelés és szimuláció, hogy több hétig tartana csak elolvasni nem hogy értelmezni. A legnagyobb kérdés a "miért?" volt természetesen. Miért alkotna valaki egy ilyen dokumentumot csak úgy? Főleg hogy ezzel a cég nem termel hasznot. A válasz egyértelmű. Mert tudnak az én világomról, de kiderült, hogy nem mindent valószínűleg az egészet a 'túlélő' tapasztalatai alapján állították össze. Sajnos tüzetesebb átvizsgálódásom nem vezetett sok eredményhez, így egy sóhajjal bezártam, és igyekeztem valami névsort találni, vagy címeket, bármit ami egy lépéssel közelebb visz a célomhoz, hisz nem fikció történetet jöttem olvasni, hanem nyomokért. Viszont nem sokára más gondok is a szemem elé kerültek. Egy érdekes teremtmény bukkant fel az egyik kamerán, és úgy tűnt, hogy felém jön. Egy pár pillanatig csak néztem magam elé, mielőtt gyorsan elkezdtem volna az ajtó elé rohanni, de megálltam. Valami itt nem stimmel, mi buktathatott le? Mindenesetre nem akartam megkönnyíteni a másik dolgát, inkább gyorsan megemeltem egy rakat dokumentumot, és a bejárat elé tettem, remélve, hogy ha nem is állítom meg vele, legalább lelassítom. Ezután villám gyorsan visszarohantam a géphez, gyorsan felcsatlakoztam az internetre, hogy elkezdjem átküldeni a dokumentumokat a bázisra. A feltöltés megindult már csak a harcra kell összpontosítanom, és a gépet megvédeni amíg végez. Vissza siettem az ajtóhoz, de nem mentem egyből a bejárathoz hanem elbújtam az egyik iroda szegletben, és csendben vártam.

És lejött, épp rámentem a delete gombra és megszakítottam a kapcsolatot, ekkor azonban hatalmas dörejt hallottam, és pár másodperc múlva üveg csiripelések töltötték meg a szobát. Csöndeben felnéztem a gép mögül, és kiegyenesedtem, az egyik kezem a kardom markolatára csúszott. Nem tudhattam biztosan, hogy van-e ember a gép mögött vagy sem, de nem olyan teremtménynek tűnt, akivel szórakozhatok. De ettől függetlenül megtettem.
-Miért? Mik a következmények? Bocs új vagyok itt, nem ismerem a szabályzatot teljesen.-Mondtam egy idétlen vigyorral, miközben tettem egy lépést hátra. A ruha meglehetősen ijesztő volt, és a kialakítás hasonlított egy futurisztikus hadi egyenruhának, bár inkább egy prototípusnak tűnt mintsem sorozat gyártmánynak. Biztos szuper katonákat akarnak kikísérletezni, vagy legalábbis a tökéletes felszerelést. Ha tippelnem kéne, a hajtóműt az én fajom adataiból építették, de lehet tévedek, nem tudhatom mégis milyen messzire juthattak maguktól. Most viszont egy érdekes választás elé álltam. Ha most megadom magam, akkor valószínűleg egy olyan helyre visznek ahol a velem foglalkozó csoporttal találkozhatok. Ha harcolok akkor viszont lehet, hogy kénytelen leszek visszavonulót fújni, és hogy őszinte legyek, sok mindent nem találtam ki. Csak azt hogy valószínűleg átjutottak a világomba, és ha még egyszer ide jönnék már biztos erősebb lenne a védelem. Viszont ha feladom magam lehet, hogy oda raknak ahonnan nem tudok kiszökni. De hé... Az alfa csapatnak hagytam üzenetet. Ők talán képesek lesznek segíteni. Egy pár másodpercig tartott a gondolat végig futtatása, de a végre hajtás egy évnek tűnt a szememben, ahogy szépen lassan levettem a kezem a markolatról, és behunytam a szemem.
-Rendben... Hajlandó vagyok megadni magam.-Mondtam ahogy kinyitottam a szemeim, és feltettem a kezeim, de ha támadott, akkor megpróbáltam félreugrani.-Csak egy kérdés: Hogyan találtatok meg? Azt hittem minden nyomot eltakartam.

A vandalizmussal kicsit vitáznék, de szerintem nincs értelme rontani a helyzeten, meg amúgy is más gondolat foglalkoztatott. Amire szépen lassan gondoltam végig. Hazudni nem hazudhatok még ha egy robotról is van szó. Valamit ki kell találnom. Első gondolatom az lett volna, hogy azt mondom neki, hogy vigyen a kutató csoport elé, de talán valahogy rá tudom szedni.
-Nos, rendben van. Nagy kár, szívesen találkoztam volna a kutató csoport vezetőjével. Csak hát tudod, ilyen formában nehéz hivatalos találkát szervezni. Pedig talán még kutatási eredményekről is beszéltünk volna.-Mondtam miközben megsimogattam a tarkóm.
-A dimenzió kapuk, a fejlett technológiák, mint például a lézer pisztoly, meg az időjárás irányítás. Tudod én részt vettem az első kapu építésekor, én voltam az első aki átjutottam ebbe a világba. Eredetileg teleport kaput akartam csinálni, a professzorral, de azóta sokat változhatott. De izgalmas volt, futni az emberek elől meg minden, mint valami virtuális valóság szoba, csak tudod több adrenalinnal. Oh bárcsak újra megépíthetném a kaput és visszamehetnék. Bárcsak lenne egy mód.-Egyetlen reményem az volt, hogy valaki hallgatózik és parancsra inti a robotot hogy ne zárdába vezessen hanem az említett csoport egyik vezetője elé. Megfordult a fejembe pár dolog, de ha az ember azt hiszi hogy ajánlatot tehet, abban téved, mert hát sosem mondtam hogy szövetséget kötnék ezekkel a gyilkosokkal, de reméltem, hogy félreértelmezik a mondandóm.
-Azt hiszem, hogy nem sokára kapcsolatba kell kerülnöm az ügyvédemmel.-Mondtam miközben lecsatoltam a kardomat a vállamról, és oda nyújtottam.-Ezt jobb ha magadnál tartod. Bár nem használtam azért gondolom nem árt ha jobb kéznél van.-Mondtam egy barátságos mosollyal, bár emögött is állt egy tervem amire talán később lesz szükségem. Ezt követően hagytam hogy megbilincseljen de a szemüvegemet nem vettem le, mert hát ahhoz még a pólómat is le kell vegyem, hogy az összeköttetést biztosító drótot letudjam venni.

Úgy tűnik bedőlt a trükkömnek és nem sokára a felettese is üzent neki, hogy vigyenek elé. Egy pillanatra elvigyorodtam de gyorsan semleges arcra váltottam ahogy figyeltem a karpereceket
-Nem lehetett volna barna? Az jobban megy a szememhez.-Mondtam viccelődve, ahogy elindultam vele csendesen követve a bogarat. Nem sokára visszamentünk a startra és utána nem sokkal már ott is álltam a laboratóriumban.~Na innen kijutni sem lesz egy séta galop főleg ezekkel a bilincsekkel a csuklómon.~Gondoltam magamban, miközben szép lassan felmentünk a nagy főnökhöz. Egy pár pillanatig csak csöndben figyeltem, mielőtt megszólalt. Pár szem pillantás és máris tudtam hogy rosszban sántikál az ürge. Az emberi élet semmit mondó számára.
-Nos valószínűleg úgysem az én ajánlatom érdekli. Már biztos meg van a sajátja.-Mondtam egy apró mosollyal, miközben oldalra tekintettem.-Mellesleg nagyon szép páncél. Nem tudom megmondani hogy robot, vagy egy élő ember van benne. Szép munka.-Dicsértem meg miközben reméltem, hogy elárulja a titkát, főleg az érdekel, hogy élő személy vagy sem, ezzel a tudással nagyban megkönnyíteném a tervezést.

A beszélgetés nem abba az irányba indult ahogy elterveztem. A kiábrándulása kimutatása után, bólintott egyet. Nem kellett fél másodperc sem, hogy levonjam a következtetést. Egy pislantás, és máris fordítottam a törzsem, az összebilincselt kezeimet gyorsan a bogár csuklója és alkarja irányába toltam, hogy remélhetőleg félre lökjem, de már a megállítása is kielégítene. És ott volt a tervem második fele. A farkam ugyanis nem maradt rest. Mikor oda adtam neki a kardot, reménykedtem benne, hogy a hátam mögött fog állni, vagy legalábbis mellettem. Arra is számítottam, hogy mivel megadom magam ezért a kezemet elől bilincselik össze, pont úgy ahogy oda nyújtottam, növelve ezzel a mozgékonyságomat. A szemeim megcsillantak ahogy az egyik lábam felemelkedett, és elrúgtam magam a páncélozott fickótól, ahogy előre zuhantam gyorsan vetettem egy bukfencet, és a gurulásból már fel is álltam, a farkam ízlésesen a markolat körül, és előre mutatta a pengét egyenesen a nő nyakához., alig lehetett köztünk és a kard között 20 centi. Az egész esemény nem tarthatott három másodpercig.
-Ahhoz képest, hogy milyen okos, az ellenfeleit eléggé alábecsüli. Hívja vissza a vérebét.-Mondtam és erősítésként közelebb nyomtam a torkához a hideg acélt.
Ez lenne a terv, a kérdés már csak az, hogy a kivitelezés sikerül-e vagy sem.

//Nagyon jó post, de sajnos ezzel nem tudok mit kezdeni XP//
//De nem baj majd használom Bisurét, az több ihletet ad //

A tervem bevált. Ez már túl szép volt ahhoz hogy igaz legyen. Minden igazi baj nélkül bejutottam az épületbe, leütöttem a biztonsági őröket anélkül, hogy riadóztattam volna. Feltörtem a számítógépeket anélkül, hogy észrevettek volna, infót szereztem, és most ez? Itt állok és az egész kutató csoport vezetője a markomban. Na igen túl szép volt hogy igaz legyen. Ahogy el kezdett beszélni hirtelen az ereimben felhevült a vér, mintha csak egy szerelmes hangüzenetet kaptam volna a telefonra, vagy amikor először voltam randin. A zavarom kicsit elterelte a figyelmem, de gyorsan összpontosítottam, miközben az összebilincselt kezemmel megragadtam az csuklóját, csak hogy irányításban érezzem magam.
-Majd elengedlek, ha elmondod, mégis mit tervezel. Az nyilvánvaló, hogy az én világomba akarsz jutni, és valószínűleg a technológiánkra fáj a fogad, vagy a piacot vagy valami mást akarsz uralni ebben a világban, az engem most nem érdekel. De minek fáradoztál azzal, hogy társadalom rajzot készíttess? Miért támadtad meg Chedrát? És, még valami...-Kezdtem bele de aztán csak ennyi jött ki a számból.-Ki a hackered? Mert nagyon jó munkát végzett szeretnék beszélgetni vele.-Mondtam de csak azért, hogy ne tűnjek idiótának. Igazából fogalmam se volt mi mást kérdezhetnék a legtöbbet magamtól kitalálhatom. Igazából csak a cégről és a tagjairól nem tudok gyakorlatilag semmit, de róluk aligha fog társalogni velem. Meg amúgy is elég sok mindent kitaláltam már róla csak azzal hogy ide jöttem, és az indítékai is elég tiszták hacsak az egész nem egy látszat, mindenesetre nem volt elég bizonyítékom, hogy bezárassam, főleg hogy valószínűleg ügyvédek tömkelege várja hogy kihozhassa. Viszont egy kérdés azért felugrott a fejembe.~Na most hogy jutok ki?~

//Ó hogy te minden apróságon fenn akadsz, tessék arra reagálni amit kapsz //

Egy pillanatig nyitottam a számat, hogy válaszoljak, de aztán megálltam. A fejemben kattant egy kerék, amire kicsit elmosolyodtam, talán megtaláltam a kiutat, erről a helyről. Szépen aktiváltam a kommunikátort. Persze a hölgy kecses mozdulatai, ön vagdosása, és a továbbra is vészesen mámorító hangja még mindig zavart, de egy kicsit elemeltem a kardot és megoldottam, hogy ne tudjon öngyilkos lenni, bár mintha ő maga irányította volna a farkam, de betudtam annak hogy egyszerre léptünk. Inkább hozzá kezdtem a válasznak.
-Tudja, ha én innen nem jutok ki, a barátaim megtalálják a videókat és a dokumentumokat. Nem hiszem, hogy örülne annak, hogy ha egy több százas áldozatot követelő kutatás a sajtó kezébe jutna, ugye? Nem hiszem, hogy kellemes lenne átrendezni az egész szervezetet azért, hogy tovább folytathassák a kutatásaik.-Jegyeztem meg miközben körbe tekintettem.
-Szerintem egy pár válasz, és a kijuttatásom, megéri önnek ennek a fejfájásnak a kihagyását.-Mondtam miközben igyekeztem nem kimutatni az izgatottságom. Reméltem, hogy ezzel sikerül időt nyernem, mert a nő hangja egyáltalán nem tetszik annak ellenére, hogy kellemes, és üdítő hatású, az ösztöneimnek, az elmém még tudja, hogy ez ne, normális ezért a magasabb hanghordozásommal próbálom kiszorítani az elmémből az ő hangját. A kommunikátor pedig adta le az adást a főhadfiszállásnak, így ha el is buknék a többiek tudni fogják mit kell tenni.~Lássuk hogy erre mit lép.~

//Több esélyt pedig nem kapsz az elhallgattatására most jön a jó rész.//

A dolgok helyzete egy pillanat alatt cserélt helyett. Bolond módon nem figyeltem a jelekre amik a szemem és fülem bökdösték. Egy pár pillanat múlva mintha csak egy altatót kaptam volna, minden elhomályosodott, csak a nőt láttam magam előtt. És vágyakoztam utána. Semmit sem érzékeltem az egészből, csak egyszerűen tompa koppanásokat, majd halk érintést amit a talaj küldött a talpamba, de azon kívül csak egy nő volt ott, akinek a nevét sem tudtam, de jobban vágytam rá mint bárkire másra a saját fajomból. Az órák mint pillanatok teltek el, mire végre magamhoz tértem. A fejem zúgott, sípolt a fülem, volt egy enyhe hányinger. És a fehér áttér lassan falakká változott, ahogy körbe tekintettem. Szerintem bevallhatom, hogy ez egy pocsék érzés volt. Ahogy elkezdtem jobbra balra lépni, mintha minden tagom elzsibbadt volna, mintha órákig mozdulatlan lettem volna.
-Ah... Mi a pokol...-Nyögtem fel, ahogy körbe tekintettem a szobában, hát igen, nem volt túl sok minden amivel dolgozhatnék. A hangok lassan a fülembe jutottak, úgy tűnik voltak itt valakik a közelbe. Egy ideig csak csendben néztem ide-oda amíg hozzá szoktam a világítást. Miután ezt megvoltam elkezdtem gondolkozni.~Oké... ezt most elég szépen elszúrtam.~Gondoltam magamban, miközben nyújtóztam egyet.
-Sebaj, majd csak megoldom.-Gondoltam magamban, miközben oda tekintettem az ajtóra. Kicsit megkopogtattam, hogy megnézzem mennyire erős a szerkezet, mielőtt hátrébb léptem volna, és egy jó erős rúgást mértem volna a lakat helyére, hiszen az a leggyengébb pontja az egész szerkezetnek.

Hát a tervem nem igazán hatásos, így el is vetettem amint eszembe jutott. Ami viszont feéltűnt, hogy van egy panel az én oldalamon.
-Uh... Amatőrök. Elektromos zár mögé zárni egy hackert.-Mondtam miközben oda léptem, és megpróbáltam karmaimmal lefeszíteni, vagy kicsavarozni, a panelt, hogy megnézzem a kötését, és végig gondoljam hogyan is álljak hozzá.
-Lássuk csak...-Mormoltam magamban miközben az egyik ujjammal megkopogtattam az állam.
-Ha A vezeték B irányba megy, akkor B vezeték A irányba megy? Hmm Nah, ez itt párhuzamos kapcsolás...-Viccelődtem magamban, miközben végig néztem, hogyan is kapcsolódnak a vezetékek a kódoló rendszerhez, és megpróbálom kideríteni melyik számok lehetnek a helyesek és miután azzal megvoltam onnantól kezdve már csak kombináció, elkezdtem a helyes számok helyes helyét keresni és figyelem az eredményt.