Az istenek köztünk járnak

Zatanna


Bruce köszöntése mosolyt csalt arcomra, viszont kérését a "rendbontásra" visszautasítottam, mondván, még nem kéne kijátszanunk lapjainkat.
A Denevér, a remény jele ekkor újra felizzott az égen fényesen, s a Gotham fekete lovagja nekiindult, én meg utána kiáltottam:
- Delev koygav! (Veled vagyok!) Ez a mágia bármikor hozzád vezet amikor csak kimondod a nevem. Most az egyszer, ne félj segítséget kérni Bruce.
Ő szó nélkül állt meg egy pillanatra, nem nézett hátra, majd mint egy árnyék eltűnt a sötétben, nyomtalanul s csupán remélni mertem figyelembe veszi szavaim.
Csak ekkor kezdtem fölfogni Batman szavait, távollétében én lettem a főnök. Harley Quinn csatlakozása engem is meglepett, ám különösebben nem aggasztott a dolog, ám ha ő azt mondja akkor rajta tartom a szemem.
Ekkor hirtelen beletörődött szürcsölést hallottam, s láttam amint Alfred szomorkásan szürcsölte az egyik csésze kávét, amiről az ő kis uracskája megint megfeledkezett. A kép együttérző, meleg mosolyt csalt arcomra, s vállára téve a kezem megszólaltam.
- Azt hiszem, túl sok teát és kávét iszik, Alfred.
Erre a komornyík lassan emelte fel a fejét, s szokásos érzelemmentes arcán minta halovány, szomorkás mosoly húzódott volna meg.
- Igen kisasszony, már túlontúl sokat is... - Pár perc néma csönd következett, majd nagyon halkan, inkább magának suttogva, mintsem velem kommunikállva megszólalt. - Nem jó ha barátok harcolnak.
Egy szót sem szóltam, s miközben torkom elkezdett kaparni, gyengéden megszorítottam az öreg vállát, miközben visszatartottam a könnyeimet. Nem jó egy ilyen világban hősnek lenni...

Batman

A denevér könnyedén jutott el az épületig, ahonnan beizzították a reflektort. Még könnyebben került Gordon háta mögé, aki mint a régi időkben, meglepődik és nem próbál rájönni hogy csinálta ezt Batman.
~ Ez pont kapóra jön, egy metahumán egység, ami elterelné a figyelmet. De mégis milyen más fajta vészhelyzetre szervezték őket? Ha Jim arra gondol, hogy én adjak ezeknek fegyvert, akkor bolond. Ami az én kezemben védelmi eszköz, az máséba pusztító.~ gondolta magába Bruce, miután meg hallgatta a felügyelőt.
- Rám mindig veszélyes járnak Gordon, ezt maga is tudhatná. Valahogy nem vagyok meglepve hogy létezik egy ilyen egység, amit a kormány eltitkolt. De ne számítson arra, hogy én metahumánok kezébe fegyvert adok. Ha ilyesfajta helyzetekre hozták létre őket, akkor nincs szükségük semmire tőlem. Lehet hogy akad még pár kő valahol, de lehet hogy nem. - szólt Batman Jimhez, majd hirtelen a denevér érzékelői jelt adnak, hogy valaki van még a közelükben.
- Gordon, kit hívott meg még rajtam kívül erre a találkára?- szólt Bruce a felügyelőhöz, és mérges tekintettel várta a választ.

The Flash
Forogtam és pörögtem akár egy felhúzott búgócsiga. Mivel nem ma kezdtem a szakmát nem okozott hatalmas problémát megoldani a gubancot amit pár suhanc okozott. Késve bár megjelenik fagyoska is aki hozzám csapódott. Sajnos én sem tudtam többet mint ő pusztán tettem amit jónak láttam.
-Siess mert lemaradsz a mókáról Hófehérke.  Még a nagyfiú nem adott semmi parancsot,de biztosan elfoglalt. Addig meg üssük azt akit érünk.-
/Elnézést kérek csak nem tudtam mit írjak és a kicsúsztam az időből legközelebb odafigyelek erre./

Gyűlölöm a várakozást, gyűlölöm a csöndet. immáron századszorra tehetem meg ugyanazt a rövid útvonalat a barlang egyik végéből a másikba, miközben csupán várakozom Bruce visszatértére. Az idegesség fojtogat belülről, ám ígértem várok itt, várok a többiekre, ám félek, ha tovább kell lennem, a barlang trófeái önálló életre fognak kelni. Alfred próbál nyugtatgatni, ám érzem nemsoká elpattan a feszültség keltette húr, nekiveselkedem s utána megyek. Már nem bírom ki sokáig...

The Flash
Könnyebb volt elintézni a behatolókat mint ahogyan azt vártam. Az ember ha azt gondolná valakik a nagyfiúra akarnak támadni jóval nagyobb erővel jönnek. Jégcsap is szépen megtette a magáét bár ő csak a maradékot takarította mivel utánam érkezett. Miután végeztünk Frost megpróbált szóba elegyedni velem. Nemrég még mondhatni halálos ellenségek voltunk most meg szövetségesek és kellemesen beszélgetünk. A kérdésére sajnos nem tudtam a választ hiába vagyok benne a legbelsőbb körben.
-Fogalmam sincs merre kószál az a gerle pár. De szerintem ők is le vannak foglalva. Khm. Azt hiszem ezeknek keresni kéne valami cellát vagy csinálni, hogy később kikérdezhessük őket.-
ezzel villámgyorsan elindultam, hogy az ájult és fagyott rossz fiúkat egy rakásra pakoljam míg kitaláljuk mi legyen velük. Miközben száguldozom azért mindenre figyelek és megkérdezem ő mit gondol.
-Neked mi a véleményed Frost?-

Zatanna

Másodpercekre bennem marad minden levegő, s a félelem békjóit érzem magamon, ám nem szabad félni... Ilyen ellenség ellen különösen nem. Emlékszem Batman tanításaira erről a kettőről, emlékszem mit kell tennem...
Varázspálcám előkerül ingujjamból majd Alfredra irányítom mágiám
- Jnem! (Menj!)
Elteleportáltam a kapu mellé, nem fognak vele foglalkozni. Remélem.
- Lef! (fel!
Érzem mágiám hatását, ahogy szinte láthatatlan szárnyakat növesztek, s két ellenfelemmel egy szintre lebegek. Érzékelni a feszültséget a levegőben, főleg részemről, ám már nem félek, s ezt Sinestro is érzi látni sötét ábrázatáról. Nem sok esélyét látom győzelemnek, ám nem menekülhetek, Batman minden titka itt van alant, s én megvédem bármi áron.
Védelmezi pozíciót veszek fel, az univerzum egyik legnagyobb bűnözője s egy félisten lebeg előttem, s én egy egyszerű földi lány, ma megállítom őket...

/Batman/

A denevér már készült a felügyelő válaszára, ám hirtelen vészjelzést kapott, egyenesen a barlangból.
- Gordon, ezt a beszélgetést legközelebb befejezzük- szólt Bruce Gordonhoz, majd leugrott a tetőről, és eltűnt a sötétbe. Gyorsan beszállt a Batmobil-ba, majd teljes gázzal vissza indult a barlangba.
~ Ki lehet annyira őrült, hogy megtámadja a barlangot? Ha csak, nem Harley szabadult fel. De az lehetetlen, hisz Zatana ott van, és ő kordába tartaná. Lehetséges hogy a Rezsim csapott volna le? Sajnos akik egykoron a szövetségeseim voltak, most az ellenségeim, és ők tudják a barlang helyzetét. Még jó hogy Alfred nincs egyedül. Remélem Zatana megoldja a gondot míg vissza érek. ~ gondolta magában Wayne, miközben egyre jobban közelebb volt barlangjához.

The Flash
Nagy meglepetésemre nem a fülesünkből kaptuk meg Superman válaszát hanem a hátunk mögül. Ijedtemben meg is pördültem és tényleg ott állt élet nagyságban Wonder Woman-nal az oldalán. Azt az utasítást kaptuk, hogy dobjuk ki a rossz fiúkat csak egyet hagyjunk meg kikérdezésre. Ez a döntése számomra teljesen ésszerűtlennek tűnt hisz miért engednénk el olyat aki egyszer már megtámadott minket. Sokkal jobb lett volna ha lakat alá zárhattuk volna őket.
-Hé nagyfiú merre jártatok? Kimaradtatok a mókából. Nem lenne jobb mégis lejegelni ezeket fagyoska lejegelné, hogy ne okozzanak több galibát.- mondtam a szokásos kedves mosolyommal miközben Frost felé kacsintottam.

- Abmob moráh crepdosám, Eresc! - Mutatok varázspálcámmal Balck Adamra, s máris ő volt Sinestro csapdájában, én pedig a sárga lámpás mellett. Pár másodperc zavar az, mely ily kis csín tükrében maximum zavarodottságukat gerjesztheti.
S ekkor Sinestro kis csapdájában bomba robban, mágikusan sebezve a mágia sötét oldalának megtestesítőjét. Három másodperces időzített bombát hagytam ott ahol én voltam, s most Adam.
Eközben már készítem is elő kártyáimat, s az egész paklit megbűvölöm, hogy vágjon át mindenen ami az útjába kerül, majd az egész paklit Sinestro felé repítem, és magam pedig közben védelmet varázsolok magam köré

Killer Frost



Mikor szemezgettem már egy betolakodóval,hogy megölöm, pont akkor halottam egy hangot a hátam mögül. A terem nagy volt amiben álltunk, tulajdonképpen nem is hiszem, hogy ez teremnek lehet-e nevezni, na mindegy az a lényeg, hogy visszhangzott az egész. Egy komor férfihang volt, ezer közül is felismerném. Anno utáltam mára meg kell szoknom. Superman szólt hozánk:

- Egy kivételével mindet dobjátok ki, nincs helyük itt.

Láthatóan a központi szobából léptek elő, vajon mit ügyködhetnek ott? Ahh, nehogy beavassanak minket. Elvégre minek is tudjam én? Kire gondolhat? Van akit kiszemelt? Vagy úgy általánosan válaszunk egyet?

- Egyet mindenképp kikérdezünk.

Flash:
-Hé nagyfiú merre jártatok? Kimaradtatok a mókából. Nem lenne jobb mégis lejegelni ezeket, fagyoska lejegelné, hogy ne okozzanak több galibát.

Rám pislamtott. Értettem a jelzést, oh ha nem lenne tömör jégből a szívem most biztos egy kicsit megolvadt volna.

- Tőlem mehet! Egyébként jobb lenne az összeset kikérdezni szerintem, mert lehet mindegyikük csak részleteket tud, vagy az is lehet csak az egyikük tud mindent és ha rosszat kérdezünk ki?

Közelebb megyek az egyikhez és a torkát simogatom a kezemmel.

-Utána akár el is vághatnánk ezeket a gyönyörű torkokat.

/Batman/

A denevér hamar vissza ért a barlangba, és nem örült a látványnak, ami fogadta. Adam és Sinestro támadja a barlangot, de még szerencse hogy Zatana szembe szállt velük. Ha Batman nem önmaga lenne, akkor gondolkodás nélkül neki menne az ellenségeknek. De szerencsére ez nem így van. Batman tudja, hogy Zatana mindkettejükkel elbírna, csak nem egyszerre.
~ Sinetrot elintézem én. Az egóját fogom ellene használni, meg persze a felszerelésemet. Könnyű szerrel megtehetném hogy oda dobok egy altató gázzal teli gránátot, de akkor Zatana-t is kiiktatom, és ezt nem engedhetem meg. Így viszont marad a füst gránát, és minden más trükköm.~ gondolta magában a denevér, miközben a barlang sötét kihasználva közeleg a többiekhez.

/The Flash/
Mikor fagyoska az egyik rosszcsont nyakát simogatta és arról besszélt el kéne vágni rögtön előbukkant belőlem az embervédő.
-Ho-ho fagyoska csak nyugalom. Itt nem vágjuk át senkit torkát.-
Dianna szép elegáns elkezdte kitessékelni a zaklatókat mikor hangos zajt véltem hallani a fejünk fölül. Csak kis ideig figyelhettem a repülő motort melyről egy igen csinos nő vetődött le. Amint elegánsan leérkezett rendkívül hangosan elsikította magát. Szerintem ha az erődben volt kristály pohár az már ezer darabban hever szerte szét. A fájdalomtól képtelen voltam talpon maradni így két térdre rogyva próbáltam ellenállni. Valami furcsa nedvességet éreztem a fülem mellől majd mikor nagy nehezen odanyúltam tudtam meg, hogy vér. A többiekre pillantva láttam meg ők is hasonló gondokkal küzdenek. Kis idő után a a fájdalom enyhült azonban fülemben még mindig halottam a szörnyű zajt. Dülöngélve álltam föl, hogy megindítsuk az ellentámadást és ekkor a nagyfiút kiütötték.
-Ti segítsetek a nagyfiún én elintézem a kiabálóst!- üvöltöttem teli torokból.
Ezzel odaléptem az emberhalomhoz és fogamat összeszorítva kezdtem záporozni a testeket a nőszemélyre remélve sikerül eltalálnom és nem fogyok ki idő előtt a lendületből.

Killer Frost


Flash nagy odaadással állít le arról, hogy végezzek ezekkel a kis férgekkel....A következő pillanatban Diana szeméből látom meg a hozzánk közeledő veszélyt. Egy motoros páros szeli át a levegőt, majd a nő egy kiáltással üdvözöl minket. Mind a négyen a padlóra kerülünk, még Supermen is. A fenébe!!!
Megpróbálok felállni, majd később veszem csak észre, hogy füleimből vér serken. Hmm úgy látom Kanári új barátot szerzett:

- Na mi van szőke? Most hogy zöld barátod elhagyott, egyből kerestl egy új kutyát?

Flash az üvöltöző nőt támadja meg. Kizárásos alapon nekem a másik maradt. Odaüvöltök Black Canaryhez:

- Na lássuk vajon ez az ebed is olyan rosszúl harcol mint az exed..

Ekkor a fehér-bőrű ember felé veszem az irányt, megpróbálok jégszilánkokat létrehozni és azt dobálni felé. Ha megtámadna valamivel megpróbálok egy nagy jégoszlopot emelni magam elé. Majd rádönteni azt.

Az idő lelassul, amint oldalra fordulok a támadások elől. Éppen csak annyi mozdulatot teszek, hogy kivédjem őket, nincs idő felesleges mozdulatokra.
- En jléf! (Ne félj)
Üvöltöm a mágiát magamra, s lelkem azonnal megnyugszik. A félelem csak felerősítené a sárga rémet, s ezt nem hagyhatom. Közben tekintetemmel Adamot figyelem, s miközben kék fénnyel világítom be a barlangot, remélve hogy legyengíti Sinestrot, (annyira nem fényes, hogy az árnyakban megbúvó Batman-t megvilágítsa) egy hatalmas mágiát vetek be, s csak reménykedhetek, hogy beválik. A pálcámat a Marvel család fekete bárányára szegezem, s megszólalok:
- Ddnom ik a tózs: MAZAHS! (Mondd ki a szót: SHAZAM!)
Amennyiben sikerül a tett, s visszaváltozik emberré, s nem öli meg a hirtelen rászakadó több ezer év, azonnal pecket varázsolok a szájára, hogy esélye se legyen visszaváltozni.
Ezt követően egy hatalmas kék madarat idézek meg, csőre könnyedén félbeharap egy embert, s Sinestro-ra küldöm.

The Flash
A rettenetes fülzúgás ellenére is sikerült pár testet a kanári felé hajítanom. A régi időben még a nagy katasztrófa előtt mindannyian egy oldalon álltunk. Azóta persze megváltoztak a dolgok. A szövetségesekből ellenségek az ellenségekből pedig szövetségesek lettek. Viszont ezt a Lobot még akkor sem kedveltem mikor még a jó oldalán állt ha egyáltalán tett olyat ő valamikor is. Mikor megláttam, hogy fagyoska felé indult az a motoros huligán csikorgó fogakkal elkezdtem tornádóként pörögni. Mikor kellően sikerült felgyorsulnom Lobot és Kanárit egyaránt megszórtam három-három emberkével.

(bocsi nem tom mit jelent a szabad kőr, most csak ő ir? vagy neki nem kell??....mind1 ha valamit elcsesztem, akkor az írásom vegyétek semmisnek :DD ))
Killer Frost


A két alak látszólag igencsak nagyra tartja magát. Hmmm, Lobo valahol már halottam ezt a trágya nevet. Ja persze, anno még velünk harcolt, de lehet most úgy gondolja szembe szegülhet velem....Érdeklődve veszem észre, hogy Superman, a nagy Superman a földre kerűlt. Ohh bébi, ennél többet is tudsz. Így ellezserkedi a munkát. Akkor csak én maradtam. Hmmm...cica mica...egy két. Már éppen készülnék Lobo-ra küldeni egy két éles jégdarabot, amikor Flash ahogy látom tornádóval próbálkozik. Ha nem jön össze neki, gyorsan cselekszem és megpróbálok, mind két kezemből egy éles késszerű jégdarabot próbálok előállítani majd megdobni vele a motorost.