Ryzo Sakakutse /Ronin/

Születési név: Ryzo Sakakutse
Egyéb név: Ronin
Faj: Természet feletti (ember volt)
Nem: Férfi
Születési hely és idő: Kioto (Japán) 1586.12.29.
Kor: Ismeretlen
Magasság: 176 cm
Súly: 66 kg (páncél nélkül)
Hajszín: Fekete
Bőrszín: Ázsiai
Vércsoport: 0
Egészségi állapot: Kitűnő
Család: Régen volt (Akira Sakakutse) (Mino Sakakutse), most a Bushido hangja vezérli.
Foglalkozás: Japánban Szamuráj volt, de Roninná lett mind a mai napig.
Oldal: Semleges

Előtörténet:

Születés:
A középkori Japán volt a Szamurájok kora. Szamurájnak születni kell mondta apám sokszor, de nem rég értettem meg miért is. Kiotóban egy nemes ember földjén láttam meg a napvilágot és nevelésem első percétől szamurájnak képeztek. Apám szamurájként a hűbérurunk szolgálata alatt két falut irányított és teljes volt a harmónia, ezt csak anyám halála sötétítette be kétéves koromban. Egy rablóbanda végzett vele, de így is sikerült magával vinnie egyet a szörnyetegek közül. Miután járni tudtam és kifejlődött némileg az öntudatom a fegyelem, a tisztelet és a hűség mindennapos gyakorlása elmaradhatatlan volt az életemből. Csak úgy, mint testem megedzése. Eleinte a faluban a többi gyerekkel gyakorlatoztam, amiket apám megbízásából a rátermett idősebbek tartottak, míg apám a felnőtteket oktatta. Ezt a környéken ólálkodó tolvajbandák miatt kellett a falusiaknak is elsajátítani önvédelem céljából. Már ott kitűntem a többiek közül, persze ők ezt letudták annyival, hogy én szamuráj csemete vagyok, és a véremben van a harc. Igazi gyerekkori barátaim nem voltak ebből adódóan, mert a legtöbb gyereknek a Bushido elsajátítását nem írták elő. Szabadidőmben én nem a barátokkal játszottam, ha nem a vízesésnél képeztem tovább magam apám segítségével. A falukban a közös edző tréningeken is csak eleinte volt teljes a létszám a gyerekek hamar megunták, vagy csak szakaszosan jártak. Számomra, azonban mint sok minden más ez is kötelező volt, mint az is, hogy minden helyzetben a lehető legigazságosabban és legjózanabban hozzam meg döntéseimet. Egy idő után már magam tarthattam az oktatásokat a korosztályomnak, de sosem kovácsoltam előnyt a helyzetből. Hat éves koromban már apám látta bennem a hajlamosságot és, hogy követem a kijelölt utat, amit egy szamurájnak kell.

7:
Elkezdte felkészítésem a Wakizashi (rövid kard) megszerzésére, melyre hétéves koromban került sor. Mind fizikálisan és mentálisan megálltam a helyemet. Bár igaz a művészet történelem tanulása sokszor okozott fejfájást, mivel ott tudtam igazán elkalandozni a képzeleteimben. Az írás tant kifejezetten szerettem és érdekesnek találtam, mivel egy igazi szamuráj harci stílusát is megszülheti ez a tan. A próbagyakorlatokat sikerrel vettem pont úgy, mint az etikett szabályait. A Wakizashi-t apám adta át miután kiérdemeltem és évek teltek el ezután is tanulással. Nincs győzelem fegyelem nélkül. Nincs fegyelem becsület nélkül. És nincs becsület akarat nélkül. Ezt gyakran ismételgettem magamnak, de sokáig nem értettem a szavak jelentését, még ha ezt az utat követtem is.

14:
Hamarosan a második próbatétel elé néztem, ami tízen négy éves koromban várt rám. A Katana (hosszú kard) megszerzése pontosabban maga a fegyver elkészítése, ami tükrözi egy szamuráj jellemét. A fegyverkészítés elsajátításában apám nagy türelmet tanúsított felém és több kard született meg a kezeim által, amíg kigyakoroltam a mesterséget. Azonban a saját kardom elkészítéséhez nem a megszokott alapanyagokat akartam felhasználni. Nekivágtam a Kiotót határoló három nagy hegy egyikének a Kitajamának, mert ez volt közelebb a falunkhoz. Egyszerű ruhát vettem magamra nem különböztem egy hétköznapi tizenévestől. Két napos út vezetett odáig és útközben csak egyszer terelte el figyelmem valami a céltól. Egy csőcselék banda, akik a vándorok és vásárosok javait rabolták el. Az erőszaktól sem riadtak vissza és az esetemben is erőszakkal léptek fel. Nem tehettem mást védekeztem. Wakizashi-m előhúzva hárítottam, majd kettévágtam a felém lendülő bambusz botot. Egy pillanatra hátrált a három haramia. Megtudták, hogy nem közönséges gyerekkel állnak szemben és a drasztikusabb módszert választották, minden kérlelésem és észérvem ellenére. Fegyvert ragadtak mind a hárman és rám rontottak. Nem tehettem mást tudtam a rövid kardomat akarták, de azt csak az életem után vehették volna el. Ha egy szamuráj elveszíti a fegyverét az életét veszíti el. Minden mozdulatom begyakorlott volt és miután éreztem, hogy képzettebb vagyok náluk már a hidegvéremet és tisztánlátásomat is könnyebb volt megtartani. Nem akartam őket megölni csak megsebesíteni. Elhajoltam és védtem minden ellenem záporozott támadást, és válaszoltam. A vágásokat mind a három a combjára kapta, de nem túl mélyen. Nem akartam, hogy elvérezzenek. A harc hamar befejeződött és már semmi nem akadályozta utamat a hegyhez. Visszatérésem után apám mélyen meghajolt előttem ezzel is tiszteletét mutatva sikeres utamnak.
-Látom megszerezted, amit akartál. -Láttam rajta, hogy szemével mosolyog rám, de érzelmeit jól titkolta.
-Igen apám és most neki is állok a Katanám elkészítéséhez. -Határozott hangom még engem is meglepett, vagy talán a fáradtság volt, ami játszott velem?
-Csak is pihenés után. Jól meg kell gondolnod minden részletet ahhoz pedig tiszta fejre lesz szükséged Ryzo.
-Értettem apám. -És már nyúlt is a szám a kijelentett mondtat után. Sosem ellenkeztem apám akaratával és akkor sem állt szándékomban. A kard másfél nap alatt készült el az év talán legsötétebb éjjelére. Magamban csak Éjfélnek hívtam. Igazi mester munka volt és nem is haboztam a kipróbálásával. Éjfél után nem sokkal már a lágy szellőket szeltem vele és tudtam, hogy jobb kardot, ha akartam se tudtam volna csinálni. Mindenem beleadtam bár eleinte a fémet nagyon nehezen tudtam megmunkálni, amit a Kitajama hegy biztosított nekem, de a türelem és kitartás fogalmát már jól ismertem. Kis alvás után másnap az elkészített kardot ki is érdemeltem és évekig békében szolgáltuk a hűbérurunkat. A legnagyobb próbatétel azonban elérkezett. Egy elzárkózott falusi csoport földjét kellett a hűbérurunk területéhez csatolni. Míg apám egy másik ilyen falut próbált meg erre az útra terelni.

A próbatétel:
Apám egy jó barátját bízta meg az én mentorálásommal Shinova Kaben-t, akit már gyerekként ismertem és sokat tanított nekem az íj használatáról. Jellegzetes saját készítésű süvítő vesszőket használt. Lyukakat faragott bele és a kilövési sebességtől a levegő magas hangon haladt át a lyukakon. Erősebb szélben még ívben is tudott lőni ennek köszönhetően. Nem ismertem tőle jobb íjászt. A faluba beérve egy árva lélek sem fogadott minket. Miért is fogadtak volna, hiszen talpig páncélban és lovon érkeztünk, mint egy démon csapat, a kicsik talán meg is ijedtek volna tőlünk. A lovakról először az alsó osztálybeli szamurájok szálltak le és egyenként mentek be egy-egy házba. Az embereket erőszakkal és durva módszerekkel terelték a falu közepére. Ez az egész nekem nem tetszett és döbbentem néztem, hogy egy szamuráj, hogy bánhat így egy védtelennel szemben. Shinova leszállt a lóról és a legidősebbhez lépett.
-Meggondoltátok magatokat?
-Nem hódolunk be nem lesznek az uradé a természet adta forrásaink. Erre mérget is vehetsz.
-Így is jó, már amúgy is untam a tárgyalásokat. -Shinova a szemem láttára ölte meg az öreget és az emberei azokat, akik felzendültek ezek után. Nem tudtam mit tenni elvágtáztam. Apám irányába vettem az utam, de valami megzavart. Rövid süvítő hang aztán a hatalmas fájdalom, ami a hátamba hasított. Lefordultam a lóról, de a zuhanást már nem éreztem.

Emma-o:
Halál után az emberek egy elbíráló elé kerülnek, aki szembesíti a halottakat az életük alatt felhalmozott bűnökkel és jótetteikkel. Ő volt a nagy Emma-o. Hihetetlen volt számomra, hogy létezik halál utáni élet és még is oly természetesnek véltem. Kettős érzések kavarogtak bennem, miközben égett a bőröm. Ami ezek után a legjobban meglepett az nem más volt, mint az apám. Szintén a kígyózó sorban állt, de észre vett, és oda furakodott hozzám.
-Fiam, fiam!
-Apám! Mit keresel itt.
-Ármány. A nagy Úr eszelőssé vált és erőszak árán is terjeszti a hatalmát. Aki nincs vele vagy nem osztja a nézeteit azt megöleti. Egy ideje már különös volt a viselkedése.
-De a többiek?
-Ők már nem szamurájok, de büszke vagyok rád fiam, hogy nem tértél le az útról. -Aztán egy a mennydörgéstől is félelmetesebb hang zavarta meg a párbeszédünket. Emma-o hangja.
-Ti szamurájok még nem lenne itt az időtök, különösen neked nem ifjú. -Tekintetét mind végig rajtam tartotta, de az érzelem már rég kihalt belőle, ha voltak is benne.
-Árulás miatt és, mert a Bushido tanait követtük fiammal ezért kerültünk a túlvilágra. Engedelmeddel ó nagy Emma-o, ha szólhatok.
-Beszélj. -Miután a visszhang is elnémult apám elmagyarázta, hogy ő élete lehetőségeit már jócskán kihasználta, de a fia az-az én még csak most kezdtem el élni és elsajátítani a Bushido hagyományokat. Emma-o mind végig rajtam tartotta tekintetét és éreztem, hogy mélyen belenéz a szívembe.
-Te Akira Sakakutse voltál az életben, akinek tettei a túlvilágon sem ismeretlenek. A becsületed mind a mai napig megtartottad és igazi szamurájként éltél. Az asszonyod már régóta a mennyekben van, de ti még nem kerülhettek oda. A fiad a kegyelmét neked, a tetteidnek köszönheti. Sok lelket mentettél meg Akira és ezért cserébe kívánságod teljesítem, azzal a feltétellel, hogy a fiad megbosszulja halálotok, és a romlott szamurájokat átküldi ide a másvilágra, a színem elé. Így a pokolra jutásukkal kiegyensúlyozzák a fiad lélek hiányának egy részét. Mind addig nem nyughattok békében, amíg a gonosz lelkek ki nem egészítik ennek a tiszta léleknek a hiányát, akár hány életen át tart ez az idő.
-De akkor ő Roninná lesz! –Az apám szenvedett, most először láttam rajta, hogy érzelmek közt őrlődik a fia miatt. Miattam. Nem akart a túlvilágon tudni, de azt sem akarta, hogy Ronin legyek.
-Apám. Vállalom és megesküszöm, hogy lakolni fognak mind ahányan. –Emma-o felé fordultam. -Vállalom sorsom az életben, de esküszöm, hogy megbosszulom a halálunkat, és az árulók a nagy Emma-o előtt fognak felelni.
-Akira Sakakutse és Ryzo Sakakutse. Most elválnak útjaitok, Akira mind addig itt fog segíteni nekem, amíg te Ryzo ismét el nem hagyod az életet, de kapsz tőlem egy ajándékot. Egy ajándékot és egyben egy átkot, ami a segítségedre lesz, de ellened is fordulhat. És ne feledd! Ha idő előtt térsz vissza a lelketek beszennyeződik és a becsületeteken is csorba esik, ha nem tartod be a szavad.

Új élet:
Mielőtt bármit is mondhattam volna abban a faluban találtam magam, ahova a szamurájokkal és Shinova Kaben-nel érkeztem a gyilkosommal. A falu teljesen kihalt volt, de hamarosan lódobogásra lettem figyelmes. A szamurájok égő fáklyákkal tértek vissza, de Shinova nem volt köztük. A düh szétáradt a testemben és forró méregként áramlott bennem, amitől minden vérerem teljesen kidülledt. Nem tudtam mit tenni a fájdalomtól majd nem elveszítettem az eszméletem és kirohantam a bokorból, ami addigi rejtekem nyújtotta. A szamurájok azonnal megismertek, és akik nem a lovaikon ültek, azok elindultak felém. Ügyet sem vetettem rájuk csak a kínra, ami a testemben tombolt. Katanám és Wakizashim még a tokjában volt, de tudtam, hogy veszélyben vagyok. Első gondolatom, hogy apámnak ily hamar csalódást okozhatok még jobban feldühített és már nem bírtam magamban tartani. Rámarkoltam a Katanám markolatára és azonnal kirántottam a hüvelyéből. A közelemben lévő két romlott szamurájjal azonnal végeztem és fej nélkül hulltak a földre. Ezt követően a hüvelyből sűrű szürke füst áramlott ki elrejtve engem a többi szamuráj elől. Nyilak suhantak el mellettem, de az egyik a tüdőmbe fúródott. Térdre rogytam viszont nem az következett, amit vártam. A vesszőt kihúztam és meglepetésemre a nyílt seb lassan forrni kezdett össze. A füst egy idő után abba maradt és jó hat, hét méteres sugárban az ellenség semmit sem látott csak én. Láttam az esetlenségüket és éreztem a félelmüket. A füstben levágtam a maradékot, akik a földön voltak fáklyákkal a kezükben. Könnyedén mozogtam közöttük és vakságukat kihasználva nem haboztam. Gyorsan küldtem át őket a túlvilágra. A lovon ülő két tapasztalt szamuráj kardot rántott és leugrottak lovaikról. Egymásnak háttal állva védekező pozíciót vettek fel. Rájuk támadtam, de ketten hihetetlen összhangban mozogtak, és összeszokottságukkal felém kerekedtek. Nem sok tizenéves képes talpon maradni hasonló helyzetben még, ha szamuráj is, még ha a túlvilág támogatja is. Túl gyorsan ejtették rajtam a sebeket, és túl sokat. Az életerőm alaposan megcsappant, de tudtam, ha veszítek vége az apámnak és nekem is. A düh, hogy nem teljesítem az ígéretem erőt adott. Olyan pokoli erőt, amelyről addig még a vének sem hallottak. A páncélom a testemmel vált eggyé így megerősítve a külső védelmem és eltorzítva valós mivoltom. Egy félig ember félig valami más állt a két tisztátalan szamurájjal szemben, akik már nem voltak ellenfelek a számomra. Gyorsaságom és az erőm többszörösére nőtt. Egy kézzel fogtam a Katanám és úgy hárítottam a támadásokat, majd két hihetetlen gyors vágás követte, és a két szamuráj saját vérükben hulltak a földre. A győzelem után órákkal tértem magamhoz már sötétedett, de tudtam mire értette Emma-o az ajándék és átok fogalmát. Azon az éjszakán bosszút álltam az apámért és magamért. A nagyurat a saját hálójában fejeztem le, de a szamurájokon és a hűbérúron kívül senkit sem bántottam.

Új generáció:
A világ sokat változott azóta, de én még mindig kívülállóként figyelem az egyensúlyt és teszem, amit a nagy Emma-o rám bízott, a Bushido-t követve. Időközben Gothembe költöztem. Itt Gothemben minden harmadik ember bűnös ezért választottam ezt a helyet, hátralévő életemnek. Már amennyire lehet ezt életnek nevezni. Az idők múlásával sikerült elég vagyonhoz jutnom főként a régiségek kereskedésével, és mind a mai napig ezzel foglalkozom Ryzo Sakakutse ként. Éjszaka viszont Ronin vagyok egy szamuráj, aki másra sem vágyik csak, hogy a becsületét elismerjék. Sötét sikátorok és háztetők várnak, hogy szemmel tartsam a gonosz lelkeket. Több magányos hozzám hasonlóról tudok a városban, akik hősöknek hívják magukat. Nos én nem vagyok hős csak végrehajtó egy igazi szamuráj, aki a Bushido-t követi.

Jellem: Elsődleges szempont a Bushido betartása. Mind emberként és akkor is, ha átváltozom és megerősödöm. Udvarias tisztelettudó, de sok mindentől elzárkózottan élek. Nem érdekel a csillogás a nagyzolás, tehetősségem ellenére nem élek nagy lábon és barátaim sincsenek. A mai világról még van mit tanulnom (főleg a mulatozásról), hiszen foggal körömmel ragaszkodtam eddig minden régi hagyományhoz.  

Szakképzettség: Szamuráj fegyvereket kiválóan ismerem és használom mindent az apámtól tanultam. A közelharcban a Karate és a Ju jitsu nagy mestere vagyok. A technológia nem ismeretlen a számomra, mivel emberként élem a mindennapjaimat.

Képességek: Képességeim nagy részét csak akkor tudom használni, ha a páncél rajtam van. Emma-o-tól kapott képességeim nagy részét a páncélom raktározza, tárolja, felügyeli kinek, hogy tetszik.

Nem fejleszthető képesség (páncél nélkül): A Katana vagy Wakizashi kirántásakor egy gyors koncentrációval képes vagyok a hüvelyből sűrű szürke füstöt előcsalogatni. Ezt páncél nélkül is képes vagyok megtenni, ha csak a fegyvert tartom magamnál. A füst kiszivárgása maximum három perc, de ez az idő csökkenhet a koncentrációtól függ. A füst hatótávolsága hat-hét méteres körzetben teljesen megvakítja az ellent, függetlenül mennyi ideig ömlik a hüvelyből, és egyedül én érzékelem a füstben való történéseket.

Nem fejleszthető képesség (páncéllal): Ha érzem, hogy az életem múlik rajta képes vagyok a páncél anyagát a bőrömmel egybe olvasztani, metamorfózisba lépnek egymással. Ilyenkor erőm és gyorsaságom jócskán megnő. Több száz kilókat vagyok képes megmozgatni és sebességem eléri a 90km\h-is, de ezt a sebességet maximum nyolc percig vagyok képes egyhuzamban tartani. Hátránya, hogy visszaváltozáskor akár egy teljes napot is átpihenek.

Fejleszthető képességek (páncél nélkül): Regenerálódás. Jóval gyorsabban regenerálódok az átlag embereknél, de az agyba kapott találat még azonnali halált okoz számomra, mivel így megszűnik a képesség kivitelezésének koncentrálása. Páncélban azonban a fejtalálat is túlélhető, mert akkor automatikusan a páncél metamorfózisba lép a testemmel.

További képességeket a kaland során szeretnék elsajátítani. Ez a kérésem még mindig fenn áll. /Szerintem így is, hogy ilyen képességekkel rendelkezem hatalmas előny./

Felszerelés: Szamuráj páncélzat, Katana, Wakizashi és egy Naginata. Emberként egy lakás Gohem City-ben egy bankszámla a földi javaimmal, amit a régiségek kereskedésével gyűjtöttem össze.

Javítva várom az áldást x)