Tatjana Redanika

Születési név: Tatjana Redanika
Egyéb név: Tati, Lady Red
Faj: Ember
Nem: nő
Születési hely, idő: 1986. Május. 20. Oroszország. Moszkva.
Oldal: jó
Kor: 28
Magasság: 170cm
Súly: 65 kg
Hajszín: Vörös
Bőrszín: Fehér
Vércsoport: 00
Egészségi állapot: normális
Család:
Apa: Andrej Redaniko halott.
Anya: Anna Redanika, halott.
Mostoha apa: Anton Sergejovics, él.
Mostoha Anya: Alisa Sergejovics, él.
Mostoha testvére: Szergej Sergejovics, él.
Foglalkozás: Zongoraművész, és fejvadász.
Előtörténet:
Oroszországban születtem, és nevelkedtem a fővárosban. Szüleimet, nem ismerem hisz már halottak. Amióta az eszemet tudom, egészen hat éves koromig, az árvaházban éltem, sorstársaimmal. Többnyire, Inkább a fiukkal játszom, mert a babázás sosem érdekelt. Imádtam velük rabló pandúr ost játszani. Bár, volt egy lány, akivel viszont nagyon szerettem játszani is, meg beszélgetni is, a neve: Anasztázia volt, ha még jól emlékszem. Anasztáziával, egy napon kerültem be az árvaházba, mind ketten, úgyan abból a kórházból kerültünk ide. Az intézményünkben, volt egy srác, akit Nyikolaj nak hívtak, és mindig is egy különc volt. De, amúgy is kakukktojásnak számított, hisz az ő szülei éltek, csak épp az árvaházban dolgoztak. Mint, azt már mondtam, szerettem a fiúkkal játszani, de minden megváltozott, mikor is egyszer hallottam az egyik nevelőnőt, a zongorán játszani. A játéka, annyira meg tetszet, hogy kértem tőle, hogy játsszon még egyet, de ő nem vállalkozott rá. Inkább, a szobába küldött, hogy már az ágyban volna a helyem. Utána, hosszú hónapokig nem hallottam megszólalni a zongorát, de a dallamot sem tudtam kiverni a fejemből, ezért egy szép napon, úgy döntöttem, hogy akkor lejátszom én. Amint a zongorához ültem, felnyitottam a fedelét, és játszani kezdtem, de egyáltalán nem azt, amit a nevelőnőtől hallottam, mert ennek szinte köze sem volt ahoz a játék hoz. Amint belekezdtem, a játékba, egyszerre megszűnt a külvilág, és csak én voltam, meg a zongora. Szinte, észre sem vettem, hogy a nevelőnő belépett a szobába, csak akkor mikor rám szólt, hogy üljek egyenesen, vagy is huzamki magamat. A játékot abba is hagyom, és már mennék is kifelé, de ő visszatart, és egy kotta füzetet kaptam tőle, amiben hangjegyek vannak benne, amit játszani lehet a zongorán, vagy bármelyik hangszeren. A nevelőnő keresgélni kezdett, egy könnyű darabot, amit gyakorolnom kellett. Na, jó nem kellett, de én gyakoroltam. Késöbb már komolyabb művekkel is kezdtem foglalkozni, és a nevelőnőm szerint, van tehetségem a zongorázáshoz. Még, be sem töltöttem a hatodik életévemet, mikor is egy gazdag házaspár jött el hogy örökbe fogadjanak egy kislányt, és bár annyi lány volt rajtam kivűl, hogy nem értettem, hogy miért pont rám esik a választásuk. Mielőtt elvittek volna, először is sokat beszélgettek velem, majd az igazgatóhoz mentek, hogy meg van az, akit örökbe akarnak venni, vagy is fogadni. Körülbelül, két hónapig kell várnom, hogy elvigyenek új otthonomba, de addig is az irigykedő társaim között kell még laknom, sőt még Annya is a legjóbb barátnőm is irigykedet rám. Amint új családomhoz költöztem, már ott megtudtam, hogy van egy testvérem, de nem vér szerinti. Ő egy amolyan mostohatestvér, aki egyáltalán nem is kedvel, és ezt még érezteti is velem. Többnyire, nem is szólt hozzám, de ha még is azt lekezelően tette. Egyedül, csak a mostoha szüleim szerettek, meg talán a család komornyikja, és még esetleg a rokonság. Álltalában, a rokonság is csak akkor jött látogatóba, ha valamilyen jeles alkalom volt, vagy olyan ünnep. Az én családba való belépés szerűségem is egy ilyen jeles alkalomnak számított, és most először én voltam középpontban, és nem a mostohatesóm. Bár, őt nem nagyon érdekelték az ilyen összejövetelek, hisz ő amióta csak az eszét tudja, ő minden ilyen alkalmon részt vett. Míg, nekem ez még csak az első. A nap végére, már ismertem az egész rokonságot, és ők is ismertek engem. Még, Szergej unoka testvéreivel is sikerült megismerkednem. Míg, nekem az idén a nyaralásom abból állt, hogy a család medencéjében áztattam magam, Addig, Szergej révén mert jóval idősebb, mint én. Addig ő a barátaival, az Ob öbölben nyaralt. Majd nem egy hétig nyugtom volt tőle, és jól is éreztem magam, a mostoha szüleim társaságában. Egy nap, mikor épp szökdécselve énekelgettem, a pincébe vezető lépcsőhöz értem, és hallgatózni kezdtem, de amit akkor hallottam attól menten megindult a fantáziám, és lélek szakadva kezdtem rohanni a mostohaszüleimhez, és el is mondtam nekik, hogy mit is hallottam a lépcsőnél a pincéből. Hogy megnyugtassanak, ezért lemennek velem a pincébe, de a sikolyokat még akkor is hallottam, és ők is kérdőn néztek egymásra. Egy, zárt ajtajú helység felé mentünk, és az ajtó mellett ott lógott a kulcs, amivel kilehet nyitni. Mostoha Anyám, egyenesen felküld, hogy ne láthassam, ami odabent van, mert nem nekem való. Közben, Szergej is haza tér, és egészen jó kedve van, míg a szüleit meg nem látja egy fiatal vörös hajú csaj társaságában, és egy érdekes ruhában. Mostoha anyám, meg fog és elindul velem felfelé, de nagyon nem is kell rám szólnia, hogy menjek vele. Egyből a szobámba megyünk, és ott még hallom, hogy mostoha apám, a fiával kezd veszekedni, majd becsukódik az ajtó, és a rádióm szólal meg, így szinte semmit nem hallok, az egészből. De, még ettől függetlenül is érzem, hogy félek, és mostoha anyámhoz bújok, aki át is ölel, és nyugtatgat. A beszélgetés, vagy veszekedés, emlékeim szerint, sokáig tartott, kb nyolcig. Mert, a környékén jött fel hozzánk a mostoha apám, és bejelentette, hogy Szergej lelépett. A hír hallatán, mostoha anyám, ideges lett, és engem is elfogott a bűntudat, mert ha nem járok arra, és nem hallom meg a pincéből azt a hangot, akkor most mindez meg sem történt volna. Az iskolakezdés, már nagyon közel volt, így mostoha anyámnak, még arra sem volt elég ideje, hogy az egyetlen fián gondolkozzon, annyira lefoglalta, hogy nekem segítsen fel készülni a másnapra. Jó magam, annyira izgultam a másnap miatt, hogy még aludni sem tudtam. Másnap korán kellett kelni, és befejezni a készülődést. A reggelinél, egy falat sem ment le a torkomon, amit nem is erőltettek, így egyből a kocsi felé mentünk, ami egyenesen a suliba vitt engem, a mostohaszüleimet, pedig a munkahelyükre, így a mostoha anyám nem volt jelen mikor először lépem át az iskola küszöbét. Bár, tisztában vagyok azzal, hogy nekik pedig dolgozniuk kell, de azért jó lett volna, ha látják, hogy melyik tanteremben fogok tanulni. Bár, igaz nem lett az egész iskola a barátom, de sikerült néhány leendő osztálytársammal meg ismerkedni, akik egészen jó fejnek tűntek, és azok is voltak. Egészen hamar befogadtak maguk közé. Az órákat, amik voltak nekem, azokat nagyon élveztem, bár nem mindegyiket ami, meg is látszott a jegyeimen. Bár, zongoráztam vagy is inkább tanultam zongorázni, de úgy gondolták, hogy valamit sportolnom is kéne. A baletthoz, igaz meg volt minden, ami kellet hozzá, nekem nem jött be, így aztán hagytam is. Focizni pedig ők nem engedtek, így maradt az, hogy mehettem vívni. Bár voltak barátaim, de mindig ott volt, hogy talán egy nap, elválnak útjaink. Ja, és Anasztáziával is találkoztam. Fura, hogy még itt is találkozunk egymással, de örülök, hogy ő itt van, és mint kiderült őt is örökbe fogadta egy gazdag házaspár, bár neki, mint kiderült nincs mostohatesója, amit, nem is bánok. Míg az árvaházban éltünk, elválaszt hatatlanok voltunk, és most is ez van, bár én kezdem azt érezni, hogy ez a barátság, nagyon egy oldalú. Anasztázia, szinte nem is törekszik arra, hogy barátok maradjunk. Mintha, az egészet csak, én erőltetném, ő pedig a pokolba kívánja az egészet. Így, hát már én sem erőltettem a dolgot, és szépen lassan már csak barátok lettünk. Az általános végére, meg már szinte kerültük egymást. Utánna én, Gothamba kerültem, és egy ottani fő suliban tanultam, ahol fura és számomra meglepő felfedezést tettem, a lányok körében. Eleinte, nem is akartam el hinni, majd sokáig azzal hitegettem magam, hogy majd ki fogom nőni, de nem mert ez nem olyan dolog, amit kilehet nőni, mint, mondjuk az ágyba vizelést, vagy pedig a kedvenc játékkal való alvás. Reménytelenül beleszerettem az egyik lány osztálytársamba, de ő hallani sem akart a dologról, mert eleve nem is érdekeltem őt, majd ez után, a többiek is ellenem fordultak. Egy hónapig bírtam a dolgot, majd át iratkoztam egy másik fő suliba, ahol nem ismertek, de itt sem volt sokáig nyugtom, mint kiderült az egyik volt osztálytársam rokona is ide jár, és ő, ő tőle tudja, hogy én ki vagyok, mi vagyok, és itt is el kezdődtek a szemétkedések. De, innen már nem akartam el menekülni, így maradtam. A zongorázást is abba hagytam, és vívni sem vívok már. Nem tudom, hogy esetleg csak én hallucináltam, de az egyik mintha rám mosolygót, mikor rám nézett, de aztán gyorsan le is vette rólam a szemét, de én nem is tettem semmit, csak ott álltam. A karácsonyt, oda haza Oroszországban töltöttem, a családommal. Majd, aztán a Szilvesztert, a barátaimmal tartottam, de történt azon a napon más is, de én arra egyáltalán nem számítottam. Épp, az utcákat járjuk, mikor is rá találtunk, egyedül állt a tömegben, és itt Orosz honban. Mint azt késöbb valamikor éjfél elött meg tudtam, a csaj neve, Nádja és ő is idevalósi, mint én. A barátnői itt hagyták, így bár én tudtam, hogy nem ismerősöm, csak az osztálytársam, én még is közénk engedtem. A január első reggele, fura volt a számomra, hisz a szobámban volt Nádja, ráadásul mellettem az ágyamban. Későbbi bevallotta, hogy bejövök neki, és hát nekem is tetszik. Ez az egész szerelem dolog, csak három évig tart, majd szakítunk, mert kiderült róla, hogy elég sokszor csalt meg, másokkal, vagy is más lányokkal. Leg utoljára, egy rocker csaj alatt találtam meg, és így bukott le. A szakításunk után, én gőz erővel temettem magam a tanulásba, hogy ne gondolhassak rá, Majd amint vége lett a fő sulinak, én a Gothami zeneakadémiára jelentkeztem, és ott is zongorázni kezdtem tanulni, vagy is inkább, folytattam. A tanárom, állítólag ódákat zeng rólam, a többi tanárnak akik, természetesen nem hisznek neki. Pont, ezért is dönt, úgy hogy a hitetlenkedőket el hívja az egyik órájára. A játékomtól, le is esik az álluk, majd mindenki azt akarja, hogy kérjem át magam hozzájuk, de én inkább, illedelmesen nem et mondok. A rengeteg tanulás, és gyakorlás mellet, azért néha beülök egy, egy versenyre, amit ott tartanak, vagy pedig a vizsgázókat hallgatom. Én, versenyen még nem szerepeltem, mert a tanárom félt engem a kudarctól vagy, hogy megalázom magam, vagy tudom is én. Az utolsó tanévben, annyit rágtam a tanárom fülét, hogy aztán bele ment a dologba, bár nem volt oda az ötletért, hogy kipróbáljam magam egy ilyen versenyen. A felkészülés is nagyon sokáig tartott, de én ezt nem bántam. A versenyt, Decemberre volt ki írva, így rengeteg időm volt gyakorolni. Ahogy, közeledett a verseny időpontja, úgy kezdtem el én is egyre idegesebb lenni, és már meg fordult a fejemben, hogy visszalépek, de aztán végül mindig összeszedem magam. Még, a mostohaszüleim is eljöttek, hogy lássanak, de az első fordulót, még ők sem nézhették meg. Szerencsére, a második fordulóba is bekerültem, ami estefelé volt, és akkor ők is ott voltak, és mellettük, ott ült Bruce is, egy kölyökkel. Látszott rajta, hogy unja a dolgot, és inkább lenne most másút, mint ezen a versenyen. Majd, aztán jöttem én, és mintha ő is kicsit érdeklődőbb lett volna, mint az előbb. Majd, a vizsgámon szintén hasonló sikert arattam, és végre zongoraművésznek nevezhettem magam. Az életem flottul ment, és a karrierem is felfelé ívelt, égészen addig, míg egy estén minden megváltozott. Az egész azzal kezdődött, hogy a ház úra, aki estéjt adott valamilyen okból, megkívánt engem, és le akart velem feküdni, és közben még a neje is ott volt. Én, nemet mondtam, Őt ez egyáltalán nem érdekelte, és elvitt a szobájába, ott az ágyához kötött, majd meg erőszakolt. Utána kijelentette, hogy volt már nálam jobb partnere is, majd kidobatott a házból. Más nap, meg jelent nálam a rendőrség, mert kerestek valamit. Akármit is kerestek, nem találták meg, pedig alaposan felforgatták a lakásomat. Aztán, többet nem hívtak játszani estéjekre, így hajléktalanná váltam. Az utcán kóboroltam, és ronda is lettem, de felbukkant egy férfi, aki hajlandó volt segíteni. Munkát, és szállást adott nekem. A fickót Teodor nak hívják, de ő inkább a Ted re hallgat. Ő képzett ki a lőfegyverek használatára, és képzett belőlem fejvadászt. Vagy fejvadászt. Jó Tanítványnak bizonyultam, de sosem kaptam elismerést, csak leszidást, vagy korholást. Többnyire, valahol kint a pusztában gyakoroltam a célba lövést üres sörös dobozokra, vagy üres bab konzervekre lövöldöztem. Néha búcsúkon, ha volt célba lövés, azon is gyakoroltam, de ott már voltak mozgó tárgyak is. Késöbb, maga Ted is felépített nekem egy saját mozgó eszközt, amin gyakorolhattam. Miután Ted bejelentette, hogy készen állok az első feladatomra, már tülkön ültem, hogy meg tudjam, hogy mi is lesz az. Mint meg tudtam, egy visszaeső bűnözőt kell levadásznom. A küldetésem elött, rövidre vágom a hajamat, ami Tednek, nagyon is bejön, és plusz még tetkót is kapok, meg egy pirszinget. Az első küldetésem napján olyan izgatott voltam, mint egy szűz, aki épp most veszti el a szüzességét. A feladat, egy gyors küldetésnek indult, amit még egy iskolás is képes lett volna meg csinálni, hát még én. A feladatom, egyelőre csak annyi, hogy feltartoztassam az illetőt, míg mesterem hátulról elkapja. Késöbb, már önállóan is dolgozhattam, de az már nem volt valami jó móka, főleg mikor rám lőttek, de azok is inkább kisebb karcolások voltak, kivéve mikor a vállamba kaptam egy golyót, amit Ted operált ki belőlem, mert nem akartam korházba menni vele, ami jó nagy hülyeség lett volna. Most, jelenleg vele élek, és a társaként megyek utána, de nem mindig, mert eléggé sok társa van, és velük is szokott bűnözőkre vadászni.
(Még nincs kész.)
Jellem:
Kicsi koromban, mindig is egy fura lány voltam, aki sokat szeretett beszélni, és szinte sosem maradtam meg egyhelyben, így gondok voltak velem. Még a csendes pihenők sem voltak túlságosan csendes, így ezért rám különösen oda kellett figyelni. Késöbb már kezdtem csöndesebb lenni, és már kilométer hiányom sem lett. Kedves, és jó lelkű vagyok, attól függetlenül, hogy egy kommunista országban születtem, és nevelkedtem fel. Az Amerikaiakkal, semmi gondom sincs, és remélem nem is lesz. Szeretek esténként a zongorához ülni, és játszani rajt, valamint imádom a zongoraversenyeket, ám azok hallgatása, késöbb csak az interneten válik lehetségessé. Valamint, az új otthonomban, mivel nem lehet zongorám, ezért csak egy hasonló billentyűs hangszeren tudok gyakorolni. Oda vagyok a kötözésért, és a kínzásért. Attól eltekintve, hogy jó vagyok. Valamint, a saját nememhez vonzódok.

Szakképzettség:
Anyanyelvi szinten beszél Oroszul, és felsőfokon angolul kis Oroszakcentussal. Zongoraművész, és tud bánni a kardal, és ért a lőfegyverekhez is továbbá, van jogosítványa is.

Képesség:-



Képesség:-

Kinézetem:

Huh...Lehet, hogy csak én látom rosszul, de valamit nagyon megkutyultál.

Meg van az adatlapi rész, aztán "Előtörténet" pár sora, majd az Család rész, aztán valahogyan folytatódik a történet... O.o Ezt valahogy orvosold, valamint ajánlom, hogy Word-ben írd meg, mert elég sok helyesírási hibát véltem felfedezni, az említett program pedig javítja a legtöbbet, de az sem tökéletes. Amit most így kiemelnék, az a "Kakuk tojás" volt. A 'kakukk' dupla "k" a végén, illetve hacsak nem becenév - és ahogy láttam nem az - kis betű.

Javítsd a hibákat, és szólj ha megva, ránézek megint.

Hát nem mondom, hogy könnyű olvasmány volt. Tele van helyesírási hibákkal és vessző problémákkal, nem tudom, hogy sikerült ezt így elírni, de példának okáért a "játszón még egy kicsit" nekem betette a kaput. Ajánlanék egy átdolgozást, mert az ilyeneket, biztos vagyok benne, hogy a Word javítja (még a 2003-as is), én is használom, tudom. A másik ami zavart, hogy erről a zongora témáról túl sokat írsz, és a bérgyilkossá válást pedig lerendezed három sorban. Pont fordítva kéne pedig. Bérgyilkosnak nem áll csak úgy az ember, illetve van nem kevés vonzata a dolognak. Hogy viselkedett a kari az első megbízásánál? Mit gondolt, érzett, mikor rájött, hogy neki egyébként embereket kell eltennie láb alól, így vagy úgy? Egy gyilkosság - még ha játék is - nem könnyű, ráadásul ez a "minden megváltozott" rész sem éppen elég indíték arra, hogy kiforduljon a kari magából. Ha - teszem azt - megerőszakolta volna az említett NJK, azt mondom, oké, az már egy lelki törés, ott már lehet olyasmi, hogy elborul, de amit te írtál, az szerintem édes kevés.

1: Kifogtál magadnak, mert a helyesírásra allergiás vagyok, mint látod.
2: Én azt ajánlom, ezen még egy picit dolgozz, mert elég vérszegény :/
3: Ne add fel, és ha valami nem megy, kérj tanácsot valakitől nyugodtan.

Születési név: Tatjana Redanika
Egyéb név: Tati, Lady Red
Faj: Ember
Nem: nő
Születési hely, idő: 1986. Május. 20. Oroszország. Moszkva.
Oldal: jó
Kor: 28
Magasság: 170cm
Súly: 65 kg
Hajszín: Vörös
Bőrszín: Fehér
Vércsoport: 00
Egészségi állapot: normális
Család:
Apa: Andrej Redaniko halott.
Anya: Anna Redanika, halott.
Mostoha apa: Anton Sergejovics, él.
Mostoha Anya: Alisa Sergejovics, él.
Mostoha testvére: Szergej Sergejovics, él.
Foglalkozás: Zongoraművész, és fejvadász.
Előtörténet:
Oroszország fővárosában születtem, és nevelkedtem. Szüleimet korán elveszítettem, így sose ismerhettem meg őket. Hat éves koromig az árvaházban éltem sorstársaimmal, többnyire inkább a fiukkal játszottam, sosem kötöttek le igazán a lányos játékok. Általában velük is játszottam, kedvencem a rabló – pandúrosdi volt. Bár, volt egy lány, kivel nagyon szerettem játszani, beszélgetni. Ha jól emlékszem, Anasztáziával egy napon kerültem be az árvaházba, mindketten ugyanonnan, ugyanabból a kórházból kerültünk ide. Az intézményünkben volt egy srác, kit Nyikolajnak hívtak, s mindig is egy különc volt, kakukktojásnak számított hisz az ő szülei éltek, csak épp az árvaházban dolgoztak. Mint, azt már mondtam, szerettem a fiúkkal játszani, de minden megváltozott mikor is egyszer hallottam az egyik nevelőnőt a zongorán játszani. A játéka annyira megtetszett, hogy kértem tőle, játsszon még egyet, ám ő visszautasította sőt, a szobámba küldött azzal, hogy már régen az ágyban volna a helyem. Utána hosszú hónapokig nem hallottam a zongora lágy hangját, de a dallamot nem tudtam kiverni a fejemből, ezért egy szép napon, úgy döntöttem, hogy megpróbálom én, lejátszani. Amint a zongorához ültem s felnyitottam a fedelét, játszani kezdtem, de egyáltalán nem azt, amit a nevelőnőtől hallottam, mert ennek szinte köze sem volt ahhoz a játékhoz. Amint belekezdtem a játékba, egyszerre megszűnt a külvilág, s csak én voltam, meg a zongora. Szinte észre sem vettem, hogy a nevelőnő belépett a szobába, csak akkor mikor rám szólt, hogy üljek egyenesen, húzzam ki magamat. A játékot abbahagyom, s zavartan mentem volna kifelé, de ő visszatartott, s váratlanul egy kottafüzetet kaptam tőle, amiben hangjegyek voltak benne, egy titkos nyelv hieroglifái, melyek kulcsok voltak, kulcsok melyek megnyitják a hangszerek áriáit. A nevelőnő keresgélni kezdett, majd rábökött az ujjával egy könnyebb darabra, amit gyakorolnom kellett. Na, jó nem kellett, de én gyakoroltam. Később már komolyabb művekkel is kezdtem foglalkozni, s a nevelőnőm szerint, komoly tehetségem volt, van a zongorázáshoz.
Honnan tudod, hogyan kell kottát olvasni???
Még be sem töltöttem a hatodik életévemet, mikor is egy gazdag házaspár jött el hogy örökbe fogadjanak egy kislányt, s mivel rengetegen voltunk nem értettem, hogy miért pont rám esik a választásuk. Mielőtt elvittek volna sokat beszélgettek velem, majd az igazgatóhoz mentek, hogy választásukat érvényesítsék. Két hónapvárakozás várt még rám, míg elvittek új otthonomba, ám addig borzasztó volt magamon viselnem társaim, sőt még legjobb barátnőm, Anya hideg, irigykedő tekintetét.
Ki az az Anya? Nem Anasztázia a legjobb barátnőd?
Amint új családomhoz költöztem, találkoztam újdonsült mostohatestvéremmel, ki nem félt kimutatni felém ellenszenvét. Többnyire, ugyan szólt hozzám, de ha még is azt lekezelően tette. A mostoha szüleim, a rokonságuk, s a család komornyikja viszont szeretett.
Igazából miért is fogadtak örökbe? Van gyerekük már egy, s jó életet élnek, mi vette rá őket h mégis örökbe fogadjanak? Ha itt még nem akarod elsütni akkor legalább a karakter fejében fogalmazódjon meg ez, mint kérdés
A rokonság csupán jeles alkalmakkor, ünnepeken tette tiszteletét. A családba való belépés szerűségem is egy ilyen jeles alkalomnak számított, és most voltam először én a középpontban, s nem a mostohatesóm.
Még csak most lettél a gyerekük, de már tudod, hogy mindig a mostohatesód van a középpontban?
Igaz, őt ez nemigen érdekelte, hisz velem ellentétben, számára egész gyakorik voltak az ilyen összejövetelek. A nap végére, már ismertem az egész rokonságot, és ők is ismertek engem. Még, Szergej unokatestvéreivel is sikerült megismerkednem.
Ki az a Szergej? Ő a mostohatesód? Ha megismerkedsz a rokonsággal, nem logikus, hogy beletartoznak az unokatesók?
Míg nekem az idei a nyaralásom abból állt, hogy a család medencéjében áztattam magam, addig Szergej, minthogy idősebb volt nálam, az Ob öbölben nyaralt. Egy hét szabadság a zaklatásai alól, szerető mostoha szüleim társaságában. Egy nap, mikor épp szökdécselve énekelgettem a pincébe vezető lépcsőhöz értem, s mivel zajt hallottam hallgatózni kezdtem, de ami akkor a fülembe jutott attól menten megindult a fantáziám, és lélek szakadva kezdtem rohanni a mostoha szüleimhez.
Hogy megnyugtassanak, lemennek velem a pincébe, de a sikolyokat amiket korábban is,  még mindig hallottam….
Bocsi, az ezt követő sorokat már nem tudtam értelmezni…

Eddig kijavítottam, ám a piros részekre választ kérnék, amennyiben megvan, folytatom a javítást