Imperátor Étterem

Az orosz medve hullájával különösebben senki sem törődve törtök előre. Lid golyózáporba veti be magát, és éppen hogy csak szerencséje van, egyetlen egy találatot sem kap. Ami nem marad így sokáig, ha továbbra is kísérti a sorsát. Egy ruhasor mögött észrevétlen tud maradni, legalábbis az egyik pult mögött tanyázóktól, de legnagyobb sajnálatára a másik oldal célba veszi. Ekkor lép közbe a trinitrotoluol egyik izomere. A rúd szépen pörög a levegőben, és az ott lévő két tag csak babonázva bámulja szikrázó csillagszórót. Az egyik nem is tud lépni a robbanás pillanatáig, de akkor is csak a levegőben tud szétszóródni, mint ahogy illedelmes felrobbantottakhoz illik. A másik talán a túlélés ösztönével rendelkezett egy ideig. Felpattan, és már ugrana is át a pulton mikor mellbe találja Dádán lövései. Akár csak ha elektromosságot vezettek volna testébe úgy rázkódik, majd lendületében megtörve hanyatlik halálhörgések közepette a műanyag alkalmatosságra.
A újonnani robbanás megrengeti az egész épületet, akik bent vannak szó szerint úgy érezhetik, hogy rájuk szakad az ég. A fal, és tetődarabok mindenfele repkednek, nem kevésbe Lid, és a még bent lévő A Római Birodalom emberei. A szemközti falnak préselődnek, úgy hárman, mint a verebek a vezetéken. Egymás mellé préselődve, majd mikor már éppen levegőt sem kapnak a nyomás miatt, lehuppannak a földre. Ki fejét, ki fenekét üti be nem is kicsit. Lid középen a két birodalmi őr pedig jobbról-balról közrefogja. Egyikük sem éppen mozgásképes, de még nem is bénultak le teljesen.
„Néma” csak lassan lépked tovább, míg ti már rég elértétek a házat, és következő lépéseiteket lépitek le, addig ő még csak éppen hogy elérte a rést, min keresztül tudtok bejutni az épületbe. Az épületbe, ami inkább néz ki egy ementáli sajtnak, hatalmas lyukakkal, mint még állóképes butiknak. Nem lő, nem csinál semmit, csak néz, legalábbis ezt feltételezitek, mert más nem tesz.

Lid rúg, akár egy vadló, és sikeresen el is találja mindkét mellette fekvőt. Az egyik felnyög, és oldalra gurul vesztére. A fegyver ravasza vészjósló hangot hallat, ami végét jelenti butikos életének. A golyók felszántják testét, és fröcskölő vére, mindent beborít körülötte. Lid vérben fürdik, amire csak az teszi a pontot, mikor megérkezik HH.
A férfi páros lábbal rugaszkodik el, és a cél még ha meg is mozdult, a rúgás következtében, de nem eléggé, hogy ne találja el. A talpak egyszerre érik el, a látványtól megrökönyödött férfi fejét. A sebesség elég, ahhoz hogy a csontszerkezet felmondja a szolgálatot. És gusztustalan ropogás, émelyítő szörcsögés mellett robbanjon szét a fej. Agyvelővel terítve be Lid-et, és HH bakancsát, lábával egyetemben.
Eközben a többiek csak figyelik az eseményeket, és diskurálnak, ki mért nem segít szorult helyzetbe jutott társuknak. "Néma" ránéz piromániásra, és látványos változás megy keresztül a férfin. Már csak a nézésén is látszik, a fogaskerekek elindultak az agyában, és lassan összeáll egy értelmes mondattá.
- Még nincs rám szükség. A tárban kevés a golyó, a föld alatt sok az ellenség. - A szavai érthetőek, a mondata értelme is világos, főleg ha a véres duóra néztek, ám a szavai olyan egyszerűek. Az angolt töri, ami ha körületek lenne való, még érthető is lenne, de hogy egy amerikai így beszéljen, már igen csak meglepő dolog. Főleg, hogy ez volt az első megszólalása, mióta találkoztatok.

A konfrontáció heves volt, de legalább gyorsan vége szakadt. Mind A Római Birodalommal, mind a kis csapat között. Talán HH szavai eléggé lenyugtatták a hangulatot, hogy egy kis észt is használjanak a csapat tagjai mielőtt egymásnak ugranának. Így hát marad továbbra is mindenki életben.
„Némához” intézett szavak, elérik az óriás agyát, és irdatlan nagy kezével megvakarja állát. Már HH az ajtóban áll, és várja a betörő kitörőket, mikor megjön a lassú, ám de annál egyetértőbb válasz. Vontatott mint mindig, de most mintha egy kicsit több élet lenne a szavaiban.
- Igaz. – Körülnéz, és megállapodik az egyik hulla mellett található fegyveren. – De ezek nem hozzám valók. – Bök a fejével az egyik felé, ami szemlátomást eltűnne a hatalmas mancsokban. Ezt leszámítva kibiztosítja fegyverét, és elindul az ajtó felé, ahol biztosak lehettek benne, további harcok várnak rátok.
A robbantások következménye még nem ért el titeket. A butik vagy legalábbis, ami megmaradt belőle még áll, igaz már olyan hangok is szűrődnek ki a falakból, amik nem éppen arra utalnak, hogy sokáig meg fogja tartani ezt az állapotot.
Ettől eltekintve, se riadó, se riasztó hangjai nem szűrődnek el hozzátok. De abban biztosak lehettek a robbanások hangjait meghallották, még a szomszédok kerületekben is. Szóval nem sok időtök van felkészülni a következő lépésre.

A csapat nagy levegőt vesz, és kifújja magát. Nem hamarkodják el a lépésüket, és bevárják a megfelelő időpontot. Azért annyi előrelátásuk van, hogy az őröket állítanak. A két bandatag nem hall senkit, „Néma” szörcsögésén kívül. Így még nyertek pár percet talán, mielőtt még rátok törnének.
Bane embere a beszédre megáll, és mindenki látja lelki szemei előtt, ahogy hatalmas homloka ráncokba rendeződik. Két dolog nehezedik az agyára, előbb még harcolnia kellett volna, most meg várja be a többieket, végül félre áll az ajtóból, és a hátul maradottakra néz. Mindenki vár, a levegőben tapintani lehet a feszültséget. Ezt hívják vihar előtti csendnek, amikor a hatalmak felszívják magukat, hogy teljes erővel csaphassanak le a megfelelő pillanatban.

A kis csapat reszkető tagokkal halad lefele. HH, utána "Néma", és utána már teljesen mindegy kik is jönnek. A két izompacsirta lassan hagyják a lépcsőket, mindenki visszafojtott lélegzettel várja az elé táruló látványt. Tudjátok milyen volt, mikor utoljára itt jártatok. Nagy terek, megszakítva a legkülönfélébb dolgokkal. Hatalmas ládák, konténerek, és a legkülönfélébb standok, amik inkább egy piacra emlékeztetik az embereket, mint egy fegyverraktárra.
Most sem vár titeket más látvány. Méretes fa ládák, hívogatják szemeiteket. Ahhoz képest hogy alig haladtatok lefele, a plafon igen csak messze van. Három méter nincs meg a belmagasság, merevítést pedig vastag oszlopok adják meg. Egy régi bunkerre emlékeztethet a hely titeket, ahogy széles egybe függő terek, vastag beton fallal vannak elszeparálva. Ajtók pedig, amiken még egy teherautó is könnyedén elfér, nyitja egybe azokat.
Összesen nyolc ilyen van, ti pedig az elsőben vagytok, a következő ilyen helyiségben, van a hozzátok legközelebbi bejárat, ahol be tudjátok engedni a teherautókat, hogy kipakolhassátok a raktárat. Köztetek és a cél között pedig méteres nagyságú egymásra helyezett ládák, melyek vészjóslóan magasodnak felétek. Hangokat rajtatok kívül nem hallatok, a világítás kielégítő, de semmi mozgás nincs.

Egy lényként lopakodtok előre. Fedezékről fedezékre haladtok, és talán csak ez menti meg az életeteket az első másodpercekben. Az első lövés nem tudni ki engedte el, de már nem is számít nektek. Több láda, és sarok mögül olasz maffiózók kerülnek elő. Kezükben félelmet keltő mordályokkal. Azonnal elkezdenek tüzelni rátok. HH az elsők között hullik a padlóra.
Teste felfogta az első sorozatokat, és ezzel mentve meg társai életét. Harc nélkül meghalni maga a végső vég. Nincs, hogy megbosszulni a rajta tett sérelmeket. A nagy test még tesz egy lépést, majd végleg elhallgat. Dől belőle a vér, de ezzel már nem tudtok törődni. Saját életeteket kell menteni.
Az első megrázkódtatásból "Néma" ocsúdik fel először, fegyvere hevederje megindul, és elkezdni ontani magából a halált. A töltényhüvelyek pattognak a padlón, miközben több találatot is bekap az óriás. Meg sem rándul a sérülések súlya alatt, csak küldi tovább a hosszú sorozatokat.
Ellenségek közül elesik az első, majd még egy. És már ti is bőszen lövitek őket. Míg a csapda, még ha csak egy pillanatra is, de enyhülni látszik. Felcsillan a remény, hogy ma már nem fogtok többen meghalni, de ez a kis fénypont. Egy hullócsillagnak bizonyul.
Talán a ládák mélyéről került elő, vagy már jó előre elő volt készítve, a számotokra nem tudjátok. Mint ahogy azt sem, hogy szörnyű halál vár mindannyitokra. Egy rakétavető tűnik fel a láthatáron, és mielőtt még bármit is tehetnétek elindul vészterhes útjára. Az idő lelassul mindenki számára, ahogy a robbanóanyaggal teli rúd száll a levegőben, célba véve előretolt oszlopotokat. "Néma" még ha csak most csatlakozott hozzátok, társatok volt. De csak idáig, a robbanás megremegteti az egész kóceráj, vakolat hullik a nyakatokba, és véres húscafatok az arcotokba csap. Vérpermet mindenfelé, és valami több is. Egy halott keze repül a levegőben, hullamerevségben szorongatva fegyverét. Mindent és mindenkit lekaszálva vele, köztük piromániást is. A robbanóanyagok iránti szeretete, minden beterített. És ez lett mindenki végzete, egy eltévedt golyó találta el a dinamitrudat, csak egyetlen golyó, és Gotham City egy kráterrel gazdagabb lett.
A robbanás ereje mérhetetlen. A kerület összes ablaka betört, még a szeizmográf is érezte a megzabolázatlan erőt. A sok fegyver, és robbanóanyag reakcióba lépett egymással, és elpusztította a földalatti bunker egyharmadát. A megerősített bázis, éppen eléggé megsérült, hogy soha többet ne lehessen használni biztonságosan. Minden és mindenki megsemmisült, aki hírül adhatta volna, hősi csatájukat a harcosoknak. Míg a harcosok sem tudhatják mi történt haláluk után a birodalmukban.

A bandátok megmutatta milyen fából faragták őket. Több sikeres rajtaütést is végrehajtottak, igaz volt köztük sikertelen is. Bane és emberei nagy segítségre voltak, és így végül kikerült A Római Birodalom alól a szervezet. De ez nem volt elég, nagy áldozatok árán sikerült csak megszerezni mindent, és ezt tudta Bane. Előre tudta és így életbe lépett az újabb terv.
Az éjszaka utolsó megbeszélésén. Mikor már minden élő testvéretek visszakerült az étterem falai közé. Viccelődtek, élcelődtek, és harcaikat mesélték egymásnak, dicsekedve mit is vittek ma véghez. Ivan érkezik elsőnek, széles mosollyal az arcán, bátorítja fiait, még így is ilyen nyomorék állapotában is. Más el sem képzelhető a család élén. De mögötte jön Bane, az óriások legóriásibbika. A léptei tekintélyt sugároznak, és ökle halált osztó.
Általános dicséretek, és egy-egy név hangzik el, kik hősiesen küzdöttek. Másra most nem is lenne szüksége, a megfáradt férfiaknak, csak pár sörre, és elég rossz életű nőre, mik megmelengetik az embert. De nem ez történik. Bane előre lép, és hangot ad. Erősen kezdi, és a legtöbben még azt sem tudják mit is akar pontosa. De hamar leesik nekik, mikor csak úgy mellékesen megemeli nyomorék vezérüket, és egyetlen roppantással tojásként robbant szét a fej. Egyetlen mondat, álljon be mindenki a bandájába, vagy különben meghalnak. Vannak próbálkozások, nem is kevés. De mind kudarcra van ítélve. Bane emberei nem szokványosak. Jóval kevesebben vannak, mégis ember feletti erővel bírnak. A hátukon szerkezet, mellyel erőt adnak maguknak. Végül lecsapnak az ellenszegülőkre. A világ leggyorsabb puccsának vége, és új hatalom emelkedik ki az utca mocskából, hogy méretes szeletet szakítson ki a városból. Bane itt van!