Falcone kúria

Cybergyík megtéveszthetetlen hüllő szemei kiszúrják a lényeget. A tűzlépcső körül senki sem lézeng, és simán az utcáról is megközelíthető. Így a keresése nem hiábavaló főleg, hogy az elektromos kábeleket is meglátja. Vagy legalábbis merre is futnak a falban, de ami még fontosabb merre tartanak. A föld alá, vagyis a csatornarendszerbe. A városi építkezés egyik ismérve, hogy a rondának ható, oda nem illő dolgokat megpróbálják eldugni a szemek elől. Erre pedig a csatorna tökéletes hely.
Az ajtónálló még mindig az ajtó előtt áll, és most éppen egy limuzinból tessékel ki egy őszes férfit. Ki nagyon hasonlít Carmine "A Római" Falcone-ra. Persze csak ha láttatok róla már képet, vagy riportit a televízióban.

Védelemző talán csak szerencséjének, vagy különleges képességének köszönheti megérzését. Kezeit végihúzza a falakon, de nem talál semmit. Ettől függetlenül egy belső érzéstől vezetve karja saját maga cselekszik. Egy jelentéktelennek tűnő résbe benyúl, és vaskos ujjad megérint egy aprócska kapcsolót. Csak nagy erőfeszítések árán tudod kordában tartani a testrészt, hogy ne nyomja meg a hívogató piros gombot, ami mindig csak bajt jelent. Rajtatok áll, milyen tervvel is rohamozzátok meg az ismeretlen szobát, mely bukásotokhoz, vagy felemelkedésetekhez vezethet.
Fent lévő szobában felforrósodik a hangulat a szenvedélyek miatt. Kitriana arca új árnyalatot vesz, látszólag nem érted el a kellő hatást szavaiddal. Hát a nők érzékeny érthetetlen lények, és szeretik magukat szabadnak hinni, úgyhogy nem parancsol nekik senki. Főleg a serdülő korban lévők közül.
- Felőlem, aztán azt teszel, amit akarsz csak ne törj össze még valamit. - Hátrébb lép és a bókok hallatán végignéz magán. Majd még egyszer, a villanyt is felkapcsolja. - Igazad van, tényleg gyönyörű vagyok. Ezzel nem mondtál újat. Fent csak begyepesedett öregek vannak, senki nincs aki egy kicsit és érdeklene. - Leül az egyik foteljébe, ami ugyanúgy illeszkedik a szoba ocsmány rózsaszín lányos mivoltához. - Tudod unom magam, nincs ki szórakoztasson, még. - Felvesz egy macskára emlékeztető játékot egyik asztalkáról és úgy bámuja, mint akit megszálltak. Elkezd vele játszani, csak úgy kedélyesen, és mintha teljesen el is felejtette volna, hogy ott vagy, míg fel nem teszi újra a kérdést. - Szóval miért is vagy újra a hálószobámban Sárkány? - Csak úgy foghegyről mondja, de tudod, hogy jól kell válaszolnod, különben nagyon, nagyon hamar itt lesznek a biztonsági emberek, és biztos megtanítják a helyes viselkedést. Miszerint nem illik fiatal lányok szobájába betörni, mert ha mégis akkor csizmát kapsz betonból.
Bruce mozgása és sármja magával ragad végül. A férfi tudja mikor kell édes kis semmiségeket a füledbe súgni, és mikor fogjon meg a legjobb helyen. Akár egy versenytáncos, úgy illeget téged alig kapsz levegőt, egy-egy forgatás után, de mégis. Valahogy véred felforr, ahogy a gazdag, és jóképű férfi kegyeidért küzd. Végül megszólal azon a negédes bársonyos hangján.
- Medusa maga nagyon jó táncos,... - Alig kap levegőt, úgy látszik nem csak te vagy az egyetlen, aki élvezi az együttlétet. - el sem hiszem, ezen a helyen találok rá egy ilyen tűneményre. - Végül kiforgat és kéz a kézben álltok, a zene elhallgat és mindenki titeket néz. Páran összecsapják tenyereiket, amiből elismerő tapsvihar kerekedik. Bruce levezet a parkettről, és az italos pult felé irányítja mozgásotokat. - Elárul magáról valamit Medusa? Vagy marad a titkok asszonya, ami csak még jobban kiemelné szépségét? - Minden mondatában a vágy, és a kívánalom érződik ki. Egy csettintésére frissítő pezsgőt szervíroznak nektek, ami éppen annyira buborékos és méregdrága amennyire kell.