Falcone kúria

Az események felgyorsulnak és nem a legkellemesebb formában. A Batman és két társa először csak megdöbbenésre adnak okot, de senki sem ijed meg. Talán először csak a házigazda meglepetésének gondolják, vagy talán a kifacsart humorának tudják be. Carla Viti pókerarcot erőltet magára, és szembe akar szállni a betolakodókkal. A szedett-vedett bandának nincs ideje ellenlépéseket tenni, mint ahogy Carla is hamar rájön, hogy ez a dolog már túl van az ő hatáskörén. Ez a pillanat pedig akkor jön el, mikor két macskatestű nő kilép a toalettről. A két fél lassan közelít egymáshoz, és mintha csak egy indokot keresnének a támadásra, ami meg is adatik. Egy hatalmas robbanás formájában.
Az épület megremeg, a középső emeletek könyékéről jövő lángok miatt. Úgy látszik nem csak ti tevékenykedtetek az épületben, és a Tolvajok Fejedelme //???"Sárkányok fejedelme"???// kicsit radikálisabb módszereket vetnek be. A fényjáték már elég riadalmat kelt, hogy a civileknek azonnal inába száll a bátorsága. Mindenki kifelé veszi az irányt, és ezt teszi az ideiglenes házigazda is, két őr társaságában. Nem tesznek egyetlen támadó mozdulatot sem, csak a nőt védik. Eközben szemetek sarkából megláthattok egy árnyat. Egy hihetetlen gyorsasággal közlekedő árnyat, ami a ház falán jutott fel, és egyetlen egy több méteres ugrással a két macskanő mellet terem, így már hárman néznek veletek farkasszemet. Középen a vezetőjük tűnő nő, bal oldalt az új jövevény, ki egyáltalán nem tűnik emberinek, és jobbra a maradék. Ti hárman álltok szemben velük, miközben a Denevérember gyors eligazítást tart.
- Fel fogjuk tartani őket, amíg Sárkány megszerzi az iratokat. Gyorsnak és precíznek kell lenni... Sárkány értetted? - Teszi fel a kérdést a mikrofonban miközben már figyeli, hogy ugyanezt teszi a Tolvajok Fejedelme csoport vezetője is. Úgy látszik a csata elkerülhetetlen, még ha talán értelmetlen is.
- Nem engedjük, hogy elvigyétek az iratokat! - Mondja már fennhangon Batman a veletek szemben állóknak.
- Nem rémlik, hogy az engedélyed kellene hozzá szépfiú. - Jön a válasz, a középső macskanőtől.
- Sok emberi élet múlik azon, hogy lecsukathassuk őket.
- Úgy van, és a mi meggazdagodásunk. - Lassan övéhez csúszik keze Batmannak és már egy batarangot szorongat, miközben annyit mond.
- Gyerünk!

Az ajtó előtt álló két őr, csak ledöbbenten figyel. Nem tudják mit kellene tenniük, az ilyen esetekre nincs az a kiképzés ami elég lenne. Ők pedig csak biztonsági őrök. Így hát még csak néznek, és kimeredt szemekkel figyelik, ahogy munkaadójuk lányát feléjük rángatják.

A két csapat egymással szemben áll, nem úgy tűnik mintha támadni akarnának. A hezitálás látszik mindkettő félen, ám csak egy pillanatig. Akár csak egy startzászló, úgy reagáltok az utolsó civil eltűnésére is az emeletről. Mikor rálép a legfelső lépcsőfokra, hogy megkezdje végtelennek tűnő menekülését a csorda szellemben, Védelmező megindul.
Pusztító jobb karja támadásba lendül, a csapás falrengető lenne, mikor találat előtt hátrahőköl. Egy ostor csap le orrod előtt, pont ott ahol előbb kezed volt. A macskanők vezetője //mostantól Selina még ha az Alfa Szövetség nagy része nem is tudja ki, csak hogy nekem könnyebb legyen mesélni// úgy néz ki védi a tulajdonát...
vagy éppen csak időt akart nyerni. Mert már suhan is el melletted a batarang, mire egy ügyes hátra szaltóval válaszol Selina. Védelmező pedig a futók célszalagot átszakítók pózába ragadva egy másodpercig látja, hogy a CyCa //Ugyanazért.// ökölbe szorított jobb karját ráfogja Védelmezőre. Úgy látszik nem akar karmolni, az sokkal többet tesz ennél. A alkarja kinyílik, és veszélyt sejtető apró kúpok jelennek meg benne, amik hangos zúgással kezdenek el közeledni, mindhármótok felé.
Mindegyik egy-egy célra van ráállva, de úgy látszik Batman nem is törődik a rakétával, ő már kiszemelte áldozatát, és nekiront Selinának. Miközben Cybergyík, és Cardas is csak állnak, és próbálják eldönteni, mit is kellene lépniük, miközben száguldoznak mindenfelé a támadások. Cardas láthatja, hogy ő sincs teljesen biztonságban, mert egy kis sunyi batarang felé is tart, éppen csak olyan sebességgel, hogy ha eltalálja, biztos nem csak kék zöld foltokkal ússza meg a dolgot.

Carmine "A Római" Falcone elmosolyodik szavaidon. Úgy látszik, kicsit meglepte a kinyilatkoztatásod, főleg, mivel nem sok mindenki mer vele így beszélni. Főleg nem kérdőre vonni.
- Így beszélni azokról, akik oda juttatták magát, ahol most van. Ő mind potenciális választól, és nem hinném hogy örülnének, ha ezt hallanák magától... - Ekkor az egyik pribék valamit odasúg idegesen a maffiavezérnek. Ő pedig bólint. - Kedvesem talán megbeszélhetnénk ezt lefelé menet is. Ha nem bánja, hogy út közben kell megvitatnunk a dolgokat. - Mondja miközben érdeklődve tekint végig rajtad, és a ruhádon. Úgy látszik elnyerte tetszését, amit lát, de még sem annyira, hogy ne induljon el a folyosó egyik sötét része felé.

// Hogy senkinek nem tűnt fel MW kimaradt része? //

Kitriana meglepetésedre nem lepődik meg a dolgokon, vagy csak olyan kemény, hogy a házban történt robbanás nem is zavarja egyáltalán. Ahogy a két őr felé rohantok, te egy méretes tálcát, ő pedig egy palacsintasütőt ragad fel. Az őrök a szavaidra már éppen indulnának, fegyvereiket elővéve, és látod hogy Kitriana is csatlakozna az elhangzottakhoz, mikor te már lábadat élesíted be. A rúgás mogyorórepesztő, de a másik őr résen van, végül is szuperemberek csatáját nézik éppen. Félre lép a férfiasságát szorongató társa eldűlő teste elől, és már emelné a fegyverét, mikor a palacsintasütő lecsap.
Az előbb vérgőzös szemekkel figyelő arc helyett most egy rozsdamentes acélból készült konyhai alkalmatosság található. Majd a mögötte lévő test hangtalanul összecsuklik. Te pedig bevégezvén a dolgot, hősies tettel elgörbíted a díszes tálcát a fején. Három mozdulat kettő K.O., tökéletesnek mondható csapatjáték. Az ajtó ott áll előttetek, miközben az események eldurvulni látszanak.

A harc pereg tovább, köszönhetően Védelmezőnek. CyCa rakétái elhagyják a kilövőt, de a hősalapanyag egyből elé is áll. A karija kivágódik, gyorsabban mint eddig valaha is tette, és a neki szánt rakétán keresztül elkapja a kilövőt. A rakéta érintésre azonnal felrobban, maga után töménytelen mennyiségű elektromos kisülést, és több tízezer voltot. A másik két rakéta útját is sikeresen elállja, ezzel újabb löketet adva izmainak. A férfi egész teste remeg, miközben keze összetöri a kilövőt ezzel feltételezhetően tetemes kárt okozva. CyCa a térdre rogyott, még remegő hős felé áll.
- Mi nem vagyunk gyilkosok b*rom. - Szavai élettelenül szállnak a levegőbe, és jutnak el a magatehetetlen Védelmezőig. Csak nézni tudja, ahogy a fémes kar suhan, és mellkason csapja. Az erősített fizikumnak köszönhető, hogy az állítást nem cáfolta meg tettei azonnal. A férfi hátra repül, az ütés következtében, és csak egy csapat asztalnak sikerül megfogni az öt méterrel távolabbi landolását. Fájdalmat érez, a teste majdnem minden porcikája fáj, ami jó, mert újra tud mozogni, és fel tudja venni a harcot a felé közeledő ellenfelével. Karmait kiengedi, amik egyenként is elmennének kardoknak, és egy ugrással átpróbálja hidalni a távolságot, az érkezést pedig a férfi mellkasába fúrt karmokkal akarja tompítani.
A két pacifista, csak nézi, ahogy elhárítják előlük a támadásokat, és még Cardasnak is sikerül elhajolni a batarang elől. Amit Cybergyík felhívásnak vesz keringőre. Az emberfeletti gyorsasággal mozgó lények csatája ez.
Cardas egy gáncsolással kezd, mire Cybergyík farkát veti be. A farok lecsap, a láb köré tudja fonni, de már nem tudja megállítani, így a lába elhagyja a biztonságos padlót, és földre kerül. De Cardas lába még mindig fogságban, és szinte mozgásképtelen a macskanő.
A két vezető, mint megvadult bikák csapnak össze. Kezüket és lábukat elviselhetetlen szögben csavarják egymásnak, miközben Selina úgy reppen fel a levegőben, megannyi támadásakor, mintha szárnyai lennének. Végül pedig az ostor lecsap. Batman derekára tekeredik, akadályozza a mozgásban, ezt pedig a macskanővezért kihasználja. Mindent átvágó karmai átszakítják a vastag páncélzatot, és mély árkokat vágnak a férfi mellkasába. A két egyéniség hátrább lép, és egy szusszanásnyi idei, gondolkodnak a következő lépésükön.

Eközben a kezdő pár kipróbálja szerencséjét. Az ajtó ott magasodik előttük, és már csak a kilincs lenyomása szükséges ahhoz, hogy bejussanak. Sárkány keze alatt megnyílik a titkok szobája. A látvány siralmasan átlagos. Sima dolgozó szoba, egyetlen egym éretes asztallal, kényelmes bőrutánzat fotelekkel, egy bárszekránnyel, és körös-körül könyvespolcokkal, amik értékes kötetekkel vannak teli. De széfnek semmi nyoma, nem látod, hol is lehet az a kasszafúrók álma.
Ember, vagy más élőlényre utaló jel, rajtatok kívül természetesen nincs. Riasztó, és kamera könnyen kiszúrható, de egyik sem mutatja az elektromos áram vezetésének bármi jelét is. Így feltehetőleg biztonságban vagytok.

CyCa lecsap karmai mélyen beledöfődnek Védelmező tenyerébe, és középső karma teljesen át is döfi azt. A kar megremeg, úgy látszik a fájdalom nem jut el az agyadig, de különböző testrészeid még érezhetik. Vörös csöppek jelennek meg a seb körül, és lassan olajosan elindulnak a gravitációnak engedelmeskedve.
Kinyúlsz a fejéért, de még mielőtt elérhetne, újabb karmok csapódnak beléd, de most a másik karodba. A felkarod úgy látszik vastagabb, vagy csak nem volt ideje olyan erővel beléd vájni, de csak éppen, hogy sikerül megkarcolnia bőrödet. Ám ekkor mintha csak megelégelné a dolgot, átlyuggatott tenyered összezárul, és hangos pendülések mellett egyenként letördeli a karmokat, és ujjakat a fém karról. CyCa hangszóróin keresztül különös hangok jutnak el hozzád. A magas fülsértő hang, legjobban a sikolyra emlékeztet. Meg is tudod mért pillanatokkal később. Szemed a letört karmokon pihen egy pillanatig, és meglátsz vértől iszamós ujjbegyeket.
Cardas és Cybergyík párharca kiegyenlítettebb már nem is lehetne. A két fél megpróbálja egymást a földre kényszeríteni, de az nem megy egyikőjüknek sem. A farok megfeszül a lábon, a láb minden izma kidagad, de egyik sem bír a másikkal. A csevegés pedig csak ráadás //Hála istennek ilyet is látok végre.//, hogy az elnyomott harci indulatok, nehogy feltörjenek. Ott áll a két fél, miközben a nagyok egymást próbálják kékre-zöldre pofozni.
Ebben pedig elől jár Batman és Selina. A hihetetlen ütéskombinációkat tovább osztogatják, és a macskanő felől még pár meredek rúgás is bejátszik, csak hogy tökéletes idomai a legváratlanabb pillanatban feltűnjenek. Batman a város hőse, a Denevér, nem bír a nővel. Vagy csak nem akar bírni, látszólag visszafogja magát, és nem akarja, hogy komolyabb bántódása eshessen bárkinek is.

Eközben a Don egyetlen megmaradt vendégét, testőreivel karöltve, egy titkos helyiségbe viszi. A helyiség pedig egy falba épített lépcsőlejáró, ami kicsit meredek, kicsit szűk, de a célnak tökéletesen megfelel. Szinte láthatatlanul rejtezik a szintek között.
- Azért lett ön meghívva, hogy bemutassam barátaimnak. Egy ilyen partin nagyon jó kapcsolatokra tehetett volna szert. Ez pedig bimbódzó karrierjére nézve, jó hatással lett volna. - Újabb kínos szünet következik, ahogy az egyik biztonsági őr csendre inti a kis csapat, az egyel lentebb lévő szint ajtaja előtt. Úgy látszik, nagyon vigyáznak a biztonságra. Ahogy két szint közé értek, azonnal folytatja. - Mondjuk úgy, hogy a város vezetés nem éppen áll a helyzet magaslatán. Az üzlettársaimmal úgy döntöttünk, hogy megfelelő pillanat lenne, úgymond helyettest keresni Rupert Thorne polgármester helyére. - Újabb szünet, de ezt most nem egy ajtó, vagy egy túlbuzgó biztonsági őr miatt lett beiktatva. A hatásszünet az újonnan elhangzottak megemésztésére szolgálnak, hogy tudj olvasni a sorok között.

A szoba ajtaja becsapódik mögöttetek, ahogy Kitriana a kezében tartott serpenyővel becsukja, hogy ne tudjanak utánatok jönni. Az egyedüllét jó, mert kettesben, gyorsabban végezhettek, ahelyett, hogy egy csapatnyi szuperképességekkel megáldott lény szétverné közben az irodát, és akár egy rajzfilmben lóbálva a papírt menekülnétek, miközben egymás elől kapkodnátok el az értékes nyereményt.
Mikor leülsz a kényelmes bőrfotelre, szinte érzed az erőt magadban, ahogy áramlik beléd. Egy ilyen bútor csak egy hatalmas emberé lehet, ki élet és halál ura saját birodalmában. Most pedig éppen a lánya az, ki ráhasal az asztalra, és a matató kezedre teszi az övét, egy szépen faragott ívhez viszi, és megnyomja az állati fejet, mely leginkább egy kígyóra emlékeztethet téged.
Egy aprócska polc ugrik ki az asztalból, és egy keménykötéses vastag, meglepően viseltes könyvecske ugrik ki belőle. Látszik rajta, hogy tele van írva, és az is, hogy minden nap forgatva van.
- Láttam egyszer, hogy apám ide dugta... - Mondja miközben az ajtó felé néz, ahonnan a nem túl bizalomkeltő hangok érkeznek. - és most hogyan tovább. Hogy akarunk túljutni a tesztoszteron őrültek között, anélkül hogy belepusztulnánk? - Teszi fel a kérdést, ami nem kis problémát vet fel. Ha kiléptek a könyvel, azonnal nektek ugranak.