A külváros

Úgy tűnik, sikerült kellően érdekes választ adnia ahhoz, hogy gondolkodóba ejtse az idegent. Bizonyára mérlegeli, hogy melyik megoldás volna számára gyümölcsözőbb. A válaszon elgondolkodik egy picit. Ránéz az előbb még patkányra, majd vissza a másikra.
-Tehát akkor te megint beadtad magadnak azt a szert? Csak mert ez a fickó nem sokáig élvezhette a hatását. Vagy feltételezhetem, hogy alanyonként változik az időtartam?
Ezzel persze nem adott konkrét választ. Még nem teljesen biztos benne, hogy jó ötlet bármit is mondani.
-Nem mondom, hogy rosszul gondolod, de az ellenkezőjét sem tudnám megerősíteni. Had kérdezzek én is. Ki az a hüllő, akit le akartok győzni? Meg az is érdekelne, hogy ki a támogatód? Bizonyára költséges a kutatás. A technológia is kényes kérdés az ilyesmihez. Gondolom nem mindennapi felszerelés.
Nem tudni, mennyire közlékeny a fickó. Viszont hátha elárul valamit, amit tudni akar. Elvégre semmi dolga nem lenne ezzel az alakkal. Őt az a technológia érdekli, aminek az aktivitását felfedezte a dokkoknál.

Mielőtt tovább folyhatna a társalgás, ami amúgy kezdett végre civilizáltabb irányba átmenni, már vége is szakad az egésznek egy telefonhívás miatt. Cseveg röviden valakivel, de nemigen hall belőle semmit, csak a vele szemben álló egyén válaszait, amik önmagukban nem érnek sokat.
-Pedig épp kezdett oldódni a hangulat.
Elkapja az eldobható mobilt, nagyon nem nézegeti. Csak egy közönséges telefon. Zsebre teszi és figyel tovább.
-Rendben. Majd meglátjuk, hogy találkozunk-e még.
Az az ajánlattól függ persze, hogy dolgozik-e bárkinek is. Na meg a szándékaitól. Nem tudott meg semmit, amit érdemes lett volna. Még azt sem, hogy ezek végül is jó vagy rossz fiúk voltak. Nem minden jó fiú hord díszes fehér páncélt. A korábbi vevőt ott hagyják. Bármennyire is ellenszenves neki, elvonszolja egy kórházba, ami szerencsére nincs túl messze. Ott hagyja a váróban és annyit mond az ott lévőknek, hogy rablótámadás áldozata lett. A többit rájuk bízza. Utána pedig haza indul. Ideje aludni egyet.

Utazom a széllel, s most az egyszer egész nyugodt vagyok. Hallom a város zaját, látom az embereket, ám próbálom kikapcsolni fejem. Hagyom, hogy a mágikus vér végig folyjon szétoszlatott testemben. Nem értem, hogy szellemként miként működik pontosan létem, ám oly sok minden van mi felfoghatatlan a világban.
Hirtelen különös érzés tőr rám, a szívem hirtelen zakatolni, izzani kezdett. Nem, ez nem a szívem, az valahol  Gothami temető belsejében rohad. Ez a gyűrű, mely létemet táplálja, jelzi hogy megérkeztem, megérkeztem a következő célpontomhoz.
Igen különös hamisító lehet az illető, hisz oly sok pletyka kering róla, ám a saját szememmel kell meggyőződnöm az állítások igazáról.
Egy két háztömbre az épülettől ahol tartózkodik leszállok a földre, majd alak és anyagtalan szellemlényemet testtel ruházom fel.
Furcsa így megvalósulni, érezni amint a savas vér immáron fájdalmasan zúg bőrszerű valómban, amit a gyűrű pumpálja ki be a létesszenciámat.
Mezítelen vagyok, s hosszú, fekete hajam belelóg arcomba. Általában kedvező ez a meglepő s kicsit ijesztő megjelenés, ám most nem hatásos.
A gyűrűm aktiválom s azonnal egy egybe részes piros, meglehetősen csinos, egyszerre visszafogott, elegáns és mégis kihívó ruha idomult testemre, majd egy szintén általam teremtett pánttal hátrakötöttem a hajam, megmutatva az arcom a világnak.
Ekkor tűnt fel hogy a régi bajok megmaradtak, s egy szemüveget is adtam a repertoáromhoz, cipőnek pedig valami elegáns kényelmeset.
Furcsa volt a földön járni megint, lábaim nem voltak hozzászokva ilyesfajta közlekedéshez.
Eltartott egy darabig míg ráakadtam a fickóra. Nagyon furcsa alak volt öltözködésileg, s a mozgáskultúrájában is volt valami nem e világi, meglepő módon egész imponálónak tűnt számomra a megjelenése, s emiatt hirtelen fesztelenebbül kezdtem viselkedni, ám azért egy percre se feledkeztem meg eredeti célomról.
Mikor már csak 2-3 méter választott el minket, kicsit szerény, zavart hangvételt varázsoltam ajkaimra, majd megszólaltam:
- Mr Barrett? A nevem Prischilla Mori, s szükségem van a segítségére..
Ezután csak álltam, s vártam eme különös, talán nem is e világi fazon válaszát...

Fogalmam sincs a hirtelenségben miért adtam meg nevemet, életemnek megszólítását, ám főleg a sírkövem látása óta érzem, ez is hamis. Beatriche... Sejlett fel bennem eme név, ám most nem szabadott ezen gondolkodnom, ám a tehetetlenség oly szintű agresszióhullámok áradatát váltotta ki kicsiny testetlen lelkemből, hogy egy pillanatra mintha megingott volna "fizikai" valóm, s ezt akár a Barrett nevű is észrevehette. Próbáltam visszafogni az indulataimat, s értelmes választ adni a kérdésre.
- Segítség kell, egy nyomozás a kilétem után... - Ledöbbentem a szavaimon. El kéne kapnom eme bűnözőt, nem kérést intézni felé, ám a szívem mozgatta ajkaim.
- Szeretnék új iratokat, Beatriche Memento néven, és mellé ha mindent kiderítene a Memento családról azt bőven megfizetném!
Idegesített a dolog, legszívesebben savat fecskendeztem volna a férfi képébe, ám én kértem, még ha ostobaságot is. Nemtudom ezeket pontosan miért, ám tudtam, még fontos lehet.

/hajnalban írtam, ha nagy baromság szólj s javítom/

Hirtelen a magas összeg miatt felment a vérnyomásom, s meglepett, ez milyen intenzitással történt. Viszont hihettlen büszkeséggel töltött el, hogy mindezek ellenére sikerül elfojtanom a haragomat, mikor megszólaltam.
- Szerintem mindketten előnyös egyezséget fogunk kötni. Mit szólna, ha segítesz nekem, én is segítek neked.
Ismét meglepett saját válaszom, s hgoy a tegezésre tegezésel feleltem.
- Továbbá ha sietsz, szívesen veled tartok, ha az ügyfeleid ez zavarja, el tudok úgy tűnni, hogy senki ne tudjon, még csak a létezésemről se.
Nem akarok egy bűnözővel egyezséget kötni, egy elvileg szupererejű entitással, ám mégis, a saját érdekeim hirtelen előbbrevalóak mindennél.

Kicsit furcsa volt ez az elgondolkodós mozzanat, valahogy nem illet az egész szituációba, viszont mikor megemlítette Arkhamot felkaptam a fejem.
Fiatalkorom óta rajongtam ezért a névért, mióta csak először olvastam Lovecraft műveit, így szinte nem is hallottam a másik lehetséges opciót a kirándulásra.
- Arkhami parti, jól hangzik. - Meg igazából jobban tartottam attól a helytől, hisz ha onnan kiszabadulnak a rabok, eljöhet az apokalipszis...