Gotham Központi Kórház

A két mentős pusmogni kezd a sarokban. Nem hallom hogy miről beszélnek, de nem is érdekel.
Gina közben a koromon élcelődik. Tény, nem vagyok már fiatal. Eszembe jutnak a régi szép idők. A főiskolás évek Zack-kel. Mennyit marháskodtunk. Aztán meg hétvégeken átruccantunk Metropolisba Jess-hez. Milyen boldogok is voltunk akkor...
Nem érünk rá érzelgősködni, feladatunk van.

-Kac-kac, milyen vicces kedvében van valaki.-fordulok Ginához.- Ne vesztegessük tovább az időt, menjünk szétrúgni Finnigan seggét.-Búcsúzóul odaintek a mentősöknek, majd elindulok kifelé.

Útban a kocsi felé, egy halvány mosoly kíséretében hozzá teszem.
-Én Metropolisba jártam bulizni a főiskola alatt.

Fél szemmel figyelem a mentősök munkáját. Az alatt az idő alatt, míg ezekkel a rohadékokkal foglalkoznak, lehet hogy valahol egy rendes embernek nem jut mentőkocsi. Mindegy, ezek csak kis halak.
Közben Gina Metropolisi élményeiről beszél, meg valami olasz fickóról. Ez már is több információ, mint amit tudni akartam.
Már épp beszállnánk a kocsiba, amikor a Luka gyerek utánunk kiált. Mi a fenét akar? Eloltom a cigimet, majd visszakiáltok:

-Mit akarsz öcsi? Igyekezz, nem érek rá egész nap!

Luka elindul felénk. Vajon mit akarhat? Hamar kiderül, azt szeretné ha velünk tarthatna. Azt mondja szükségünk lehet orvosra. Végül is nem mond hülyeséget, elvégre egyikünk sem sebezhetetlen. Viszont kockázatos "civileket" tűzharcba vinni. Elég nehéz lesz magamra is vigyázni, nem hogy még rájuk is. Egy ideig velünk tarthatnak, aztán ha túl forróvá válik a helyzet, csak lesz annyi eszük, hogy elpucoljanak.

-Ha nagyon akarsz, gyere, de nincs sok kedvem rátok is vigyázni. Komoly balhéba is keveredhetünk. Előfordulhat, hogy harcolnotok kell. Akár még ölnötök is. Ha mindezt vállalod, felőlem gyertek, de jusson majd eszedbe, hogy én figyelmeztettelek.

Ha befejeztük a társalgást, elindulok a Finnigan bár felé.

Elszáguldunk a bár felé. Kicsit lassítok, nem akarom hogy lekapcsoljanak a zsaruk. Gina közben egyfolytában pofázik. Csak dől belőle a szó. Egy kicsit megdöbbentette a mentős csaj kinézete.

-Én láttam egyszer egy fickót, akinek nem volt az arcán hús és bőr, csak a csupasz koponya. Ennek ellenére élt, beszél , mozgott, sőt még lángba is tudta borítani magát. Szóval ehhez képest ez a macskacsaj elég szolid.

Rágyújtok egy újabb cigire, és csak utána válaszolok a második kérdésre.

-Majd lesz tervem, ha odaértünk. De a bemegyünk és kinyírunk mindenkit elég jó alapterv.

Folytatás: Finnigan bár

Előzmény: Wayne kastély

Megérkezel a kórház elé, mint minden nap és éjszaka, most is nyüzsög itt az élet. A fehér köpenyes orvosok jönnek mennek, szint úgy mint a mentőkocsik, épp sürgős esettel érkeznek, vagy hagyják el a kórházat, hogy életeket próbáljanak megmenteni. Néhány rendőrkocsit is felfedezel, némelyik sötétségbe van borítva, halkan várakoznak a parkolón, másikokban rendőrök ücsörögnek és készenlétben várakoznak. Egy tucatnyi tv csatornáknak tulajdonában való kocsik, melyek csak azért jöttek ide, hogy a legfrissebb híreket szerezzék Justin állapotáról. A Wayne kastélytól egészen idáig az út 10 percig tartott.

Sikerül megfelelő információkat szereznem, mindenképp Gotham Központba kell mennem, Biebert oda szállították sérülés miatt, Uwe pedig az egyik ottani lakásába tért vissza. Ennek örülök, azt a környéket ismerem, ott könnyen tudok mozogni, kiismerem magam. A bérelt autóval mindössze tíz perc és máris a megfelelő helyen vagyok, nem vesztettem sok időt. Kiszállok és megállok az épület előtt, alaposan végigelemzem a környezetet, nagy itt a nyüzsgés, talán megoldható a beszivárgás, de ami igazán izgat az a sok TV-s kocsi és a rendőrök. Nekik nem örülök.
~ Talán még el tudnék jutni a toronyig a felszerelésemért, de az túl feltűnő, ráadásul rengeteg időt vesztenék vele. Így is már csak húsz percem maradt. Improvizálnom kell. Ez izgalmas lesz.
Megpróbálok teljesen nyugodtan besétálni a kórházba, ha jól tudom ezt bárki bármikor megteheti. Ráadásul még ott a vágás nyoma a kezemen, még az a régi eset a macskanővel, igaz, hogy magamnak vágtam el, hogy hívhassak egy mentőt anélkül, hogy hazudnék és utána ámokfutásba kezdtem, de nagyon szórakoztató volt. És most ezt is használhatom alibinek. Remek. Amint bent vagyok, elmegyek az egyik oldalsó folyosón és próbálok keresni egy félreeső zugot, amit nem figyel kamera, se más szerkezet és nem járnak arra sokan, megpróbálok takarásba állni, lehetőleg az egyik takarítóknak fenntartott vagy raktárhelyiség félig nyitott ajtajába. Ha ez megvan, akkor megvárom amíg az egyik fiatal orvos, talán még gyakornok erre jár, amint közel ér megpróbálom megragadni a vállánál, berántani ide és egy jól irányzott japánoktól tanult kézmozdulattal a tenyerem élével a nyaka oldalát olyan erősen megütni, hogy elveszítse az eszméletét, vagy ha túl erősen csinálom eltörje a nyakát. Nekem mindegy. Ha ez nem sikerül és hangoskodásba vagy dulakodásba kezdene megragadom az álla alját meg hátul a fejét és gyorsan megpróbálom kitörni a nyakát.

Amikor teljesen nyugodtan besétálsz a kórházba, senki sem figyel fel rád teljesen, legalább is nem annyira, hogy kérdőre vonják ittléted. Öltönyben vagy, jól nézel ki, legtöbben elkönyvelik, hogy valamilyen ismerőst jössz meglátogatni s ennek meg is adod az illedelmes módját. A kórházban viszont több a rendőr, ez megnehezítheti a dolgodat, elvégre fel-le járkálnak és éber szemmel figyelnek mindenkit aki bent mozog. Nem csak a sorukat váró betegeket, vendégeket akik rokonaikat jöttek meglátogatni, de még az orvosokat és ápolókat is. Bent nagy a nyüzsgés, úgy mint általában, jönne-mennek az emberek. Néha megszólal a hangszóró,  orvost, ápolót vagy takarítót kérve segítségre egyes folyosókon.
Ahogy bent haladsz a kórházban, az egyik folyosó viszonylag csendes és elhagyatott részre esik, nyilván a mosodába vezet, valamint a takarítók ruhatára és raktárhelyisége is ezen a folyosón található. A folyosó csendes, kihalt, egy T alakú kereszteződésben végződik. Jobbra a mosoda, balra a konyha található, de mindkettő bejárata be van zárva és sötétség szűrődik ki onnan, középen a lépcsőházba nyíló ajtó található.  Kamerákat viszont itt is látsz, aprócska kis félgömbökben helyezkednek el a folyosó plafonára rögzítve. A kamerák úgy vannak elhelyezve, hogy a folyosón ha egyik félről takarva is lennél, a másik kamera téged simán rögzít.

Minden gond nélkül bejutok az épületbe, higgadtságomnak, nyugodt megjelenésemnek hála senkinek nem leszek gyanús. Sajnos a hely tele van profin elhelyezett biztonsági kamerákkal és rendőrökkel, ez megnehezíti a dolgom.
~ Nem fedhetem fel a kilétem, nagyon kell ügyelnem erre, hogy a mozgásom később ne legyen nyomon követhető vagy gyanús. Ha sikerül megölnöm a célszemélyt, külön gondot kell fordítanom a gyors és nyomok nélküli eltűnésre. Necces. De mindenképpen kivitelezhető.
Egy lehagyatottabb folyosóra érek, sitt sem találok megfelelő helyet, ezért benyitok a lépcsőházba. Alaposan körülnézek, hogy van-e itt is kamera, vagy bármilyen riasztó vagy tűzjelző rendszer ami észlelhetne. Ha van akkor megindulok a tetőre és próbálok ott kijutni. Ha nincs akkor feljebb megyek két szintet és ott is ellenőrzöm a biztonsági rendszereket, hátha csak a földszintet figyelik ennyire.

Amikor benyitsz a lépcsőházba, sötétség fogad téged és csak a pirosan világító vészjelző lámpák adnak némi fényt, melyek mutatják, merre van a vészkijárat. Találsz itt egy poroltót is, na meg tűzjelzőt, de ezen kívül semmi mást. Egy tábla mutatja neked, hogy jelenleg a nulladik, azaz a földszinten vagy. A lépcső vezet felfele és lefele is. Lefele van a raktár, na meg nyilván a mosoda és konyha másik fele, egészen -2 szintig. Az egész épület 4 szintes. Első szinten vannak a műtét termek és a gyógytermek, másodikon az alig vészes betegek, szint úgy mint az egyéb kisebb rendelők, melyek nem fértek el a földszinten, harmadikon a súlyosan betegek kaptak helyet és az intenzív osztály, negyediken irodák találhatóak. A tábla mellett van egy térkép is, vészhelyzet esetére. Kamerákat nem látsz sehol a lépcsőházban. Mikor megvizsgálod a maradék szinteket is, látod hogy azokat már annyira nem figyeli biztonsági kamera, legalább is az elhelyezésükből amit a lépcsőház ajtajából látsz nincsenek olyan sűrűn szétrakva mint a földszinten, csupán egy-egy kamera van a folyosókon, hogy épp belássa a területet, viszont vannak kisebb hézagok köztük, melyeket kihasználva könnyedén ki lehet játszani a kamera rendszert.

Szerencsére a lépcsőház sötét és nincs felszerelve biztonsági rendszerrel, ahogy vártam. A falon lévő térképet alaposan megvizsgálom és minden kis részletét elmentem. Közben a következő lépést tervezem fejben, meglepően racionálisan tudok most gondolkodni, nem úgy mint máskor, hajt az ölésvágy.
~ Biebert elméletileg súlyos sérüléssel szállították a kórházba, tehát vagy az első emeleten az egyik műtőben kell lennie, vagy a harmadikon az egyik kórteremben. Remek. Mind két esetben különösen kegyetlen módon lehetne megölni. De előtte még el is kell oda jutni.
Felrohanok a harmadik emeletre, majd megfigyelem a kamerák elhelyezkedését, esetleges mozgását, látóterét. A mentett információk alapján teljesen higgadtan kezdek el sétálni az emeleten. Nem túl feltűnően, nem túl gyorsan de megfelelő tempóban. Igyekszem kerülni a feltűnést és mindent megpróbálok annak érdekében, hogy ne kerüljek egy kamera képébe is, vagy ne látszódjon az arcom. Végső esetben az egyik szövet zsebkendőmet használom arra, hogy látszólag letöröljem arcomról az izzadtságot, valójában pedig elrejtsem arcom, hogy ne készülhessen rólam tiszta kép.
Először a harmadik emelet kórtermeit vizsgálom át szisztematikusan sorban haladva. Ha nem találok semmilyen nyomot amit a célpont felé vezetne, akkor visszamegyek az első emeletre, és ugyanezzel a módszerrel ott is kutakodni kezdek, felmérem a terepet. Az idő telik, de alaposnak kell lennem.

Fent a harmadik emeleten mikor jobban szétnézel ami a kamerákat illeti, látod hogy itt sem, szint úgy mint az előző emeleten, nincs olyan sűrűn szétrakva, épp annyira, hogy a biztonsági előírások be legyenek tartva. A folyosók hosszúak, némelyik egy-egy szárnyba vezet, ahol a súlyos esetek, fertőző betegségűek, onkológus páciensek vannak. Arcodat a zsebkendővel takarod, ahogy sétálsz, nyugodtan haladsz, olykor találkozol egy-egy orvossal vagy ápolóval, ki saját munkájával van elfoglalva. Kisebb-nagyobb csapatokban vannak, de csak kikerülnek téged, ahogy többnyire valamelyik betegről és annak állapotáról beszélgetnek, ahogy a gyógymódról tanakodnak vagy épp egy dossziét nézegetnek.
- El az útból! Gyorsan! Siessenek! - hallod magad mögül az egyik folyosóról a kiáltásokat, épp egy sürgős esetet visznek a liftek felé, hogy levigyék a műtőterembe. Mindenki eláll útjukból, s ők elviharzanak melletted. Egy súlyosan megégett arcú nő feküdt a hordágyon. A folyosó elágazik, a tábla szerint a jobb szárnyban vannak az onkológiai esetek, balra pedig az intenzív osztály. Körülötted jönnek-mennek az emberek, meglátsz egy nagy órát, ami még nem ütötte el az este 8at. Még bőven benne vagy a látogatási időben, lehet pont ezért nem vonta eddig senki kérdőre, mit is csinálsz te a kórházban.

Minden gond nélkül tudok haladni az emeleten, kerülgetve az orvosok csoportját, egyelőre minden rendben. Lassan és nyugodtan térképezem fel a területet, de egyelőre még nem találtam meg a célpontot, az idő pedig telik.
~ Az onkológiai betegek között felesleges keresnem, nyilván Biebert nem ezért szállították ide. Az intenzív osztályon kell keresnem, balra. Remek, a látogatási időn belül szabadon mozoghatok, de semelyik orvost nem kérdezhetem meg, mert akkor az később gondot jelenthetne. Egyedül kell megtalálnom.
Így is teszek, elindulok balra és az intenzív osztályon keresem tovább a célpontot. Igyekszem továbbra sem feltűnő lenni, csak nyugodtan nézelődök és nyomokat keresek, de nem túl feltűnően. Az arcom már nem takarom tovább konkrétan, az túl feltűnő lenne, ezért csak a kamerákat kerülgetem. Ha megtalálom a célpontot, akkor megközelítem a kórtermet, ha tudom, de még nem lépek be, csak figyelek és információt gyűjtök. Ha nem találom Justin Biebert visszaindulok a lépcsőházba, onnan pedig az első szintre a műtőkhöz. Érdekes ez a játék.

Magad mögött hagyod az onkológiai szárnyba vezető folyosót és elindulsz az intenzív osztály felé, hol logikád szerint Biebernek kéne feküdnie. Pár méter után eléred az intenzív osztály főbejáratát, ami egy hatalmas kétszárnyú ajtó. Az ajtó felett ott a felirat, mely csak arról árulkodik, bizony jó helyen jársz. Egy kis tábla térképpel, melyen az orvosi szobák, betegek szobái, vendég helyiség, közös helység és az ebédlő vannak feltüntetve, valamint a vészkijáratok. Ahogy haladsz tovább, tőled balra vannak a betegek szobái. Mindegyiken folyosóra nyíló ablak van, de a legtöbbjének be van húzva a függönye, nyilván hogy tudjanak nyugodtan pihenni a betegek, épp ezért a szobák legtöbbje sötét is. Amelyiknél nincs behúzva a függöny, látod ahogy ott fekszik egy nő vagy épp férfi, némelyik tv-zik, olvas, vagy alszik, de van akinek vendége van esetleg az orvossal beszélget.
Justin Bieber szobáját nem nehéz megtalálni. Egy kisebb újságíró tömeg ácsorog előtte, felkészülve bármilyen apró mozdulatra amit lefotózhatnának vagy felvehetnének kamerára. Az ajtó előtt három biztonsági őr áll, úgy látszik mindenki nyugodt és türelmesen vár.

A szisztematikus keresés végre konkrét eredménnyel jár, megtalálom Justin Bieber kórtermét, ahol újságírók, fotósok egész hada várakozik, de az ajtót csak három őr védi. Még egyszer oldalra nézek és próbálom megállapítani, hogy tényleg a célpont van-e a kórteremben. Ha igen jöhet a következő lépés. Ismét a kamerákat kerülgetve, igyekszem egy eldugott sarkot keresni, ahol senki és semmi nem láthat, se a biztonsági rendszer kamerái vagy akármilyen személy. Ezután felveszem a bohóc maszkot, majd ellenőrzöm a fegyvert, élesítem és kézbe veszem.
~ Itt az ideje mindent felrakni egy lapra. Kockázatos de megéri, ha sikerül akkor nagy előnyt szerezhetek a versenyben és talán új feliratok és emblémák is ütik a markom. Más nem számít... Még.
Ha eddig eljutok akkor nagy lendülettel indulok meg a folyosókon, a kórterem előtti részhez sietek, de nem közvetlenül oda, hanem csak az egyik keresztfolyosó sarkára, a sarkon megállok, várok két másodpercet amíg előre célra tartom a fegyvert, majd nagy lendülettel kilépek az ajtó elé.
A három biztonsági őrt a meglepetés erejével, mielőtt fegyvert ránthatnának igyekszem lelőni. Fejen, nyakon, mellkason vagy hason. Ha nem hal meg az se, gond, a lényeg, hogy harcképtelen legyen. Ezután a lehető leggyorsabban a kórteremhez futok, belépek, véletlenszerűen lelövök még egy újságírót, aki útban van, hogy senki ne merjen mozdulni, de nem szólok semmit. Amint ez is megvan és eljutok idáig közvetlenül Justin Bieber-hez lépek, majd egy laza mozdulattal háromszor fejbe lövöm, ha védekezik akkor a testére is adok le lövéseket. Biztosra akarok menni.
Utolsó lépésként a menekülésre koncentrálok, tudom, hogy az épületből már nem tudok kijutni a földszinten lévő erősített őrség miatt. Más utat kell találnom. Bieber testét kirángatom az ágyból, ha tudom, majd az ablakhoz cipelem, az üveget kilövöm, a pisztolyt pedig elteszem. Justin testét úgy fordítom, hogy magam alá taszíthassam, aztán leugrok. Természetesen az esés halálos lenne ha csak úgy kivetném magam, de ebből a magasságból számításaim szerint csak az alattam lévő testnek kell szinte teljesen szétroncsolódnia az aszfalton, én kellemesen érkezhetem. Lássuk helyesek-e a számításaim. Hehe.

Találtál magadnak egy csendes kis folyosót, ahol nem világítanak a lámpák és a szobák ablakai is be vannak húzva, nyilván hogy a betegek nyugodtan tudjanak aludni és ne zavarja őket a fény. Pont ennek köszönhetően, bár van itt egy kamera, de a sötétségnek avagy a nagyobb félhomálynak köszönhetően szinte lehetetlen lesz rendesen felismerni az arcodat, ha egyáltalán. A bohóc maszkot felvéve elkönyvelheted magadban, hogy a fegyvered rendben van.
Ahogy kilépsz a keresztfolyosóról és már célba is veszed a biztonsági őröket, ahogy meglátnak, fegyverük után kapnának, de te jóval gyorsabb vagy. Az egyik nyakba kapja a töltényt, a másik egyenesen az arcába és a harmadik bár elősször a vállába, de mivel te több sorozatot adsz le, néhány golyó a mellkasát találja el. Azonnal kitör a pánik, az összes riporter sikoltozva próbál elrohanni onnan összegörnyedve és fejüket védve, nehogy ők is kapjanak a gyilkos sorozatból. Többen felkiáltják, hogy hívja valaki a rendőrséget, vagy egszerűen állítson meg téged valaki.
Berontasz Bieber szobájába, rajta kívül nincs itt senki, nyilván senki nem gondolta volna, hogy bárki is meg akarná őt támadni. Éppen aludt, így könnyű dolgod volt vele, az agyát rápiszkítottad a fehér párnára és a tiszta falakra. Túl gyorsan cselekeszel ahhoz, hogy bárki is képes lenne időben lépni ellened. Szétszóródnak a szilánkok ahogy kilövöd az ablakot és neked nyílt utad van. Ahogy Bieber testét magad alá fordítod és úgy zuhantok, leérve a betonra teste egy nagyobbat csattan alattad, ahogy szétzúzódik. Valamivel nagyobb volt tőled, ennek köszönhetően bár te is kaptál fájdalmas zúzódásokat, de semmidet nem törted el, legalább is nem tudsz róla. Az utcán viszont nem vagy egyedül. Az incidensre mint legyek a ... úgy kaptak rá a kint lévő újságírók és már rohantak is feléd, hogy megtudják mi történt. Nyilván már a lövést is hallották és akkor indultak el, hisz elég közel voltak hozzád ahhoz, hogy egész jó képeket csinálhassanak, de mindenki tartotta a tisztességes több méternyi távolságot.

Megérte kockáztatni, a tervem tökéletesen beválik, az őröket gond nélkül, gyorsan és precízen iktatom ki, ennek hatására a teremben lévő civilek menekülni kezdenek, és kiürül a terem. A célpont még alszik, nem próbál védekezni, minden gond nélkül sikerül gyakorlatilag kivégezni.
~ Vége. Justin Bieber, halott, és erről mindenki tudni fog. A világ egy darabja megmenekült...
Kilövöm az üveget és kivetem magam az ablakon magam alá fogva a hullát. Az érkezés kellemetlen, de nem jár annyi sérüléssel, mint amire számítottam, néhány zúzódást szerzek csak. Természetesen az őrült újságírók máris körülvesznek és minden irányból képeket készítenek rólam. Eddig nincs gond, leellenőrzöm, hogy a maszk pontosan illeszkedik-e hozzám és kicsit meg is igazítom. Összeszedem az erőm, majd hirtelen felállok és a hozzám lehető legközelebb lévő embert igyekszem elkapni és pisztolyt szegezni az oldalának. Ha ez megvan akkor még egy embert véletlenszerűen lelövök, hogy mint az előbb eloszlassam a tömeget.
Ha eljutok idáig, akkor a frissen szerzett túszommal együtt az irányt rögtön az egyik mellékutca és utána sikátor felé veszem. Közben folyamatosan figyelem, hogy a rendőrök merre lehetnek, követnek-e, és figyelek, hogy ne fussak bele egy csapdába. A sikátorban először csatorna lejárót keresek, hogy ott elrejtőzhessek. Ha a túsz nem engedelmes vagy segítséget akar hívni vesén próbálom ütni a pisztollyal, majd közvetlenül utána torkon, nem akarom megölni, csak elhallgattatni.