Adams Kikötő

A prédád előtted van, még ha inkább csorda módjára is mozognak. Egy fiatal fiú lesz az áldozatod. Hárman vannak mellett egy lány, és még két fiú. Ráveted magad, annyi alkoholtól amennyit csak kilélegez is be tudna rúgni egy józanabb életű egyén, így semmi esélye sincs. Nem tud védekezni, és mire felfogná hogy mi történt vele, már a halálán van. A vörös vére lüktetve spriccel ki a testéből, és borítja be kezeidet, és csapódik a mellkasodra. Eközben mintha csak egy rajzfilmben lenne, a részeg társaság többi tagjai, lassan felfogja mi is történt. Először a lány adja tudtodra nemtetszését. Éktelen sikoltásba kezd, de nem mozdul. A többi srác pedig lassan, és bizonytalan elkezd menekülni a szörny elől, aki megölte társukat. Annyiban biztos lehetsz, hogy nem te vagy az egyetlen aki hallja a sikolyt. Az utcákon ebben az időben elegen vannak, és egy ilyen emberi megnyilvánulás több sarokra is elhallatszik, főleg mivel eléggé irritálja a füledet a dolog.

A srác menekül, de nem sok sikerrel. Az alkohol nem jól hat a koordinációs készségekre. Csak rohan, de annyira botladozva, hogy csak a csoda menti meg az eleséstől. Szerencsétlenségére tőled még az sem. Könnyedén ráveted magad, a feje nagyot koppan a földön, és már ha akarna sem lenne ideje ellenkezni.
Karmaid mélyen a gyomrába hasítanak, és könnyed, ám de gyakorlott mozdulattal felvágod mint egy sertést. Pillanatok alatt megtalálod a keresett belső szervet, de ekkor már az áldozatod nem él. A májat kikapod, és megteszed vele amit akarsz.
Ekkor ájul el a lány. Úgy néz ki idegei nem bírták tovább az éjszaka megpróbáltatásait, és ezt gondolta a legjobb megoldásnak. Ekkor csak úgy fél füllel meghallasz a távolban egy remegő férfi hangot. Az iránya körülbelül megvan, de látni nem látod. A hangfoszlányokból arra következtetsz, hogy valaki összeszedett annyi bátorságot, hogy felhívja a rendőrséget.

A szaglásodra most nem hagyatkozhatsz. Túl sok szag kering a levegőben, igaz tudnád követni akármelyiket, csak annyi a probléma, hogy fogalmad sincs melyik is a keresett. Így csak az éles füledre való támaszkodás maradt.
A hang elég halk, és az utca miattad keltett zajai közül elég nehéz kiszűrni a megfelelő utat. Pokoli képességeidnek köszönhetően, mégis sikerül, ami másoknak lehetetlenség számba menne. Csak két sarkot kell menned, és az utolsón való befordulás után, meglátsz egy férfit, aki belemerült a telefonálásba.
Könnyedén mögé lopakodsz, és egyetlen mozdulattal végzel vele. A férfi üveges szemekkel néz gyilkosára, és látod rajta, hogy tudja itt az élete vége. A telefon a földre esik, és hallod, hogy egy női hang szól belőle.
~ Azonnal küldjük a járőrt... - Koppanva érkezik a telefon a betonra, és megállapodik a gazdája holtteste mellett.

Már ha negyedik áldozatodon vagy túl, mikor megérzed azt a parfüm illatot. Már az egész kerületben érezted, de most igazán erősen csap meg. Akár egy orrba verés. Az óceán felől fúj a szél, úgyhogy nem kétséges merre lehet a forrása. A kikötő szélén vagy, de még mindig van pár épület a parton.
Ez a női illat egyszerre izgalmakkal kecsegtető és bódító. Mióta a keleti oldalon vagy végig érezted, de eddig nem is sejtetetted különösebb forrását kellene keresni. Most pedig mintha még mozgást is látnál a szemed sarkából. Az árnyákok megelevenednek a tetőkön, és sötét sikátorokban, de mire odakapod a fejed, hogy jobban szemügyre vehesd, már csak a hült helyüket látod a megfoghatatlan lényeknek.

Suttogást hallasz magad körül. Női csevej ez, mit még ki tud szűrni füled. De te csak rendületlenül haladsz az úton tovább. Lassan már észre is veszed a mozgó alakokat, és ki tudod venni kik is azok. Emberek, gyors emberek. Lopakodnak úgy, mint ahogy te sem tudnál. Vadásznak rád, bekerítettek, és csak a megfelelő pillanatot várják hogy lecsaphassanak rád.
Kelet felé haladsz, és már látod is a célodat. Egy kis lakás az, ami talán még nem is illik ebbe a szomszédságba. Befordulsz a sarkon, és olyan dolog történik ami miatt meg kell állnod. Egy karcsú női test fogad téged.
Tiszta feketébe van öltözve, semmilyen testrésze nincs kint. Kezei ökölbe vannak szorulva, és csak áll rendíthetetlenül előtted. Alig öt méter van közöttetek. Talán még az árnyékok is megsűrűsödtek körülötte, csak hogy tényleg a úgy nézzen ki, hogy a sötétségből bújt elő.

Izmaid megfeszülnek, és elrúgod magad a földtől. A nő mintha csak számított volna erre, és csak lassan hallod meg a saját morgásod mögötti hangot. Két forrása van, a sötétségből tűnnek elő, és legalább olyan állatiasan morognak mint te. Főleg mert azok is.
Két megtermett hím élő fekete párduc ugrik elő. Lendületedet törik meg, azzal hogy rád vetik magukat. A földre tepernek, és máris a torkod felé kapnak. A helyzeted kiszolgáltatott, de a reflexeid legalább olyan jók, mint az állatoké. Még a harc közben is látod, hogy a nő lassan felcsatolja centis karmait, míg te viaskodsz a szörnyeivel.

A két macska prédáján próbál fogást találni, de végül kiderül, hogy az áldozat nem is az, aki elsőre tűnt annak. Karjaid kivágódnak, és sikerült kezeid közé kaparintani a nagymacskákat. A baloldali nyaka ujjaid alatt megfeszül, de már nem elég a próbálkozása. A karmai a húsodba mélyednek, és méretes cafatok forgácsolódnak le belőled. Ez sem menti meg az életét, egyetlen csontszaggató roppanás elég, hogy élettelenül omoljon össze.
A másik sajnos nem ennyire harcias. Ahelyett hogy utolsó erejével a legtöbb kárt okozná benned, elkezd rángatózni a kezed között, és sikerül kicsúsznia a halálos szorításból.
Mire feltápászkodsz máris gazdája oldalán van, akinek a reakcióját nem látod, de biztos nem örül annak hogy egyik kedvencét kivégezted. Ökleit feltartja akár egy bokszoló, és a párduc morgása mellett, várja, hogy készen állj újra a harcra.

Terv újra kész, és talán ugyanolyan meggondolatlan, mint az előző. De semmi baj nincs vele, akkor is ötven százalékát teljesítetted a dolognak. A távolság nem túl nagy, és így a sebességed sem a legmegfelelőbb, de hát van elég erős végtagod, hogy kompenzáld a dolgot. A macskanő és a párduca is támadásba lendül.
Alulról támadsz így a nő nem ér el, de az állat, miközben megragadod sikeresen végigszántja a karodat. Vér serken miközben magasba emeled az állatot. A dobáshoz készülődsz, mikor gyomron talál egy szexi térd. Fájdalom van, és a ficánkoló nagymacskát, csak éppen hogy el tudod magadtól lökni. Nagyot nyekken az aszfalton, de még harcképes. Feltápászkodik, miközben a gazdája jobb kezén lévő karmait a szíved tájékába próbálja becélozni.

Az átalakulás nem csak szörnyű, de gusztustalan is. A párduc felismervén a szörnyet benned vinnyogva próbál távolodni, de te ekkora már a nyakán vagy. A macskanő a döbbenettől nem mozdul, ez pedig a vesztéhez vezet. Az állatot felkapod, és még ha kapálózik is, nem tud mit tenni ellened. Magad előtt tartva erőnek erejével vágod hozzá a nőhöz, aki "társával" együtt repül métereket és a földön is megtesznek legalább ennyit. Csak a súrlódási erőnek köszönhetik, hogy nem repültek ki a világból, és azt is hogy a nő jelmeze megadta magát. A háta, és minden akörnyéki bőrfelületét lesúrolta az aszfalt. Ekkor tőr rád újra a parfüm illat, és valami más. Egy férfi van a közeledben. Érzed, de nem látod.

Állati formádban megállíthatatlannak érzed magad, és talán tényleg az is vagy. A párduc nyüszítve próbál arrébb vergődni, de nem sok esélye van. Mire talpra áll, már be is végeztetett neki. Holtan nehezedik rá gazdájára, aki ezzel teljesen tehetetlenné válik. Csak csendben nézi, ahogy a halál felé tornyosul, és tudja hogy már menthetetlen társai nem elég gyorsak, ahhoz hogy megmentsék. Szótlanul tűri, ahogy karmaid hasfalát átszakítva beleibe marnak. Halálos sérülést azonnal megkapja, de olyan jól sikerült, hogy még percekig fog szenvedni és nézni, ahogy kibelezed.
Ekkor egy kalapácsütés erejével vág orrba újonnan a szag. Mögüled jön, és egyre közeledik. Nagyon gyors, a házak tetején van a forrása. Még van időd beteljesíteni utolsó csapásaidat, míg ideér.