Le Fou Frog étterem

Megindulok a tömeggel együtt, hamarosan kitör a káosz, az emberek egymást tapossák. Egy-két öregebb fickót biztosan halálra tiportak, én jól bele tapostam az egyikbe.
~ Szép kis hír lesz majd... csak annyi látszik majd a felvételeken, kinyílik az ajtó magától... Ezek az emberek nekem köszönhetik halálukat, micsoda káosz lett egyetlen ajtó nyitásától. Ennyit ér most a pénzetek! Semmit!
Hamarosan kiérek és megpillantok egy sportkocsit, ott egy fickó és egy nő, beszélgetnek. látszólag nem ázsiai.
~ Fene, lehet itt se volt!
Körbenézek, valami feltűnőt keresek, ázsiai alakot, drága kocsikat, limuzinokat szemem végig jár mindent és minden nyomot.
~ Próbálom megtalálni a káoszban a bűnszervezet vezérét. Normális vagyok én?! Lehet átvertek itt se volt... dehogynem! A fő pincér az mindent tud.
Odasietek hozzá, próbálom a lehető leggyorsabban tenni, majd aggódva kérdezem:
- Nem tudja hol lehet most Yao Ming? Attól tartok baja eshetett.

~ Nah ez a pincér teljesen hülye, nem gyanús neki, hogy már egy jó ideje itt kérdezősködök...
A gyárban ott hazai terepen lesz de nem gond.
Miután a pincér elárulta, hogy helikopterrel távozott az illető és a gyárába ment, kisiettem. Még ott állt szerencsére a fickó a sportkocsinál a fickó, mintha csak nekem lett volna rendelve. Odasietek hozzá, fellököm majd elkötöm a kocsit, lehetőleg kulccsal vagy kártyával indul, de ha szerencsém van már a motor is be van indítva. Ha mégse és kulcs sincs, először becsukom az ajtót, bezárom és megpróbálom a filmekben látott drótos módszerrel.
~ Gyerünk már, indulj, indulj!
Ha ez megvan akkor, a kínai negyedbe sietek.

Ellököm a fickót, szerencsém van… a motor egyből indul, minden rendben. Hamarosan elérkezek, jól ment a vezetés az utakon.
~ Nem más ez mint a régi, Japán vagy német járgányok, csak gyorsabb na és? Ha azt ment vezetni… ezt is menni fog. Mondjuk ez jócskán gyorsabb, sőt… csak a zsaruk ne jöjjenek.
Szerencsére nem jöttek a rendőrök, bár már a mai események után biztos keresnek és balesetet sem okoztam, bár sokszor közel húzott el egy-két autó. Amint megérkeztem a gyár elé első dolgom, volt, hogy megállapítsam, hogy iszonyú nagy.
~ Nyilván rendesen őrzik, ha már helikoptere is van, nem kizárt, hogy akár milyen fajta nagyobb kaliberű elhárítója is legyen.
Hamarosan egy őr jött közel hozzám, lehúztam az ablakot és vártam hogy elmondja a szent beszédet.
- Itt nem mehet be. Ki van adva parancsba, hogy nem engedhetem be! És itt csak rajtam keresztül juthat át. –ráütött a fegyverére-
~ Most már nem próbálkozok, a pénzes szöveggel. Nem fárasztom magam ilyenekkel.
Egy egyszerű mozdulattal előre nyúltam, ruhámat magamra öltve, karmaimmal felé kapálóztam az ablakon át. Azonban megakadályozott, engem a kocsi oldala az őr arrébb ugrott és egy ütést mért a fejemre. Kicsit megszédültem, de ez nem tántorított meg még előrébb hajoltam, már csak a lábammal támasztottam a kocsi szélét. Megragadtam az őrt, kezében már ott volt a pisztoly, lábaimat megfeszítettem és berántottam magam után. A kocsin belül igazi életre menő küzdelem alakult ki, életét féltve, fegyverével a kezében próbált kárt tenni bennem. Gyors mozdulattal egy ütést mértem alulról az orrcsontjára, ami kicsit elmozdult felfele, talán csak fél millimétert, de ez elég volt ahhoz, hogy az össze idege megálljon egy kis időre. Hátsó ülésre tepertem, fegyverét elvettem, kis idő múlva egészen észhez tért. A bordám sajogni kezdett, bizony csúnyán bele ütött.
~ Nyomorult féreg, mit képzel?
Hamarosan köhögnöm kellett a fájdalomtól és a nyomástól, ami a tüdőmet érte. Idegesen tekintettem a férfira, aki kezdett jól lenni.
- Azt hiszi, nem fog segíteni, de fog! –mondtam-
- Ki maga? Hívom az erősítést! Mindjárt itt lesznek, magának kampó.
~ Ez nem lehet, messze vagyunk az épülettől, van itt egy sikátoros rész, azon kell átmenni, kamerát nem láttam, csak egy bódé volt ahol ő őrködött. De nyilván időközönként jelentést kérnék…
- HAZUDIK! –közöltem határozottan- És most csicseregni fog nekem.
- Kiképeztek az ilyen módszerekkel szemben! Maga akármit tehet, semmit nem mondok.
~ Egy középkorú, sörhasú alak, soha életében nem lőtt senkire, rosszat se akart senkinek. Valószínű családja is van…
Fölé hajoltam a pisztollyal, másik kezemben kissé horgasra nyúltak a karmok akár egy raptoré. Egyik lába megsérült, le volt fegyverezve és pisztolyt tartottam a fejéhez. Izzadság futott rajta végig, nyelt egyet. Látszott, hogy ingadozik a magabiztossága. Szemem láthatta csillogni a könyörtelen hidegséget, lecsúsztattam kezem a térdeihez.
- NE NE NE! Segítek… csak ne kínozzon meg, kérem.
~ Csak hogy megtört… ezzel elárulta el magát.
- Elmondja szépen, milyen biztonsági felszereltséggel kell számolnom… hol van Yao Ming?
Kicsit gondolkozott, majd eszébe jutott.
- Kamerák vannak szinte mindenhol, és minden őr képes riasztani, sőt köteles is! Ha valaki meglátja, rögtön lőhet és riaszthat is. Valamint minden ajtó, riasztós, a központból oldják fel a riasztókat. De mit érdekli ez magát? Úgyis megöl, könyörtelenül… aztán elvégzi a dolgát. Yao Minget a 3. emeleten találja a főnöki irodában.
~ Micsoda? Ennyire átlátszó lennék.
Elvettem a kezem tőle, csak a fegyvert tartottam erősen a homlokához.
- Honnan tudja? –kérdeztem, miközben ruhámat a testembe szívtam-
- Hallottam magáról… pontosabban, hallottam a kegyetlenül meggyilkolt emberekről, a sok összefüggés egy tettesre utalt, majd láttam egy képet, egy fekete alakról, akinek karmai vannak, és most itt van. De mondja miért teszi?
Hideg volt és nyugodt, mint aki beletörődött mindenbe. Engem megdöbbentett a dolog.
~ Ilyen kegyetlen lennék, vagy a módszereim azonosak, nem azok válogatottak. Túl kegyetlen lennék. Ez a fickó eszesnek tűnik. Miért teszem, jó kérdés.
- Tudja, elég rég óta élek, és azt hiszem, talán most értettem meg így igazán. Van bennem egy kényszer, az ölés boldogsággal, élvezettel tölt el, de mégse vagyok pszichopata. Mostanában a pénzért ölök, most az mozgatja a világot. De tetszik a szenvedés, az emberi faj. Olyan mint a pestis, nem szertik kimondani, de elterjednek és más élőlények, kárán élik életüket. Majd meghalnak és csak értelmetlen kárt hagynak maguk után, elfogultak a saját értékeikkel, az emberi élettel. Lassan már túl sokan leszünk, a bolygó nem bír el, de ez nem számít a háttérhatalom gondoskodik mindenről. Mindannyian bűnösök, minden ember… amint megszületik és még halála után is. Felmérhetetlen kárt okoz, szánalmas kis életével, undorodom a tudatlan, nagyravágyó, pondróktól! A halál megváltás számukra, a kínjuk a törlesztés.
~ És milyen igaz.
- Azt hiszi maga különb? Maga is ember, még ha nem is akarja bevallani. És tudja, hogy van túlvilág! Én hiszek benne, maga is hisz belül.
- Maga okosabb, mint hittem, vannak dolgok jóval felettünk. Amiket még én se érthetek teljesen, egy biztos, az élet nem milliárdnyi idegsejt illúziója. Egész napokat töltök semmittevéssel mégis egy érzés belülről izgat, száz éve nem öregszem, érzem belül a célom. Néha mintha szívem nem is dobognak, csak várok az időmre, az emberi boldogság gyengévé tesz. Számokat látok, hangokat hallok, látok egy nőt, mindig meghal álmomban, majd látom azokat akiket megöltem. Sikolyok zenének tűnnek, valamikor mintha a halált is látnám, fel és eltűnő árnyként. Nem érthetem ezeket, csak hagyom az érzéseket. Nem hiszek a tudományban.
A fickó végighallgatott, néha látszik rádöbben valamire, kirázta a hideg. Majd komoran mondta.
- Nem hisz a tudományban? Lehetne több esze is… nem vagyok ennek a híve, de ha tényleg több idősík létezik, maga érez valamit. Talán maga a legnagyobb hős… nem tudhatom. Szép az a nő akit lát, ismeri, szereti?
Ahogy ezt elmondta belém csapott a villám, mintha ott ült volna mellette egy pillanatig. Fegyveremet lejjebb eresztettem.
~ Tényleg, mintha, mintha meg akarnám menteni, de végül mindig megölöm. És tényleg mintha ismerném.
- Most meg öl? Én segítettem magának… amint látom. Kérem, tudom, hogy megértette.
- Most megölöm, olyan célból, amit nem magyarázhatok meg. De köszönöm magának. Tudom hogy megértette!
Majd egy lövéssel végeztem vele, pont a szeme közé ment a golyó, örültem a pontos találatnak. Ott hagytam a testet, ruhámat magamra öltöttem, majd képességemet aktiválva, kiszálltam, a kocsival arrébb mentem, leállítottam, a hullát bent hagytam. Átugrottam a kerítésen, majd az épület mellé értem, fogalmam sem volt, merre menjek, csak azt tudtam a harmadik szintre kell jutnom.

~ Vajon hogy juthatnék be anélkül, hogy észre ne vennének és hogy ne kezdjek megőrülni. Utálom, amikor ilyen túlvilági dolgok szóba kerülnek, újra kezdenek kísérteni.
Hamarosan megpillantottam egy nagyobb csövet, követtem és egy kis acél kamrához értem, feltörtem a lakatot karmommal. Csövek voltak bent, sok cső és egy kisebb járat, egyenesen az épületbe vezetett.
~ Pont jó lesz, ide nem szoktak érzékelőket rakni, ha mégis van akkor az engem akar majd érzékelni.
Bemásztam, szűk volt a hely, de befértem, hamarosan egy elágazáshoz értem, balra mentem, jobbra túl kevés volt a hely. Volt ott egy csapó ajtó, oldal irányú, kinyitottam, egy őrt láttam meg a távolban, egy helyben maradtam, egyre közeledtek a léptei.
~ Csak nehogy, most lebukjak. Várjunk.
Sötétebb részen voltam a folyosónak, hamarosan egész közel értek a lépetek, én csak vártam, két csizmát láttam elmenni előttem. Hamarosan kiugrottam, és amire a fickónak feltűnt, a csapóajtó, addigra mögötte voltam, elvágtam egy mozdulattal a nyakát.
~ Nyilván az első szint, ott egy ajtó, nyilván riaszt.
Szerencsére az ajtó felett volt egy rés, hirtelen ijedten tekintek körbe, nincs-e kamera a közelbe, ami felvette volna az őrt.
~ Nincs kamera ahogy látom ez csak egy ilyen szerelői rész, de még itt is őr van. Ki kell találnom valamit.
Az őrt, bele gyömöszöltem a járatba, majd a tetőn lévő csőbe kapaszkodtam, szépen elmásztam az ajtó felett. Megint volt két őr, ezúttal alattam, viszont már volt egy kamera, sőt négy is volt. Csendesen mentem tovább, mint egy kukac.
~ Nem vagyok nagy film rajongó, de ez olyan mint az aliensben.
Megcsúszott a lábam, majdnem a fejükre tapostam. Gyorsan újra lendültem, de a cső már nem folytatódott tovább. Leestem, szerencsére ruhámnak köszönhetően hang mentesen, de nem fájdalom mentesen. A két fickó ép beszélgetett, nem láttak meg és az ajtó amin jöttek nyitva volt. A falhoz lapulva haladtam tovább, beleolvadtam az árnyékokba. Eljutottam egy liftig, megálltam előtte, az ajtó nyitva volt, nem tudom miért, de kopogást halottam egy oldalsó folyosóról.
~ Nincs mit tenni! Ezt meg kell kockáztatnom.
Hátrébb mentem egy pár lépést, éreztem ahogy izmai felkészülnek, vérem mindenhova eljut, majd megindulok. Befutottam az aknába, lábam megtapadt a szemben lévő acél sínen, majd függőlegesen kezdtem el felfele futni. Egyre jobban hajtott egy erő felfele
~ EZ AZ!
De a gravitáció hamarosan hátra kezdett húzni, megpillantottam valamit felettem, de nem a lift volt. Egy sárga rácsos szerkezet, rajta egy alak, aki éppen szerelte a sínt. Előre lendültem, megfogtam az egyik rudat, felhúztam magam, majd elengedtem, szabadon voltam a levegőben, a szerelő pont fordult, lendületből csattantak a karmaim az arcán, a fej levált a testről és lesett a mélybe. Megragadtam az egyik rudat, felhúztam magam rajta, majd a szerkezet segítségével a harmadikra mentem. Ott kiszálltam, és a főnöki irodához siettem.
~ Vajon miért nincs itt őr? Vagy akármi, mondjuk ez a szint jól meg van csinálva, minden szépen van kárpitozva, lehet ez a vezetőség szíve.
Elértem a nagy fa kétszárnyas ajtóhoz és benyitottam.
~ Na most mi lesz? Az a jövő zenéje.

Benyitok, és láss csodát, egy nagy tárgyalóban vagyok, egy bejárat van csak, és nem vélek felfedezni csapdát. Közeledek az alakhoz, aki velem szembe van, egy fotelban hintázik, de háttal.
~ Mindjárt elérlek és kinyírlak.
Már emelem a kezem amikor hangot hallok, ösztönösen megállítom, de nem a hangra, annak nyugodtságára. Közölte velem, hogy ő a nagy Yao Ming és, hogy ő bérelt fel maga ellen, mint egy teszt.
~ Ostoba! És ha valami beüt és mégis megölöm?! Vagy volt B terve. Esetleg túl jó és mindent tud. Vagy igazat mond... Sejtettem, furcsa volt egész végig! Ez az egész!
Higgadt maradok, kezem leteszem, képességem kikapcsolom, ruhám visszahúzódik és leülök egy székre, megropogtatom a nyakam majd komolyan szólok.
- Hallgatom.

A fickó nagyon magabiztos, kihívóan néz, tudatja hogy ő van felül. Majd elmondja, hogy ki akar használni, hogy védjem a bőrét. Nyugodt vagyok és a szemébe nézek akkor is amikor egy dossziét csúsztat elém.
~ Nem hiszem, hogy nyíltan bele megyek, de legyen, egy próbát megér.
- Itt Gothamben tényleg elszabadul majd a pokol, de maga is tudja amit én. Az ördögök harca lesz ez, és hiába veszi magát körbe démonokkal, szüksége lesz egy háttérben kúszó sötét fekete kígyóra. Viszont ez a kígyó nem fog behódolni, de szótfogad, szövetséges lesz, szolga helyett. Érti nem?
Majd kinyitom a dossziét, először csak üres sorokat látok majd megakad a szívem.
~ De, hogy nem álom volt? Nem tudom, honnan tudhat ilyet... figyelt engem?
Ámulva nézek, majd megszólalok.
- Legyen.

//Kérlek írd le majd az akta tartalmát//

Lassan kinyitod a lapot, és várod hogy mivel is tudná felkelteni az érdeklődésedet. Miért olyan magabiztos, mikor biztos vagy benne, hogy nincs semmi ezen a világon csak egy kicsit is meg lehetne téged ingatni, és olyat cselekedj, amihez nem fűződik közvetlen érdeked.
A lap szétnyílik és egy fényképet látsz. A képen pedig egy gyönyörű fiatal nő van. Nem tudod mire vélni a dolgot, egyetlen fehérnépért sem mozdítanál meg egy fűszálat sem. Honnan gondolja Yao... és elakad a gondolat meneted. A fejed elkezd lüktetni, és csak egy átható sikoly vibrál végig a koponyádon. A sikoly az álmaidból, és a nő is az. Ez a nő, akiről már eszedet sem tudod mióta álmodsz. Honnan tudhatta, honnan tudja ez a jelentéktelen emberutánzat, hogy te róla álmodsz. Nem cselekedhetsz mást, semmi más választásod nem maradt. Meg kell tudnod ki ez a nő, és miért kísért álmaidban.
Zokszó nélkül rábólintasz az üzletre bármi is legyen az. Yao Ming a kezét nyújtja megpecsételvén az alkutokat, de te nem is veszed a fáradságot, hogy viszonozd a dolgot. Csak felállsz szótlanul, hónod alá csapod a papírokat, és követed a bejövő szolgát bárhová is vigyen.

//A kalandod véget ért, legalábbis egy kis ideig.//