Városháza

Átverekeded magad a tömegen, és ahogy haladsz előre egyre könnyebb a dolgod. Sikerült egyszer sem elesned, míg istennői erőddel, vagy a meglepetés erejével, te okoztál borulásokat. Végül eljutsz a kereszteződésig, ahonnan már láthatod mi is történik. Egy csapat símaszkos alka rohan ki egy vegyeskereskedésből, fegyverrel a kezében.
Az egyiknél egy gépfegyver található, és éppen ijesztgeti vele a tömegeket. A levegőbe lő, és három társa pedig követi megpakolt zsákokkal. Mindegyiknél valamilyen lőfegyver, de a legveszélyesebbnek tűnő az elől haladó. Egy közeli sikátor felé haladnak, miközben megpróbálják távol tartani a civileket maguktól.

Azt csak a saját kútfőből tudod eldönteni mit is cselekedj, vagy egy isteni látomás kell hozzá, hogy ne neked kelljen ezt a szörnyű terhet a vállaidra venni. A kocsid még mindig ott áll, ahol hagytad, és semmilyen kár nem keletkezett benne ebben a röpke fél percben, mióta egyedül van a világban.
A kereskedés szintén ott áll, ahova felhúzták. A beton falak, és a padló nem mozdult egy tapodtat sem, és fel sem vették, hogy éppen kirabolták a tulajdonost. Ez pedig így lesz még nagyon hosszú ideig, ha csak nem lebontják valami oknál fogva.

Visszaülsz a kocsidba, és úgy döntesz hogy várakozással töltöd az idődet. Ahogy számítani lehetett, a rendőrség hangos szirénázás közepette megérkezik, és sejted is, hogy éppen helyszíneléshez készülődnek, de nagyon kevés esélye van hogy elkapják a tetteseket. A felborult kukásautót már sokkal több idő lesz elvinni. Ezt te is tudod, a tréler megérkezett, de még fel kell lapátolni a sok kiömlött szemetet, és minden velejáró "dolgot". Ez még órákig el fog tartani.

A villám, mint egy rossz álomból úgy csapódik bele a járműbe. Előtte még az ég beborul, és az eső is elkezdett szemerkélni. Annyit elért a nyári zivatar, hogy a szagot elnyomta, míg a különleges villám be nem csapott. A kevéske csapadék nem volt elég, hogy eléggé átnedvesítse a papírhulladékot, így a azonnal lángra is kapott, a legapróbb szikrától is. A lángok hamar tovaterjedtek, és az szemétből sűrű fekete füst száll fel. Az állaga miatt nem emelkedik fel, hanem rátelepszik az utcára, és mint valami, gonosz teremtmény hullámzik keresztül Gotham City-n. A kocsikat azonnal beteríti, és még ocsmányabb illatokkal árasztja el a vigyázatlanokat.

A szagtól megmenekülsz és már a mentőket is hallod, ahogy munkához látnak. Úgy néz ki az élet nem habos torta még egy politikusnak sem. Egy régi emlék dereng fel, amit már szinte el is felejtettél olyan rég volt. Talán évekkel, vagy évtizedekkel ezelőtt, mikor még a mostani életedet kezdted. Egy zakkan öregember keresett meg, hogy nagy és szörnyű dolgokat vagy hivatott elvégezni. A névjegyét is odaadta neked, amit azóta is a táskádban őrizel hátha kelleni fog még valaha. És eljött ez a nap. Az aprócska papír megvan, és a címét is megtalálod rajta. A meglepetések még nem értek véget, alig két sarokra van az öreg "boltja", így nem fog sok időbe telni hogy elérd azt.

A séta meglepően kellemes, amikor kijutsz az utcából, már nem is érződik az égő szemét szaga, de még láthatod az izmos kidolgozott felsőtestű tűzoltók, hogyan akadályozzák meg az általad okozott galibát. Az incidens miatt tömeg gyűlt össze, amin éppen hogy csak át tudsz vágni, de pár méterrel később már semmi sem akadályoz a kilátásban. Az utcán szinte emberek sem járnak, mert vagy nézelődnek, vagy próbálják minél messzebb elkerülni a helyszínt. A boltot hamar megpillantod. Rájössz, hogy nem is egy sima ruhabolt, hanem egy eredeti kézzel varró műhely. Méregdrága, és diszkrét pont az, ami neked kell.

Bent csak a csodálkozás fogad. A leggyönyörűbb és legelegánsabb szabóműhelybe érkeztél, amivel az utóbbi évszázadban találkoztál. A félkész ruhák szemkápráztató látványt mutatnak, a szorgos kezek alatt. A meglett korú mesterek, a fiatalok gyűrűjében, éppen a remekműveiket csiszolgatják, hogy a tökéletességével a vendégeket csalogassák. A látvány nem rossz, és biztos nem is olcsó, még egy lépést is alig teszel meg, mikor már melléd lép egy behízelgő mosolyú lótufiti, aki a látszólag pénzes vendégeket fogadja, és zsongja körbe.
- Mit óhajt a kegyes kisasszony? - Kérdezi meg tőled, és már a kezedre fáj a foga, hogy meghitt csókot lehelhessen rá tisztelete jeléül.

A férfi kikerekedett szemekkel néz előbb téged, majd végig az üzleten, és az innen is látható műhelyrészre. Megvakarja a fejét, és erősen gondolkodik.
- Talán a tulajra gondolt kisasszony. Ő most nincs... öhm.... elérhető közelségben, de ha tudta, hogy ön jön, akkor hagyhatott itt egy üzenetet, vagy csomagot. Esetleg ha megmondaná a nevét, többre juthatnánk egymással. - Folytatja a szóáradatot behízelgő hangján. Igaz nem mond el mindent, de hát nem is várhatja el egy idetévedt vendég, hogy egyből az üzlet belső ügyeibe avassák.

A név hallatán a férfi szemei kikerekednek, és még be sem fejezed a mondatodat, vagy a mondanivalódat, amikor egyet csettint, és egy fiatal futárszerű fiú eltűnik a hátsó traktusokban. Talán ezért nem néz rád értetlenül a "farsang" megemlítésére.
- Egy pillanat hölgyem, a tulajdonos meghagyta, hogyha ön jönne azonnal adjuk át ezt önnek. - A fiú visszatér egy lila dobozzal. A kezedbe nyomja. A súlya nem sok, mintha csak tollak lennének benne. Az beszélgetőpartnered meghajol, és próbálja kiókumlálni szeretnél-e még valamit.

A férfi megvárja míg átöltözöl, addig úgy tesz mintha nagyon dolgozna. Az egyik pultnál lapozgatja a prospektusukat, és közben oda-oda sandít a próbafülke felé is. Amikor végeztél közelebb somolyog, de csak akkor lép hozzád ténylegesen mikor megszólítod.
- Természetesen semmibe nem kerül, ön a tulajdonos egyik barátja. Ön ezt ingyen kapja. - Mosolyog rád, de látszik, hogy azért van benne egy kis üzleti érzék is. Még megpróbál mást is rád sózni, még ha nem is szeretné ha észrevennéd. De isteni szemeidet nem lehet becsapni, egyből átláttál a próbálkozásán.

A férfi kedélyesnek nem mondható köszönéssel búcsúzik. Úgy néz ki nem szereti az olyan embereket, akikre nem lehet semmit se rásózni. Éppen hogy csak nem csapja be mögötted az ajtót, de az még hallod hogy folyamatosan motyog az orra alatt. Az istent szidja, aki megteremtette a szegény embert.
A kocsid még mindig ott áll az úton, és éppen a legmegfelelőbb időben jöttél, mert a tűzoltók és úti munkások együttes erejével sikerült megszabadítani az utat a fertelmes bűzt eregető járműtől. Az út újra szabad, és ezt te már a kényelmes kocsidból nézed, melletted a jól megérdemelt jelmezeddel.