Városháza

A városházában van egy iroda, és benne egy istennő szépségével vetekedő nő ül, gondjai között. Az emberi gondok még csak hagyján lennének, de ezzel még a régi istenek sem tudnának megbirkózni.
Olümposz magasságait megszégyenítő papírhalmokra bámulsz. Ez csak az utóbbi egy óra termése, és még csak délelőtt tíz óra van. Mi lesz még itt? A beosztottjaid, kitesznek magukért, és mindent a nyakadba sóznak, amihez nem elég tökösek. A te feladatod a nagy pénzek bezsebelése lenne, nem ilyen apró cseprő papírfecnik aláírogatása. Hát méltó ez egy olyan nőhöz, mint te vagy. Már csak az életkorod elég tiszteletet parancsolónak kellene lennie, hogy ne zaklassanak ilyenekkel, de nem tuják az igazságot, és addig jó nekik míg így is marad a dolog.

Még egy elviselhetetlenül unalmas óra telik el, a papírok felé görnyedve. A kezed már kezd kiállni, és talán még görcsöt is kapnál ha hirtelen fel nem hangzana a titkárnőd érkezését jelző pityegés. Felülsz a székedben, és minden fennhéjázásodat összeszedve, várod a betoppanó Clarisse-t.
Sajnálatára nem csak a neve miatt utálod, de teljes személyisége irritál. A huszonkét évével, a feszes bőrével, az égre törő formás melleivel, és a szájával, ami csókra termett. Ha nem a pártvezetőtök unokahúga lenne már rég kirúgtad volna, vagy még rosszabb. A lánynak is alig nevezhető benyit az ajtódon, és egy levelet hoz a kezében. Elé áll az asztalodnak, és vár.

Gyorsan végzel a papírmunkával, el sem hiszed, hogy ennyire alapos vagy. A maradék iktatni valót rábízod az asszisztensedre, majd kirobogsz a parkolóba. Előre szóltál, hogy várjon az autód, és ott is van pont, ahol szeretnéd. Csak rá kell nézned, hogy lásd a bántó foltokat rajta. A napsütés mindig is zavart, főleg ha a drágalátos autódat csúfítja el. Egy kis koncentráció árán, felhők gyűlnek az égre, és kellemes félhomály borítja el Gotham City-t.
A GPS-ed megmondja a valóságot, kerekeken gurulva nem tudsz átjutni a szigetre. Talán egy kompot elkaphatsz, de talán nem lenne gusztusod a csórók között utaznod. Vagy bérelhetnél egy hajót, de az meg talán olyan pórias képet festene rólad. Át is repülhetnél, most már elég "szép" az idő hozzá, de talán túl messze van a sziget. Ezeken morfondírozol miközben a sebességkorlátozással nem is törődve hasítasz a forgalomban.

Halk kattanással kapcsolódik be az autórádió. Kicsit még matatsz a hangerőállítón, és meghallod a ricsajt. Ezek a mai zenék nem foghatók a te idődből származókhoz. Csak a tucc-tucc mindenhol, és egy lány akkord, vagy egy kis líraiság sem találhatók benne. Gyorsan arrébb tekersz, míg nem találsz egy hírcsatornát.
Belehallgatsz, de a hirtelen jött rossz időről még nincs szó, csak valami rendőrgyilkosságot emlegetnek, felügyelőválasztással egybekötve. Meg az ezeket követő felfordulás következményei szörnyűek lesznek.

Újabb nap, és újabb iratkötegek fogadnak téged az irodádban. Még csak most jöttél meg, de máris zsúfolásig meg van telve az asztalod. Még a földre is rakott az asszisztensed egy stóccal, csak hogy nehezebben lehessen eljárni a helyiségben.
Így már tudod, hogy a mai nap sem lesz túl jó, ha nem változtatsz rajta. Még a tízet sem ütötte le az óra, de valamilyen oknál fogva bejöttél dolgozni ilyen korán. Nem tudod miért, de rá fogsz jönni, egy istennőnek mindig mindenre meg van az oka, csak meg kell találnia.

A hangod, mint egy a villámaid közül vágódik keresztül az egyáltalán nem szűkre szabott irodádban. Az előtérben lévő titkárnőd, látványosan ejti ki a papírokat a kezéből, mikor meghallja a hangodat. A lány csapot-papot ott, hagy és a magassarkújában a tőle telhető leggyorsabb módon tipeg oda hozzád.
- Igen, Ms. Amethysta? Mit parancsol? - Kérdezi azon az idegesítő hangján. Tudja, hogyha ilyen hangot ütsz meg, nagyon sok munkának néz elébe. Még a keze is remeg a rá váró feladattól.

A lány csak figyel és leül melléd. Szépen lesimítja a szoknyáját, ami még neked is túl rövid lenne. Pont kilátszik a tökéletes combja, amire ráfekteti aprócska cuki kezeit. Ha nem tudnád, hogy ki az apja akkor biztos kirúgnád, és utána még jobban is elbánnál vele.
- Ó jajj az nagyon jó lenne főnökasszony. - Csilingel az édes kis hangján. - Mit kellene tennem mindezért a jóságáért. - Folytatja tovább, de te ismered őt, és az apját még jobban. Nem ilyen ártatlan a kicsike, csak arra vár hogy hibázz és átvegye a helyedet. Még nem jött el az időd, hogy eltüntesd a feltörekvő cafkát, de majd találsz fogást rajta, és akkor minden megváltozik.

A lány csak bólogat, és elveszi a paksamétát. A súlya alatt kicsit megrogyik, és még látod hogy a tökéletes körmeiből egy megreped a papírokba való kapaszkodás közben. Nagy nehezen kibotorkál az irodádból, és hallod ahogy fojtott káromkodások közepette leejti az asztalára. Az ajtót becsukja illedelmesen maga után.
Egyedül maradtál, most már teljesen munka nélkül. Már csak ki kell ókumlálnod mit is kezdj a maradék szabadidőddel. Van bőven, még dél sincs, ilyenkor szinte még gotham rendes élete sem indult be. Csak a szorgos és jó emberek robotolnak.

Az ujjaid gyorsan, és meglepően gyakorlottan mozognak a billentyűzeten. Pár száz éve el sem tudtad képzelni, hogy ilyen is létezik. Erre pár évtized alatt megtanultad, beleszoktál, és már szinte élni sem tudsz nélküle. A bizalmas levelezésedet, csak nagyon körmönfont úton lehet megközelíteni, pontosan azért, hogy az olyan beosztottak, vagy még inkább csatlósok, ne tudjanak hozzáférni. Akinek nem kellene annak fogalma sincs, hogy milyen is vagy valójában. Ma sajnos nincs kapásod, a leveleid között nem találsz semmilyen figyelemre méltót, csak a sok hülye reklám.

Csapot papot otthagysz az irodádban, és semmivel sem törődve elindulsz pihenésre vágyva. Nem törődsz az asszisztensed furcsálló pillantásával, sem a portáséval, aki kiír téged. Igen csak meglepődhetett, hogy alig egy órát töltöttél a munkahelyeden. A kinti boy-jal előhívatod a kocsidat, és már duruzsol alattad a motor.
A közeli wellnes központ a célod, mégsem lesz olyan egyszerű eljutni oda. A forgalom ilyenkor még hatalmas, és sikerül is belefutnod egy dugóba. Az kocsik mint egy szardíniakonzervben lennének, úgy össze vannak zsúfolva. Métereket is alig haladsz, a járdán sétáló gyalogosok is lehagynak ebben a tempóban.

Kiszállsz a kocsidból, és csak nézed, ahogy a többi sofőr is ugyanazt teszi, amit te. Szépen lassan előresétáltok a meleg nyári nap alatt, és megpróbáljátok kitalálni mi is okozta a dugót. Lassan lépdeltek előre, és végül csak meglátjátok mi is a fennakadás oka. Egy kukásautó van a kereszteződésben. Fel van borulva, és minden benne tárolt "anyag" szétterülve az utcán. Ekkor csapja meg az orrodat a bűz, amit a szél hoz feléd. Pillanatok alatt mindent beterít, és csak remélni mered, hogy nem szívja magába a ruhád is.
Az úton teljes a káosz, mindenki próbálna tovább jutni, ami még nagyobb dugót eredményez. Egyetlen rendőrt, vagy rendfenntartó szervhez tartozó embert sem látsz. Akár egy uniformisban lévő is megtenné, csak hogy látni lehessen, hogy tesznek a fennakadás elhárításáért valamit, de nincs semmi. Csak a bámészkodó emberek, és kész.

Már fordulnál vissza, mikor lövésre emlékeztető hangokat hallasz a keresztutcából. A hangok tényleg lövések, és nem is akármilyen. Legjobb tudomásod szerint, ilyen sűrűséggel csak gépfegyverek ontják magukból a halált. A lövések sikolyok és riasztó hangja követi, majd az eddig csak álldogáló nézelődők, közül valaki elkezd pánikolni. Az érzelemtúlfűtöttség hamar átragad mindenkire, és mint a birkák úgy kezdenek el rohanni visszafele az utcán. Éppen hogy csak nem taposnak téged is össze, vagy sodor magával a rettegő tömeg.