Jackson ikertestvérek búvóhelye

A rejtekhelyeteken vagytok már napok óta. Az utolsó incidens óta ki sem mertetek menni sok időre a városban, nehogy egy besúgó meglásson titeket, vagy bármi más módon rátok találjanak. Csak a legszükségesebbekért hagytátok el raktárat, sajnos ezért néha még bűnt is el kellett követnetek. Nincs személyazonosságotok, és semmilyen iratotok, de nektek mégis muszáj volt gyógyszert, és felszerelést szereznetek. Együttes erőtökkel sikerült az apátokba életet lehelnetek, a szörnyű állapotot, amiben volt, felváltotta az emberi kinézet. A keserű arcot, a vidám mosoly, és szinte már családias is lett a hangulat közöttetek. Sok hónapon keresztül készültetek, az ellenlépésekre. Itt az idő, belevágni.

Az apátok egyedül ül az egyetlen asztalnál, a homlokát mély barázdák szegélyezik. Nagyon gondterhelt mostanában. Mióta visszanyerte fizikai erejét, csak a visszavágásról beszél, és arra készül. Több ezer tervet dolgozott ki, és mindegyik a szemétben végezte. Végül a kezébe temeti az arcát, és feladja egy időre. Úgy néz ki a gyermekei segítségére lesz szüksége ha meg akarjátok oldani a mindannyitokat feszélyező dolgot.
Jó illatok kezdenek el terjengeni a helyiségben. Mindhármatok gyomra megkordul, és hálát adtok a teremtőtöknek, bárki is legyen az, hogy Charlie megtanult egész jó főzni. Az első próbálkozások alkalmával szenes dolgokat ettetek még szenesebb körítéssel. Ennek vége.

Az apátok gondterhelten vakarja meg a tarkóját. Már kiismertétek annyira, hogy tudjátok ez nem túl jó jel, de azt is tudjátok hogy hagyni kell, úgyis mindjárt elmondja, mi az ami bántja. Végül ahogy számítottatok rá, akadozva, de elkezd beszélni.
- Ez nem rossz ötlet, de tudják a képességeiteket. Nem hinném, hogy olyan könnyen bejutnál, drágám. - Mondja a lányának. - A gond az, hogy mikor ott jártunk igen csak nagy felfordulást csináltunk. Azóta már eltelt fél év, sok minden változhatott. Az anyátok nem bolond, csak őrült. - Úgy néz ki még a nehéz helyzetben sem hagytok fel a viccelődéssel, ez családi vonásnak látszik. - Valahogy ki kellene deríteni, mi változott, és mi nem.

Az apja beletörődötten bólint, a fia minden egyes szava igaz. Túlságosan is távol vannak a normális civilizációtól, hogy ismerőseik lehessenek, és még kapcsolatokra sem tehettek szert, túlságosan is el kell rejteniük magukat. A legbiztosabb módja, ha maguk intézik el. Az újabb felvetésre felcsillan a szeme, és a tenyerével nagyot csap a homlokára.
- Hogy én erre nem gondoltam! Ez briliáns ötlet, hogyan is gondoltad ezt? - Mintha valami hirtelen eszébe jutott volna, szája elé kapja a kezét. - Mond el a testvérednek is mire gondoltál pontosan. - A furcsa közjáték után újra hallgatásba burkolózik.

Apátok csak kapkodni tudja a fejét, a nagy ötletgazdagságra. A két ötlet között nagyokat bólint, és a rejtekhely megemlítésére majdnem leesik a feje a nagy igyekezettől.
- Igen ez már valami, menjünk a búvóhelyre. Biztos nem figyeltek mindenre, talán ez a Sigmund hagyott ott valamit, amit hasznosíthatunk. - A tetterő dolgozik benne, felpattan az asztaltól, a széke hátralökődik, és nagyot csattan a padlón. Egy pillanatra megtorpan, ránéz a két gyerekére. - Na mi lesz haladjunk. Minden perc drága!

Meglelitek újra a csatornalejáratot. Nehézkesen kinyitjátok, és nem is törődve az onnan feltörő szaggal, leereszkedtek a város mocskában. Lassan haladtok a fel-fel tünedező dolgok között. Tudjátok, hogy vannak pletykák a csatornában élő krokodilokról, de a vízen úszkáló dolgok most jobban zavarnak titeket. Az utatok csendben telik, még a légzéseteket is megpróbáljátok visszatartani nehogy több szag jusson a tüdőtökbe mint szükséges lenne. Apátok leghátul áll, és csak követ titeket. Ti pedig reménykedtek, hogy a lélekszakadva rohanás közben meg tudtátok eléggé jegyezni az utat.

A sötét csatornákban haladtok, most jöttök rá hogy egy kis világítás nem ártott volna. Szerencsére a női ösztön újra kimagaslóan teljesít. Már a társaság férfitagjai rég elvesztették a fonalat, gyakorlatilag és elméletben is, de csak követik a hölgyet. Jobb kanyar, majd még egy, majd egy bal, végül egy beomlott rész mögött megpillantjátok a majomemberszerűség fészkét. Ott van előttetek, és egy szépen berozsdált ajtó mutatja a célotokat. A víz csak kavarok körülöttetek, mikor megálltok, hogy valami gyanúsra felfigyeljetek. Semmi nem tűnik fel nektek, számotokra csak kihalt folyosók vannak, és a hívogató ajtó.

Mindenre felkészülten nyittok be az helyiségben, az ajtó kicsapódik, de nem az történik amire számítotok. Bent senki sincs, nincs veszély legalábbis látható. A szoba ugyanolyan, mint volt. Semmi sem változott, azt leszámítva hogy méteresre nőttek a porhalmok. Az egész centis vízben úszik, és minden romosabb, mint ahogy rövidke látogatásotokkor láttátok.
A fizikai gondok máris lanyhultak, de a mentális problémák csak úgy gyűlnek. Az ajtó kinyitása beindított egy riasztót, úgy néz ki gondoltak a hívatlan látogatókra. Nem tudjátok mennyi időtök van még mielőtt ideérnek. Annyiban biztosak vagytok jönni fognak hamar., és talán már tudják is hogy ti vagytok.

Egy megvadult orkán erejével söpörtök végig a helyiségen, minden fellelhető, és mozgatható tárgyat megnéztek, felborítotok, kinyittok. Hárman gyorsan haladtok, és még arra is van a két utódnak ideje, hogy elmerengjenek apjuk tetterősségén. Az idő lejárta után a helyiség közepére halmoztok mindent. Egy tucatnyi jelöletlen, felirat nélküli dvd-t, szállítási levelek, gyógyszerekről, és élelmiszerről, és féltucat könyvet különböző genetikai intézetek kiadásában. A gyors helyzetfelmérés után nem láttok a csatornákban senkit, és nem is hallatok.

Rohantok vissza a csatornában, a mocskos víz cuppog a lábatok alatt. Először fel sem tűnik, de utána rájöttök, a vízszint csökkent nem is keveset. Szinte már száraz lábbal álltok, és a csatornában már csak nedves foltok találhatók. Végül megálltok, nem a fáradság miatt, vagy a furcsa jelenség állított meg. Eltévedtetek.
Nem tudjátok, hogy lehet, a búvóhelyhez olyan könnyen találtatok, de most mégis mintha labirintusba kerültetek, volna. Nem tudjátok hova kerültetek, és azt sem hogyan. Egy ideig vissza próbáltatok menni, de nem találtátok a búvóhelyet sem. Végül, ami a legrosszabb már teljesen kiszáradt az egész járat, és nem csak véletlen. A hőmérséklet pillanatok alatt megemelkedett, és mindent felszárít.

A szükség új ötletek sarkal titeket. A feljáró keresése sajnos nem jár sikerrel. A csatornarendszerben bolyongás közben nem láttok egyetlen egy feljárót sem, de észreveszitek, hogy az eddig meglévő utak lezáródtak. Nem tudjátok hogyan, de teljesen be vagytok kerítve. Mint egy kalitkába zárt patkány menekülési útvonal reménye nélkül.
A hőmérséklet tovább emelkedik, és ez már nagyon megviseli Zuhatagot. Ilyet még nem élt át, a hőmérséklettől a teste elkezdett párologni. Nem jár fájdalommal, de nem kicsit nyugtalanító, ami történik. Ezt még csak Charlie érzékelte, a gondolatai valahogy lelassulnak, és érzi ahogy szétterjed a szűk térben. Amit pedig a többiek érzékelnek, hogy a falak teljesen körülzárja őket. Se ki se be, és ami még ront a helyzeten, mintha a falak még közelednének is felétek.