Jackson ikertestvérek búvóhelye

Az apátok a kérdések hallatán körbenéz, és mintha koncentrálna. A szeme többször is körbejárja az egyre szűkülő helyet, de végül csak megrázza a fejét.
- Semmit sem érzek, rajtatok kívül, de tennünk kell valamit! Itt fogunk meghalni, ha csak tétlenül állunk. - Ezzel még egyszer körbetekint, a már csak 10x10 méteresnek is alig mondható mozgástereteken, és nekifeszül találomra az egyik falnak. - Na gyerünk sarjaim próbáljunk meg innen kitörni! - Még egy mosolyt is megláttok a szája szélén. Ez a ritka alkalmak egyike.
Eközben senki fel nem figyelve rá Charlie tovább szublimál. Az egész teste egyre vékonyodik, mintha csak a hús párologna el belőle. A erőtlennek érzi magát, a végtagjait már alig bírja megemelni, csak áll ott tehetetlenül egy helyben, és érzi ahogy széltárad a teste a térben. A gondolataival tudja lassítani a folyamatot, de megállítani nem. A szörnyű élmények mellett valami újat is megérez. A tudata mintha kitágulna, és minden egyes négyzetcentimétert érezne ezen a kis téren. Az apja bőrén lévő izzadságot, a testvére kristálybőrének érdességét, és a falakról lecsöpögő párát, vagyis saját magát. A testét.

Charlie elméjének utolsó erejét veti be az alakváltás ellen, de minden hiába. A teste már nem tudja feldolgozni a "súlyveszteséget", és magába zuhan. Egy aprócska gőzölgő tócsa marad belőle, és a levegőben terjengő maga. Teljesen tudatánál van, tudja hogy az egész csökkenő helyiségben jelen van, minden négyzetcentiméteren ő van. Az apja zihálva lélegzi be őt, a testvére erőlködés közben rálép, de nem veszi észre őt. Már a egész teste lebeg, csak kis részem maradt folyékony.
Eközben kristályt rengető csapásokkal gyengíti Jared a feltételezhetően leggyengébb pontját a falnak. Apa még mindig teljes erejéből nyomja a falat, de láthatólag nem sok sikerrel. Fia minden ütésénél darabok szakadnak le a kezéről, amit a szükség úgy hozván, azonnal vissza is termel. Az első tucat ütésnél csak karcolások keletkeznek a falon, az újabb tucatnál már behorpad, szerencsétlenségedre az újabb tucatra már nincs időtök. A falak teljesen össze szorítottak titeket. Már csak egy szűk alig 2x2 méteres helyetek maradt.

A kelepce teljesen bezárult tartani sem tudod a falak csak jönnek és jönnek. Nem tud Kristály semmit sem tenni ellene. Látja a lábai között az apját, aki reménykedően néz rá, és érzi testvérének közelségét. Nem látja, de láthatatlan kötelékükből tudja, bajban van nagy bajban. Zuhatag kiterjeszti tudatát, és millió részt talál a falban. Többet, mint eddig bármikor. Ki tud jutni, nem is nehezen. Átslisszan a repedéseken, lyukakon, és már a csapda másik oldalán is van. Vastag csövek passzírozzák össze a családja többi tagját. Kapcsolót, vagy más leállító eszközt nem talál, de már nincs is szüksége rá. Testvére kétségbe esésébe olyat tesz, amit eddig nem tudott. Az utolsó erőfeszítései, hogy megmentse apját, kudarcba fulladt. Csak a düh, és tehetetlenség érzése maradt, elbukott. Itt fognak meghalni, még egy utolsót üt a horpadt falba, mikor a testén lévő kristályok eszméletlen gyorsasággal kezdenek el nőni. A teste tömege megnő, hirtelen kitölti a rendelkezésre álló teret, majd tovább terjeszkedik. A fal először csak megáll, majd a burjánzó kristályok megtalálják a gyenge pontját és széttörik a vastag falakat. Végül még tovább terjed, addig amíg tudatossá nem válik, hogy a veszély elmúlt, és újra biztonságban vannak.

Az öröm átjárja testeteket, mindannyian szabadok vagytok. Semmi sem veszélyeztet most már titeket. A hőmérséklet csökken, és Zuhatag érzi, hogy újra össze tudná állítani a testét ha akarná, és még valamit. A távoli vizekben csobogást hall, lábak trappolását a vízben, ahogy minden súlyos lépés után, újabb tócsákat alkotnak a szétrepülő vizek.
Nem csak ennyi az, amit érez, de nem csak ő hanem a testvére is. Meleg vörös folyadék kezd csurogni a kristályok felületén. Ekkor tűnik fel nektek valami, ami eddig eszetekbe se jutott. Az összenyomódás, és a halálfélelem elfeledtette veletek az apátokat. Ő is ott volt a kelepcében, mikor Kristály kitört. A teste nem kímélt sem fémet, sem húst. A férfi megtörten összegubózva fekszik a kristályrengeteg alatt, és küzd az életéért.

A kristályok lassan visszaszívódnak a férfi testében, ahogy egyre tűnnek el apjából, vagy inkább apjáról az ásványok, egy nagy sóhajt enged el mindkettő gyermeke. Az apjuk teste nagyon megviselt, de él. Az egyik karja, és lába természetellenes szögben áll, és nehézkesen vesz levegőt, de még mindig él. Már komolyabb sérülést nem láttok rajta, csak zúzódásokat, amit Kristály okozott az irányítatlan erejével.
A környezet kezd újra a szokásossá válni, a mocsok kezd újra felgyűlni, és hűsebb is lett a levegő. Segítetek apátokon, ahogy csak tudtok, de nem tesz neki jót, hogy itt vagytok.
- Menjünk gyorsan biztonságosabb helyre! Most nem én vagyok a legfontosabb, kibírom addig amíg el nem tűntünk. - Az apátok szaggatottan beszél, de mégis erőtől duzzadtan. Tudja, hogy vissza kell jutnotok, és le kell zárnotok a dolgot. Ez családi ügy.

Szerencsétekre nem találkoztok üldözőkkel, sem anyátok katonáival. Amit Zuhatag hallott az már csak egy távoli emlék, úgy néz ki a személy elmenekült előletek, vagy valami más elől. Meglepő módon, most azonnal megtaláljátok a feljáratot, és nem is akármelyiket. Azt amin lejöttetek.
Apátok hősiesen összeszorított fogakkal tűri a fájdalmat, és szinte nem is törődik magával. Csak a feladatotokra koncentrál, és ezt meg is említi többször is nektek az út során. A létrán nagy nehezen felviszitek, innen már minden buktató nélkül hazakerültök. Lefektetitek az ágyba, és gyors laikus vizsgálat után megállapítjátok, hogy csak a keze van eltörve, a lába csak kificamodott Kristály nyomásától. Megnézitek mi maradt a lopott cuccokból, sajnálatotokra azok sem teljes épségben élték át a csapda szorítását. A több, mint a fele megsemmisült, de talán még így is van némi remény.

A két gyermekét néz a férfi, mint két elveszett árva, akik nem tudják mit is kellene tenniük. Csak téblábolnak föls-alá, és a koruknak egyáltalán nem megfelelő viselkedést produkálják. A laborban eltöltött évek nem voltak jó hatással rájuk. Egy ilyen egyszerű problémához is segítség kell nekik.
- Gyertek ide! Nincs komolyabb bajom, csak egy kis segítség kellene. Hozatok két kemény tárgyat, és rakjátok sínbe a karomat. A lábammal, már kicsit nagyobb probléma lesz elbánni. Mindketten kelletek, majd hozzá. Te fiam tarts rá, te pedig egy erős, és határozott mozdulattal rakd helyre. Sikerülni fog, bízok bennetek. - Az apa büszkén tekint a gyermekeire. Nincs velük semmi baj, csak bele kell jönni a való életbe, addig még kell pár év.

A törött kar helyrerakása fájdalmasan sikeres megoldással történik. Nagy nehezen kiegyenesíti Jared a törés. Gyorsan szék lábai közé fogja, és be is bugyolálja jó erősen. Egy szisszenés nélkül megy vége a folyamat. Ez után Sarah próbálkozik. A fájdalom itt már sokkal erősebb, de még így sem ordít az öreg. Jared megtartja erősen a lábat, míg Sarah egy gyors ám határozott mozdulattal helyre rakja a kifordult testrész.
Az apa csak csikorgatja a fogát, de végül sikerül minden, mindenféle komplikáció nélkül. Végül egy nagy sóhaj kíséretében kienged mindent magából. Vesz még néhány mély lélegzetet, és int a gyerekeinek.
- Rakjatok be az ágyba, pihennem kell, de addig semmit se tegyetek míg fel nem keltem. Nem akarok kimaradni semmiből sem. - Mondja kissé erőltetett hangon. Érződik rajta, hogy nagyon szenvedett, de nem akarja mutatni vérei felé. Nem akar a terhetekre lenni.

Jared apját lefekteti, aki szinte azonnal mély álomba merül. A kimerültség, és a sérülés lehet az oka, hogy ennyire fáradt. Ha még figyeli egy kicsit, láthatja hogy apja szemhéja remeg, vagy ami még jobban leírja, néha megemelkedik. A nem teljesen nyugodt alvást jelzi, álmodik valamiről. Nyugtalan álmaiból szótöredékek is feltörnek.
- Gondolatok..... Kell nekem... még többet.... neeeeee! - Végül egy elnyújtott férfias kiáltás, de még erre sem kerül vissza az ébrenlét földjére.
Sarah pedig magába roskadva ténfereg a házba. A két testvérnek még legalább két órát kell várnia, hogy az apjuk felébredjen, és így van elég idejük önmarcangolni magukat, vagy éppen a saját fejük után menni.

Miközben Jared saját démonaival küzd a kemény ágyán, nem hagyja valami nyugodni. Tudat alatt zavarja valami, de nem jut a végére a gondolatainak. A keserűség, és fáradság köde eltakarja szemei elől.
Eközben Sarah nőkhöz méltó kíváncsisága legyőzi a gyermeki engedelmesség iránti kötelékeit, és beleveti magát a fontos információkat rejthető titkos adatokba. A halom legnagyobb része papírból áll, és szerencséjére ezek csak megszakadtak a kétségbeejtő incidens során, míg a modern kor vívmányainak nagy része megsemmisült. Az olvasás hamar elragadja, és belemerül a végtelennek tűnő adatförgetegbe. Van itt minden ételbeszállítói nyilatkozat, érdes WC papír miatti reklamáció, értesítés a elektromos hálózat kezelőjétől, állatbefogói számla egy aligátor után, és egy bizonyos Dönci fenyegető levele, amiben halálosan megfenyegeti a dolgozókat, és kifejezetten Dr. Sagruhva-t.

Jared agya nem lassul, és nem is szolgáltatja ki a megfelelő információkat. Végül az elgyötört test nyer, és lassan elalszol. Eközben Sarah rátalál egy géppel írott levélre, ami irtó ronda betűkkel lett alászignózva. Csoda, hogy ember tud így írni.
A feladó, bizonyos Dönci, halálosan megfenyegeti benne a doktort. Még nem hallottál róla, de a levél szerint ott dolgozik, ahonnan kiszöktetek. Ír benne a megalázó kísérletekről, és a rajta végzett fájdalmas folyamatokról. Leírja még, hogy ugyanúgy fog eljárni a rajta dolgozókkal is, csak szorozzák meg még hattal a fájdalmat, amit ő élt át. A végét pedig egy arcpirító káromlással zárja. Feladó nincs, de a levélben megemlíti a nevét, és egy különösen tetszetős bélyeg, az ami fel van rá ragasztva. Ami még feltűnt neked, hogy össze van maszatolva az egész. Az írója nem nagyon adhatott a higiéniájára, annyi szent.

Akkor sorban végigolvasod az iratokat, figyelmesen jól átböngészve az egészet. Az ételszállítói nyilatkozat, arról szól, hogy mivel a legnagyobb rendelője a katonai intézet, és már tíz éve tart ez az üzletkapcsolat, meglepetéssel akarnak élni felé. A paraméterekről előzetes egyeztetést kérnek. A reklamációt az összes ott dolgozó munkás és katona aláírta, a problémájuk vele, egyrészt az érdesség, ami miatt nehezebb a feladatuk ellátása, és a papír vékonysága, ami szakadás esetén nagyban megnöveli a "kimenő" idejét. Az elektromos művektől érkezett papír, pedig a hatalmas áramfogyasztás miatti problémák kezelésére íródott. Anyagi vonzata is van, mivel hátralékuk van a többlet energia felhasználás miatt. Emellett még a plusz karbantartási műveleteket is a katonaságra akarják róni. Végül az állatbefogói számla, ami egy meglepően nagy állat, a befogó szerint nem aligátor, befogásáról jött. A csatornarendszerben talált rá, és mivel a katonaság területén tartózkodott, ezért az ők kárára ment a dolog. Ennyit tudott kisilabizálni Charlie, a papírokból, a többi adathordozóhoz, pedig nincs megfelelő felszerelésetek.

A család szinte percre pontosan ugyanakkor ébred. Vagyis inkább akkor mikor apátok sántikálva bár kimegy a konyhának használt részhez, és az egyik asztalról elvett poharába próbál vizet önteni. A próbálkozás csak próbálkozás marad, a remegő kezekből kihullik az üveg, és hangos csattanással törik széjjel a padlón. Ekkor ébred fel a két gyermek.
Mindketten meggyötörten kevés alvással a hátuk mögött, véreres szemekkel pislognak felfelé. Charlie, és Jared is a saját hálóhelyiségükben. A hangot először nem tudják hova tenni, de az apátok félreismerhetetlen káromkodása, megadja a helyes irányt. Úgy néz ki, elég jól van már mindenhez, legalábbis lelkileg. Aki ilyeneket tud kigondolni, annak az égvilágon semmi baja nem lehet.