Közönséges raktárépület

Utána iramodok ellenfelemnek, de az hirtelen eltűnik a tető szélén, valamint egy robbanást is érzek.
~ Valami nincs rendben ott lent, lehet ezért menekült a macskanő? Jobb lesz eltűnni.
Ahogy a tető kezd szakadni, meglátom társaim, a kocsi felé menekülnek, jobban teszem én is ha elhagyom a süllyedő hajót, elvégre nem én vagyok a kapitány. A tető végéhez futok, majd leugrok, ha lehet valami puhára próbálok esni, vagy legalább egy szaltót belevinni, hogy ne törjem bokám mikor leérek.
Ezután a kocsi felé veszem az irányt, lehetőleg kerülöm az épületet.

Meglepetésemre Michelle már a kocsiban vár, ezek szerint nyitva volt És valóban, mikor megpróbálom kinyitni kinyílik az ajtó, először a vezető ülésre szállok be. Elkezdem figyelni az épületet és meglátom, ahogy Bisur jön le a tetőről. Megvárom, míg megérkezik a kocsihoz, majd elkérem tőle a kulcsokat, hogyha azokat eddig nem találtam meg a kocsiban valahol.

Miközben várom, hogy beérkezzen, addig elküldök egy rövid helyzet jelentést Vlad-nak.

- Raktár leégett. Labor megsemmisült. - ennyit küldök csak el.

Mikor Bisur megérkezett elindulok a kocsival Falcone háza felé, persze előbb meggyőződök róla, hogy nem követnek.

Messiásnak nem kell tenni semmit sem, Monica egyszer csak feltűnik az utolsó macskanővel a vállán. Felétek sétál, igaz ez egy kicsit erős. Lassan odabaktatnak hozzátok, és erőltetett mosollyal válaszol a fel nem tett kérdésedre.
- Nyugi Messiás túléljük, és még a feladattal is végeztünk. - Mondja miközben a pár méterre égő raktár lángjai villognak a szemében. Megcsináltátok, amit vállalttatok, igaz nem kevés áldozatba és vérbe került. Már csak annyi dolgotok van, hogy felgyógyuljatok, és újra felvegyétek a harcot. Ez még csak az első csapás volt, még hosszú út vár rátok, míg a két maffiacsaládot térdre kényszerítitek.
Eközben Falcone emberei beszállnak a rendelt kocsiba, és érkezésük előtt Stalker elküldi a rövidke jelentést. Mondjuk azt sem tudja minek és épp pont Vladnak küldi azt, ha most nem is ő a munkáltatója. Rövidke út után újra beléphetnek Falcone család impozáns épületébe. Azonnal a keresztapa elé vezetnek titeket, aki gondterhelt ráncokkal redőzi a homlokát. Elmondtok mindent a consilieri-nek, és ő továbbadja a család fejének.
- Megtettetek mindent, amit csak tudtatok. A Sárkányok Szövetsége súlyosat hibázott. Ennek következményei lesznek. Ti pedig pihenjétek ki a sérüléseiteket, nemsokára újra kérni fogok tőletek valamit. Addig is készüljetek fel mindenre, nehéz évünk lesz az idei. - Carmine Falcone hangja lassú, és megfontolt. A hangsúly szinte soha nem változik, de mégis átérzitek a hatalmas feladatot, ami előttetek áll. Sok vér, és kemény munka lesz a sorsa, mindenkinek.

Epilógus következik - Gotham Városi Rendőrség

//3 db, kis gömb alakú füst bomba//

A bandaháborúk eldurvultak, én az egészből nem sokat tudtam eddig, mert mindig valami mással voltam elfoglalva. Falcone engem és még két másik embert választ maga mellé testőrnek, szerepünk fontos, hogy ha mégis csapda lenne a dolog vagy egy harmadik fél akarna beleszólni az ügyekbe akkor a keresztapa sértetlenül, de legalábbis élve megússza a dolgot. Egy limuzinnal megérkezünk a raktárhoz, még a rendőrök is kordont vontak, nehogy valami balul süljön el. Az ajtók kinyílnak és befáradunk, soha nem láttam a másik két társam de biztos oka van annak, hogy ők is itt vannak, szóval ügyesnek kell lenniük. Bent nincs más csak egy asztal két székkel, a másik oldalon megjelenik Maróni is neki is van három testőre.
Már a raktárba menet közben igyekszem a képességem használni, legalább egy kis előnyöm legyen. Bent szemrevételezem a terepet és keresek egy olyan zugot/fedezéket ahol biztonságosan el lehet legalább átmenetileg helyezni a dont, hogyha lövöldözés törne ki. Miközben a fedezéket keresem igyekszem kiszűrni a gyanús jeleket is, egy elrejtőzött orvgyilkos vagy egy bomba is lehet itt. Ezután szememmel végigmérem Maróni testőreit, legalább valamilyen fogalmam legyen arról mire lehetnek képesek/mit tervezhetnek. Hogyha minden jól megy akkor én a don közelébe maradok, nem akarom a társaimra bízni az életét, ott állok pár lépésre a szék mögött balra. A raktár egyik oldalán az ablakokat próbálom szemmel tartani félszemmel, de csak a mozgásra tudok figyelni.
Hogyha bármi rosszul alakulna, Maróni csapdát állítana, lövöldözés törne ki, vagy más személy támadna, illetve ha valami más nagyon gyanúsan alakulna (előkerül egy fegyver például), igyekszem azonnal reagálni. Ruhám felveszi alakját testemen kívül, közben a zsebemből gyorsan szeretnék elővenni egy füstbombát. Megpróbálom lekapni Falconet a székről, földre rántani, és én is gyorsan a földre huppanok, lövedékek illetve egyéb támadások elől, a cselekvés közben az egyik füstbombát a padlóhoz vágom. Ha a támadás túl gyors akkor előbb a földre fekszem, aztán küldöm a füstbombát majd, végül Falcone alól próbálom kirántani a széket. Ha eddig eljutottam akkor igyekszem felpattanni és a keresztapát arra a biztonságos helyre vinni, amit már előre kinéztem, ha nincs ilyen hely akkor egyértelműen a raktáron kívülre futok vele. Közben figyelek, ne sértsem meg a karmaimmal, illetve ne essen túl nagyot. Hogyha valaki közel kerülne hozzám, akkor a karmaimmal igyekszem védekezni, ellentámadni, hogy ne essen se nekem se Carminenak baja. Remélem eközben társaim fedeznek, mert nem vagyok éppen golyóálló, még akkor sem ha a füst takar.

//off: 12 öntapadó bomba, 20 tüzes golyó, 8 zenedoboz, 4 tár//

Megérkeztek a helyszínre. A Karmesternek folyton az ügy járt a fejében. Nem egy sétagalopp, de úgy dönt elutasítja. Elhatározása a don védelme. Érzi a zsigereiben hogy nem lesz hétköznapi est. Arcán megvillant egy mosolyt, mikor megállt a kocsi. A don után kiszállt a kocsiból a többi emberrel együtt. A raktár viszonylag üres volt. Az előtte és mögötte lévő ajtókat figyelte. De a fönti ablakokról sem feledkezett meg. Főként félszemmel azokat az ablakokat figyelte. Majd a másik don-on esett meg a tekintete és az ő három testőrén. Vajon ők hogyan fognak vélekedni afelől, hogy ha több más illetéktelen személyiség is megjelenik. Azonban bennük sem bízik. Hisz most kiben bízhatna, egyedül társaiban. Talán bennük sem. Azonban ez nem érdekli. Zsebre tett kézzel halad a don mögött. A Karmester zsebe sem épp üres. Már három bombát elrejtett a saját zsebe mélyére. Élesítve is vannak. Csupán a jó irányba kell dobnia és megnyomni a detonátort. Ő maga a don mögé állt. Ha bárki gyanús jelenne meg, és kellő képpen közelben van, felé vagy feléjük dobja a bombákat, és hatósugarában élesíti őket. Egyetlen közeli fedezék hely van Falcone számára, az asztal amit h felborít, rövid ideig kitart. Azután fegyverét előhúzva újra az ablakokat figyeli, ha onnan is jönnének, leszedhesse őket. Itt ma vér fog folyni, nem is kevés. Bárki aki idegen számára azt lelövi, vagy felrobbantja. De a donnak mindenképp élve kell kijutnia. Az új társának, mivel Kártyást már ismerte, amiért nincs fegyvere, nyílván a közelharcra jó, és fedezni fogja őt is.

//1 db Desert Eagle, 6 db tár, övön tartva//

A bank óta egyre bizonytalanabbá válok ezzel az egész maffia háborúval kapcsolatban, de úgy néz ki, eljött a békekötés ideje. A két nagyágyú itt találkozik, a Kínai negyed szívében, és valamiért engem, a Karmestert, meg még egy fazont választott ki a testőrének a Római Birodalom feje. Oké, benne vagyok, a múltkori meló is kifizetődő volt, remélem ez is az lesz. Persze elvileg nem fog történni semmi, de hát...ki tudja.
A célállomás fele menet látom a rendőrkordont, és ekkor esik le, hogy az egész város sorsa itt fog eldőlni. Hogy a francba kerülök én ide? Most már mindegy, amint kiszállunk a limuzinból, kezemet a pisztolytáskámra tapasztom, kis önbizalmat merítve belőle. Mellettem a Karmester bizonyára fel van szerelkezve bombákkal, és ahogy nézegettem a limóban, a harmadik társunk is felkészült minden eshetőségre. Belépünk a raktárba, és elindulunk a középen felállított asztal, meg két szék felé. A másik oldalt jön Maroni, meg a három testőre. Alaposan megnézem őket, majd ezután a tekintetem áttér a terepre. Átnézem az ablakokat, persze a sötétben nem látok olyan jól, de ha valami furcsa dolog történik ott fenn, az fel fog tűnni.
A Karmester beáll pontosan a don mögé, a harmadik társunk balra áll, szintén a háta mögé, nekem marad a jobb oldal. Oda is állok, kezem továbbra is a pisztolytáskán, olyan pózban, hogy baj esetén rögtön elő kaphassam. Ha lövöldözésre kerülne sor, vagy bunyóra, vagy bármire, a megbeszéltek alapján a Karmester majd dob egy bombát a támadók közé, a harmadik egy füstbombát középre, én pedig felborítom az asztalt, ezzel is védve többé-kevésbé a dont. Egyelőre tekintetemet le nem véve az ellenség testőreiről állok Falcone mellett. Egy rossz mozdulat és beindul a védelmünk. Az új társunk fogja kimenekíteni a rómait, tehát őket fogom fedezni, az asztal mögül. Persze ők is készülhettek valami ilyesmivel, ha majd beindul a baj, bizonyára ők is ilyesmikkel fognak próbálkozni. Na sebaj, majd a kavarodás közben, a füstben könnyebb dolgunk lesz. De ki tudja, talán nem lesz semmi. Milyen egyszerű is lenne, ha csak egyszerűen lefolyna a tárgyalás, és mindenki békében elsétálhatna innen.

Hát eljött a nagy nap. A sok munka, amit a városért tettünk nem volt elég, mindegy mennyit dolgoztunk. Most viszont úgy tűnik, hogy ennek vége lesz, mert a két démon úgy döntött, abbahagyja a viaskodást legalábbis egy időre. Gondolom most néztek körül, hogy mit is tettek azzal a hellyel ahonnan a nyereséget kellett volna szerezniük. Biztos vagyok benne, hogy csak a pénzbeli fogyatkozás késztette őket erre a békére. Batman felkereste Sárkányt, és ismét felkérte a csapatunkat, bár őszintén szólva nem tudom miért. Talán nem volt senki más a közelben. A legutóbbi baklövés után azt hittem, hogy elvesztette a bizalmát irántunk. Most viszont adott még egy lehetőséget. Hát itt vagyunk. A tervet már a bázison megbeszéltük, hogy ne kelljen rögtönözni. A cél egyértelmű, lefedjük az egész helyet, és ha meglátunk valakit akkor támadásba lendülünk. Senki nem kerülhet a tárgyalás közelébe. A rendőr kordont ügyesen kikerültük, legalább ezzel nem volt baj. Most eljött az alkalom, hogy az igazi veszélyre koncentráljunk. Ott voltunk a raktár közvetlen körzetében, szinte érezni a veszélyt, a levegőben. Behunytam a szemem pár másodpercre, aztán kinyitottam.
-Jól van... Akkor ahogy megbeszéltük. Mindenki menjen a helyére, ha bármi gyanúsat láttok szóljatok-Mondtam a többieknek, miközben már indultam is a saját megfigyelő helyemre. Óvatosan elsettenkedtem a konténerekig, majd gyorsan felmásztam az egyik kupacra, és gyorsan körülnéztem.

Ha esetleg meglátom a tetőn lévő párost, már teszem is a kommunikátorhoz a kezemet.
-Két embert látok a tetőn... Azt hiszem, hogy a Tolvajok Fejedelmének emberei.-Mondtam bár ilyen távolságból nem tudtam rögtön megmondani.
-Löket, és Védelmező ti menjetek oda. Sárkány te maradj a helyeden, lehet, hogy többen vannak.-Mondtam, miközben újra kémleltem.

//Megváltó, altatólövedékes fegyver, füstgránát 4db, csáklyakilövő, vadászkés (csizmában), éjjellátó szemüveg (rajta maszkba beleépítve), gázmaszk (maszkba beleépítve, gombnyomásra aktív)//

Védelmező is felkészült a mai napra, sorsfordító események fognak történni, az egyszer biztos. Talán ilyen fontos küldetésben még soha nem vett részt, bár társaival megbeszélték a haditervet, sosem lehet tudni, mikor kell rögtönözni.
Az új külsőben megjelent bűnüldöző meghallgatja Cybergyík utasításait, majd bólintva közli, értette az elmondottakat. Ismét Batman segítségére kellett sietni, na de legalább itt Védelmező helyre hozhatja a múltkori küldetés során elkövetett baklövéseit, mindenesetre elszánt a férfi.
Minél gyorsabban próbálja elérni a számára kijelölt helyet, s nem aggódik a meglepetéstől, hiszen Keisha a fele felett kémleli a területet.
Egy konténer segítségével próbál felkapaszkodni a raktár tetejére, lehetőleg feltűnés mentesen jusson fel oda, lábai mutálódásának köszönhetően, már sokkalta nagyobb ugrásokra képes mint korábban, de nem akarja magára vonni a figyelmet.
- Srácok elkezdődött a buli a raktárépületen. - Szúrta ki Védelmező az ellenfeleket, a két macskanőt, az egyikben felismeri előző küzdőfelét, a másik lány új még neki.
Úgy tűnik, most Gyík vette át a vezető szerepét, ami nem meglepő, övé a terv, hát vigye is végbe.
Már valószínűleg Cardas és cicustársa is észrevehették a Bűnüldözőt, pláne, hogy Keisha a szokásos díszelgésével épp, hogy nem tűzijátékkal a feje felett érkezik meg a tetőre. Védelmező mellé sétál, elővéve fegyvereit. (Pisztoly, Megváltó)
- A helyükben biztos sírva elszaladnék, olyan ijesztő voltál drága. - Mosolygott Keisha szokásos belépőjén, ami a maszktól ugyan nem látszódott. Szerinte még senki nem érezte magát félelemmel telítve a hősnő megjelenésétől.
- Kezdődhet a buli? Dr. Löket, mehet az első számú hadművelet? Védd a morgós mackót. - Mondta a férfi, remélve, hogy Dr. Löket tudja mire gondol, amikor a sikátorban edzettek, csak éppen Cybergyíkkal próbálta ki a kedvenc stratégiájukat ellenünk. Most engem kellene védelmeznie, míg én a fegyveremmel közéjük csapok. Ha kapcsol, elindulok a hölgyek felé, remélve hogy társam kisegít a bumerángjával, s alól két oldalt folyamatosan tüzelek, míg testemet védi Keisha fegyvere. Cardas már ismerheti a Megváltó erejét, a társa viszont még bedőlhet a trükknek.

Nos gyorsan felkúsztam a konténerekre, és elkezdődött az őrködés ideje. Csak csendben figyeltem a környező területet, szemem ide-oda mozgott, helyzetemen nem nagyon változtattam, a saját teremet úgy gondoltam jól belátom. Megnéztem a környező épületeket is, de nem láttam semmi különöset, ami kissé aggasztott. furcsa, hogy sehol senki, a csönd túlságosan is nagy volt nekem. Most jönne a jól ide illő mondat"Csönd van talán túl nagy csend."A kommunikátorhoz tettem a kezem, és suttogni kezdtem.
-Helyzet?-Kérdeztem a többieket alig hallhatóan. Egyrészt azért, hogy véletlenül se bukjak le, a másik azért, hogy ők hasonló képen válaszoljanak. Muszáj kommunikálnunk különben a végén baj lesz. Tudom, hogy jelentenék ha látnak valamit, de biztosra akarok menni. Talán pont azért mert utóbbi időkben csökkent a bizalmam a csapat egyes tagjaiban.

Nem történik a gond, a két keresztapa leül és elkezdenek beszélgetni, teljesen hétköznapi dolgokról, úgy látszik nekik már csak ilyen az életük, pont olyan mitn bárki másé csak éppen a munkájuk zavaros terület. Nincs rám szükség itt ilyen közel, most szemügyre vehetem a Maróni testőröket, az egyik egy nem élőnek látszó bábúnak tűnik, olyan furcsa a mozgása, hogy nem tudom eldönteni él-e vagy sem. A következő egy bizarr karmos alak, arca eltorzult, nem tűnik olyan félelmetesnek, mint hiszi, legalábbis számomra, hiszen én is ilyen fegyverekkel küzdök. Figyelmemet a harmadik testőr kelti fel, egy jelmezes alak, az ablakban volt egész végig és figyelt minket, ügyes, nem hallottam ahogy bejött és nem láttam, ahogy a kardját is előkapja, jobb lesz vele vigyázni.
~ Nem fiatal ő se, lennie kell tapasztalatnak, ahhoz, hogy ezt kivitelezhesse, és lefogadom tudja is használni a fegyvereit, még az eddig nem látott lőfegyverét is.
Itt az ideje nekem is mutatni valamit, így tisztességes, ruhám felveszi az alakját és kinöveszti az enyhén ívelt karmait, most kivételesen olyan helyre is, ahová nem szoktam, a lábaimra, az ujjaim úgymond "helyére". Ezután hátra lépek és igyekszem eltűnni az árnyékok között, szemmel tartva a helyet. A tető mozog, nem tetszik ezért egy gerendán, állványon, vagy csövön megpróbálok hangtalanul a sötétben feljutni egy panelre, gerendára, onnan tudom figyelni a tárgyalást is, de a tetőhöz is elég közel lehetek. Bármi furcsaság történik odakint azt én tudni fogom és léphetek rá, legalábbis remélem. Ha más nem akkor a lábamon lévő karmokkal próbálok mint egy vízköpő a raktár oldalához tapadni és összezárt kezekkel figyelni, a lényeg, hogy feljebb kerüljek. Az eredeti terv marad, én dolgom lesz odaugrani az asztalhoz és a dont menteni. Valamint a három testőr közül a maszkos jelmezest vállalom, őt tartom szemmel és ha gond lenne, akkor vele fogok foglalkozni, igyekszem minél jobban felmérni az ellenség erejét. Bízom benne minden rendben lesz.

A Karmester áll a don mögött, alig öt méterre tőle. A kezei a zsebében. Csak a szeme forog a három testőrön cikázva. A rongybaba felvonta figyelmét, ha netán ellenséges személy volna őt vállalja be. Egyenlőre semmi sem történik. Vagy csak nem érzékelnek belőle semmit. A tető nyikorog, többféle magyarázata is lehet, de most talán a legrosszabbra kell gondolni. Még nem tesz hirtelen mozdulatokat. A megfelelő pillanatban az ellenség úgy is fölfedi magát, és tudja kit fog támadni, előre élesített bombáival, és társait fedezni, pisztolyával.

Védelmező felküzdi magát a tetőre, de pár lépés után úgy dönt, hogy ez a tetőszerkezet nem az ő lábainak lett tervezve. Még azért gyorsan megnézi magának, mi folyhat odabenn, majd mikor Cybergyík belekérdez a rádióba, s mivel Löketet sem látja az égen, jobbnak látja közölni a helyváltoztatását.
- Srácok, ez a tető nem az én súlyomra lett szabva. Keresek egy másik pontot, szólok, ha megvan. Az épületben öten lehetnek, de nem láttam sokat belőlük. - Szólt bele végül a rádióba, hozzátéve az általa látottakat, majd az épület mögötti sikátor felé vette az útját, keresve egy olyan kilátót, ami lehetőleg nem szakadhat be alatta. Hiába is bontja meg a formációt, ha beszakad a tető, neki annyi, és a küldetés is füstbe megy.

//Bocsi, hogy csak ennyi, de a hétvégém húzós, most is sietnem kell. //

Tovább figyelem a terepet, de a dolgok nem úgy alakulnak ahogy sejtettem. Védelmező túl nehéz a raktárnak. Na igen a terveken nem volt alkalmam ezt megnézni amikor a tervezés ideje volt.
-Rendben, de tratsd nyitva a szemed!- Kezdtem bele, viszont Sárkány megszakított egy érdekes beszámolóval. Egyet pislantottam, majd először a tető irányába néztem, de már kaptam is el a tekintetem hiszen nem láthattam, mi van ott, olyan magas nem volt a konténer fal. Ugyanakkor a pillantás elkapás éppen kapóra jött, mert észrevettem egy csillanást, és amikor a szemem már jobban fókuszált, észrevettem ki is az, valamint láttam, hogy egy árny követi. Az agyam egy pillanat alatt kapcsolt, és már kaptam is a kezem a kommunikátorhoz.
-A Tolvajok is itt vannak készüljetek a harcra, de még ne támadjatok.-Mondtam és elemeltem a kezem a kommunikátortól, miközben elővettem a telefonom, és a fényével jeleztem Löketnek, hogy jöjjön hozzám, a megbeszélt jellel, és reménykedtem, hogy észreveszi mielőtt bajba sodorja magát. Előbb biztos akartam lenni a létszámunk erejéről, mielőtt csatába vonulunk, tudnom kell kik az ellenfeleink.
-Sárkány informálj mi történik a tetőn.