Bates iskola a nőkért

Meglepetésemre minden gond nélkül felérünk a megfelelő szintre, jól van, most már csak be kell menni, és körülnézni... csak.
~ Jól van most már nem érdekel, aki bújt, aki nem megyek.
Intek Stalkernek, hogy fedezzen, és nemes egyszerűséggel előre megyek, persze figyelek hogyha valaki vagy valami megtámadna, akkor gyorsan kitérhessek, egy ugrással, aztán kontrázhassak. Megnézem a címet és megállok a megfelelő ajtó előtt.
- Michelle megtudakoznád kérlek, hogy vannak-e odabent.
És ha vannak, ha nincsenek, karmaimmal szépen neki állok szétszedni az ajtó zárat, ha tudom, közben próbálok halk maradni. Ha a zár nem nyílik akkor az ajtóra próbálok operálni egy akkora lyukat, hogy beférhessek. Ha ez megvan, gyorsan behatolok a lakásba.

Az ajtó könnyen megadja magát, riasztótól nem kellett tartani, a többiek fedeztek, szóval most már tiszta a terep, beléphetünk a lakásba. Itt kezdődik a nyomozó munka.
- Örülnék, ha valaki fedezne, mondjuk Mich, ha nincs kedved keresgélni, akkor kérlek figyeld az ajtót.
Aztán elkezdem szépen aprólékosan átkutatni a házat, dolgozó szobákat, hálószobákat, szépen sorban, főleg iratokat, papírokat keresek, de minden hasznos nyomot próbálok megtalálni, akármi ami segíthet, egy kulcs, egy levél, fénykép, telefon... ha kell felforgatom az egész lakást.

Beleegyezek, hogy én fedezem a többieket, nyomozásban úgy sem vagyok a legjobb, ezért bízom rájuk a dolgot. Fegyveremet előre tartva görnyedve figyelem a lépcsőházat. Szerencsére nem sok ajtót kell figyelnem, a lift leállt és észrevenném, ha megpróbálnák kinyitni, így csak a szomszéd lakás ajtaja és a lépcsőkhöz vezető ajtó marad nekem.

20 perc múlva...

A társaim kijöttek az ajtón és úgy látszik elégedettek az eredménnyel. Bíróéknál úgy látszik, hogy nem áll a legjobban a család. Ez nekünk kapóra jön, ugyanis egy címet jelent nekünk, amire eltudunk menni és további nyomokat találni.

- Bisur, te mész elől, Michelle te középen, én fedezem a csapatot hátulról. Lépcsőn megyünk le, aztán egyenesen a címhez. - suttogom a csapatnak.

Ha közben valami komplikáció adódna, mondjuk a biztonságis felülről jön lefelé, a pisztolyommal próbálom eltalálni egy-egy golyóval a térdét, vagy ha úgy látom, hogy nem vesz észre egészen addig, amíg már túl közel van, akkor elrejtőzök és beleverem a fejét a falba, így ájulást idézve elő jó pár órára.

Miután leértünk és beszálltunk a kocsiba az új címhez hajtok.

Végül egy kis keresgetés után Michelle talál egy nyomot, elmosolyodok, mégis csak nagyon ügyes nőszemély, csak néha fura, na de ki nem? Szóval van min elindulnunk, ez remek, Stalker visszatért régi formájában.
Én engedelmesen előre megyek és figyelek, úgy, ahogy fölfele is jöttem, nehogy valami félnótás elintézzen.
~ Remélem most már jutunk is valahova... nem szeretek csak úgy nyomozgatni a semmibe.

A lépcsőházban minden tiszta, ám mikor a két társam kiér a szabadba robbanást hallok. Azonnal kirontok és a fegyveremmel a lövés vélt irányába célzok. Egy nőt látok rakétavetővel, aki egy másodperc múlva el is tűnik. Eleresztek két-három lövést hátha még eltalálom, de nem tartom valószínűnek. Michelle-re nézve látom, hogy jól van, talán egy kis agyrázkódást, ha kaphatott illetve némi sokkot a ráfröccsenő Bisur-daraboktól.

- Jól vagy? - kérdezem a nőtől.

Bisur iránt nem nagyon érzek részvétet, egyrészt nem álltunk közel egymáshoz, másrészt a társak elvesztése a munka része és a munkát még nem fejeztük be. Elgondolkodtató viszont, hogy mért nem egy nagyobb erejű rakétát használt és mért nem várta meg, hogy én is kiérjek. Egy lövéssel elintézhetett volna mindjáunkat, de csak Bisurt ölte meg. Lehet, hogy a múltja köszönt most vissza Bisurnak? Vagy csak szadista a támadónk?

- Jobb lesz mozognunk, lehet, hogy csak újratölteni tűnt el. Irány a kocsi! - elindulok a kocsi felé, és a EMF nézettel átvizsgálom, hogy nincs-e bomba az autón, ha nincs, akkor beszállok megvárom Michellet, majd elindulok a frissen szerzett címre.

Folytatás: A külváros