Mario kávézója

Fegyvert nem tapint kezed csak egy öngyújtót a zsebében, és egy kártyalapot a kezében. Ezek egyike se éppen hasonlít pisztolynak látszó tárgyra. Így hát a nyulak közkedvelt támadási taktikájára támaszkodsz, és fejvesztett visszavonulásba kezdesz. Jól sejtetted az ajtó nem marad meg a helyén, és már borul is ki az első érintésedre. A külvilág, azért még figyel.
Kirontasz a kisutcába, és a járókelők, nem ugyanazok, mint akik akkor jártak keltek, mikor berontottál, hanem teljesen újak, megdöbbenve néznek rád. A viselkedésed, még a legjobb indulattal sem nevezhető normálisnak, de ez most téged nem zavar. Démoni külsődet levedletted, és máris keresed a megfelelő helyet, ahol folytathatod kidolgozott terveidet. A sarkon fordulsz be ahonnan ide találtál, és szempárok követnek nem is kevesen, amiket azonnal elfordítanak rólad, mikor csörtetést hallasz az ajtóból. Kilesel fedezéked mögül, és össze-vissza gagyarászást hallasz.
Előző életedből feldereng, hogy ez az olasz nyelv, de nem sajátítottad el, attól függetlenül, hogy bőszes üzleteltél azokkal, kik előszeretettel használták ezt. Most is hasonlóan sötét alakokat pillantasz meg, szám szerint ötöt. Négy félig meddig értelmes emberi öltözetbe leledző férfit, akik a szélrózsa irányába meg is indulnak megkeresni a „betörőt”. Na meg az utolsót kinek öltönye takarja egész testét. Fején pedig egy kalap található, melytől arca is fedve marad előtted. Szerencsédre nem láttak, de ahogy a járókelőket nézed, nem sok kell nekik, hogy saját egészségük fejében téged feldobjanak.
Eközben a tetőn Cerberus lép elég félelmetesen nagyot. Pillanatok alatt eléri célját, és mikor kezébe kaparintja ágyat, önkénytelenül is vicsorba fordul arca. Az ágy a legolcsóbbak egyike, aminek köszönhetően se plusz ciráda, vagy hasonló felesleges dolog nem található rajta. Ezért egy egészen nehéz vaskeretes ágy, rajta egy egyszerű matraccal. Ha nem lenne ennyire nehéz talán az utcai harcokban is használnák, de így csak a te igényeidet tudod kielégíteni vele. Az ágyat megindítod. Közben fegyverek dörrennek, de nem találnak. A matrac, és az ember elég védelmet nyújt. Kiáltás hallatszik a férfi felől, ahogy meglódul vele az ágy, és egyik társát felborítja. Így ketten kerülnek a földre, rajtuk pedig az ágy, ami alól nem hamar fognak szabadulni. Még marad ellenség szemlátomás, de már nem tudják merre is kellene célozni pontosan, mint eddig. Ám ami még rosszabb a lábad alól dobogást hallasz. Többen is jönnek felfelé, de a feljáratot még nem találtad meg.

Nem vesznek észre, miközben a ház fala mellett somfordálsz el, hogy hátba tudd támadni őket. Az épület nem túl nagy, úgyhogy bő egy perc alatt át is kocogsz, de mikor befordulsz az épület átellenes sarkán, és számításaid szerint még egy hasonló kanyart kellett volna tenned, hogy hátba találkozz az ellennel. Így éppen szembe rohansz velük, igaz az utca csak ketten állnak előtted, és elsőre nem is tudják mit keres egy ilyen kerekded férfi, az éjszaka kellős közepén, kocogó tempóban egy ilyen környéken egy sötét sikátorban. A vérfoltokat még nem vették rajtad észre, de ha tovább közeledsz hozzájuk azt is meg fogják látni. Az egyik odasúg valamit társának, miközben látod, lapos pillantásokat vetnek feléd.
Az átváltozás megadja neked azt a kis pluszt, ami szükséges a kevéske idő kihasználásához. A rettegés teljesen elveszi az eszüket. Ledermedten állnak, és nézik, ahogy a pokolbéli szörny még ocsmányabbá válik, és mindenkit széttép. Vér fröcsköl a falra, és sikolyok válnak pillanatok alatt halálhörgéssé. Csontok törnek, vér bugyog, és mikor kinyílik egy csapóajtó a padlón, már csak te állsz, vagy legalábbis görnyedsz a holttestek darabjai felett. Vér borít, és csak két rád meredő szemet látsz. Fém is csillan, de abban biztos vagy, hogy nem sok esélyük van.

Az élő faltörő kos, igaz nem olyan kemény, mint egy rendes, és még csak nem is olyan eszes, de van akkor súlya. A férfiak még alig kapnak észbe, és emelik a feléjük közelítő zsírtömegre a fegyverüket, mikor te már be is csapódsz közéjük. A kerekségednek köszönhetően, ép bőrrel megúszod a dolgot, de ők már nem ilyen szerencsések.
Mintha egy hatalmas trambulint vágtak volna hozzájuk, úgy pattannak le a széles felületedről. A jobb oldali nagyot koppan az épület falán, lőni nem lő, de az eszméletét sem veszítette el. A szemével követ, miközben a fejéből csordogáló vért próbálja elállítani kézrátétellel. Nem túl sok sikerrel, így pedig az ábrázata, hamar átváltozik egy harci színekbe öltözött indiánná, kinek kezében pisztoly található, és mérgesen lép közelebb ellenségéhez.
A másikat is sikerül leverni a lábáról, de csak azért hogy te legyél rajta. A férfin vagy, aki megereszt egy lövést, amitől a fejed majd szétdurran. Nem azért mert eltalált volna, hanem mert olyan közel ért a lövés, hogy beszakadt a dobhártyád, legalábbis a bal. Így a világ eddig sztereo hangzása, most monoba ment át, de ez még nem akadályoz abban, hogy férfias harc elkezdődjön. A fegyver üresen kattan, és ekkor jönnek az első ütések, hova máshova mint has tájékra. Miközben a társa nem lő, hogy véletlenül se találhasson el rossz célpontot.


Fegyvert nem használnak, elég a látványod is. A feljáró, ahogy látod, mikor közelebb érsz, nem túl magas, éppen, hogy csak meghaladja a két métert. Ez pedig csak a szerencséjük a két tagnak. Ahogy lerohanod őket, kiknek csak egy fej látszik ki belőlük, félelemtől telve, próbálnának távolodni tőled, és halált osztó mancsaidtól, aminek következménye a hátrálás… lenne. Előbb az egyik, majd a másik fej is eltűnik szemeid elől, csak hogy egy-egy puffanással zuhanjanak az alattad lévő szintre. A félrelépés hatására, jó fél méter szintkülönbséget tettek meg tizedmásodperc alatt, ami talán a bokájukra nem, de az életükre jó hatással volt. Meghosszabbította pár másodperccel. Így hát a következő helyzet adódott, két fegyveres férfi a földről próbál felkecmeregni, és fegyvert rántva életedet kiontani, egy olyan széles négyzet alakú lyukon keresztül, melyet nem egy értelmes nagyságú férfira méreteztek, ezen kell keresztülszuszakolnod magad, csak hogy kezeid közé kaparinthasd még dobogó szívüket.

"Így jár minden banda tag."