Arkhami kikötő

//Elnézést a sok késésért//

Hosszas menekülés után végre-valahára meglátok pár motorcsónakot, amik, habár apró motorokkal vannak felruházva, attól még tökéletesek arra, hogy eltűnjek innen a fenébe. Beugrok az egyikbe, közben valami lökött csávó énekel nem messze tőlem egy másik csónakban. Mi a franc? Nem törődve vele, próbálom elindítani a csónakot, de hamar rá kell jönnöm, hogy ebben sok dolog ellenem lesz: először is észreveszem, hogy az átkozott csónak lukas, és lassan, de biztosan halad a süllyedés felé, másrészt az is árt a dolgoknak, hogy fingom sincs, hogy kell vezetni egy ilyet. Feladva a küzdelmet, visszaugrok a partra, és inkább odafordulok az éneklő fickó felé.
- Hé, te, neked meg mi bajod van? Talán az épület rossz oldalára kerültél? - kérdem tőle, Arkham felé mutatva. Közben reménykedek, hogy a szörnyek nem jönnek vissza, habár egyelőre nem úgy tűnik, hogy itt vannak. Vagy hogy egyáltalán léteznek. Mi történik itt?
- Tudod mit? Jövök én is. - mondom, ezzel beugrok mellé a csónakba, azonban ekkor észreveszem, hogy ez is lyukas. Mi van ezekkel a szarokkal? Fogok egy evezőt - elvileg minden ilyen csónakon kéne lennie, biztonsági okokból - és kis gondolkozás után kiugrok megint a partra, és visszaszólok a lökött fickónak:
- Hé, ember, van annak bármi esélye, hogy észreveszed azt a rohadt nagy lyukat a hajó padlóján, és végre te is kiszállsz abból a cuccból?

Teljes erőbevetéssel evezek, minden erőmet bevetem csak, hogy közelebb kerüljek a rejtély megoldásához. Hirtelen viszont egy érdekes kinézetű alak pattan be mellém. Közben valamit beszél.
~ Na igen, pont az épület rossz oldalán vagyok, rég bent kellene vernem a hisztit, hogy valamit kideríthessek. Húú bazd. Na mindegy, majd valamikor máskor megyek bulizni.
- Csá. Ábra?
Aztán egy újabb hirtelen mozdulattal kiveti magát vissza a partra, nem értem miről beszél, lenézek a csónak aljára, nincs ott lyuk. De én vagyok a tévedhetetlen Lev Hudson, meglepődésnek jelét sem mutatom, csupán evezésben megállok és visszaordítok.
- Ne félj, én vagyok Levi a Respawn klánból, az istenek az én kegyeltjeim. Gyorsabban átjutok a túlpartra mint hogy egy milliméter víz kerülhetne a csónakba.
Mivel nem reagál semmit folytatom tovább az utam, mindenre nincs időm. Fejem felett egy nagy fényes tüzes lény száguld el, egy ideig figyelem, hát itt valami nincs rendben, ez a város ma este kész káosz. Rögtön előkapom a telefonom és tárcsázom is rendőrséget.
- Jó estét kívánok, Lev Hudson mesél. Egy névtelen bejelentést tennék, kérem kapcsolják a légierőt. Mi az hogy nem? Figyelj ne erőlködj, több pénz van a számlámon mint a szánalmas vadászgépeik együttes értéke felszorozva a fizetésed nagyságával. Szóval kapcsold azt a rohadt légierőt! Na végre, jó estét uram. Bejelenteném, hogy a Gothami légtérben éppen most az Arkham sziget fölött egy hatalmas repülő tűzlény tűnt fel. Köszönöm a figyelmet, viszontlátásra.
Időközben eszembe jut egy történet amit azért hangosan elmesélek.
- 1940-ben vagy 41-ben a nácik kitalálták menjünk északnak a Skandináv-félszigetre. SS Jürgen, ma Jürgenrauch rögtön bele is egyezett, ő volt akkor a német szuperkatona. Gondoltam besegítek neki. Persze azt csak utólag mondták, hogy hajó az nincs, át kell úszni teljes felszerelésben. Egy teljes éjszakán át úsztunk a nulla fokos vízben, ráadásul én egy egész egységnyi tigrist is vittem a bal vállamon ezért csak jobb kézzel tudtam hajtani magam. Szóval egy ilyen Arkham táv meg se kottyanhat.
Éppen végzek a sztorival mikor áthaladok egy hártyán. Hirtelen máshol vagyok, egy székhez kötözve, velem szemben ül valaki. Némán figyelek, mikor a kezem szabaddá válik zsebemből a tollam és a jegyzetfüzetem veszem el.
- Jó napot uram. Lew Hudson vagyok és lenne magához néhány kérdésem. Kérem érthetően válaszoljon mindegyikre, így segítheti a munkámat. Szóval... Mit tud pontosan a Gotham utcáin található rejtelmes gázpalackokról. Amelyek nyilvánvalóan ideggázt bocsátanak ki? Illetve önnek mi köze van ehhez a nyilvánvalóan törvénysértő alvilági eseményhez?
Ez egy kihallgatás, az asztal, a székek, egymással szemben ülünk. Engem nem érdekel, hogy ez az ő terepe, már csak volt, most már a Respawn tulajdona.

Éppen csak végére érek a kérdéseknek de máris agresszív támadás ér, az ismeretlen eredetű anyag egyszerűen elkap és körbefolyik rajtam. Nem is próbálok védekezni, megvárom amíg a földhöz vág, falnak, megfogja a nyakam és minden más. Közben meglátom ki van mindezek mögött, Agyagpofa egyből írom is a jegyzetfüzetbe.
~ Azt hitted legyőzheted a legyőzhetetlent. Ostoba vagy. De majd mindjárt meglátod mennyire hasznos lehet az ha valaki már egy kisebb eséstől is meghalhat.
- Hömm höhhümm hühümmm hühü, hümm hümm, hömm.
Visszafogom a levegőmet, nem veszek levegőt, maximum az agyagot nyelem. Hiába zihálok, hiába az életösztön én nem fogok levegőt venni és ahogy magamat ismerem előbb meghalok mint hogy elájulnék. Ha mégsem akkor nyugodtan kezdek jegyzetelni az ismeretlen lányról és a rabról. Egyre bonyolultabb ez az ügy.

Lépteim könnyedek s fejemben sem kavarog semmi zűr. Fura zöld rongykupac mely öltönyömmé s cilinderemmé manifesztálódott, s melyben ott keringenek az elveszett lelkek örök zavarukban őrjöngve. Különös, furcsa, szótlan társra leltem...
Oly sok csoda van még eme mágiától s ismeretlennel teli világon, s mégis az ég felé tekintünk. Sose kételkedtem a földön kívüli életbe, hisz Kai'ckul szolgájaként jártam sok sok bolygón, igaz emlékeim elvesztek lázadásom pillanatában, az idegenek léte emlékezetembe vésődött.
Közben új ruhámmal jött idegen tudat elmém hátuljában motoszkál, duzzog amiért nem teljesítem akaratát. Itt, a fertőzött elmék édenkertjének kapujában állva előre akar törni, hogy magába foglalhassa a sötét lelkűeket, s közben reméli, megszelídítheti zabolázatlan gazdáját.
Igen ezért vagyok itt, hogy jóllakassam őt. Normál esetben nem törődnék vele, ám ezt köszönetképp adom neki, amiért akaratlanul is, de elárult egy kis titkot létemről.
Az, hogy felvehettem eme rongyos, foltos, furcsa maskarát egy új tényt közölt velem. Prischi vége óta érdekel a származásom, s a végtelen ködben fénypont volt eme tény. Viszont Izraelita terhes nőről semmi hír születésem előtt itt Gothamben, így folytatódik a sötétben tapogatózás.
Nagyot sóhajtok, majd húgocskámra gondolok, egyfajta végső búcsúképp, mielőtt végleg eltüntetem elmémből. Fellélegeztem, s egy új kaland felé fordítottam tekintetem. Valami volt ma a levegőben, tudtam jól s élveztem eme tudatot. Itt vagyok felnéztem az égre s ismét az idegenekre gondoltam, s tényleg felkeltette a kíváncsiságomat a dolog. Vajon mennyi hatalom lehet odakint amiről megfeledkeztem, ám mégis csak arra várnak hogy megszerezzem...
Hirtelen ahogy belegondoltam a világmindenségbe, azt akartam hogy az enyém legyen. Egy végtelen játszótér, csak nekem, s azoknak kiket meghagyok. Minden az enyém lesz, az enyém az enyém az enyém !!!

Mintha csak az univerzum válasza lenne apró kérésemre, egy kis darabkát küldött le nekem a végtelenből, s dobta bele a folyóba. Nem értettem miért pont a vízbe, de különösebben nem is zavart a dolog. Megropogtattam elgémberedett csontjaimat, majd szép lassan a parthoz sétáltam. Furcsa volt az a lény mi épp habfürdőt vett, bizonyítéka lehet az idegen létformákra, vagy lehet csak valaki őrül tudóst játszott. Még az sincs kizárva, hogy az Arkhamban vertek meg valakit nagyon, majd úgy felrúgták, hogy olyan volt mintha mintha az űrből esett volna le. Bárhogy is, legszívesebben azonnal elkezdtem volna bottal piszkálgatni, pesztrálni, de most az egyszer jófiú leszek. A köpennyel kötött egyezségem részeként néha nem leszek olyan mocsadék mint általában, így csettintésemre két szép nagydarab bárány jelent meg, amiket azonnal s vízbe küldtem a jövevényért. Óvatosan alábújtak, majd kivonszolták a partra. Utána sajnos eltűntek, mert annyira eláztak, hogy mozdulni se bírtak, de ez van. A szárazra már én segítettem ki új "barátomat" s finoman pofozni kezdtem hátha felébred, vagy ha felébred akkor reakcióra bírjam. Eközben köpenyem szép lassan felkészült, hogy ha esetlegesen egy gonosz teremtményt fogtam ki, azonnal elvehessem a lelkét. Nagyon reméltem hogy negatív jellemű lényt kaptam az égből, sokkal viccesebb lenne úgy a dolgok alakulása....

Ütemes járással járom a sarkokat. A r*bancaim jól jattolnak. Hát megérdemlek egy zsíros füstölni valót. Vaskos ballonkabátom belső zsebéből előhalászom az elmepuhítót. Ez pont ilyen éjszakákra való.
A csavart "dohányt" élvezettel nyalom körbe, orromhoz tartom, és mélyet szippantok még nyers illatából. Számban ízlelem, míg csak elő nem kerül a gyufa is. Csak egyet kell szipákolni hogy aprócska láng mutassa élvezetek várnak rám. A világ már az első füstkarika után is sokkal nyugodtabb.
Ekkor hallom meg a hangot, valami furcsa és ismeretlen. Kiveszem szájamból a jointot ám ezt még nem okozhatta a kislány. Hát meg kell tudnom mi is volt az. Most kalandozni van kedvem.
Az utcákon körülnézek, és egy eléggé kényelmes autót nézek ki magamnak. Bevetem szaktudásomat, az utcán töltött idővel, és megpróbálom minden feltűnés nélkül elkötni.
Ha sikerül azonnal a part felé vágtatok vele. Nem törődök a kanyargó csavaros úttal, vagy a mozgó világgal, már megszoktam és élvezem a látványt. Úgyhogy irány a forrás, mely tán új füstölni valót eredményez számomra.

- Oh, te arany színben pompázó égi tünemény. Örömömre szolgál látásod. Miben lehetek szolgálatodra?
Mélyen meghajoltam, s cilinderem megemeltem. Figyeltem a különös leányt, közben köpennyel sunyiba letéptem a partra vonszolt valami egy ujját. Később megvizsgálom.
Amennyiben sikerül elvigyorodom, s semmi negatív érzelem nem tükröződik rajtam. Valahogy szimpatikus ez a leány, különösen szimpatikus az ajka, mármint a helye.
Hirtelen elvigyorodok, s lemutatok a valamire.
-Ha ez kell tessék csak. Egyébiránt szeretném megtudakolni, hogy te miféle karaktere lennél eme világnak?
Közben azért felkészülök egy esetleges támadás hárítására, s visszatámadásra.

Épp hazafelé tartottam egy nehéz nap után. Dr. Devoltal ma is túlóráztunk ezért lekéstem az utolsó buszt is. Egy asszony megelégelte hogy a férje mindig megcsalja, ezért hamarabb ment haza a munkából és golyót repített mindkettejük fejébe. Aztán felhívta a rendőrséget és feladta magát. Szerintem jól tette, mert a boncoláson kiderült hogy szifiliszes volt a nő.
Nincs mit tenni, gyalog indulok akkor neki. Épp nem messze jártam a kikötőtől, amikor Hirtelen elsüvített a fejem fölött valami nagyon nagy zajjal. Azt hittem hogy rám szakad az ég. Vagy csak megint egy rakétát lőttek Gothemre. Ami a legfurcsább hogy az évente meg is szokott történni.
Nem messze tőlem ért vizet az a valami. A kíváncsiságtól vezérelve nekiindulok kideríteni hogy mi történt. Éppen befordulok az utolsó sarkon amikor olyat veszek észre amit eddig még nem láttam.
Egy repülő női izét?! Első látásra emberi nőre hasonlít, de a mosolya vérfagyasztó.
Éppen egy öltönyös férfivel beszélget, akitől szintén borsózik a hátam. Egy több mint két méteres pasas olyan vigyorral mint a játszadozó ragadozóké.
Hova kerültem én? Az biztos hogy ilyet nem lát mindennap az ember. Lassan hátrálok és visszabújok a sarok mögé. Remélem nem vettek észre.
Halgatózni lehet hogy bűn, de melyik ember nem bűnös legalább egy kicsit.

Az udvariatlanság netovábbja mit a hölgy művelt a sárga fénnyel amint megragadta nyakam, s elhajított. Repültem az égben, teljes s tökéletes tehetetlenségben, már megszoktam az ütéseket így annyira nem kavart fel, hogy a talajnak csapódtam.
Testem emgremegett a csapódástól, ám különösebb bajom nem lett. Feküdtem egy darabig s közben halgattam, amint az arany lányka beszélget azon "megnyerő" srílusában amivel engem is megtisztelt. Kezdem unni, hogy amikor valami különös karakter álja utam először elagyabugyál, majd keres valakit.
Zöld, azt keresi, és nemhiném hogy valami dílert keres.
Nyakamat kicsit megpaskoltam,  hogy visszaszáljon belé az élet, útálom ha folytogatnak...
Éreztem, hogy amint fekszem, agyam lassan elborul, támadni akarok, elrabolni a lány lelkét, habár még sosem próbálkoztam ezzel tudatosan...
Mintha csak fel nem tett kérdésemre reagált volna megszólalt köpönyegem a fejemben:
- Az ő szívét árnyékok lepik be, lelke börtönbevaló...
Ennyi kellett csak nekem, s a ruha megérezvén mire készülök nekem adta pár elítélt fizikai s szellemi erejét. Éreztem amint izmaim megfeszülnek, elmém kitisztul, egézségi állapotom kifogástalanná válik, ám szükség is lesz erre a következő lépésemhez.
Éreztem amint ott fekve, létem lassan elhalványul ahogy atomjaira bomlok, szétesik a test formája, a  a máspdperc tört részének a tört része alatt, s a dögszgú lány mögé kerülök a levegőben. A teleportációs betegség könyörtelen, ki is készít több bennem élő lelket, érzem a hányingert, de így, a köpeny segítségével sokkal könnyebb legyűrni, mint általában.
A lány a másik fazonra koncentrál ezalatt kell támadnom....
Azonnal idézem a két bárányt a kezemre amik próbálják megharapni s így megragadni a lány karjait, miközben a ruhám is szétbomlik s hatalmas kezekké változik amik megpróbálják megragadni a fejét, s a lábait, miközben egy új kéz belenyúl a lelkébe, s megpróbálja kitépni onnan, hogy a testét hátrahagyva örök börtönbe kerüljön, a lelkek köpönyegének redői között.
Én és a ruha s a bennünk élő rabok is minden mentális erejét latba vesszük, hogy sikerüljön fogjul ejtenünk a lányt.
Amennyiben sikerül a ruhán belül körbejárjuk az elméjét, hogy minden megszerezhető információt megtudjunk az általa említett zöldről, meg hogy egyáltalán ő micsoda.
Az egész művelet alatt figyelek a furcsa arany kreációira, s hogy minden ilyen megnyilvánulását le tudjam gyengíteni, pl ha a nyakamnál próbálkozik megint, annyi gyapjút teszek oda, hogy szétfeszíti, más esetekben pedig pajzsként szolgál majd. Az orromba is került egy kis gyapjú, hogy ne érezzem a fertelmes szájszagot. Ha sikerül az egész hadművelet, a kiütött lány testét teljesen kifosztom, és megmosom a fogát.
Az egész esemény alig vett igénybe több időt öt másodpercnél.

Arkhamot később este hagyta el, s érezte ahogy alaposan megéhezett. Krokkot szépen megetette muffinokkal, de saját gyomra üresen maradt. Éppen ezért, mikor motorjával végigszáguldott az utcán, meglátott egy hot-dogos kocsit az út mentén. Mire hazaér, kilyukad a gyomra, s már nem is emlékszik, mikor evett igazi jó amerikai hot-dogot. Apja mindig egészséges dolgokat főz, nem igazán helyesli az ilyen gyorskajákat. Dehát amit nem lát az nem fáj neki. Lelassít, s úgy halad előre, még egy-két kocsi előtte, várják a zöldet. Ujjaival elégedetten dobol a kormányon, gondolataiban elmélyül s azon filozofáll, mit kezdjen Krokkal. A mai, első találkozás nem lett olyan, mint ahogy azt ő valójában elképzelte, de nem is baj. Tekintetével átment az egyik vitrinre, melyben tv-k voltak kiállítva. Az aktuális híreket mutatták be. Robinsonville-ben meggyilkoltak egy fiatal asszonyt és a lányát, valaki felgyújtotta őket. Lucy csak megforgatta fejét, nem is mert tippelni, ki tehetett ilyesmit, hiszen Gotham tele van dilis alakkal. Megmozdul a sor, ő is halad előre, de nem sokat. Lefordul jobbra, az út széllére és végül megáll a hot-dogos kocsitól egy karnyújtásnyira. A motort hadja búgni, még jó hogy le tudott szabályosan parkolni rögtön mellette. Bukósisakját levette és kedves mosollyal nézett az eladósra.
- Jó estét. Egy hot-dogot kérek mindennel és extra csípős szósszal - adja le a rendelését, nyála már a szájában gyülekezik és teljesen megfeledkezik Krokkról, meg minden egyébről és csak a hot-dogra összpontosul.
- És ha esetleg még van hideg coca cola-ja azt is kérnék - teszi még hozzá végül. Az ilyen kiskocsiknak néha szokott lenni egy kis hűtő, amiben van egy-két doboz üdítő, remélli hogy még nem fogyott el. A koffein tudja hogy felpörgeti az agyát, éppen ez kell neki, elvégre ma este még sokáig fent lesz, hogy dolgozhasson a beadandóján.

Hát ez nem jó. Hallottam olyan emberekről, akik különleges dolgokra képesek, de állíthatom, hogy ez a nő, nem ember. Bár az emberi gonoszság meg van benne. Olyan mértékben hogy szerintem kiszorít minden más érzést. Mi hajthatja?
Míg ezen gondolkoztam, csinált valamit az előtte álló emberrel. A látványt nem tudnám leírni, de hogy nyaktörés lesz a vége, az már tuti. Holnap már az asztalon fog fogadni ebben biztos vagyok.
Amikor rá jöttem, hogy nem lenne jó tovább maradni már késő volt. Észrevett! Menekülni legfeljebb a halálba tudok. Úgy értem, hogy megkérem, ne nagyon fájdalmasan öljön meg. De még ha akartam se tudtam volna megszólalni. Valami megjelent a számon. Na, ez Pazar. Még egy jó beszólást se tehetek, mielőtt meghalok?
Nem sok időm volt gondolkodni, így arra a következtetésre jutottam, hogy inkább megpróbálok segíteni neki, minthogy a halott csávó után én is változtassak kicsit a csigolyáim elrendezésében.
Vagyis hogy nem. Úgy látszik, hogy túlélte, és olyan gyorsasággal pattant fel, hogy nem hittem a szememnek. Na, akkor csak nekem nincs itt olyan erőm, amivel élve megúszhatnám?
Míg a „nő” elmondta, amit akart én a másikat figyeltem. Átváltozott tetőtől-talpig. A köpenye mintha élt volna. Ha tippelhetnék, ő se szereti, ha nem figyelnek rá. Szerintem nem volna jó, ha a kettő útjába állnák. Bár sötét van, mégis úgy érzem, napfénynél se lennének szimpatikusabbak egyikük se.
A nő eleresztette a számat. Most mondanom kéne neki valamit? De a Zöldről nem tudok semmit. Kilehet az? Vagy netalán figyelmeztessem az alak támadására?
Az biztos, hogy sehogy se lesz jó. Egy dolgot teszek, ami lehet, hogy beválik. Azt tettetem, hogy elájulok. Nem vagyok nagy színész, de remélem beveszi. Legalább addig se néz a háta mögé. Hátha meglepheti az a fickó. Ő benne se bízom, de egyszerre csak egy gondot kell kiiktatni.
Miközben rogyok össze fele, azért résnyire nyitva hagyom a szemem, hátha történik valami érdekes. Közben persze imádkozom, hogy ne üssem meg nagyon magam, mert ha fájdalmamban elkiáltom magam akkor tuti végem.

Szemem már nagyon nem csak résnyire van nyitva. Na, ez igen! Megjött a felmentősereg! A félelem teljesen elpárolgott belőlem, és átvette a helyét a döbbenet. Nem mondanám, hogy meglep Gothemben flúgos alakokkal találkozni, na de ez? Szerintem ezek a srácok először hagyják, hogy az ellenfél félig halálra röhögi magukat, és akkor beviszik az utolsó ütést. Több mint valószínűleg egy faviccel.
És nem voltak kismiskák! Első látásra legalább egy szinten voltak Ms. Szépmosolyal! Furcsáltam hogy a másik pasi nem tudott ellene tenni semmit, erre megjelenik két bohóc, akik seperc alatt legyűrik a csajt. Nem mondom, hogy nagyon sajnálnám a lányt. Épp ellenkezőleg. Örülök, hogy lekötik.
Szívesen segítenék nekik, csak nem tudom hogyan. Ha a közelébe megyek, akkor nekem végem. Plusz, ha nem emberi teremtmény, akkor az a kis üveg kloroform se nagyon lenne hatással ellene.
Ezért nagyon „lassan”,vagyis pontosabban, ahogy a lábam bírta, fedezékbe húzódom, az egyik ház sarkánál. Még ha nem is tudok nekik segíteni, legalább nem leszek láb alatt. Bár nem tudom, hogy ki fog győzni, de az a két harisnyás fickó valamiért szimpatikusabb nekem. Talán azért mert nem akartak megölni? Igen, ez nálam + pont.