Arkhami kikötő

Egy kis móló. Általában kisebb hajók, csónakok szoktak kikötni, hogy élelmet és gyógyszert hozzanak az intézetnek. Néha a látogatók is vízi úton érkeznek.

Előzmény: Arkham elmegyógyintézet-egyéb helyiségek

Lassan, óvatosan lopakodsz a kis hajó felé, Davis-el az oldaladon. Így közelebbről látjátok, hogy két puskás őr áll a móló végén, miközben három matróz ládákat pakol ki a hajóból.

-Ha azt a hajót sikerül megfújnunk, lelécelhetünk innen. Intézzük el a mocskokat.-aztán, mielőtt még bármit is reagálhatnál, előrobban a rejtekhelyről, és ráveti magát az őrökre. Nincs más választásod, csatlakoznod kell ehhez az őrült rohamhoz.

Idegbeteg az első mozdulatával lesodorja a mólóról a két őrt, akik nagyot csobbannak a vízben. A három matróz ráveti magát a társadra. Már épp beszállnál te is a bunyóba, mikor a hajóról rád veti magát valaki. Elesel, és kieseik a kezedből a gumibot. A fickó rád mászik, és elkezdi püfölni a képed. Valamit gyorsan ki kell találnod, hogy kiszabadulj.

Már épp behunynám szemeimet, és végkimerülésemben elaludnék, amikor egy halk, erőtlen nyögést hallok a kormány felől. Davis felé fordulok, majd, hogy a vizes ruhám, az éjszaka hidege, vagy a látvány miatt, hirtelen megmerevedek. Mi a franc?! Látom a férfit a késsel, de kell egy kis idő, mire észbe kapok. Hiszen ez volt az, aki beleesett a vízbe! Én hülye meg persze totál elfeledkeztem róla.
-Majdnem megfulladtam miattad, te szemét! De most kibelezlek!
Mondja, majd megindul felém. Fogalmam sincs, mit tegyek. Mindenem fáj, meg se tudok mozdulni. Hihetetlen erőfeszítés árán felemelkedek négy kéz-lábra. És most? Ez a beteg állat egyre csak közelít, kezében a véres kés, és nem hiszem, hogy egy kis könyörgés meghatná. Rémülten, és idegesen keresek valamit a környezetemben, ami valahogy segítségemre lehetne. A szemem megakad a vízen. Csak egy pillanatig habozok, majd belevetem magam az Arkhamot és Gothamet elválasztó vízfolyamba. Ha az a fickó rám támadna a hajón, semmi esélyem se lenne, így viszont még nincs veszve minden. Még mindig teljesen át vagyok ázva, így alig érzem a víz hidegét. Ismét a tartalékaimhoz nyúlva alámerülök, és átúszok a hajó másik oldalára, majd fogást keresek rajta, valahogy úgy, ahogyan bizonyára a matróz is csinálta. Egyelőre ott maradok, megvárom, ellenségem bevette-e, és hgoy mi lesz a következő lépése.

A dulakodók mögött állsz lesben, várva a megfelelő pillanatot, hogy közbeavatkozz. Sikerül is megragadnod a fickót, alkarodat a torkára szorítva fojtogatni kezded. A matróz próbál lerázni, de te mozgósítod utolsó erőtartalékaidat, és nem ereszted a prédát. Egy idő után lanyhul az ellenállása, a végén pedig meg is szűnik. Végigdől a hajónpadlón, holtan. Zihálva roskadsz le mellé. Teljesen kikészültél. Tested minden pontja sajog, ráadásul majd megfagysz vizes gönceidben. Egy ideig csak fekszel, majd észbe kapsz, hogy még nem menekültél meg. Ki kell kötnöd a túlparton! Mikor feltápászkodsz, látod, hogy Davis szívéből a matróz kése mered az ég felé. Utolsó társad is meghalt. A húsz próbálkozóból csak neked sikerült megszökni Arkham poklából. És nemigen vágyakozol vissza. A vízbe lököd a két hullát, majd a kormányhoz lépsz. Viszonylag hamar kitapasztalod a hajó irányítását, és a túlpart felé kormányzod a hajót. Végül sikerül kikötnöd. A hajóban találsz száraz ruhát, igaz kicsit nagyok rád, de legalább nem fagysz meg. A zsebekben találsz némi készpénzt is. Látod hogy a part mentén rendőrök járőröznek, ám sikerül őket elkerülnöd. Eltűnsz a Gothami éjszakában.

//Kalandod véget ért! Remélem jól szórakoztál. //

A napokban egyre több a hír különös esetekről a városban, tudtam rögtön, hogy csakis én lehetek az aki megfejtheti az ügyet, pontosan ezért járom most az utcákat. Késő este van éppen egy szórakozóhely felé tartok, közben egy hívást intézek.
- Jaja elég nagy gáz volt, szegény srác, Jack hogy meghajította már a székkel. Mondjuk szólhattunk volna neki, de mindegy szarjunk rá. Hmm. Nem, én nem utálom a csajt, az anyjához szoktam járni szombatonként. Elég jó bőr azért. Na most leteszem, mindjárt meggyilkolnak ideggázzal. Puszi.
Tudom hogy már késő, kiengedték az ideggázt, mindjárt megdöglök, annyira nem érdekel, azért még a mobilom zsebre teszem. Hirtelen elém terem egy kereszteslovag zombi. Félek, nem kicsit, szívem hevesen ver, reszketek, minden bajom van, mozdulni se tudok.
- Én léptem csé.
Ezzel elkezdek futni neki a városnak, sokszor az út közepén, magasan leszarom, hogy jönnek a kocsik, majd azok arrébb mennek. Próbálok nem szűk helyekre kerülni és folyamatosan lefelé futni, hátra már nem nézek, úgyis lefutom. Csak az a kérdés mennyi idő. Tartom a tempót, végül egészen leérek a kikötőig. Remek.

Nem szórakoztam sokat, egészen a kikötőig futottam, persze azt a nyomorult vesztes szörnyeteget gond nélkül leráztam, adoniszi testem izmos és ruganyos gond nélkül vette az akadályokat. Magam körül nem igazán láttam senkit csak hangokat hallottam, vannak még itt mások is, fontos lehet még a nyomozás szempontjából.
Amint megpillantom a csónakot beugrok és gyorsan evezni kezdek, vagy a hajó motorját használom. Igyekszem a lehető legjobban haladni. Ha észreveszem, hogy a hajó süllyed nem kezdek el pánikolni, csodás énekhangommal nyugtatom magam.
-Az új világba indult a hullámok hátán, De Újfullandnál nem ment tovább. Egy nő a hajó orrban, rókázott, de már jól van, A jeges szélben sikoltás száll: Nézd már ott egy jéghegy komám, Szarok rá szólt a részeg kapitány. Halld hát a halál dalát, Megfagyunk ma éjjel, de a sós víz majd konzervál. Mellkasomon nyílt seb, a lábam meg nincs meg, karjaimnak hűlt helye már. Egy fej nélküli hulla az IQ-ja már nulla, Arca helyén az árbóc kosár. Egy kar egy láb ez szörnyű halál A szívem lelassul s megáll Halld hát a halál dalát,
megfagyunk ma éjjel, de a sós víz majd konzervál Tűz, jég, s a víz elborít,
S közben élvezd a hullák szagát, Nincs gáz, nézd a jó oldalát, Mert a filmemben ott vagy és nyerhetsz vagy 10 Oscar-t.
Hangom vékony és most kifejezetten nőies simán ringbe száll Szelíd Dióval is akár. Az utolsó hangot direkt sokáig kitartom, csak hogy megcsillogtathassam tehetségem.