Arkhami kikötő

Éppen csak végére érek a kérdéseknek de máris agresszív támadás ér, az ismeretlen eredetű anyag egyszerűen elkap és körbefolyik rajtam. Nem is próbálok védekezni, megvárom amíg a földhöz vág, falnak, megfogja a nyakam és minden más. Közben meglátom ki van mindezek mögött, Agyagpofa egyből írom is a jegyzetfüzetbe.
~ Azt hitted legyőzheted a legyőzhetetlent. Ostoba vagy. De majd mindjárt meglátod mennyire hasznos lehet az ha valaki már egy kisebb eséstől is meghalhat.
- Hömm höhhümm hühümmm hühü, hümm hümm, hömm.
Visszafogom a levegőmet, nem veszek levegőt, maximum az agyagot nyelem. Hiába zihálok, hiába az életösztön én nem fogok levegőt venni és ahogy magamat ismerem előbb meghalok mint hogy elájulnék. Ha mégsem akkor nyugodtan kezdek jegyzetelni az ismeretlen lányról és a rabról. Egyre bonyolultabb ez az ügy.

Lépteim könnyedek s fejemben sem kavarog semmi zűr. Fura zöld rongykupac mely öltönyömmé s cilinderemmé manifesztálódott, s melyben ott keringenek az elveszett lelkek örök zavarukban őrjöngve. Különös, furcsa, szótlan társra leltem...
Oly sok csoda van még eme mágiától s ismeretlennel teli világon, s mégis az ég felé tekintünk. Sose kételkedtem a földön kívüli életbe, hisz Kai'ckul szolgájaként jártam sok sok bolygón, igaz emlékeim elvesztek lázadásom pillanatában, az idegenek léte emlékezetembe vésődött.
Közben új ruhámmal jött idegen tudat elmém hátuljában motoszkál, duzzog amiért nem teljesítem akaratát. Itt, a fertőzött elmék édenkertjének kapujában állva előre akar törni, hogy magába foglalhassa a sötét lelkűeket, s közben reméli, megszelídítheti zabolázatlan gazdáját.
Igen ezért vagyok itt, hogy jóllakassam őt. Normál esetben nem törődnék vele, ám ezt köszönetképp adom neki, amiért akaratlanul is, de elárult egy kis titkot létemről.
Az, hogy felvehettem eme rongyos, foltos, furcsa maskarát egy új tényt közölt velem. Prischi vége óta érdekel a származásom, s a végtelen ködben fénypont volt eme tény. Viszont Izraelita terhes nőről semmi hír születésem előtt itt Gothamben, így folytatódik a sötétben tapogatózás.
Nagyot sóhajtok, majd húgocskámra gondolok, egyfajta végső búcsúképp, mielőtt végleg eltüntetem elmémből. Fellélegeztem, s egy új kaland felé fordítottam tekintetem. Valami volt ma a levegőben, tudtam jól s élveztem eme tudatot. Itt vagyok felnéztem az égre s ismét az idegenekre gondoltam, s tényleg felkeltette a kíváncsiságomat a dolog. Vajon mennyi hatalom lehet odakint amiről megfeledkeztem, ám mégis csak arra várnak hogy megszerezzem...
Hirtelen ahogy belegondoltam a világmindenségbe, azt akartam hogy az enyém legyen. Egy végtelen játszótér, csak nekem, s azoknak kiket meghagyok. Minden az enyém lesz, az enyém az enyém az enyém !!!

Mintha csak az univerzum válasza lenne apró kérésemre, egy kis darabkát küldött le nekem a végtelenből, s dobta bele a folyóba. Nem értettem miért pont a vízbe, de különösebben nem is zavart a dolog. Megropogtattam elgémberedett csontjaimat, majd szép lassan a parthoz sétáltam. Furcsa volt az a lény mi épp habfürdőt vett, bizonyítéka lehet az idegen létformákra, vagy lehet csak valaki őrül tudóst játszott. Még az sincs kizárva, hogy az Arkhamban vertek meg valakit nagyon, majd úgy felrúgták, hogy olyan volt mintha mintha az űrből esett volna le. Bárhogy is, legszívesebben azonnal elkezdtem volna bottal piszkálgatni, pesztrálni, de most az egyszer jófiú leszek. A köpennyel kötött egyezségem részeként néha nem leszek olyan mocsadék mint általában, így csettintésemre két szép nagydarab bárány jelent meg, amiket azonnal s vízbe küldtem a jövevényért. Óvatosan alábújtak, majd kivonszolták a partra. Utána sajnos eltűntek, mert annyira eláztak, hogy mozdulni se bírtak, de ez van. A szárazra már én segítettem ki új "barátomat" s finoman pofozni kezdtem hátha felébred, vagy ha felébred akkor reakcióra bírjam. Eközben köpenyem szép lassan felkészült, hogy ha esetlegesen egy gonosz teremtményt fogtam ki, azonnal elvehessem a lelkét. Nagyon reméltem hogy negatív jellemű lényt kaptam az égből, sokkal viccesebb lenne úgy a dolgok alakulása....

Ütemes járással járom a sarkokat. A r*bancaim jól jattolnak. Hát megérdemlek egy zsíros füstölni valót. Vaskos ballonkabátom belső zsebéből előhalászom az elmepuhítót. Ez pont ilyen éjszakákra való.
A csavart "dohányt" élvezettel nyalom körbe, orromhoz tartom, és mélyet szippantok még nyers illatából. Számban ízlelem, míg csak elő nem kerül a gyufa is. Csak egyet kell szipákolni hogy aprócska láng mutassa élvezetek várnak rám. A világ már az első füstkarika után is sokkal nyugodtabb.
Ekkor hallom meg a hangot, valami furcsa és ismeretlen. Kiveszem szájamból a jointot ám ezt még nem okozhatta a kislány. Hát meg kell tudnom mi is volt az. Most kalandozni van kedvem.
Az utcákon körülnézek, és egy eléggé kényelmes autót nézek ki magamnak. Bevetem szaktudásomat, az utcán töltött idővel, és megpróbálom minden feltűnés nélkül elkötni.
Ha sikerül azonnal a part felé vágtatok vele. Nem törődök a kanyargó csavaros úttal, vagy a mozgó világgal, már megszoktam és élvezem a látványt. Úgyhogy irány a forrás, mely tán új füstölni valót eredményez számomra.

- Oh, te arany színben pompázó égi tünemény. Örömömre szolgál látásod. Miben lehetek szolgálatodra?
Mélyen meghajoltam, s cilinderem megemeltem. Figyeltem a különös leányt, közben köpennyel sunyiba letéptem a partra vonszolt valami egy ujját. Később megvizsgálom.
Amennyiben sikerül elvigyorodom, s semmi negatív érzelem nem tükröződik rajtam. Valahogy szimpatikus ez a leány, különösen szimpatikus az ajka, mármint a helye.
Hirtelen elvigyorodok, s lemutatok a valamire.
-Ha ez kell tessék csak. Egyébiránt szeretném megtudakolni, hogy te miféle karaktere lennél eme világnak?
Közben azért felkészülök egy esetleges támadás hárítására, s visszatámadásra.

Épp hazafelé tartottam egy nehéz nap után. Dr. Devoltal ma is túlóráztunk ezért lekéstem az utolsó buszt is. Egy asszony megelégelte hogy a férje mindig megcsalja, ezért hamarabb ment haza a munkából és golyót repített mindkettejük fejébe. Aztán felhívta a rendőrséget és feladta magát. Szerintem jól tette, mert a boncoláson kiderült hogy szifiliszes volt a nő.
Nincs mit tenni, gyalog indulok akkor neki. Épp nem messze jártam a kikötőtől, amikor Hirtelen elsüvített a fejem fölött valami nagyon nagy zajjal. Azt hittem hogy rám szakad az ég. Vagy csak megint egy rakétát lőttek Gothemre. Ami a legfurcsább hogy az évente meg is szokott történni.
Nem messze tőlem ért vizet az a valami. A kíváncsiságtól vezérelve nekiindulok kideríteni hogy mi történt. Éppen befordulok az utolsó sarkon amikor olyat veszek észre amit eddig még nem láttam.
Egy repülő női izét?! Első látásra emberi nőre hasonlít, de a mosolya vérfagyasztó.
Éppen egy öltönyös férfivel beszélget, akitől szintén borsózik a hátam. Egy több mint két méteres pasas olyan vigyorral mint a játszadozó ragadozóké.
Hova kerültem én? Az biztos hogy ilyet nem lát mindennap az ember. Lassan hátrálok és visszabújok a sarok mögé. Remélem nem vettek észre.
Halgatózni lehet hogy bűn, de melyik ember nem bűnös legalább egy kicsit.

Az udvariatlanság netovábbja mit a hölgy művelt a sárga fénnyel amint megragadta nyakam, s elhajított. Repültem az égben, teljes s tökéletes tehetetlenségben, már megszoktam az ütéseket így annyira nem kavart fel, hogy a talajnak csapódtam.
Testem emgremegett a csapódástól, ám különösebb bajom nem lett. Feküdtem egy darabig s közben halgattam, amint az arany lányka beszélget azon "megnyerő" srílusában amivel engem is megtisztelt. Kezdem unni, hogy amikor valami különös karakter álja utam először elagyabugyál, majd keres valakit.
Zöld, azt keresi, és nemhiném hogy valami dílert keres.
Nyakamat kicsit megpaskoltam,  hogy visszaszáljon belé az élet, útálom ha folytogatnak...
Éreztem, hogy amint fekszem, agyam lassan elborul, támadni akarok, elrabolni a lány lelkét, habár még sosem próbálkoztam ezzel tudatosan...
Mintha csak fel nem tett kérdésemre reagált volna megszólalt köpönyegem a fejemben:
- Az ő szívét árnyékok lepik be, lelke börtönbevaló...
Ennyi kellett csak nekem, s a ruha megérezvén mire készülök nekem adta pár elítélt fizikai s szellemi erejét. Éreztem amint izmaim megfeszülnek, elmém kitisztul, egézségi állapotom kifogástalanná válik, ám szükség is lesz erre a következő lépésemhez.
Éreztem amint ott fekve, létem lassan elhalványul ahogy atomjaira bomlok, szétesik a test formája, a  a máspdperc tört részének a tört része alatt, s a dögszgú lány mögé kerülök a levegőben. A teleportációs betegség könyörtelen, ki is készít több bennem élő lelket, érzem a hányingert, de így, a köpeny segítségével sokkal könnyebb legyűrni, mint általában.
A lány a másik fazonra koncentrál ezalatt kell támadnom....
Azonnal idézem a két bárányt a kezemre amik próbálják megharapni s így megragadni a lány karjait, miközben a ruhám is szétbomlik s hatalmas kezekké változik amik megpróbálják megragadni a fejét, s a lábait, miközben egy új kéz belenyúl a lelkébe, s megpróbálja kitépni onnan, hogy a testét hátrahagyva örök börtönbe kerüljön, a lelkek köpönyegének redői között.
Én és a ruha s a bennünk élő rabok is minden mentális erejét latba vesszük, hogy sikerüljön fogjul ejtenünk a lányt.
Amennyiben sikerül a ruhán belül körbejárjuk az elméjét, hogy minden megszerezhető információt megtudjunk az általa említett zöldről, meg hogy egyáltalán ő micsoda.
Az egész művelet alatt figyelek a furcsa arany kreációira, s hogy minden ilyen megnyilvánulását le tudjam gyengíteni, pl ha a nyakamnál próbálkozik megint, annyi gyapjút teszek oda, hogy szétfeszíti, más esetekben pedig pajzsként szolgál majd. Az orromba is került egy kis gyapjú, hogy ne érezzem a fertelmes szájszagot. Ha sikerül az egész hadművelet, a kiütött lány testét teljesen kifosztom, és megmosom a fogát.
Az egész esemény alig vett igénybe több időt öt másodpercnél.

Arkhamot később este hagyta el, s érezte ahogy alaposan megéhezett. Krokkot szépen megetette muffinokkal, de saját gyomra üresen maradt. Éppen ezért, mikor motorjával végigszáguldott az utcán, meglátott egy hot-dogos kocsit az út mentén. Mire hazaér, kilyukad a gyomra, s már nem is emlékszik, mikor evett igazi jó amerikai hot-dogot. Apja mindig egészséges dolgokat főz, nem igazán helyesli az ilyen gyorskajákat. Dehát amit nem lát az nem fáj neki. Lelassít, s úgy halad előre, még egy-két kocsi előtte, várják a zöldet. Ujjaival elégedetten dobol a kormányon, gondolataiban elmélyül s azon filozofáll, mit kezdjen Krokkal. A mai, első találkozás nem lett olyan, mint ahogy azt ő valójában elképzelte, de nem is baj. Tekintetével átment az egyik vitrinre, melyben tv-k voltak kiállítva. Az aktuális híreket mutatták be. Robinsonville-ben meggyilkoltak egy fiatal asszonyt és a lányát, valaki felgyújtotta őket. Lucy csak megforgatta fejét, nem is mert tippelni, ki tehetett ilyesmit, hiszen Gotham tele van dilis alakkal. Megmozdul a sor, ő is halad előre, de nem sokat. Lefordul jobbra, az út széllére és végül megáll a hot-dogos kocsitól egy karnyújtásnyira. A motort hadja búgni, még jó hogy le tudott szabályosan parkolni rögtön mellette. Bukósisakját levette és kedves mosollyal nézett az eladósra.
- Jó estét. Egy hot-dogot kérek mindennel és extra csípős szósszal - adja le a rendelését, nyála már a szájában gyülekezik és teljesen megfeledkezik Krokkról, meg minden egyébről és csak a hot-dogra összpontosul.
- És ha esetleg még van hideg coca cola-ja azt is kérnék - teszi még hozzá végül. Az ilyen kiskocsiknak néha szokott lenni egy kis hűtő, amiben van egy-két doboz üdítő, remélli hogy még nem fogyott el. A koffein tudja hogy felpörgeti az agyát, éppen ez kell neki, elvégre ma este még sokáig fent lesz, hogy dolgozhasson a beadandóján.

Hát ez nem jó. Hallottam olyan emberekről, akik különleges dolgokra képesek, de állíthatom, hogy ez a nő, nem ember. Bár az emberi gonoszság meg van benne. Olyan mértékben hogy szerintem kiszorít minden más érzést. Mi hajthatja?
Míg ezen gondolkoztam, csinált valamit az előtte álló emberrel. A látványt nem tudnám leírni, de hogy nyaktörés lesz a vége, az már tuti. Holnap már az asztalon fog fogadni ebben biztos vagyok.
Amikor rá jöttem, hogy nem lenne jó tovább maradni már késő volt. Észrevett! Menekülni legfeljebb a halálba tudok. Úgy értem, hogy megkérem, ne nagyon fájdalmasan öljön meg. De még ha akartam se tudtam volna megszólalni. Valami megjelent a számon. Na, ez Pazar. Még egy jó beszólást se tehetek, mielőtt meghalok?
Nem sok időm volt gondolkodni, így arra a következtetésre jutottam, hogy inkább megpróbálok segíteni neki, minthogy a halott csávó után én is változtassak kicsit a csigolyáim elrendezésében.
Vagyis hogy nem. Úgy látszik, hogy túlélte, és olyan gyorsasággal pattant fel, hogy nem hittem a szememnek. Na, akkor csak nekem nincs itt olyan erőm, amivel élve megúszhatnám?
Míg a „nő” elmondta, amit akart én a másikat figyeltem. Átváltozott tetőtől-talpig. A köpenye mintha élt volna. Ha tippelhetnék, ő se szereti, ha nem figyelnek rá. Szerintem nem volna jó, ha a kettő útjába állnák. Bár sötét van, mégis úgy érzem, napfénynél se lennének szimpatikusabbak egyikük se.
A nő eleresztette a számat. Most mondanom kéne neki valamit? De a Zöldről nem tudok semmit. Kilehet az? Vagy netalán figyelmeztessem az alak támadására?
Az biztos, hogy sehogy se lesz jó. Egy dolgot teszek, ami lehet, hogy beválik. Azt tettetem, hogy elájulok. Nem vagyok nagy színész, de remélem beveszi. Legalább addig se néz a háta mögé. Hátha meglepheti az a fickó. Ő benne se bízom, de egyszerre csak egy gondot kell kiiktatni.
Miközben rogyok össze fele, azért résnyire nyitva hagyom a szemem, hátha történik valami érdekes. Közben persze imádkozom, hogy ne üssem meg nagyon magam, mert ha fájdalmamban elkiáltom magam akkor tuti végem.

Szemem már nagyon nem csak résnyire van nyitva. Na, ez igen! Megjött a felmentősereg! A félelem teljesen elpárolgott belőlem, és átvette a helyét a döbbenet. Nem mondanám, hogy meglep Gothemben flúgos alakokkal találkozni, na de ez? Szerintem ezek a srácok először hagyják, hogy az ellenfél félig halálra röhögi magukat, és akkor beviszik az utolsó ütést. Több mint valószínűleg egy faviccel.
És nem voltak kismiskák! Első látásra legalább egy szinten voltak Ms. Szépmosolyal! Furcsáltam hogy a másik pasi nem tudott ellene tenni semmit, erre megjelenik két bohóc, akik seperc alatt legyűrik a csajt. Nem mondom, hogy nagyon sajnálnám a lányt. Épp ellenkezőleg. Örülök, hogy lekötik.
Szívesen segítenék nekik, csak nem tudom hogyan. Ha a közelébe megyek, akkor nekem végem. Plusz, ha nem emberi teremtmény, akkor az a kis üveg kloroform se nagyon lenne hatással ellene.
Ezért nagyon „lassan”,vagyis pontosabban, ahogy a lábam bírta, fedezékbe húzódom, az egyik ház sarkánál. Még ha nem is tudok nekik segíteni, legalább nem leszek láb alatt. Bár nem tudom, hogy ki fog győzni, de az a két harisnyás fickó valamiért szimpatikusabb nekem. Talán azért mert nem akartak megölni? Igen, ez nálam + pont.

Szélesen elvigyorodom az Ezredes látására, meglepedett, hogy túlélte a korábbit. Ostoba naív, bolond, ám a hasznomra lesz.
Furcsa paradicsomos kombójuk után, hagyom, hogy övék legyen a főszerep, s mindenben segítek nekik, hogy legyőzzék a sárga hölgyet.
Hirtelen valami eszembe jut, s elvigyorodom. Még sosem használtam hatalmát eme ereklyének, ám úgyérzem épp itt az ideje.
Érzem amint a lábaimba az izmok feszülnek ahogy békaként felugrom, majd hirtelen elefánt erejével csapok le a csípős íztől prüszkölő lányra. Nem akarok komoly sérülést bevinni, csak ki akarom ütni, hogy kikérdezhessem, majd a köpennyel megkötözöm. Ahogy sejtem a köröttem lévők szíve tisztább az enyémnél, s még jól jöhet ha közéjük valónak hisznek. Amennyiben segítség kell valakinek, azonnal segítek a három közül bármelyiknek, s ha sikerült lecsapnom a sárga ajkatlant, hagyom, hogy a többiek tegyék fel először a kérdéseket. Én addig végigmérem, hátha rájövök valami módon az erejének a mibenlétére. Alaposan megfigyeltem az eddigi kreatúrákat, s biztos hgoy az elméjén kersztül idézi a kreatúrákat, ám azt jó lenne tudni, valyon ereklye, vagy saját erő áll a hatalma hátterében. És ha sikerült lecsapni, ha nem, ki akarom kérdezni az úgynevezett "alakulatról" amit az előbb említett.

A kis komédiás társulat úgy legyűrte a mosolygós csajt, hogy az semmit se tudott ellene tenni. Bámulatos volt. A régi fekete-fehér hangnélküli komédiás filmeket mintha összeolvasztották volna a karatés filmekkel. Nem tudtam hogy a végén tátsam a szám vagy tapsoljak.
Végül is előbújtam a rejtekemből és lassan megközelítettem a kis csapatot. Nagyon nem mentem közel a nőhöz, nehogy véletlenül bajom essen. Épp meg akartam kérdezni hogy mi folyik itt, amikor megjelent egy hasonló öltözetű pasi, mist a kiscsajnak volt. Látszott rajta hogy nem kis pályás. A ruhájukból arra következtettem, hogy hasonló, egymással konkurens helyen dolgozhatnak.
Amikor meghallottam, hogy mit mondott kicsit felment bennem a pumpa.
- Bocsánat a nyers modoromért, de hogy képzeli ezt? Ez a két hős megmentette az életünket, és helyettük akarja learatni a babérokat? Amikor megjelent a „hölgyemény” valaki zöldöt keresett. Szerintem az maga volt. De amikor veszélyben voltunk, mégis ők mentettek meg minket, nem pedig maga. Legalább megköszönhetné nekik, és egyenrangúként hallgathatnák ki a foglyot.
Mikor ezt végigmondtam rájöttem hogy rossz ötlet egy repülni képes egyént magamra haragítani, ha én nem tudok repülni! De már nincs mit tenni. Kicsit meghúzom magam és lesütöm a szemem. A hősködést inkább a profira kellene hagyni. Bár nem hiszem hogy megöl emiatt, de nem is fog most már kedvelni.

Nyugodtan álltam, míg a zöld egyenruhás leereszkedett közénk, s egyre inkább furdalt a kíváncsiság a történések miatt. A férfi megszólalt, s kissé feljebb szaladta  szemöldököm a hivatali szöveg miatt. Elég fellengzősre sikeredett, ám én a jelenlegi helyzetben nem szóltam volna be ekkorát, mint eddig rejtőzködő fiatal barátom, habár meg kell hagynom, szimpatikus volt a dolog.
Most az egyszer valami azt súgja a fény oldalára álljak kicsit, ezért biztatóan rátettem az előbbi zöld ruhásnak beszólóra a kezem, mintegy nyugtatásként s megszólaltam.

- Elnézést a barátom kirohanásáért, csak még nemigen tudja hova tenni a szituációt, ahogyan én sem. Megtudná mondani, már ha nem bizalmas az információ, hogy miféle egységhez tartozik, ugyanis az biztos hogy valamiféle katonai szervezet része.
Továbbá az én részemről örömmel segítek bármiben. A nevem Holdfejű s bizony vannak oly képességeim, amik még a hasznára is válhatnak.

Kíváncsi vagyok, mi sül ki ebből az egészből..