Purgatórium

Hozzászólások száma : 803 Join date : 2011. Feb. 22.

Az elveszett, kóborló lelkek hazája, misztikus, és félelmetes hely. Kik felett nem tudnak ítélkezni, ide kerülnek, avagy nem érkezett még el az idejük, itt kell várakozniuk a „megváltásra” avagy a felsőbb tanács döntésére, élete milyen mederben folyhat tovább. Ez azért lehetséges, mert azon emberek, kik itt tartózkodnak huzamosabb ideig lelkük nem talált békére, hiába éltek bűnös cselekedetek nélkül, viszont olyannyira bűnösek sem voltak, hogy a Pokol martalékává váljanak. Sokakat önhibájuk, avagy egyszerűen rossz döntés meghozatala kényszerít örök gondolkodásra, bolyongásra, míg nem végül megszületik felettük az ítélet.
Vannak akik felöl pár nap alatt döntés születik, de vannak kik évekig bolyonganak a ködös, végeláthatatlan síkságon, bár ez valamilyen szinten nem tudják megmondani, hiszen itt az idő, mint fogalom nem létezik, semmilyen formában.
A zavarodott lelkek célja, hogy megbékéljenek életük során elkövetett döntésekkel, megbirkózzanak bűneikkel, és teljesen megtisztuljanak, hogy elérhessék a Mennyország kapuit.
A Purgatóriumot az Angyalok őrzik, biztosítva hogy senki ne hozhasson könnyű döntést, olyat ami felborítaná a jól létrehozott rendszert, mely már évezredek óta működik a túlvilágon.

Purgatórium Purgatory_01_www.kepfeltoltes.hu_

Hozzászólások száma : 803 Join date : 2011. Feb. 22.

Demolition Captain NJK-jának Elektrominátornak magánkalandja:

A döntés

Sötétség. Ez jellemzi jelenlegi helyzeted, mikor sugdolózásra ébredsz.
- Hagyd a bácsit Billy, alszik. - Szól az egyik hang.
- Maradj már Emily, mindig elrontod a szórakozásom. - Válaszolt a fiú hang, mikor végre tényleg úgy érzed, ki bírod nyitni a szemed, bökdösést érzel az orrodnál.
Úgy kelsz, mintha alig aludtál volna pár órát, fáradtan, még a szemeid is sajognak, mire kinyitod a szemed két gyermeket látsz magad előtt, egy fiút és egy lányt.

Purgatórium Child_www.kepfeltoltes.hu_

A fiú egy botot tart a kezében és azzal bökdösi az orrodat, még az sem zavarja, hogy már ébren vagy.
- Hagyd abba Billy! - Szólt rá a fiúra ismét a lány, miután rád pillant.
- Jól tetszik lenni a bácsi? - Kérdezte.
- Hogy lenne jól, hát meg halt, te dilis! - Nevette ki a fiú.
Ekkor esik le neked, hogy tényleg...Darius végzett veled, mikor mellkasodra pillantasz, honnan még talán pár perccel ezelőtt még éles fájdalom hasított tested minden szegletébe, most semmi nyomát nem találod a halálod okozó tollaknak.

Tárgy: Re: Purgatórium Szomb. Nov. 19, 2011 9:27 pm

Épp ordítanék. Ez lett volna az utolsó cselekedetem. De az élet... akarom mondani a halál közbeszólt. Az angyal vagy mi a fészkes fene volt is Darius, megölt. Remek! Kellett nekem a maffiával kezdeni. Na jó, ezt nem kéne elpoénkodni. Kinyírtak! A ROHADT ÉLETBE! Jó... némileg így is terveztem... de most, hogy megtörtént... meg vagyok döbbenve. Nem hittem a Túlvilágban. Őszintén szólva semmi mindenek felett álló dologban nem hiszek. Pedig létezik. Valami van. Meghaltam, de élek. Most akkor mi?? Óvatosan felkászálódom, mintha nem volnék biztos a saját mozdulataimban. Mintha bármelyik moccanásnál meghalhatnék, pedig a vég már eljött. A vége. Az én végem. Mi a fene folyik itt? Jó lesz, ha megkérdezem a kölyköket.

- Hé, ti! Mi ez az egész? Mi történt? Hogyhogy meghaltam? Na és hol vagyok pontosan?

Valahogy nem tudom felfogni mi is történt.

Hozzászólások száma : 803 Join date : 2011. Feb. 22.

A gyerekek zavartan néztek össze, a fiú el is nevette magát.
- A bácsi minden bizonnyal beverte a fejét. Hahahaa - Adott hangot gúnyolódásának az ifjú, mire a lány ismét lekorholta.
- Nem illik kinevetni a bácsit Billy. - Rázta meg ujját fenyegetően, majd válaszra emelte kis száját, mire a fiú megelőzte.
- Én csak tejfölnek hívom, de valami váróterem. - Mondta a fiú, s mikor körbe nézel, rájössz, miért is nevezhette el Billy tejfölnek a helyet. Közel s távol, nincs semmi csak köd.
- Nem tudjuk, hogy a bácsi, hogy halt meg. Nekünk napokig tartott rájönnünk, hogy meghaltunk. - Mondta maga elé nézve, látszólag elszomorodott.
- Ne rinyálj megint, anyánk tehet róla. - Válaszolt a fiú, mikor meglátta, hogy Emily elkezd sírni.
- Nem, anyunak biztos meg volt az oka, hogy ezt tette velünk. - Válaszolta a láy pityeregve.
Minden esetre egyenlőre furcsa helyzetbe csöppentél, és egyedüli információ forrásként bármilyen torz, ez a két gyermek szolgál.

Tárgy: Re: Purgatórium Szomb. Nov. 19, 2011 9:44 pm

Egyre jobb és jobb lesz ez a mai nap. Már ha egyáltalán még ma van. Fene tudja, mióta lehetek halott. Mindenesetre szoknom kell a gondolatot, hogy egy darabig ezekkel a kölykökkel kell társalognom.

- Na jó... szedjük össze magunkat.

Ezt főleg a lánynak címzem. Utálom, ha valaki sír. Sosem bírtam.

- Azt mondjátok ez egy váróterem. De mire kell várni? Na és ha váróterem, több mindenkinek kéne még itt lennie rajtunk kívül, nem? Szerintem induljunk meg valamerre. Valahol csak találunk valakit...

... vagy valamit, de ezt már csak magamban tettem hozzá. Nem hiszem, hogy Dariusnál jöhet még rosszabb. Hisz meghalni már úgysem tudok. Így hát jobb híján megvárom mit felelnek a kölykök és ha úgy adódik elindulok egyenesen, amerre az út v... akarom mondani, amerre a köd visz. Bakker, tényleg most kezdek el poénkodni? Ezt nem hiszem el.

Hozzászólások száma : 803 Join date : 2011. Feb. 22.

- Várunk valamire nem? Akkor váróterem. - Mosolygott a kölyök, körülbelül úgy nézve rád, hogy ő bizony okosabb nálad.
- Próbáltuk, volt hogy napokig sétáltunk. - Válaszol a lány, mikor elindulsz a semmibe.
- Szerintem évekig mentünk. - Tromfolt rá a fiú büszkén verve mellkasára.
- Ne butáskodj az feltűnt volna. - Korholta le a lány a fiú hülyeségét.
- Hogy haltál meg bácsi? - Kérdezte a fiú gyorsan témát váltva.
- Ha valaki meghal, és idekerül, annak komoly oka van. Hiszen akkor nem vagy gonosz, de nem is vagy jó. - Magyarázta a lány.
A két gyermek szinte egymást követően válaszolnak, kicsit idegesít is, olyanok, mint Jing és Jang.

Tárgy: Re: Purgatórium Vas. Nov. 20, 2011 3:21 pm

Remek, ezek elég rendesen mondják nekem a magukét. Most meg jönnek a keresztkérdések.

- Egy szárnyas lényt felbéreltek arra, hogy megöljön. Így is lett. Ahhoz, hogy megvédjem a járókelőket, előmásztam a fedezékemből és az a szörnyszülött angyali micsoda kinyírt.

Egy pár másodpercre itt elhallgatok és csak sétálok tovább. A kölyköktől, ha továbbra is jönnek utánam, végül megkérdezem:

- Na és ti? Hogy történt?

Nem nézek a szemükbe. Nem nagyon szívlelem a gyerekeket, de ha már menetelnem kell, akkor beszélni van kikkel, még ha elég szemtelenek is. Miközben sétálgatok, újabb kérdés fogalmazódik meg bennem.

- De ha ez egy váróterem, miért üres és miért nem találni senkit és semmit?

Hozzászólások száma : 803 Join date : 2011. Feb. 22.

- Hű...az baró! Egy szárnyas szörny, mesélj még róla! - Kiállt fel izgalmában a fiú, mire nővére ismét csendre inti.
- Elég legyen Billy! Sajnálom uram, szörnyű lehetett. - Mondta a lány feléd fordulva.
- Minket anyánk ölt meg. Megfojtott egy párnával. Válaszolt kérdésedre a fiú elfintorogva magát.
- Nem igaz, baleset volt. - Kontrázott a lány.
- Találkoztunk sok emberrel, de mind hamarabb mentek el, vagy a felfelé, vagy lefelé. - Válaszolta a lány.
- Ja, ki állták a próbát, vagy elbuktak. - Mondta nagyszájúskodva a srác, mire nővére ismét lekorholta.
- Billy nem szabad elmondani! - Emelte meg a kezét mostmár fenyegetően a lány.

Tárgy: Re: Purgatórium Vas. Nov. 20, 2011 9:58 pm

Megyek csendesen, nyugodtan, hallgatom a kölyköket. Már épp szedem össze a gondolataimat, hogy meséljek a harcról Dariussal, amit a kis srác kért (bár harcnak nem igazán volt mondható), kissé szörnyülködtem magamban a gyerekek halálát és kegyetlen anyjukat illetően, mikor egyáltalán eljut az agyamig a srác mondandója és a lány torkollása. Próba? Nem szabad tudnom róla? Lefelé vagy felfelé? B@**ki... ez nem hangzik valami jól... meg is állok hirtelen ledöbbenésemtől a sétában és kissé meghűlt hanggal kérdezek vissza a srác felé.

- Milyen próba?

Bár lehet, hogy ezt a kérdést jobb lett volna kimondatlanul hagyni.

Hozzászólások száma : 803 Join date : 2011. Feb. 22.

A gyerekek miután elszólták magukat zavartan nézelődnek.
- Mindig elszólod magad! - Nézett Emily lekezelően a fiúra, majd nagyot sóhajtott.
- Erre magának egyedül kellene rájönnie. - Suttogta alig hallhatóan, majd úgy nézett körbe a környéken, mintha valami váratlan dolog megtörténését várná.
Mikor megbizonyosodott, hogy senki sehol, felemelte kis kezét, és mögéd mutatott. Arcán a rémület, és a lelkiismeret furdalás érzelemvilága tükröződik, még kezecskéje is beleremeg ahogyan megerősödik egy eddig láthatatlan ajtó körvonala.

Tárgy: Re: Purgatórium Kedd Nov. 22, 2011 10:00 pm

Nem kicsit lepődök meg, amikor a tejfehér ködben a semmiből feltűnik, vagy legalábbis elkezd feltűnni egy ajtó, még pedig akkor, amikor a kisgyerekek és köztem felmerül egy túlvilági próba, amin meg kell felelnem vagy mi, de valamiért mégis túl korán értesültem róla, mert a gyerekek reakcióját elnézve még nem kellett volna meg tudnom. Körbenézek a környéken, hátha történik még valami váratlan fordulat, de egyelőre legalábbis semmi más gyanús vagy furcsa dolgot nem lelek, leszámítva az előttem feltűnt, már említett ajtót. Szerintem jobb lesz, ha megkérdezem tőlük, vajon mit jelenthet ez, hátha tudják, hisz nem kéne valami olyasmit tenni, amit még megbánnék, mert elkapkodtam a döntést. Nem tudom, mi lesz, ha bemegyek azon az ajtón. Ez a Túlvilág, itt semmiben sem bízhatok. Gotham is pokoli volt, de itt még ráadásul járatlan terepen vagyok. Ez nem éppen hazai környezet a számomra és már az ajtó puszta ittléte is kezd idegesíteni.

- Nem tudjátok, mi lehet ez? Hogy vajon mit jelenthet?

Hozzászólások száma : 803 Join date : 2011. Feb. 22.

A gyerekek hozzád hasonlóan némán bámulják az ajtót, egyikük sem szól, a lány még mindig félelemmel teli arccal kutat "valami" után a tejfölös ködben, míg a fiú alig bírja visszafogni nevetését.
- Erre neked kell rájönni te dinnye. - Nevette el magát végül a fiú, mire a lány vállon csapja.
- Nem illik így beszélni a bácsival. - Válaszolta ujjával dorgálva a srácot.

Tárgy: Re: Purgatórium Vas. Dec. 04, 2011 9:14 am

Még ki is röhög a pimasz kölök. Gonosz kis troll. De van benne igazság, ha ők már nagyon régóta itt vannak, akkor nekik nyilvánvalóan nem jelent még meg az ajtó, így ők nem is tudhatnak róla, mi lehet annak a túloldalán. Viszont akkor meg honnan a jó büdös fenéből tudnak ezek a próbáról? Ha egyáltalán van bármiféle próba. Elvégre ha már hosszú ideje itt5 bóklásznak és senkivel sem találkoztak, nem is tudhatnának erről, nem igaz? Na mindegy. Úgyis van egy olyan érzésem, hogy ezen kérdéseimre már csak az ajtón túl tudnék választ kapni, így hát leküzdöm magamban ellenérzéseimet, bólintok egyet a kölyköknek elköszönésképpen, majd megpróbálok benyitni az ajtón és belépni rajta annak a túloldalára, hátha megtalálom azt, amit keresek. Kiutat. Utat az életembe. Utat vissza Gotham-be.

Hozzászólások száma : 803 Join date : 2011. Feb. 22.

A gyerekek nem szólnak semmit, mikor belépsz az ajtón, csupán üveges tekintettel néznek téged, ahogy eltűnt a semmiben.

Purgatórium Images?q=tbn:ANd9GcRByDHAegKwv06TnHrAkgYMF0ZV2MM6HreOn_OLwx8ujO-637cqHA

Purgatórium Images?q=tbn:ANd9GcRByDHAegKwv06TnHrAkgYMF0ZV2MM6HreOn_OLwx8ujO-637cqHA

Egy barlangban találod magad, ránézésre melengető a látvány, hiszen gyönyörű selymes fűben jársz, a távolban pedig fények és a szivárvány színeiben játszó tisztás tűnik fel szemeid előtt. Pillangók, gyönyörű vízesés, a virágok illata úgy cirógatja érzékszerved, mellyel levegőt veszel, hogy úgy érzed legszívesebben itt maradnál.
Ebből az érzésből viszont a tisztás előtt lévő barlang aurája és mibenléte ébreszt fel. Gonosz erő járja át, minden csontot megremeg, és kellemetlen hideg fut végig gerincoszlopodon.
Ekkor ha magad mellé nézel a két gyerek tűnik fel, és a benned felmerülő kérdésed előtt a fiú már válaszol.
- Nem gondoltad, hogy kihagyjuk a próbád. Kíváncsiak vagyunk, hogy buksz el, mint a többiek. - Mondta gúnyos mosollyal.
- Ne legyél gonosz, érzem hogy a bácsinak sikerülni fog. - Korholta le szokás szerint a lány a testvérét.

Mikor már szomorúan konstatálod, hogy ismét el kell tűrnöd a gyerekek idegesítő jelenlétét, megjelenik előtted egy lány. Kezei gúzsba kötve a barlang mennyezetén megjelenő csörlő tartja fogva őt.

Purgatórium Furesz3-250-02

Mellette egy kisebb doboz vár, ami talán működteti az egészet, két luk van rajta csupán, és egy tábla, rajta valami felirattal.
Mikor jobban megnézed magadnak a lányt, felismered benne a kalandotok és halálod előtt társaddá avanzsált idegesítő drogos fiatalt (Persze ruhában).

- Kezdődik. - Suttogta a lány félelemmel telített hangon.

Tárgy: Re: Purgatórium Szomb. Dec. 31, 2011 10:37 am

Belépek, semmi támadás... ez már jó jel, és valóban. Egy festői környezetű, igen melengető látványú barlangban kötök ki. Igaz azt nem tudom egy barlangban, ami alapvetően koszos, és sötét, mi lehet annyira melengető és festői környezetű, de ám legyen. Épp gyönyörködök a kilátásban, örülvén, hogy megszabadultam két idegesítő kis úti társaimtól, mire ezek itt felbukkannak mellettem. Na remek, ezektől nem lehet megszabadulni? Már épp morfondíroznék, hogy na most mi legyen, amikor zavart érzek az Erőben és körbepillantva meglátom a drogos tinilányt, igencsak kellemetlen szituációban. Az még egy dolog, hogy meghaltam. Az is, hogy kaptam két igen dühítő kölyköt magam mellé a Túlvilágra, ráadásul jönnek ezekkel az ijesztő mondataikkal, de még az életemben látott társamat is meg kell mentenem, miközben fingom sincs, magamat hogyan mentsem meg egyáltalán. Meghaltam az istenért, még itt sem lehet nyugtom? Megindulok hát a lány felé, némi idegességgel, ami csak viszi felfelé a vérnyomásomat, már ha az van az embernek a halálában, és megpróbálom kiszabadítani. Ha sikerül, megpróbálok vele visszajutni az ajtóhoz. Ha nem, akkor legalább megkérdezem tőle mi történt és hogy mi folyik itt.

Hozzászólások száma : 803 Join date : 2011. Feb. 22.

Elindulsz a lány felé, aki bár egy hajmeresztő, és veszélyes kalandban vett részt veled, mindeközben pedig végig pörögte az egészet, most úgy tűnik meg van rémülve.
- Segíts! - Rimánkodott neked, s miután próbáltál béklyóihoz nyúlni, elindult a szerkezet. Feje felett megjelent egy óra, és 1 perctől kezdett el visszaszámolni.
- Eddig úgy kezdődik, mint minden eddigi próba. - Szólt közbe a fiú, mire a lány ismét lecsittelte az ifjút.
Ha a dobozon lévő szövegre viszed tekinteted ezen sorokat olvashatod.

"Első próbád dönti el, mi lesz a sorsod,
hősként lépsz elő, vagy itt vár a koporsód.
Bölcsen dönts, hisz bármit teszel,
mindenképp saját képességed áldozata leszel. "

Rövid versike, de egyben talány, úgy tűnik 1 perced van rá, hogy megfejtsd a miértjét, és jelentését. A doboz nyitható, s ha belenézel, egy kart látsz benne, amihez vezetékek vannak hozzáerősítve, eléggé bizonytalan áramellátással. A kar fölött három villogó szívecske.

//Off: Hogy rájöjj mi vár téged, kapsz egy kis ösztönző muzsikát. Smile

//

Tárgy: Re: Purgatórium Pént. Márc. 02, 2012 6:01 pm

Hát a lánytól magyarázatot nem kaptam, de eközben még az is eszembe jut, hogy a lány maga taán nem is valódi, ezért nem válaszolt a kérdésemre. Hisz ez a Túlvilág, itt próbára tesznek, vélhetően azért, hogy visszamehessek, legalábbis ennyit sikerült leszűrnöm a kskölykök elmondásaiból. Bezzeg a kissrác ilyenkor nem szólja el magát, mit kéne csinálnom. Elolvasom a dobozon lévő szöveget, majd... fejvakarás, és a tipikus mi a ****, arckifejezés. Annyit szűrök le az egészből, hogy ha ki akarok innen épségben jutni, ki kell tudnom menteni a lányt, bár ez eddig is leesett. A második sor szerint, a képességeimet nem használhatom, mert csak szarul jönnék ki belőle én is, meg a lány is, és mindketten itt ragadunk. Örökre. áadásul amúgysem használhatom az erőmet, mert azzal tönkretenném a szerkezetet, ami amúgysem tűnik strapabírónak. Talán leállíthatom enélkül is... gndolom én, kis naiv, de jelenleg nincs más ötletem. A vezetékekkel kell kezdenem valamit. Bár lehet, hogy le se kell állítanom, és csak én bonyolítom túl, mert meg kéne húznom a kart. Viszont azok a szívecskék nagyon vészjóslóak, így ezt el is vetem, hisz szerintem pont azzal ölném meg, ha belesétálnék a csapdába. Csak 1 percem van és az is rohamosan fogy. Áhh... ha itt és így meghalok, azt majd be tudom annak, hogy eljött az én időm. Ideje élni, vagy halni hagyni! Kihúzom a karhoz csatlakoztatott vezetékeket, mindet, majd figyelem mi történik. Ha semmi, vélhetően sikerült, és akkor majd le tudom szedni a csőrlőről a lányt, de szerintem ez nem így lesz, ahogyan utam már eddig sem volt könnyű. Kellett nekem Gotham City!

Hozzászólások száma : 803 Join date : 2011. Feb. 22.

Ötletelgetsz, pedig nem sok időd van a feladvány megfejtésére, és a lány megmentésére, de az sem biztos, hogy meg kell őt mentened. Egy bizonyos, azzal hogy megakarod őt menteni, saját életed kockáztatod, ez egy próbatétel, aminek az alapja a választás, a döntés.
Te döntöttél, és megragadod a karhoz rögzített kábeleket, gondolván, hogy azt kell kihúznod ahhoz, hogy a gép leálljon.
Viszont ahogy megérinted, az áram végigsuhan tested minden szegletén, miközben Micheal Jordan-t is megszégyenítő táncmozdulatokat teszel a beléd áramló áram hatására, rá kell jöjj, hogy itt a képességed semmis. Nem bírod elnyelni az áramot, érzed ahogy ropogósra sülsz, égett bőr füstszaga, és a heves fájdalom, mit utoljára érzel, s ekkor elsötétül a világ.
Mikor kinyitod a szemed, a két gyermek áll feletted, a fiú nagyot kacag rajtad, míg a lány szemeit lesütve rázza fejét.
Felülsz, és egyből magad kezded el méregetni, de látod, semmi bajod nincs. Semmi égési seb, semmi fájdalom, és előtted a lány is jól van.
Viszont a dobozon lévő 3 villogó szívből már csak kettő villog.
- Szerencséd volt. A kábelek megrántásával, és összeesésed pillanatában megrántottad a kart is. - Nevetett a fiú, mire a lány egy kisebb pofont adott neki.
- Nem szép dolog kinevetni a bácsit. - Mondta.

A dobozon egy újabb versike jelenik meg, az elért eredményed mutatva ezzel, s a lány, kit megmentettél eltűnt.

"Szerencséd volt, bár jó cél vezérelt,
A lány életét védted, sajátod feláldoztad.
Utad viszont még nem ért véget,
Nem fejtetted meg még a fő feladványodat.

Tárgy: Re: Purgatórium Vas. Márc. 04, 2012 3:28 pm

Na, ez nem jött be, sőt csak még egy kérdés fogalmazódott meg bennem. Itt tényleg figyeli valaki a szerencsétlenkedéseimet, és versikékkel lep meg értük? A kábelek kirántásával csak egy kisebb áramütést érek el magamnak, de kb. semmi mást. Hatalmas sokk, szó szerint, majd beborít a sötétség, és végül ismét magamhoz térek, cseppet sem meglepő módon ugyanott, ahol voltam is, és a 3 szív helyett már csak 2 van meg. Értékeljünk: a gép fogságban tartja a lányt, ezért ahhoz, hogy hatástalanítsam, megpróbáltam kihúzni a dugót, de ez nem jött be, mert itt semmi képességem sincs, és majdnem megint megölettem magam. Viszont az, hogy meghúztam a kart, megmentett. Na most akkor, hogy is van ez? Eddig azt hittem a kar egyfajta csapda, amit, ha meghúzok, kinyírom a lányt. Mellesleg ez lehet nem is az igazi, idegesítő kis csaj, hiszen ő tudtommal életben maradt "Odaát" az életben, hogy kerülhetne hát akkor mégis ide? Ez ám a próbatétel, megöletnek azért, aki még csak nem is az igazi "ismerősöm. Visszatérve a karhoz: lehet, hogy csak egyszerűen azt kellene meghúznom? Na jó, más ötletem úgy sincs. Odalépek hát a karhoz, és meghúzom. No, vajon most mi fog történni? Lássuk!

Hozzászólások száma : 803 Join date : 2011. Feb. 22.

Az áramütés kicsit blokkolhatta az agyműködésed is, ugyanis nem volt kicsi az áramütés, annyi dózist kaptál, ami képességedből való tudásod birtokában megállapítod, neked most halottnak kellene lenned, ez jelzi az egyik szív eltűnése is.
Viszont mikor elindulsz, hogy meghúzhasd a kart, észre veszed, hogy már nincs ott semmi, csak a doboz. A lány is eltűnt, a gépezet is, csak a versike áll előtted feketén fehéren. //Off: Fentebb olvashatod.//

- Vigyázz magadra bácsi, már csak két életed van. - Mondja a lány lesütve szemeit.
- Jaja, ne segíts már neki, elrontod a mulatságot. - Korholja le most a fiú a lányt.
Már az idegesítő gyerekek leteremtésén gondolkozol, mit tevő legyél velük, mikor fény kezd áradni a kivezető út felől. Kellemes érzés hatalmasodik el rajtad, hiszen a táj mely fogad téged, gyönyörű. Vízesés zuhan alá a kis hegyoldalból egészen egy tiszta, szinte gyémántcsillogású folyóba, mely egy kis falu mellett húzódik el.
Már éppen kilépnél a barlangból, s rálépnél a selymes, zöldellő fűre, mikor nekiütközöl valaminek.
Felnézel és láthatod, hogy egy ajtó tornyosul előtted, ütközésednek köszönhetően beljebb mozdul, alapjában véve nyitva volt. Egy másik helyen találod magad, hátad mögé nézve egy folyosó tárul eléd, a végén egy nyitott ajtóval.
Füleid éktelen zajra kezdenek el búgni, ezer közül is felismered ezt a hangot...ez fegyverek dörrenésének szimfóniája, a szag is lőporra hasonlít, s mindez az előtted lévő ajtó túloldalán zajlik.
- Elindult a második próba. - Mondta a fiú a hátad mögül.

Tárgy: Re: Purgatórium Szomb. Márc. 17, 2012 3:58 pm

A gyerekekre már ügyet sem vetek. Talán ha nem figyelek oda rájuk annyira, nem is dühítenek majd fel... hiú ábránd, tudom, de egy próbát megér a módszer. Cselekedetem tehát nem vált be, a próbát elbuktam, és most egy újjal kell szembenézzek, mielőtt kijuthatnék innen. Alighogy túléltem az amúgy halálos vállalkozást, és elhagynám a barlangot, egy ajtóba ütközöm. Barlangban ajtó? Huhh, ez egyre viccesebb. Egy folyosón vagyok immár, szemben egy újabb ajtóval. Ez hiányzott még. Fegyverek lövései halltszanak a túloldaláról, és így jókedvem, ha volt egyáltlán, most lelohad. A kis srác mondata nélkül is tudtam, mi az: Nesz, köcsög, itt a második szivatás. Most komolyan, ki hiszi komolyan, hogy bárki hülye csak úgy bemenne az ajtón, aminek a túloldaláról fegyverek dörrenései hallatszanak át, mintegy önmagában máris veszélyes termet sejtetve ezzel odaát? Hmm... így jobban belegondolva... naná, hogy én leszek az a hülye. Félelem és vesztenivaló nélkül elindulok, és megpróbálok bejutni az ajtón túlra.

Hozzászólások száma : 803 Join date : 2011. Feb. 22.

A gyerekek csendben maradnak, ahogy remélted, ha nem szólsz, talán ők sem szólnak, még akkor sem, mikor kicsit hezitálni kezdtél a bemenetelnél. Ahogy a kilincsért nyúlsz, furcsa érzés kerít hatalmába, megérintve azt, pedig egy szikra jelenik meg. Igen, ismét képességed birtokában vagy, lehet a próba idejére visszakaptad azt.
Talán nagyobb bátorsággal léphetsz be a szobába, ami kiderül, nem szoba, egy nagyobb terem, ami elég furcsa az épület kiépítését tekintve.
Az egyik oldalon ajtódarabok voltak, eltorlaszolva székekkel, egyértelműen azt a célt szolgálja, hogy valaki, vagy valakik megvédjék magukat a lövésektől.
Jobban megnézed, láthatod hogy egy több sebből vérző álarcos férfi van ott, hátuk mögött pedig egy összekuporodott család. Papa, mama, két gyerek. Valahonnan ismerősnek tűnik a két gyermek, az egyik a lány, a másik a fiú kik eddig idegesítettek téged, hátrapillantasz,és ott áll a két suhanc, bár most ahelyett, hogy szólnának, vagy biztatnának, elhűlt tekintettel, kitárt szájjal bámulják a jelenetsort.
- Anya, én félek! - Szólt a beszorított kislány, úgy sírt mint aki még talán sosem engedte el ennyire magát, ami természetes is volt, ha azt veszed tekintetbe, hogy a fejük felett csak úgy csapkodtak bele a falba a golyók.
A hős, kezéből lövellt valami sugarat, ami nem megölte ellenfeleit, hanem mintha megbénította volna azt a végtagot amit eltalált.
- Nem lesz semmi baj. - Szólt hátra a maszkos, s ekkor a két gyermek melléd lépett, már akik eddig kísértek utadon.
- Hát ez a mi próbánk. - Szólt tömören, furcsa mód szemei sarkából könnyek csordultak ki. A lány ekkor már nem bírta tartani magát, elbőgte magát, úgy tűnik mindketten visszaemlékeztek a történtekre. Furcsa viszont, hogy neked egészen mást mondtak...
- Végre itt vagy Elektrominátor, már alig bírjuk tölténnyel, segíts, és végezd ki a hőst. - Jelent meg előtted egy számodra már jól ismert alak. Egy a régi bandádból, s ekkor a másik oldalon észreveszed, hogy ők állnak a támadás mögött. Jó a gonosz ellen, a bandád a hős ellen. Megjelenik a fejed felett egy óra, és egy szöveg.

"Sorsotok összefonódik, bűnös vagy ártatlan,
régi életed végzett a családdal.
A te döntésed, hogy most hova állsz, te pártatlan,
képes vagy-e szembe nézni a halállal."

Az idő elindul, fél órától kezd el visszaszámolni. Mellette a két kis szívecske ismét villogni kezd, előtted áll régi társad segítségért esedezve, míg a két gyermek ott bömböl, ahogy újra látják életük utolsó pillanatát. A próba indul.

Tárgy: Re: Purgatórium Kedd Márc. 20, 2012 7:37 pm

Már az ajtókilincsnél elfog egy nagyon fursa érzés. Nem igazán tudom mire vélni, hát bemegyek,azonban a várt terem helyett egy jóval nagyobb helység fogad. Egyetlen fazon harcol néhány rá tüzelő fickóval, azonban alighogy szétnézek, látok egy családot. A banda őket támadta meg, a fickó nyilván őket védi. Jobban megnézve a család tagjait, felismeem a két gyermeket. A kisfiú és a lány, kik utamon kísértek végig. Ők azok a szüleikkel, pontosabban még abból az időből amikor éltek. Az emlék előtör bennük, és a két idegesítő lény sírni kezd. Na jó, normális esetben már rá ordítottam volna valamelyikre, hogy: "Ne már, hagyd abba, de rögtön!"... de, nem ment. Valami egyre furcsább érzés kezdte el szorítani a mellkasomat. Egy érzés, melyet már régen nem éreztem. Azóta, hogy elveszítettem a szüleimet... az én hibám volt. Fájdalom. Kínzó, gyötrő fájdalom, melyet a bánat okoz. Elvesztettem őket. Érdekes... mikor az egyik férfi a régi bandából felém szólt, hogy végezzek a konkurenciával, némi hezitálással ugyan, de szinte azonnal emeltem is a kezem, és már töltöttem a löketnek elegendő áramot, kezemet a hős felé irányítva. Mégsem voltam képes megtenni. Kezem hirtelen remegni kezdett a gondolatra, hogy ahogyan én elveszítettem a szüleimet, úgy én az önzőségem, és beképzeltségem miatt, elvettem két gyermeki életet. Megfosztottam őket a boldogságtól, az élettől, a családjuktól, a szerettjeiktől, csak mert a fájdalom miatt, amit érezni véltem, úgy véltem ez így rendben is van. Önző voltam. Beképzelt, és már nem csinálhatom vissza. Hirtelen az elmúlt éveim összes fájdalmas érzése és emléke, amiket el kívántam volna agyam legmélyebb zugaiban temetni, egyszerre jöttek vissza. Megállíthatatlanul, könyörtelenül sorozták meg lelkem és öntötték el bűnössé vált szívemet olyan érzésekkel, amik nagyon régóta elhagytak engem. Amiket el akartam zárni. Furcsa, de leengedtem kezemet... nem támadtam. Arcomon megállíthatatlanul lecsordult pár könnycsepp, amiket már nem tudtam visszafogni, de valahogy különösképp jól esett. Mintha jó érzéssel töltött volna el, de hirtelen... undorodni kezdtem magamtól. Azoktól, amiket elkövettem. Nem bírtam elviselni, hogy ilyenné váltam. A vers rádöbbentett arra, hogy itt az idő szembenézni önmagammal. Akkor is, ha emiatt itt maradok. Sőt... inkább meg is halok itt, semminthogy ezt az életet kelljen tovább élnem. Nem brnám elviselni. Elöntött a düh és a tetvágy, tenni akatam valamit. Valamit még utoljára az életemben... ami jó. Végre egy helyes döntést hozni. Ökölbe szoruló kezemet hirtelen afelé a tag felé lendítem, aki megszólított, és az imént a kezembe töltött csapást, ő felé lövelem ki. Igyekszem mérsékelten kivetni az áramot, csak egy kis löketet adok le rá, azt is a lábára célozva. Nem akarom megölni. Több életet nem ontok ki. Nincs jogom ezt megtenni... életeket elvenni. Odalépek a családot védő mellé, és az oldalán igyekszem védeni a gyerekeket, miközben a remélhetőleg a támadástól sikeresen leterített bűnözőnek még odamondom:
- Soha többé ne szólíts így!
Azzal a hőst segítve folyamatosan az ellenfélre célozva igyekszem olyan lövéseket leadni, ami elegendő ahhoz hogy földre kerüljenek tőle, de nem is veszi el az életüket. Közben félszememet próbálom végig a családon tartani, hogy lássam, jól vannak-e.

Hozzászólások száma : 803 Join date : 2011. Feb. 22.

//Off:Le a kalappal öregem, szép reag.//

Döntésed végleges, habár hezitáltál, az érzéseid, és az elkövetett gonoszságaid miatti bűntudat új megvilágításba helyezi sorsod. A gyerekek felpillantanak, mikor "hősükre" emeled karjaidat, már szinte megállítanának, mikor váratlan fordulat történik. Egész tested megvillan, hófehér színben pompázol, mire a bandatag hátrálni készül. Villámaid úgy cikáznak rajtad, mint a megtisztító fény, szinte nem is az emberek által megszokott természeti jelenség formálódik rajtad, hanem valami földöntúli. A villám is, mit újdonsült ellenfeledre zúdítasz világoskék színben pompázik...nem a számodra megszokott sárgás, fehéres színben. A férfi hátravetődik, kisebb zúzódásokon, és a villám okozta hirtelen keletkezett sokkon kívül semmi baja, még hangod is eljut hozzá, mire egy férfi szólal meg régi bandád falai mögül.
- Áruló! Őt is megölni! - Kiáltottak szinte egy emberként, mire újra fellendült a fegyver ropogásának szimfóniája.
- Akárki vagy is. Köszönöm. - Bólintott a maszkos hős, majd immáron vált, válnak vetve küzdötök a család életének fennmaradásáért.
Több embert leszedtek mikor a hátad mögül hangokra leszel figyelmes.
- Ide kicsikéim, bújjatok be. - Szólt az édesanya, s mikor hátrapillantasz láthatod, ahogy bebújtatja őket a pult mögötti kis szekrénybe, s a védelmük érdekében párnákkal béleli ki az ajtót...ekkor felrémlik a gyerekek által lejátszódott párbeszéd.

"Édesanyánk fojtott meg minket egy párnával."

Leesik neked a dolog, de a gyermekek is könnyüket visszafojtva nézik a jelenetet.
- Vigyázz, gránát van nála! - Kiált a hős, mikor meglátod te is az egyik tag kezében a gránátot, ahogy épp eldobja célba véve a gyerekeket és az édesanyát.

Tárgy: Re: Purgatórium Szer. Márc. 21, 2012 4:28 pm

A hős nem akar engem is megtámadni, ez már bíztató, amikor pedig meghallom, amit mond, csak annyit válaszolok:
- Arra nincs szükség. Én tartozom köszönettel.
Azzal a harc megkezdődik, a banda felfigyel rá, hogy már nem állok az oldalukon, és immáron kettőnk ellen csatároznak elszántan, hogy támadják a családot. Miközben támadom őket, az a kérdés fogalmazódik meg bennem, hogy vajon miért támadták meg őket egyáltalán, és egyáltalán mégis mit akarnak egy ártatlan famíliától? Villámaim időközben megváltoznak, ez nem kicsit lep meg. A megszokott színek helyett most kékes villámokat löveltem magambó. Olyan érzés öntött el, mintha az erőm talán a belső változásoktól változott meg külsőre is. Igazából azt sem értem, hogyan kaphattam vissza a képességeimet, de hát itt már nem lepődöm meg semmin. Ez a Túlvilág, ahol láthatóan bármi megtörténhet. Én például életemben nem gondoltam volna, hogy egyszer ilyen szituációban végezhetem. Úgy gondoltam mindig is, hogy ha meghalok, onnan már nincs tovább. Hálával tartozom... mindenért. Kaptam egy új esélyt, egy új életcélt. Védelmezhetek másokat, és ennél nincs szükségem jobb érzésre. Hirtelen úgy érzem, mintha újra ember lennék. Egyszerű ember, egyszerű, emberi érzésekkel... és ez az érzés, egyszerűen csodálatos. Nem tdom megérteni, hogyan követhettem el korábban annyi szörnyűséget, amit valószínűleg soha nem fogok mebocsátani magamnak. Soha! De egy dolgot talán mégis tehetek: vezeklek. Mindenért. Segítek másokon, akiknek szükségük van rá, bármi áron. Ahogy ezt elrendezemmagamban, egyúttal egy új cél lebeg már a szemem előtt: ha valami csoda folytán ki is kerülök, vagy meg is halok, nem érdekel... megvédem őket. Még ha magamat is kell eléjük vetnem. Ezen elszánt akarattal, ebben a tudatban támadok tovább, továbbra is úgy, hogy senkit se öljek meg lehetőleg a különleges erővel. Nem onthatok ki több életet, és soha többé nem is teszem ezt meg. Egyszerűen nem tehetem meg. Ezt is elhatároztam magamban a harc közben. Vége, nem követek el bűnt többé. Ideje leróni a számlát. Figyelem a családot, miközben igyekszem fedezni őket, bárhogyan kelljen is. A lehetséges sérülésekkel gondolatával szinte nem is foglalkozom. Látom, ahogy az anya féltve gyermekeit, egy kibélelt szekrényben bújtatja el őket. A párna... hát persze. Erről beszélt nekem a kislány még akkor, amikor arra a ködös helyre keültem. A párna megfojtotta őket. Cselekednem kell, valahogy muszáj figyelmeztetnem az anyát, hogy amit tesz, az végzetes a gyermekeire nézve. Azonban mielőtt még bármit is cselekedhetnék, az álarcos jótevő figyelmeztet: Az egyiküknél gránát van, és ahogy odanézek, azt is látom, hogy használni sem habozik. Kezemet feltöltve a repülő gránát felé próbálom nyújtani, mielőtt az a család közelébe érhetne, és egy nagyobb lökettel próbálok biztosra menni, hogy eltaláljam, és felrobbantsam azt még a levegőben. Remélem, hogy ezt elég gyorsan meg tudom tenni, ahhoz, hogy a gránát még csak a többiek közelébe sem repül, és így a robbanás senkit sem ér el, és így mindenki megússsza sérülésnélkül ahhoz, hogy én a támadóra koncentráljak, és kilőljem őt az eddigi módszeremmel egy villámmal. Ha ez netán mégsem jönne be, a szekrény felé rohanok, majd elkapva a robbanószert a saját testemmel próbálom meg tompítani a detonációt, a lehető legtávolabbra víve a fegyvert a családtól, olyan gyorsan, amennyire csak tudom. Tekintve, hogy ha jól értelmeztem a villogó szíveket, a robbanás után is marad még életem, talán nem lesz végzetes a kipurcanás, bár ki tudja. Ha nem, hát nem. Talán itt is az idő. Így kellett véget érnie. Elfogadom a sorsom, mert jó céllal végződött, és ha a tervem beválik... már megérte meghalnom.