2. Harci Torna - Kurt Bozek / Griff vs Mammon

A küzdőtéren biztos lábakkal vetem meg magam, majd figyelem ellenfelem, mire a kis egér(?) elindítja a mérkőzést. Ellenfelem távol van tőlem, túl messze és kettőnk között nem csak a táv vár leküzdésre, hanem a tucatnyi akadály is. Elindulok abban a pillanatban, hogy zöld utat kapok. Próbálok számolni, és a megfelelő pillanatot kivárni a lengő fegyverek elkerülése érdekében, és nem sietem el a dolgot. Inkább lassan, de biztosan akarok előre haladni, miközben kezemben tartom láncom támadásra készen, még akkor is, ha kérdéses, hogy tudom e majd egyáltalán használni. Reflexeim az elsődleges fegyverem most, és a türelmem. Minden lépésemet kétszer is átgondolom, és próbálkozok felmérni a pálya szegletében megbúvó egyéb más esetlegesen váratlan nehezítést is. Nem csak a közvetlen környezetemben, de a távolba is figyelek ha épp időm és lehetőségem megengedi, mind ez idő során pedig az ellenfelemet sem szándékozom mellőzni a tekintetemtől.

Mivel egyikőtök sem gyakorlott egy ilyen akadálypálya leküzdésében, igen nehézkesen haladtok, de annál biztosabban. Hiéna az első akadályt nehézkesen, de jól vette, pár méterrel előrébb került, de ez még igen kevés ahhoz, hogy ellenfelével szemben támadólag léphessen fel, Faunnal ellentétben, aki azonnal aktiválja botját, és le is csap. Jobban mondva próbálna, hiszen hiába nyúlik ki a varázsszer egy kilóméterre is akár, egy 50 méteres akadályokkal teli szakasszal szemben a bot tehetetlen, vészjósló nyikorgással csattan le az előtte himbálózó pengeéles, a talajból kikandikáló, lengő csillag alakú fémről. Visszahúzódik gazdájához, s bár elég szépen visszaütött a találkozás kezének, gond nélkül kézben tartja a fegyvert.

Hiéna a következő akadályához ért eközben, a levegőben lengő tüskés buzogányok próbálják meg őt földre kényszeríteni, míg Faunnak még mindig a csillagokkal kell megküzdenie. Mivel ellenfele alig haladt előre pár métert, ezzel nem igen érve közel hozzá, felesleges a füstöt használnia. (Off: Ellenkező esetben PM-ben jelezd a nemtetszésed!)

Lassan haladok előre, és egy karcolás sem esik rajtam még akkor sem, mikor az ellenfelem már is támadásba lendül. A botja növekedik, de túl távol vagyok még. Túl hamar játssza ki az egyik lapját, és már tudom, hogy részben mire számíthatok. A távolság még nagy köztünk, így én sem tudok támadni. Addig haladok előre míg biztos ponthoz nem érek, ahol megpihenhetek és lehet időm gondolkodni. Ahol sem pengék, dárdák, lángcsóvák vagy más egyebek nem fenyegetnek. Osztott figyelmem megnehezíti a dolgomat, de amint megvetem a lábamat a nyugodt talapzaton, csak ellenfelemre kell koncentrálni és annak távolsági támadására. Már ha annál a taktikánál marad. Ha így van megpróbálom elkerülni egy esetleges csapást, vagy ha ismét a botját használja megragadni szándékozom azt. Amennyiben nem találok olyan helyszínt ahol meg tudok állni, egy felém lendülő penge, vagy más veszélyes fegyver elől nem kitérni próbálok, hanem elébe menni, és ha látszólag és érezhetőleg nem akkora az ereje és a lendülete hogy magával söpörjön, megpróbálom megállítani a felfüggesztésénél vagy az illesztésénél, ahol nem közvetlenül az élét kell megfogni, hanem egy olyan pontot, ami nem okoz sérülést. Ha sikerül, eltörni, elválasztani, kitépni próbálom a rögzített pontból, és elhajítani szándékozom az ellenemet célozva (még akkor is ha füstbe burkolózik. Abban az esetben az érzékeimre hagyatkozva oda célzok, ahol a füst megjelenése előtt láttam).

Tervem egyike sem jön össze, így kénytelen vagyok tovább haladni, a központ felé, ahol majd megpihenhetek. Szándékomban áll hamarabb oda érni, mint ellenfelemnek, de nem akarom elkapkodni a dolgot, nehogy félre lépjek, vagy valami olyan csapda kapjon el, ami elkerülné figyelmemet. AZ előrehaladás érdekében nem változik az elképzelésem. Mindenre próbálok figyelni, kijátszani a lengő, szúró, döfő és egyéb pengéket, meg minden más finomságot, miközben kezemben fegyveremet már "élezem", hogy abban a pillanatban, hogy sikerül megvetni lábamat a biztos talapzaton, használhassam. Addig csak pihentetem, és igyekszek elsőként elérni a biztonságosa hatókört, miközben ellenfelemet is figyelem továbbra is, hogy egy esetleges újabb nem várt támadása elől ki térhessek, ha úgy dönt hazsnál ellenem bármit, ami képes is eljutni a körletembe.

Csak figyelem egy pillanatig, ahogy ellenfelem átlendül felettem és oda kerül, ahonnét én indultam korábban. Szép ívet tett meg, de kétlem, hogy ez lett volna a terve. Mögém kerül, és egy pillanatig megfordul a fejembe, hogy irányt váltsak, de elvetem a hirtelen jött elméletet és tartom magamat a tervhez. Továbbra is előre haladok és a biztonságos középpontot próbálom elérni. Így nagyobb esélyt szavazok magamnak, hogy elsőként érek el a "menedékre" mint riválisom, aki jelentős hátrányba került. Bár attól függetlenül, hogy figyelem továbbra is az ingák, szögek, dárdák, és minden más fenyegetés közeledését és próbálok kitáncolni előlük, olykor mikor időm engedi, hátra-hátra lesek, hogy ne érjen semmi meglepetésként. Ki tudja mi rejlik még ellenfelem tarsolyában és nem akarom hogy meglepjen. A kettőnk között kialakult méretes távolságot próbálom tartani. Ráérek akkor támadni, majd ha a biztos talapzatra kerül a lábam ahol nincs mi kizökkentsen.

Csak egy pillanatra tekintek hátra, és látom, hogy ellenfelem füstöt idéz, ami egyre közeledik felém. Egyből tudatosul bennem, hogy mi lehet ennek a következménye, ha bele esek a csapdába. Ha lehetséges, akkor még inkább siettetni próbálom lépteimet és távolodni szándékozom a veszélytől, de nem bízhatok semmit sem a véletlenre. Az eddig kezem között lévő láncot, amit öklömre tekertem, kicsit leeresztem, úgy fél, vagy egy méternyi darabot belőle, attól függően hogy a környezet miként engedi meg. Nem szeretném akadályozni saját magamat, így számításba veszem a csapdák által nyújtott lehetőségeket és ahhoz mérten engedem le a láncot. Ha esetleg idő előtt elérne a füst, mint hogy a biztonságos zónába jutok, a fegyveremet propellerként pörgetve próbálom eloszlatni azt, és úgy haladni tovább előre. Bár kérdéses mennyire válik be, de remélem a legjobbakat, és siettetem minden egyes léptemet.

A terv semmissé válik, és hatástalanná. A füst elfed, és érzem, hogy sürgősen szabadulnom kell, ha nem akarok oda veszni. Ami nehezíti a dolgom, az az előttem lévő csapda, ami kiszámíthatatlan módon működik. Így nem kockáztathatok. Úgy döntök irányt változtatok, és megfordulva egy lengő csapdába próbálom belemélyeszteni a fogamat, és azzal megkapaszkodva az égig jutni, ott pedig valami biztonságosabb pontba megkapaszkodni szándékok, és így egyben kijutni akarok a rám fújt füst vonzásából is. Bár a látási viszonyok nehézkesek, így az inga erős mozgását próbálom kiszúrni, mikor átszeli a füstöt, és megragadni próbálom a kellő időpontot. A fogazatomban nem kételkedek, inkább a jó időzítés az ami kételyeket kelt bennem. Próbálok akkor indulni, mikor magabiztos vagyok, és a lehetőségek a legjobbak. Bár túl sok időt nem akarok vesztegetni, hisz a homály miatt ki tudja milyen csapdába esek bele, ha nagyon tétlenkedek. A cél, hogy a csapdák és a füst fölé kerüljek, lehetőleg egy darabban.

//Off: Jó kis harcteret választottatok. //

Faun sikeresen megmenekül a szétnyíló talaj veszélyéből, elvetődik, és amint visszatekint a helyszínre, már nem látja a mélységet. Biztos mozgásérzékelős. A füst téged is körbevesz, bár a képességeidnek hála átlátod a káoszt, és azt is megfigyelheted, ahogy Hiéna megpróbál kereket oldani a füstből elég rendhagyó módon. Ráharap az acélra, ami azért némi fájdalmat okoz a lendületet illetőleg, de végül is terve beválik. Viszont a lengőinga az égig nem ér fel, épp annyira, hogyha valaki a falhoz próbálna húzódni, még azt is elérje a vége, így magaslati pontot nem ér el vele, de a füst vonzásából kikerült. Pontosabban addig, míg el nem ér oda is, hiszen a teremben nincs semmi ami, szétoszlatná azt, így gondtalanul terjed, és terjed, 20 méter sugarú körben.
Tehát Hiéna a fal tövében ér földet, előtte dárdák ugrálnak a földből, meg nem határozható váltásban, háta mögött lengőindák, míg Faun Hiéna kiinduló helyén próbál éppen tápászkodni. A távolság közöttük kicsit kevesebb, mint 10 méter.

Mammon kezd!

Az inga nem visz oda, ahová várnám, de legalább a füst körletéből kikerülök. Ennél fogva kicsit több esélyt adok magamnak. Előttem dárdák, amik mind eddig nem kiszámolható módon törnek elő, így túl nagy kockázat lenne átrontani rajta, viszont az idő is sürget a közeledő füst miatt. Ha ismét ellep, valószínűleg nincs tovább számomra. Megpróbálok haladni, és az akadályt leküzdeni reflexeimre hagyatkozva. Mikor felbukkan egy dárda, a lánccal kezemben megpróbálom elkapni és fegyveremet rátekerni, majd kitépni helyéről. Remélhetőleg nem kell emberfeletti erő hozzá, mivel ha jól kapom el a felbukkanó fegyvert, nem okozhat nehézséget eltörni/ kiszakítani. Ha ez a tervem nem válna be, muszáj a szerencsére bízni magam, és átrohanni a veszélyzónán.

Sajátomon kívül újabb fegyver kerül a kezembe, miközben az ellenfél túl közel kerül hozzám, és ismét átölel a füst. Megint csak nem látok semmit, így találomra hajítom el a dárdát abba az irányba ahol legutoljára láttam a férfit, majd a láncommal csapkodni kezdek, miközben Faun irányába lépdelni kezdek lassan, és biztosan, bízva abba, hogy eltalálom őt.